Ma van a meccs. A Mardekár a Griffendél ellen fog játszani. Ott ültem a Nagyteremben, de egy falat sem ment le a torkomon. A hasamban pillangók repkedtek fel-alá és nagyon hányingerem volt az idegtől.

- Enned kell, hogy erőben legyél. - Draco felszúrt egy gofridarabot a villámra, és a szám elé tartotta.

- Pont te beszélsz nekem evésről? - vontam fel a szemöldököm.

- Az más. - forgatta meg a szemét.

- Evés az evés, mindegy milyen okból nem eszel, akkor sem eszel... - ott ültünk már felöltözve, már csak a kviddics talárt kellett felhúznunk, de az evéssel küszködtünk még mindig.

- Inkább megyek, felhúzom a talárom. - a szőke fiú felállt az asztaltól, és elindult.

- Olyan jó, hogy megvársz amúgy! - kiabáltam utána, majd én is sürgősen felálltam az asztaltól, és szőke után mentem.

Ott ültem az öltözőben, a seprűmet szorongatva. Nem tudom, miért izgulok, régen nem izgultam, most meg el tudnék ájulni. De sikerült rávennem magam, hogy elhagyjam a helyiséget.

Madam Hooch belefújt a sípjába, ezzel elkezdődött a játék. A kvaff a magasba repül, de Blaise-nek sikerült elkapnia, ő nekem passzolt, én pedig egy másik csapat társamnak. A terelőnek sikerült kivédenie a gurkót előlem, nem sok híja volt, ha ő nincs, eltalál.

- Figylej oda, Blyssen! - mondta, majd elrepült.

Ginny Weasleynél volt a kvaff, tőle aztán nehéz megszerezni, nagyon jó játékos. De nekem mégis sikerült, Blaise-nek passzoltam, aki a kapura célzott, csak Ronnak sikerült kivédenie.

Az események nagyon pörögtek, nehéz volt követni a történteket. Egyszer a Griffendélesnél a labda, másszor meg a Mardekárosnál. Egy gólt sikerült Blaise-zel belőnünk.

Annyira mentünk, mint a vadállatok, hogy nem figyeltünk egymásra, ebből pedig baleset lett. Blaise úgy járt, mint én tegnap, közel volt a talajhoz és leesett. Kapusunk összeütközött az egyik terelővel, nekiestek a kapunak, ezt pedig egy esés követte.

Közben Harry és Draco is megtalálta a cikeszt, nagy volt a versengés köztük. Én például nem is láttam az arany foltot, annyira koncentráltam a két fiúra.

A szőke fiún látszott, hogy szem elő vesztette a kis arany golyót, kijött a formából, hogy olyan ellenfele legyen mint Harry. Én semmi voltam neki tegnap.

Így szokásosan Harry kapta el a cikeszt. Draco dühös volt, amiért elvesztettük a meccset, de nem kéne annak lennie. Egy edzésen se volt ott, csak a tegnapin, az pedig kevés volt.

- Ki gondolta volna?! - kiabált. Az egész fiú öltöző a szőke fiútól zengett.

- Ne légy dühös, haver! - ez Blaise hangja volt. - Nincs miért dühösnek lenni, egy edzésen se voltál, kijöttél a formából.

- Kussolj, Zambini! Csak fogd be! - ordibált, hogy a torka majd' elrepedt.

- Mi ez az ordibálás? - nyitottam be a fiúkhoz, amikor végeztem az átöltözéssel.

- Zambini nem tudja befogni... - mérgelődött Draco.

- Te ordibálsz! - emelte meg Blaise is a hangját.

- Velem ne kiabálj! - vágott vissza a szőke. Szemei villámokat szórtak, nagyon dühös volt.

- Ne csináljátok már, legjobb barátok vagytok! - tártam szét a karjaim.

- Ne szólj bele! Amúgy is, mi a faszt keresel itt?! - nézett rám. Kék szemei most vörösek voltak a dühtől, most tényleg igazán dühös volt. Én pedig azt hittem, rosszul hallok.

- Jó, megyek... De holnap ne gyere velem a karácsonyi buliba... - mondtam határozottan, de közben a könnyeimmel küszködtem, majd sarkon fordultam, és otthagytam őket.

- Anne, várj! Nem úgy értettem! Ne haragudj! - kiabált utánam, de én eleresztettem a fülem mellett. Megígértem, hogy vele leszek, de én sem bírom a végtelenségig... Ez rettentően fájt, így még sosem bántott meg... Még akkor sem fájt annyira, amikor ellenségként viselkedtünk egymással.

Nagy hévvel csaptam be magam után a szobám ajtaját. Ami az asztalomon volt, az mind a földön landolt. A fésülködőasztal tükre darabokra tört, az apró szilánkok teljesen elborították a padlót.

Sírva rogytam össze a szoba közepén, nem érdekeltek a szilánkok, nem érdekelt, ha beleállnak a bőrömbe, el voltam keseredve, semmi sem érdekelt.

Vajon most lett vége a kapcsolatunknak? Ennyi volt számunkra? Ennyit jelentett nekünk ez az egész? Nem akarom, hogy vége legyen, de engem most nagyon megbántott.

Aztán kopogtattak az ajtón.

- Anne... - hallottam meg Draco hangját az ajtó túloldaláról.

- Menj innen! - kiabáltam torkom szakadtából.

- Légyszíves... - nyitott be a szobába, amikor belépett, a lélegzete elállt. Meglátta nagy kupit, az üvegszilánkokat, majd engem. - Anne...

- Húzz már ki innen! Mit nem értettél az előbb? - egy hirtelen mozdulattal az ajtó felé legyintettem, amikor egy rózsaszín szikra szerű fény az ajtóban landolt, fekete égési nyomot hagyva maga után.

- Ezt... Ezt hogy csináltad? - meredt rám. Én sem tudtam, hogy csináltam, de most nem is ez foglalkoztatott.

- Mit érdekel?! Húzzál ki innen! MOST! -  meglöktem a fiú mellkasát, de ő nem mozdult.

- Kérlek, ne haragudj rám! - fogta meg a kezem, de én elhúzódtam tőle.

-Elegem van! Folyton csak azt tudod mondani, hogy ne haragudj! A hócipőm teli van ezzel a szóval! Érted? - kiabáltam, mint az őrültek. - Gondold át, hogy mit beszélsz, mielőtt kimondod és megsértesz másokat! Fogalmad sincs, hogy nekem ezek mennyire rosszul esnek, de megbocsátok, mert szeretlek! De én sem bírom a végtelenségig! - köpködtem felé a szavakat, de ő csak hallgatott. - Most hagyj magamra... - lejjebb vettem a hangomból, és az ajtóra mutattam.

Draco nem habozott, kiment a szobából, és becsukta maga után az ajtót. Lehet, hogy ezzel én is megbántottam, de ez az igazság. Muszáj vagyok vele tudatni, hogy nekem ezek rosszul esnek, mert különben ugyanúgy fog maradni minden.

De van valami, ami elterelte a figyelmem, az ajtón lévő fekete folt. Mégis hogyan sikerülhetett ez? Sosem voltam képes ilyenre, a családban sincs senki, akinek volna bármilyen képessége.

Felálltam, hogy közelebbről is megvizsgálhassam az égés nyomot. Érdekes, vajon most is képes vagyok erre. Ha nem próbálom meg, akkor sosem tudjuk meg.

Próbálkoztam, kapálóztam, de semmi. Lehet csak akkor sikerül, ha ideges vagyok? Nem hiszem, az embernek, ha van valami képessége, akkor bármikor tudnia kell használni. Bár ezt most fedeztem fel, nyilván nem sikerül elsőre. De ez akkor is fura volt, ennek utána kell járnom.

- Atya ég... - lépett be Pansy a szobába. - Hát itt meg mi történt? Bomba robbant? - csukta be az ajtót meglepődve.

- Úgy is lehet mondani. - nevettem el magam kínosan.

Pansynek beszámoltam a történtekről. Draco viselkedéséről és erről a furcsa fényről, ami a kezemből lövelt ki.

- Először, azta. Másodszor, azta. - tátotta el a száját. - Ennek utána kell járnod, ez valami úristen.

- És mégis hol keressek ez után? - vontam fel a szemöldököm, és a tenyeremre mutattam.

- Ott a könyvtár. - vonta meg a vállát.

- Szerinted a könyvtár írna erről? Ha írna is, ott ülhetnék egész nap... - sóhajtottam.

- Én szívesen keresek veled, meg Theo is segít, Blaise-t inkább hagyjuk... - nevetett a lány.

- Akkor irány a könyvtár. - átkaroltuk egymás vállát, majd elindultunk a könyvtárba. Csak előtte rendet raktunk a szobában.