Leomlott, a védő falunk teljesen lerombolódott. Voldemort nem sajnáltatta magát, olyan erővel lőtt bele, amitől elkezdett lefoszlani. Draco-val aggódva néztünk egymásra, kinyújtottuk egymás felé a kezünket, hogy megérintsük egymást, de túl távol álltunk.

Ez is bekövetkezett. Elkezdődött a háború. A halál falók csak úgy özönlöttek be a Roxfort területére. Mindent és mindenkit támadtak.

- Stupor! - kiabáltam, mielőtt a halál faló rávetette volna magát Lupinra.

- Köszönöm! - sóhajtott, de hálásan mosolygott rám. Én egyet biccentettem, majd bementem a nagy tömegbe. Ez valószínű öngyilkosság, de harcolnom kell.

- Freddie! Vigyázz! - kiáltottam oda a vörös fiúnak, mire ő megfordult, és elintézte a halál falót.

- Huhh, ez nem sokon múlott... - lihegett Fred, közben csóválta a fejét.

- Hol van George? - kérdeztem, amikor feltűnt, hogy nincsenek együtt.

- Nem tudom... Az előbb még mellettem volt. - nézett körbe, ikertestvére után kutatva.

- Mennem kell. Vigyázz magadra, meg ne halj nekem! - mutogattam rá a mutatóujjammal.

- Jó, vigyázok! Te is vigyázz magadra! - Fred adott egy puszit az arcomra, majd elszaladt a másik irányba.

Rengetegen voltak, mint az oroszok. Szaladtam ahogy csak tudtam, közben találkoztam már egy-két holttesttel is, szörnyű volt rájuk nézni. Alig győztem védekezni, minden oldalról támadtak.

Megpillantottam Draco-t is, pont velem szaladt szembe. Amikor ő is meglátott, mindketten gyorsabban kezdtünk szaladni egymás felé, amikor megláttam Draco-t elvetődni balra. Szaladtam ahogy a lábom bírta, és a szőke elé vetettem magam.

- Avada Kedavra! - kimondtam a halálos átkot, ami eltalálta a támadót, és holtan összeesett.

- Megöltél egy halál falót! - szólt Draco meglepetten. Nagy nehezen felállt, én pedig a karjaiba vetettem magam.

- Mondtam, hogy megvédelek! Kerüljön bármibe, ha ölnöm kell hozzá, akkor ölni fogok! - csókoltam meg. - Nem esett bajod? - kezembe vettem az arcát, és vizsgálni kezdtem a fiút.

- Nem. Jól vagyok, csak egy kis horzsolás. - mosolygott rám. Hihetetlen, hogy ő még ilyen helyzetben is képes őszintén mosolyogni, hogy boldog legyek.

- Együtt megcsináljuk, oké? - kérdeztem, ő pedig bólintott. Egyszerre megfordultunk, és egymás hátának támaszkodva figyeltük a terepet, és védtük a másikat.

- Potterék nem tudod hol vannak? - kérdezte, közben a pálcájával védekezett.

- Nem. Stupor! A horcruxot próbálják elpusztítani. - nehéz volt beszélni és közben harcolni, de megoldottam.

- A diadém meg van? Stupor! A kurva anyádat! - szencségelt a szőke.

- Azt se tudom. Mennünk kéne innen, nem gondolod? Egyre nagyobb itt az őrültek háza. - javasoltam. Draco bólintott, és kézen fogva szaladni kezdtünk.

A folyosó végén megtaláltuk Ront és Hermionét. Odarohantunk hozzájuk, hogy megnézzük és megkérdezzük tőlük, hogy mi a helyzet.

- Srácok, helyzet? - kérdeztem, amikor odaértem hozzájuk.

- A trófea elpusztult, most Harry-t keressük ezen, de nem találjuk. - csóválta a fejét Ron, a térképre mutatva.

- Hiszen ott van! - kiáltott fel Hermione, és a térképre bökött. - De hát ott volt, láttam.

- És a Szükség Szobája? Az nincs rajta a térképen, ti mondtátok tavaj. - mondta Ron. Ez így igaz, valóban nincs rajta.

- Igen, igaz... - bólogatott a lány. - Nagy vagy!

- Akkor irány a Szükség Szobája! - mutatott Draco előre, és megindultunk a helyiség felé.

Épp abban a szobában voltunk, ahol Draco tavaly a volt-nincs szekrényt csinálta. Mivel a hely nagy volt, ezért nehéz volt megtalálni Harry-t. Beszélgetést hallottunk, a szemüveges fiút hallottuk és két másik fiúét. Összenéztünk mindannyian, és a hang irányába futottunk.

Valóban Harry volt, Crakkal és Monstroval vitatkozott. Lassan közeledtünk feléjük, nehogy meglássanak minket. Hermione bebújt a kanapé mögé, és amikor nem számítottak, támadt.

- Stupor! - kiáltotta a lány, de sajnos nem talált.

- Avada Kedavra! - kiáltotta vissza Monstro, ami majdnem eltalált.

- Te hülye állat! Majdnem eltaláltál! - ordítottam a fiúra. Crak és Monstro egymásra néztek, és össze somolyogtak.

- Átáltál Potter oldalára, Malfoy? - gúnyolódott Crak. Hát ezért somolyogtak össze, meglátták Draco-t mögöttem.

- Inkább az ő oldalán, mint veletek! - vágott vissza a szőke fiú.

- Capitulatus! - kiáltotta mögöttem Hermione, mire megijedtek és elszaladtak. Ennyitől megijedni, pedig akkora volt az arcuk.

- Megvan a diadém? - fordultam Harry felé.

- Igen. Itt van a kígyó foga? - fordult a szemüveges Ron és Hermione felé. A lány átadta neki a kért tárgyat.

Harry nagyot sóhajtott, és beledöfte a kígyó fogát a fejdíszbe. Fekete felhő jött ki belőle, ami három Voldemort fejet alakított ki. Megszorítottam Draco kezét, és elkiáltottam magam.

- Futás! Gyerünk! - kiabáltam, mire szaladni kezdtünk.

Ahogy a lábunk bírta, szaladtunk. A Voldemort fejek nagyon üldözőbe vettek minket, de gyorsabbak voltunk. Nagyon közel volt már az ajtó, már csak pár méter.

Az ajtón csak úgy kirobbantunk. Már utolért volna minket a három fekete füstfej, csak az ajtó becsapódott, így annak ütközött neki. Így még életemben nem szaladtam, mint most. Nem is kaptam rendesen levegőt és az oldalam is szúrt.

- Jól vagy, Harry? - kérdezte Hermione, aki leguggolt a fiú mellé.

- A kígyó... Az az utolsó horcrux... - lihegte Harry. Nagini volna az utolsó horcrux? De hát a közelébe se lehet férni, hogy akarjuk mi elkapni?

- Meg tudod mondani, hogy most hol van Voldemort? Láss bele a a fejébe! - kértem a fiút. Harry lehunyta a szemét, és koncentrálni kezdett.

- Tudom... A csonakházban... - a fiú felállt a földről.

- Menjetek, Draco-val majd tartjuk a frontot. - néztem rá a szőke fiúra, aki bólintott.

- Rendben. Srácok, menjünk! - fordult Ronhoz és Hermionéhoz, akik beleegyeztek és elindultak.

- Sikerülni fog nekik? - kérdezte tőlem Draco.

- Biztos sikerül. - nézetem utánuk, de már rég nem voltak ott.

Szaladni kezdtünk visszafelé. Az ablakokon ki lehetett látni, ezért kinéztem. Förtelmes volt a látvány. Kint rosszabb volt a helyzet, mint bent, pedig bent sem volt a legjobb. Aztán megpillantottam Harry-éket szaladni, az óriás majdnem letarolta őket, de ki bírták cselezni.

- Anne, gyere! Attól nem lesz jobb, ha nézed. - a szőke fiú megfogta a csuklóm, és húzni kezdett.