Miután vége lett a napnak, nyugodtan leülhettem kicsit olvasgatni. Nagyon szeretek olvasni, általában kint szoktam, amikor jó idő van, egy fa alatt, ezért most is így tettem. Lepakoltam a cuccaim és elővettem egy könyvet. Rengeteg időt töltök az olvasással, akár csak Hermione.

- Szia! - köszönt rám az emlegetett lány. - Rég nem beszéltünk, a vonat óta?

- Szia, Mione! Igen, körülbelül azóta nem. - öleltem meg a lányt.

- Mi jót olvasol? - kérdezte.

- A könyvtárból hoztam, valami elemi boszorkányokról szól. - vontam meg a vállam.

- Izgalmasnak hangzik, ha kiolvastad nekem adod? - vette elő boci szemeit.

- Akár most is odaadom, ha kéred. - nyújtottam oda neki a könyvet. - Még nem olvastam belőle szóval tessék, neked adom.

- Nagyon köszönöm! De ha nem baj, akkor most megyek, rengeteg a tanulnivalóm. - Hermione elköszönt, majd elment.

Visszaültem a fa alá, majd elővettem a Sötét Varázslatok Kivédése könyvemet, hogy tanulhassak, amikor valaki megzavart.

- Azt hittem, már sosem megy el... - hallottam már egy jól ismert hangot.

- Miért baj, hogy itt volt? - kérdeztem, fel sem nézve a könyvemből.

- Miért nem nézel a szemembe, amikor hozzám beszélsz? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Amint látod, elfoglalt vagyok. - mondtam, továbbra is a könyvet bámulva.

- Na jó, ezt nem csinálod tovább. - odajött, és kivette a könyvet a kezemből.

- Hé, add vissza! Nekem abból még tanulnom kell! - ugrottam fel a helyemről.

- Hozzád beszélek, nem zavar?

- És ha én nem akarok veled beszélni? Akkor mi van? - kár volt ezt mondanom, mert Draco a fának szorított.

- Nem beszélhetsz így velem, megértetted? - jött egyre közelebb hozzám.

- Nem csinálhatod ugyanazt, amit a klubhelységben. - majd rápillantottam ajkaira.

- Igen? És miért nem? - harapott bele az alsó ajkába.

- Mert ha jól tudom, barátnőd van. - mondtam egyszerűen.

- Miből gondolod? Ki mondta ezt a marhaságot?

- Nem kell mondania senkinek, én magam is látom. - vágtam egy gúnyos mosolyt.

- Csak, hogy tudd... Szabad vagyok. - mosolyodott el pimaszul.

- Ó valóban? Micsoda mázlim van... - mondtam egy szemforgatás közben.

Egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz, leheleteink összeolvadtak, milliméterek választották el ajkainkat.

- Csókolj meg! - kérleltem. Fogalmam sem volt, mit beszélek, hogyan kérhettem ezt tőle? Hiszen nem szabad közel kerülnünk egymáshoz.

Draco megtette, amit kértem, bezárta a rést ajkaink között. Olyan csodálatos volt, a fiú ajkai az én ajkaimra simultak, csodálatosan csókolt. A fiú beleharapott az alsó ajkamba, amitől egy sóhaj jött ki a számon, ez tetszett neki, mivel belemosolygott a csókunkba. De ekkor feleszméltem és így szóltam:

- Nem csinálhatjuk ezt. - mondtam két levegővétel között.

- Mi? Miért? - nézett rám értetlenül.

- Nekünk ezt nem szabadna, nem tehetjük ezt. - ráztam meg a fejem. - Meg egyébként is, honnan tudjam, hogy nem csak átversz? Megfektetsz és eldobsz? - éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Nehogy sírj, ezért nehogy sírni kezdj!

- Ha átvernélek, már rég itt hagytalak volna. Komolyan mondtam, amit tegnap a klubhelységben mondtam. - győzködött. Hinnem kéne neki? Vajon igazat mond?

- Akkor sem tehetjük, ha igaz, ha nem. A szüleink... - nem tudtam befejezni, mert közbevágott.

- A szüleink, a szüleink... Mi közük hozzá, hogy kivel vagyok és kivel nem, semmi közük hozzá! Anyámat nem zavarná, anyát sose zavarta, kivel vagyok, csak boldog legyek valakivel, apa az, akit az ilyesmi zavar, mert ő csak aranyvérűt akar nekem. - mikor ezt befejezte, akkor én értetlenül bámultam rá.

- De hiszen én az vagyok... Akkor miért zavarná, ha velem lennél? - néztem végig a szemében.

- Apát a minisztérium miatt zavarja... Mert szüleidet tovább léptették, őt pedig nem, de én mondtam neki, hogy ehhez neked semmi közöd, de ő akkor se akarja... - itt megállt egy pillanatra, majd folytatta. - Ezért akartam távol tartani magam tőled, de már nem bírom, túlságosan is beléd szerettem... - Draco lesütötte szemeit, majd egy lépést hátrált.

- Őszintén... - sóhajtottam egy nagyot. - Az én szüleimnek igazából nagyon nincs baja a te szüleiddel, anyu és a te anyukád jó barátnők voltak még a Roxfortban, csak ahogy így az apád haragszik az én szüleimre, így nem tartják a kapcsolatot, ezért nekem is megtiltották, hogy veled szóba álljak. - nevettem egy kicsit kínosan. - Anyu és apu próbálják azt mutatni, hogy nem akarnak már jóba lenni a szüleiddel, de látom rajtuk, hogy ez nem így van. - mosolyogtam.

- Anya is mindig mesélte, hogy milyen jó barátnők voltak anyukáddal. Látom rajta, mennyire hiányzik neki, valamikor még a közös fotókat is előveszi. - mosolyodott el ő is.

Rengeteget beszélgettünk még. Őszintén, meg is lepődtem, milyen jót lehet vele beszélgetni. Draco és én még soha nem beszéltünk ennyit, mint most, mert igazából nagyon beszélgetni se nagyon beszélgettünk. Egészen vacsoráig beszélgettünk. Majd együtt - továbbra is beszélgetve - elindultunk a Nagyterembe. Viszont a Nagyteremben már elváltak útjaink mert én úgy döntöttem, hogy a Golden Trióval vacsorázok. Így aztán le is ültem közéjük.