Az óra elején jártunk még, amikor belépett Harry, Ron is vele volt. Lumpsluck meglepően jól fogadta Harryt, mintha ezer éve ismernék egymást. A feladatunk az volt, hogy ki kelljen találni, milyen bájitalokat készített a tanár. Hermione úgy emelte a magasba a kezét, hogy a mögötte álló fiút majdnem fejbe csapta.

- Igen, Miss... - Lumpsluck megakadt, amikor nevet kellett mondani.

- Granger, uram. - mutatkozott be a lány, és odasétált a bájitalokhoz. - Ez itt Veritaserum, igazság mondásra kényszerít. Ez pedig százfüléfőzet. Ez Amortentia, egy nagyon erős szerelmi bájital, mindenki olyan illatúnak érzi, amilyenhez vonzódik. Nekem, mint a frissen levágott gyep... és a pergamen... és a mentolos fogkrém... - én a zöldalma és borsmenta illatot éreztem, mint Draco illata, imádom ezt az illatot.

- Az Amortentia természetesen nem ébreszt igazi szerelmet, viszont létrehoz egy erős vonzalmat. Éppen ezért az itt látható bájitalok közül ez a legveszélyesebb. - ahogy lezárta az üst tetejét, egyből eltűnt a csodálatos illat az orromból. De amikor visszaálltam a szőke fiú elé, újra megéreztem.

- Uram, van ott még egy bájital. - mutatott az asztalra a griffendéles Katie Bell.

- Van bizony. Ebben a fiolában, hölgyeim és uraim, egy elég érdekes itóka van. - ezzel lecsavarta a fiolát a kis fiolatartóról. - A Felix Felicis. Amit közönséges néven úgy hívunk...

- Szerencselé. - szólt közbe Hermione.

- Pontosan, Miss. Granger. Szerencselé. - Lumpsluck felemelte a kis üvegcsét, hogy mindenki jól lássa. - Nagyon nehéz elkészíteni, ha pedig elrontják, akkor az katasztrófát okoz... - magyarázta. - Ha iszunk belőle, minden vállalkozásunkat siker koronázza. - Draco erre a mondatra felkapta a fejét. - Legalábbis ameddig tart a hatása. - tette hozzá nevetve. - Ezt ajánlom fel ma jutalom gyanánt. Ezt a fiola Felix Felicist kapja az a tanuló, akinek a következő egy órában sikerül elkészítenie az élő-halál eszenciáját. A recept a tankönyv tizedik oldalán található.

Mindenki előkapta a könyvét és lapozgatni kezdett. Ilyen egy hülye receptet még életemben nem láttam, ez rosszul van leírva. Mindenki itt szerencsétlenkedett a mákonybab felvágásával, de ha felvágom akkor kevesebb levet fog ereszteni.

- Merlin fasza. - morogta Draco az orra alatt. Ahogy láttam, ő is szerencsétlenkedik.

- Segítsek? - fordultam felé. Odaálltam a jobb oldalára és megfogtam azt a kezét, amelyikben a kést tartotta, majd segítettem neki összenyomni, hogy ne pattanjon el.

- Mit csinálsz? Ide az van írva, hogy össze kell vágni. - förmedt rám, aztán rámutatott a receptre.

- Bízd rám, ez a recept hibás. Nyomd össze nyugodtan. - teljesen meg voltam bizonyosodva arról, hogy ez így lesz jó.

Egy óra múlva végeztünk is a bájitalok elkészítésével. Be kell valljam, megváltoztattam egy kicsit a receptet, átírtam. Mindent úgy csináltam, ahogy jónak láttam. Nagy meglepetésemre tökéletes lett a főzet, csak volt egy kis bökkenő. Harry bájitala is jó lett, de a jutalomból csak egy volt.

- Tanár úr, adja nyugodtan Harrynek a jutalmat, nekem úgy sem lesz rá szükségem. - mosolyogtam a szemüveges fiúra.

- Köszönöm, Anne! Nagyon jó barát vagy! - hálálkodott Harry.

- Nos hát akkor, egy fiola Felix Felicis. Használd szerencsével! - nevetett a tanár, majd tapsba kezdett. Mi is követtük a példáját, mindenki tapsolt, csak a Mardekárosok nem, én voltam a kivétel.

- Ezt nem értem, hiszen úgy csináltam, ahogy te mondtad, Anne... - mérgelődött a szőke fiú, miközben már elhagytuk a termet.

- Valamit biztos elronthattál, csak elég egy apró hiba és már nem lesz jó. - mondtam neki okoskodva. - Látod, nekem jó lett. - mondtam büszkén.

- Neked minden jó, minden összejön... Csak én vagyok ilyen balfasz... - mondta gúnyosan.

- Ne csináld már! Ez csak egy bájital! És mi az, hogy nekem minden összejön? - sértődtem meg. - Éppen ellenkezőleg, most csak szerencsém volt, észrevettem, hogy hibás a recept.

- Ne haragudj, csak megint Potter... Nekem adhattad volna, ha már neked nem kellett... Átveszed Lumpslucktól és nekem adod. - motyogta alig érthetően.

- Ha szóltál volna, nem adtam volna át Harrynek, de te nem szóltál egy szóval sem. - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Jó, igazad van, csak ne veszekedjünk... - forgatta meg a kék szemeit. - Bocsáss meg, de mennem kell, van egy kis dolgom. Órán találkozunk, meg a klubhelységben. - adott egy puszit, és elment a másik irányba.

- És az ebéd? - kiáltottam utána, de ő csak megrázta a fejét a folyosó másik végén. Ezek szerint most sem eszik. Úgy látszik, most is egyedül kajálok.

- Anne! - szaladt ide hozzám Harry, Hermione és Ron pedig ott várták Harryt, ahol megálltak, ők nem jöttek ide.

- Harry, gratulálok a bájitaltani nyereményedhez! - nevettem, majd kacsintottam. A szemüveges fiú is elnevette magát.

- Köszi! - nevetett. - Nincs kedved velünk kajálni? - tette fel a kérdést.

- De, nagyon szívesen! - mondtam mosolyogva, és négyen elindultunk a Nagyterem felé.

A helyiség zsúfolt volt, teli volt étkező diákokkal. Leültünk a Griffendél asztalához és szedtünk magunknak az ételből. Egy páran meg is néztek engem az asztalnál, de semmi erőm nem volt velük foglalkozni.

- Akkor most mi van veled és Malfoyjal? - tette fel hirtelen a kérdést Ron. - Együtt vagytok? - vonta fel vörös szemöldökét.

- Igen, Ron. - válaszoltam csendesen. - Oktassatok ki nyugodtan, már várom, hogy hallgassam, ez nem helyes, ellenséggel vagy együtt, Malfoy így, Malfoy úgy... - kaptam fel a vizet hirtelen, de Hermione közbe szólt.

- Hé, nem akarunk kioktatni! Csak Ron nem tudja, mikor kell befognia a száját. - nézett Ronra szúrós szemekkel a lány.

- Harry? - néztem rá, aki felém kapta a fejét. - Te sem akarsz? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem, múltkor elég volt ezért összeveszni. Ha vele vagy boldog, hát akkor legyél. - vonta meg a vállát. - De ha majd rájössz, kicsoda, biztos meggondolod magad... - motyogta elfordulva.

- Tessék? Mire jövök rá? - néztem rá érdeklődve. - Harry! - emeltem feljebb a hangom.

- Semmi, Harry nem tudja miket beszél, igaz Harry? - nézett rá felvont szemöldökkel Hermione.

- Igen, persze... - hadarta a fiú. Szúrós szemekkel figyeltem a szemüveges fiút, de ő kerülte a pillantásom.

Órák után a klubhelységbe mentem, Draco azt mondta, ott lesz. Úgy is volt, ott ült a kanapén és engem nézett, amikor beléptem. Oda mentem hozzá, adtam egy csókot neki, és beleültem az ölébe.