Ott álltam a szokásos kilenc és háromnegyedik vágányon, szemeimmel a szőke fiú után kutatva. Fel kéne szállnom a vonatra, lehet ott van már.
Fent a vonaton keresni kezdtem őt, de eddig semmi nyoma nem volt. Aztán amikor megpillantottam, sietni kezdtem felé, csak nekifutottam két egyforma lánynak.

- Bocsánat! - hadartam. Azon voltam, hogy kikerüljem őket, de az egyik lány megállított.

- Anne! - Astoria volt az, meg a testvére. - Jó, hogy látlak! - ölelt meg szorosan, ezen nagyon meglepődtem. Alig ismer és ölelget.

- Astoria! - próbáltam úgy tenni, mintha én is örülnék neki, de igazából semmi kedvem nem volt vele foglalkozni. - Ne haragudj, de most oda kell mennem valakihez. - el se köszöntem tőle, csak otthagytam.

Hátulról rávetettem magam a szőke fiúra, hátha sikerül meglepnem. Sikerült is. Úgy nézett rám mint aki bolond, egészen addig, amíg fel nem fogta, ki vagyok. Rengeteget változott, csak pár hónap telt el, de a vonásai teljesen megváltoztak. Sokkal férfiasabb lett, fekete öltözéke csodálatosan simult, továbbra is vékony, izmos alakjára, de ami nagyon hamar feltűnt, az a szeme volt...

Azok a szemek nem mosolyogtak úgy rám, mint ahogy régen... Draco szemei mindig mosolyogtak rám, még akkor is ha a szája nem, de most se a szája, se a szeme nem mosolygott... Valószínű, hogy tényleg minden megváltozott körülötte, ahogy a levélben is írta.

- Any, szerelmem! - a fiú a kezébe vette az arcom, és szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.

- Már mindenhol kerestelek! - szólaltam meg, amikor végre sikerül levegőhöz jutnom a hosszú csók után.

- Ne haragudj, itt voltam a srácokkal. - leült egy üres helyre, majd beleültetett az ölébe. - Nagyon hiányzott ez a fahéj illat! - beletemette az arcát a nyakamba, és beleszippantott egy hatalmasat.

- Nekem is hiányzott a zöldalma és menta illatod. - a fejemmel hátra fordultam, hogy láthassam az arcát.

- Ha befejeztétek, szerelmesek, akkor beszélgethetnénk. - ült le Blaise, Pansy társaságában.

Észre se vettem, hogy már elindultunk. Az út felénél biztos jártunk, amikor az egész mindenséget elöntötte a fekete füst. Draco felpattant a helyéről, hogy körbe nézzen.

- Mi volt ez? Blaise? - nézett körül a szőke fiú.

- Nyugodj meg, Draco! - szólalt meg Pansy. - Biztos csak egy elsős bénázik, ülj le, mindjárt ott vagyunk. - a lány is visszaült a helyére.

- Roxfort... A legtrágyább suli a világon... - kezdte unottan Draco. Miről beszél? Eddig még nem ez volt a véleménye róla, szeretett ide járni... Mi történhetett vele? - Inkább kiugrok egy toronyból, minthogy ott aszalódjak még két évig...

- Miről beszélsz? - kérdeztük egyszerre Pansyvel.

- Arról, hogy jövőre már nem fogok veletek ott unatkozni bájitaltanon... - erre a mondatra Blaise röhögésszerű hangokat adott ki. - Ennyire tetszik? Meglátjuk, ki nevet a végén...

Amikor megérkeztünk, Pansy, Blaise és én elindultunk leszállni a vonatról, de Draco nem jött, továbbra is ott ült a helyén.

- Menjetek csak, nekem van egy kis dolgom... - mondta hidegen, és egy másodpercre elnézett.

Mi már a Nagyteremben ültünk talárban, amikor Draco is megérkezett. Majd ő is leült közénk. Letört volt, szemei szomorúak voltak. A fiú a tenyerébe temette az arcát és nézett maga elé.

Dumbledore elkezdett beszélni, de nem figyeltem rá, csak Draco érdekelt, hogy mi lehet vele, miért ilyen. Noszogattam, de mint aki megkövült, nem mozdult. Vacsorájából semmit nem evett, szörnyű volt így látni.

Lementünk a klubhelységbe. A helyiség ugyanúgy várt minket, mint régen, a kandallóban égett a tűz, a bútorok ugyan ott álltak, mint eddig, semmi nem változott. Draco megállt a kandalló előtt, a tűz megvilágította alakját, így beárnyékolta a mögötte álló kanapét.

- Nem fekszel le? - kérdeztem odalépve hozzá. Átöleltem hátulról a fiút, de ő csak állt. - Hm, szerelmem?

- Tessék? Ne haragudj, nem figyeltem. - Draco gyengéden megsimította a karomat, ami szorosan ölelte a derekát.

- Nem fekszel le aludni? - tettem fel újra a kérdést.

- Nem. - rázta meg a fejét. - Még nem. De neked kéne. - fordult felém.

- Nem vagyok álmos. - ásítottam.

- Még hogy nem vagy álmos, menj lefeküdni! Holnap találkozunk, annyit leszünk együtt amennyit csak akarod, jó? - adott egy puszit a homlokomra, majd felkísért a hálóterem ajtajáig.

- Szeretlek! Jó éjszakát! - elköszöntem tőle, aztán becsuktam az ajtót.

Fáradtan feküdtem bele az ágyamba, de nem aludtam el. Valamit Draco nem mondd el nekem, biztos vagyok benne. De a barátnője vagyok, a fene essen bele, el kéne mondania nekem. Rám is tartozik, jogom van tudni, mi van vele, lehet még segíteni is tudok neki, ha olyan dologról van szó.

Az éjszaka semmit nem aludtam, úgy látszik, kezdődnek a nem alvások. Az első óra pedig bájitaltan lesz, Lumpsluckkal. Dumbledore tegnap mutatta be a diákoknak, hogy ő lesz újra a bájitaltan tanár, mert már ő régen is azt tanított itt. Így első ránézésre kicsit bolondnak tűnik. De majd órán kiderül, lehet órán tök szigorú, bár nem nézem ki belőle.

A Nagyteremben ültem, és vártam, hogy Draco jöjjön, de ő sokkal később jött le reggelizni. Reggelizni? Az túlzás... Egy falat se ment le a torkán. Ebből nem lesz sok jó, ha nem eszik.

- Jó reggelt! - adtam egy puszit az arcára. Draco egy másodpercre elmosolyodott a puszi miatt, de utána újra rosszkedvű lett.

- Jó reggelt! - próbálta kicsit jókedvűen mondani, de nem nagyon jött össze neki. - Hogy vagy? - fordult felém.

- Ezt én is kérdezhetném tőled... - vontam fel a szemöldököm. - Te valamit nem mondasz el nekem...

- Nincs az ég világon semmi... Ne aggódj, jól vagyok. - Draco rátette a kezét az enyémre, és simogatni kezdte a hüvelykujjával.

- Nem tudsz becsapni. - kezembe vettem a puha arcát, összeérintettem a homlokom az övével és becsuktam a szemem. - Látom rajtad, mondd el... Te is megkönnyebbülnél, lehet még én is tudnék segíteni neked benne.

- Anne... - szólalt meg nehezen. Elvette a homlokát az enyémtől, majd kisimított egy szőke tincset az arcomból. - Majd, ha úgy érzem, hogy elmondhatom, elmondom, de most egyelőre nem lehet, értsd meg, kérlek! - Draco felállt a helyéről, felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.

Együtt, kézen fogva indultunk le a hideg pincébe bájitaltanra. A Griffendéllel volt óránk, Hermione biztos ott lesz, bolond lenne nem eljönni, bármennyire is utálja, vagyis ameddig Piton tartotta. Most majd Lumpsluckkal meglátjuk, milyen lesz.