Reggel én voltam az első, aki felkelt. Amióta Madam Pomfrey adott nekem abból a löttyből azóta nagyon jól alszok. Fel is keltem az ágyból, felöltöztem, megfésülködtem, felkaptam a táskám és indultam is le a Nagyterembe reggelizni.
Umbridge rengeteg rendeletet adott ki, rengetek értelmetlen szabályt. Nem elég, hogy még varázsolni se enged minket, még tartsuk be azt a rengeteg faszságot, amit kitalált.
Mikor leértem a Nagyterembe leültem Dracóval szembe, hogy tudjunk beszélgetni.

- Jó reggelt! - köszöntött a fiú. - Kipihentnek látszol. - mosolygott.

- Jó reggelt! Igen, az vagyok. És pluszba még nagyon jó kedvem is van, szóval a mai napot semmi nem ronthatja el. - mondtam elégedetten és szettem magamnak a reggeliből.

- Jut eszembe, lehet belépek a rendbe.

- Milyen rendbe? - kérdeztem értetlenül.

- Umbridge rendjébe. Nem hallottál még róla? - világosított fel. De, hallottam róla. Ez a fiú most szórakozik velem?

- Te szórakozol? - mérgelődtem. - Komolyan annak a banyának az oldalán akarsz állni? - mutattam a tanári asztal felé.

- Most miért? Nekem is lesz valami hasznom. - vonta meg a vállát.

- Máshogy is lehet "hasznod". Miért pont így akarsz "hasznos" lenni? Azért, hogy az a banya csicskáztasson? - még hogy nem veheti el semmi a jó kedvem, úgy látszik sikerült. - Tudod mit, ne is válaszolj! - emeltem fel a kezem, majd felálltam a helyemről. - Jóslástanon találkozunk. - mondtam majd elmentem.

Nem értem, de most komolyan... Draco nagyon jól tudja, hogy utálom azt a nőt, azt is tudja, miért, erre beáll a rendbe...
Egészen ezen agyaltam addig, amíg el nem értem a Jóslástan termét. Bementem, és leültem a helyemre. Később Draco is megérkezett, és leült velem szemben.

- Megbeszélhetnénk? - kérdezte halkan, de én nem válaszoltam. - Ha?

- Majd! - suttogtam neki oda idegesen. - Amint látod, elkezdődött az óra. - mondtam továbbra sem rá nézve.

Az óra közepe folyt, amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta az a vén banya. Nem elég az, hogy még szabályokat osztogat, hanem most már az órákat is látogatja. Már arra is gondoltam, hogy felállok a helyemről, odamegyek hozzá és felpofozom.

- Lenne olyan kedves és jósolna nekem? - kérdezte azon a nyafogós hangján. A terembe beült a csend, csak a szuszogást lehetett hallani. - Csak egy icipici jóslatot... - a tanárnő nem válaszolt. - Nagy kár... - Umbridge már épp menni készült, amikor a tanár megszólalt.

- Várjon! Azt hiszem, mégis látok valamit... Magát szörnyű veszély fenyegeti! - "jósolta" a tanárnő azon az elhaló hangon.

- Pompás... - mondta, aztán firkált valamit a papírjába, amit hozott magával és kiment.

- Persze, én átkoztam el. - suttogtam oda nevetve Pansynek.

- Nem bánnám, ha elvinné az ördög. - mondta nevetve a lány.

Lassacskán vége lett a tanításnak. Tanítás után felmentem a második emeletre és kiültem az ablakba. Mivel esett az eső, ezért nem tudtam lemenni a parkba a kedvenc fa alá, ahol szoktam tanulni, ezért a második emeleti ablakot választottam. Igazából nem kellett volna tanulnom, mert holnap szombat, de azért nem árt átismételni a tanultakat.
Holnap lehet lenézek Harryékkel a Roxmortsba, rég voltunk már együtt ott. Harryvel az ájulásom óta sokkal jobb lett a kapcsolatom, olyan lett, mint régen.

- Szia, Anne! - köszönt rám két ismerős hang, ez a két ismerős hang ugyan olyan volt. A Weasley ikrek azok. Te jó ég milyen rég nem beszéltem velük, pedig olyanok nekem, mintha a bátyáim lennének.

- Te jó ég! Fred, George! - ugrottam a nyakukba. - A kedvenc ikreim!

- Kedvenc ikreid? - szóltak egyszerre.

- Akkor eddig miért nem kerestél minket? - tette csípőre a kezét Freddie.

- Hiányoztál ám nekünk. - folytatta tovább George.

- Ne haragudjatok, de nagyon nem voltam jól mostanában. Ron nem mondta? - kérdeztem.

- Nem. - mondták egyszerre. Úgy szeretem, amikor egyszerre beszélnek.

- Ó, azt hittem mondta. - csodálkoztam.

- Khm. - kapartatta meg a torkát a hátunk mögött Umbridge. - Miss. Blyssen, kérem bejönne az irodámba? Beszélnem kell magával, vagyis inkább kérdeznék.

- Persze, tanárnő, máris megyek, csak egy perc, ezt még elmondom az ikreknek. - megvártam míg elmegy és beszéltem tovább. - Vajon mit akar? Nem csináltam semmit. - vontam meg a vállam.

- Nem tudom. - mondták egyszerre.

- Akkor később beszélünk, nézd meg, mit akar ez a nő. - mondta George majd elköszöntek Freddel.

Odaértem Umbridge irodájának ajtajához és bekopogtattam rajta kettőt. Mikor mondta, hogy mehetek, szépen lassan kinyitottam az ajtót és beléptem rajta.

- Miért hívatott, tanárnő? - kérdeztem.

- Foglaljon helyet kérem. - úgy is tettem, ahogy ő mondta, leültem a vele szemben álló rózsaszín székre.

- Tanár nő, én nem csináltam semmi rosszat, esküszöm... - már kezdtem volna magyarázkodni, de ő közbevágott.

- Nem ezért hívattam be. Egy ajánlatom volna a számára... - vigyorgott, mint a vadalma.

- Ajánlat? Milyen ajánlat? - néztem rá értetlenül.

- Nos, mivel maga nagyon jó tanuló és nem rég kiadtam azt a rendeletet, hogy be lehet hozzám állni prefektusnak, ezért arra gondoltam, maga megérdemelné azt, hogy prefektus lehessen. Rengetegen jelentkeztek már és maga nagyon hasznos volna a számomra. - kuncogott. - Beírhatnám-e a jelentkezők közé? - pislogott nekem itt össze-vissza.

- Köszönöm a lehetőséget, tanárnő, de nem. Nem szeretnék prefektus lenni. - mosolyogtam úgy, ahogy ő is szokott. Umbridge arcáról leolvadt a mosoly, mikor ezt kimondtam.

- És szabad megkérdeznem, miért nem? - vonta fel a szemöldökét.

- Ez rengeteg felelősséggel jár és én ebbe hamar belefáradnék. - hazudtam. Igazából nagyon is akartam prefektus lenni, csak nem ennél a nőnél. Meg ebbe tuti van valami kavarc, csak úgy behív és ő maga ajánlja fel? Ugyan már, tuti ki akar szedni belőlem valamit, csak az a kérdés, hogy mit...

- Értem... - mondta továbbra is mosolyogva. Hogy tud ez állandóan mosolyogni, nem igaz, hogy nem zsibbad el a szája.

- Azért köszönöm, hogy gondolt rám. - bólintottam köszönésként, majd felálltam a székből, és kimentem.

Éppen a klubhelységbe tartottam, amikor összefutottam Harryvel. Nagyon izgatottnak látszott, úgyhogy megkérdezem tőle, miért ilyen izgatott.

- Szia, Harry! Mi újság? Izgatottnak látszol. - mosolyogtam rá pimaszul.

- Szia, Anne! Igen az vagyok, Hermione kitalált valamit Umbridge ellen és most fogja megmondani, hogy sikerült-e. - ugrándozott össze-vissza.

- Épp tőle jövök. Mármint Umbridge-tól.

- Igen? És mit akart? - Harry összeráncolta a szemöldökét.

- Azt kérdezte, hogy nincs-e kedvem beállni hozzá prefektusnak. - vontam meg a vállam.

- És? Mit mondtál? - a fiú itt abbahagyta az ugrándozást.

- Azt, hogy nem. Hiszen ez egyértelmű.

- De te mindig is prefektus akartál lenni, akkor most miért mondtál le róla? - kérdezte.

- Te teljesen megzakkantál? - nevettem. - Biztos nem fogok beállni ehhez a nőhöz.

- Mondjuk teljesen igazad van, én se állnék be hozzá. - nevetett ő is. Aztán megjelent Hermione is a folyosó másik végén. - Anne, ha nem baj, akkor megyek, muszáj beszélnem Hermionéval, ha sikerült neki, elmondom, miről van szó, ha nem, akkor lényegtelen.

- Oké. - mire ezt kimondtam, Harry már a folyosó másik felén volt Hermionéval. Integettem a lánynak és utána elmentem.