Eljött az idő, hogy végre felöltözzek. Elővettem a Dracótól kapott ruhámat és büszkén húztam fel. Megcsináltam a sminkem, nem vittem nagyon túlzásba, egy kis zöldes árnyalatot tettem a szememre, hogy menjen a ruhához, és feltettem egy kis vörös rúzst. A hajam egy kontyba tettem, két tincset hagytam elől, ami be volt hullámosítva, és a kontyba még pluszba beletűztem egy virágos fejdíszt. Felvettem az ékszereimet és a cipőmet.

Ahogy végig néztem magamon a tükörben, teljesen elájultam. Nem lehetséges, hogy ez én lennék. A zöld ruha tökéletes simult a testemre, majd ,,A" alakban végződött.

- Azta, csajszi, gyönyörű vagy! - ölelt át hátulról Pansy.

- Blaise-nek egy szava se lehet majd. Meseszép vagy, mint egy hercegnő! - néztük egymást a tükörben.

- Gyere, menjünk. A fiúk biztos várnak már. - Pansy megfogta a kezem és húzni kezdett.

Elértünk a lépcső tetejéhez, ami a Nagyterembe vezető előtérbe visz. Én megálltam a lépcsőnél, nem mertem lemenni. Pansy noszogatott, hogy menjek, de én, mint akit lebetonoztak.

- Gyere már, ne stresszelj ennyire. - legyintett nekem, hogy induljak.

Ráléptem az első lépcsőfokra. Draco ott állt háttal szembe a lépcsőnek, így nem látta, hogy jövök. Pansy már lent volt Blaise-zel és engem néztek. Draco megfordult, hogy láthasson. Láttam, ahogy a fiú végig vezeti a tekintetét rajtam és elmosolyodik. Mikor leértem a lépcső aljára, Draco kitette elém a kezét, én örömmel fogadtam el.

- Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe. - Mint egy tündérmesében! - lehelete kellemesen csiklandozta a fülemet, amitől kirázott a hideg.

- Király és Királyné! - szólalt meg mögöttünk Blaise.

- Köszönjük! - biccentettem. - Egészen mesés páros vagytok! - kacsintottam rájuk. Aztán elindultunk a Nagyterem felé, az ajtóban McGalagony fogadott minket.

- Nahát! - így szólalt meg először a professzor. - Mr. Malfoy és Miss. Blyssen? Igazán csodásan mutatnak így együtt! - mosolygott ránk kedvesen.

- Köszönjük! Nagyon csinos ma, McGalagony professzor! - dicsérte meg a szőke fiú a nő megjelenését.

- Ó, köszönöm Mr. Malfoy! Nagyon kedves volt magától! De most már fáradjanak be, a többi diákot is üdvözölnöm kell. - mondta, majd otthagyott minket.

Beléptünk a helységben és elárasztott a gyönyörűség! Úgy éreztem magam, mint amikor legelőször léptem be ide. A mennyezet szintén el volt varázsolva és hullott belőle a hó. Mindenhol kisebb fenyőfák voltak. A terem nagy része fehér és arany színeiben pompázott. Belekaroltam Draco karjába és vittem be magammal a terem mélyébe.

- Üdvözlök mindenkit a Karácsonyi Bálon! - szólalt meg az igazgató. - Érezzék jól magukat a téli szünet előtti utolsó napon! A bált megnyitom! - Dumbledore professzor befejezte a köszöntőjét, majd megszólalt a zene.

- Szabad egy táncra? - hajolt meg előttem a szőke herceg és kinyújtotta a kezét.

- Természetesen! - hajoltam meg én is előtte. Belehelyeztem a kezem a kezébe, és beálltunk a táncparkett közepére.

Draco lassan rácsúsztatta a kezét a derekamra és közelebb húzott magához. Én a jobb kezem a fiú vállára helyeztem, a bal kezemmel pedig Draco kezét fogtam. Belenéztem gyönyörű, hideg szemébe és elmosolyodtam. Ráhajtottam a fejem a fiú mellkasára, hogy halljam a szívének dobogását. Draco megpuszilta a fejem tetejét, majd ő is ráhajtotta a fejét az én fejemre.

- Tudod... - törte meg a csendet. - Rengeteget gondolkodtam kettőnkről.

- Kettőnkről? - kérdeztem vissza. Vajon mit gondolkodhatott rólam és magáról. - Mit?

- McGalagonynak igaza van, nagyon jó páros vagyunk. - mosolyodott el halványan.

- Úgy gondolod? - nézetem fel rá.

- Igen... Miért? Te nem? - a fiú arcán megjelent egy kis félelem.

- De, csak meglepődtem, hogy ezt mondod. - nyugtattam meg azonnal.

- Ja jó. - Draco eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt. - Holnap akkor jössz hozzánk? Nem gondoltad meg magad?

- Nem, szeretnék menni. Szeretném megismerni az anyukád. - mosolyogtam rá.

- Anya is már nagyon szeretne. - mosolygott ő is rám. Draco és én már közel voltunk ahhoz, hogy megcsókoljuk egymást, amikor valaki közbe lépett.

- Bocsánat, hogy megzavarom a "romantikátokat" - fintorgott Harry. - Anne-t szeretném lekérni táncolni.

- Nem látod, hogy foglalt, Potter? - gúnyolódott a szőke fiú. - Táncolj azzal a sárvérű Grangerrel vagy akit elhoztál magaddal. Hogy is hívják azt a Hollóhátas lányt? Cho? Igen, Cho. Táncolj azzal. - Draco biccentett a fejével az említett lány felé, utalva arra, hogy most már Harry igazán elmehetne.

- És mi van ha én Anne-nel akarok táncolni. - vágott vissza Harry a szőkének.

Dracónak ennyi elég is volt, az ökle Harry arcában landolt. A szemüveges fiút se kellett félteni, örömmel vágott vissza neki. Próbáltam őket szétválasztani, de nem lehetett.

Ekkor jött Piton és McGalagony professzor. A tanároknak sikerült hatni a fiúkra annyit, hogy elválasszák őket.

- Mégis mit képzelnek magukról? Komolyan, egy kész állatkert... - kiabált McGalagony. - Kicsit sem férfiakhoz illő ez a viselkedés! - szidta le őket. - Blyssen kisasszony, kérem vigye ki innen Mr. Malfoyt! Köszönöm!

- Miért nekem kell kimenni?! - akadt ki rá Draco. - Miért nem Potternek? - mutatott rá a szemüveges fiúra. Egyszerűen nem is tudom, kinek vérzett jobban az orra, Dracónak vagy Herrynek?

- Draco, gyere! Menjünk! - fogtam meg a kezét és húzni kezdtem magammal ki a teremből.

- És még én menjek ki, megáll az eszem! - dühöngött, miközben vittem a mosdó felé.

- Это останавливается для меня... (Nekem áll meg az eszem) Sérieusement, ces garçons ne sont pas normaux dans le monde d'aujourd'hui... (Komolyan, ezek a fiúk nem normálisak a mai világban) - mérgelődtem oroszul és franciául.

- Elárulnád, milyen nyelven beszélsz? - vonta fel a szemöldökét.

- Oroszul és franciául mérgelődök. - mondtam kissé idegesen. Megérkeztünk a mosdóba. - Ülj le! - Draco úgy is tett, ahogy kértem.

- És mit mondtál? - somolygott rám.

- Hagyjuk... - elővettem egy textil zsebkendőt és bedugtam a csap alá.

- Na, de akarom tudni! - erőlködött tovább. - Mióta is beszélsz ennyi nyelven? Milyen nyelven tudsz még beszélni? - tette fel sorban a kérdéseket.

- Oroszországban születtem, ott laktunk nem is tudom meddig, sokáig. - közben pedig a zsebkendővel tisztogatni kezdtem Draco orrát. A fiú elhúzta a fejét ahogy csípte a sebét a víz. - Bocsi. Szóval, nagyjából ott is nőttem fel. Anyáék először azt akarták, hogy Franciaországba járjak suliba, ezért megtanultam franciául. De aztán mégis ide költöztünk Angliába.

- Azta! Ez rengeteg, nem kavarodsz össze? - Draco teljesen el volt ájulva.

- Nem, ez olyan simán megy nekem, mint az ágyba pisilés. - nevettem. Draco megint elhúzta a fejét. - Ha folyton elhúzod a fejed, akkor nem tudom megtisztítani... - szidtam le.

- Te is elhúznád, ha csípne. - mérgelődött.

- Nekem itt ne mérgelődj, mert itt hagylak! Előbb kellett volna gondolkodnod... - szidtam le újból.

- Jó, bocsánat! - mondta azon a pökhendi hangnemen.

- Mi ütött beléd a bálon? Mintha elvesztetted volna a fejed... - néztem rá kíváncsiskodva. - Várom a magyarázatot! - tettem csípőre a kezem.

- Így igaz, elvesztettem a fejem... Csak Potter annyira felcseszett... - forgatta meg a szemét.

- Pedig csak egy tánc lett volna, semmi más... - simogattam meg az arcát.

- De te velem táncoltál! - csattant fel a fiú, és hirtelen felállt a helyéről. Így egyből nagyon kicsinek éreztem magam mellette. - Táncoljon mással! Én hívtalak el a bálba, akkor velem is táncolsz, nem? Így logikus...

- Jó, igazad van... - sóhajtottam. Odamentem hozzá és megpusziltam az arcát. - Na gyere, ülj vissza, még nem végeztem. - mondtam mosolyogva és visszaültettem a fiút a helyére.