Itt ülök a vonaton egyedül, és várom, hogy végre a Roxfortba érkezzek. Imádom a Roxfortot, olyan, mintha a második otthonom lenne. Nagyon sok mindenkit ismerek és a felével jóban is vagyok, de a legjobb barátaim a Griffendélben vannak. Hermione Granger, Ron Weasley és a híres Harry Potter. Nagyon sokan azt mondják, hogy nem szabadna velük barátkoznom, egy Mardekáros nem barátkozik a Griffenélesekkel. Engem igazából egy cseppet sem érdekel, én döntöm el, kivel barátkozok és kivel nem. És igen, ebből kitalálhattátok, melyik házban vagyok, a Mardekárban. Szinte itt is mindenkit ismerek és innen is van egy pár jó barátom. Pansy Parkinson és Blaise Zambini a két legjobb Mardekáros barátom. Egy ember az, akit nem igazán szívlelek a Mardekárból, és én szerintem ő se nagyon kedvel. Draco Malfoy. Igen, Malfoy az, akivel nem igazán szívleljük egymást. Nem értem, annyi lány imádja őt, de mit lehet benne szeretni? Undok, nagyképű, beképzelt, egoista hülyegyerek, és még őt szeretik a lányok...

- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. Blyssen az. - Istenem, miért, már csak ő hiányzott, az emlegetett szamár. - Miért üldögélsz itt egyedül a vonaton? Csak nem felültettek a kis selejt barátaid?

- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. - ismételtem ugyanazt. - Malfoy az. Mit keresel itt? Senki nem kérte, hogy gyere ide, főleg nem azt, hogy hozzám szólj.

- Hogy beszélsz te velem?! Te mocskos kis... - Malfoy nem tudta befejezni, amit akart, mert valaki közbeszólt.

- Anne! Végre megvagy. - Harry volt az. - Végre, hogy megtalál... - A fiú nem tudta befejezni, mert meglátta ős ellenségét, Malfoyt. - Malfoy, te mit keresel itt? Hagyd békén Anne-t!

- Jé, Potter is megérkezett! - húzott egy gúnyos mosolyt az arcára a szőke. - Hogy védelmezi a kis barátnőjét. - kacarászott jóízűen.

- Fogd be a pofád, Malfoy. - ugrottam fel a helyemről. - Mi jogon jössz ide és piszkálódsz? Senki nem kérte a társaságod! - emeltem feljebb a hangom.

- Gyerünk. - sziszegte fogai között a szőke fiú a barátainak, akik inkább testőrök voltak mint barátok, Crack és Monstro.

- Szép volt, Anne. - dicsért meg Harry. - Igazából azért kerestelek, hogy megkérdezzem, nincs-e kedved átülni hozzánk?

-Nagyon szívesen átülök, szerintem jobb is lesz. - mosolyodtam el, és azzal elindultunk az ő kabinjuk felé.

Így telt el az idő többi része. Beszélgettünk, nevettünk. Mindenki elmesélte, mi történt a másikkal a nyári szünetben és így tovább.