- Jól láttam, amit láttam? - nézett rám Ron.

- Miért, mit láttál? - nevettem.

- Anne, te Draco Malfoyjal jöttél vacsorázni? Ráadásul még nevettetek is? - ráncolta össze a szemöldökét a vörös fiú.

- Miért baj az, ha beszélgettem egy háztársammal? - vontam fel a szemöldököm.

- Anne, ő az ellenség, az ellenséggel barátkozol. - csatlakozott be Hermione is.

- Harry, neked mi a bajod? - kérdeztem a fiút, de ő nem akart a szemembe nézni.

- Azt hittem, ma együtt leszünk bájitaltanon. - mondta hidegen. - Erre Malfoyt választottad...

- Mi? Nem, dehogy is. Nem választottam Malfoyt helyetted, sőt, ezt csak Dra... Malfoy találta ki. - győzködtem, de még mindig nem akart a szemembe nézni.

- Akkor miért nem szóltál közbe? Miért nem mondtad Pitonnak, hogy ez nem így van? - végre a szemembe nézett, de szinte azok villámokat szórtak.

- Akartam, de... - egy hang miatt nem tudtam befejezni a mondatomat, ami kintről jött, mintha két tanár veszekedett volna.

Mindenki felpattant a helyéről és elindul kifelé. Kiérve McGalagyonyt és Umbridge-ot láttam, veszekedtek valamin.

- ...a Roxforti helyzet sokkal súlyosabb. - mondta a pinkbe öltözött nő. - Corneliusnak sürgősen cselekednie kell.

Vajon miről beszél? Kár, hogy nem hallottam a beszélgetés elejét, de most már mindegy. Inkább vissza se mentem a Nagyterembe, minden étvágyam elment és kedvem se volt Harryvel tovább veszekedni Draco miatt. Csapot-papot otthagytam és elindultam a klubhelység felé.

Elértem a klubhelységet, elmondtam a jelszót és beléptem. Ahhoz képest csend volt, pár diák volt, hiszen a többiek vacsorázni vannak. Körülnéztem, kik vannak itt, majd megakadt a szemem valakin. Ott ült ő, a kandalló melletti fotelben, és a tüzet nézte.

- Helló. - köszöntem neki.

- Ó, szia! Észre se vettelek, kicsit elbambultam. - Draco elmosolyodott.

- Igen, vettem észre. - majd leültem vele szembe a másik fotelbe.

- Hogyhogy nem vacsorázol? - kérdezte rám nézve.

- Ezt én is kérdezhetném tőled, mert a Nagyteremben váltak el útjaink. - néztem rá én is.

- Én kérdeztem előbb. - ott bujkált egy pimasz mosoly a szája sarkában.

- Összevesztem Harryvel, aztán utána már nem volt kedvem visszamenni, elment minden étvágyam. - nevettem el magam kínosan.

- Potter, már megint Potter. Ehhez ért a legjobban, tönkre tenni mindent. - forgatta meg a szemeit a szőke fiú.

- Draco, figyelj... - megszólaltam, de nem tudtam, hogyan folytassam tovább. - Én, öhm... - képtelen voltam, olyan zavarba jöttem, nem is tudom miért.

- Igen? Valami baj van? - kereste a tekintetem, de nem tudtam a szemébe nézni.

- Semmi, hagyjuk. - legyintettem, majd felálltam a helyemről, hogy elinduljak a hálóm felé.

- Nem hagyjuk! Mi a baj? Tettem valami rosszat? - kérdezte.

- Nem, dehogy. Te nem... - az utolsó két szót halkan mondtam, nehogy meghallja, de nem jártam sikerrel, mert meghallotta.

- Én nem? Akkor ki? - vonta fel a szemöldökét.

- Semmi, mondtam. Hagyjuk, engedjük el. - indultam el, de a fiú nem engedett. A csuklómnál fogva visszarántott.

- Ha azt mondtam nem, akkor nem. Nem szeretem, ha az ellenkezőjét csinálják, amit én mondtam.

- Jó, de akkor ne itt beszéljük meg. - néztem bele gyönyörű szemeibe. Az ember teljesen el tud veszni benne, olyan gyönyörűek.

- Akkor hol? - nézett ő is a szemembe.

- Figyi, nagyon fáradt vagyok, majd holnap megbeszéljük azt is, hogy hol és mikor. - mosolyogtam. - Holnap lesz először Umbridge-dzsal óránk és fel kell készülnöm testileg és lelkileg. - forgattam meg a szemem.

- Hát jó, ha te így szeretnéd, akkor legyen így. - bólintott.

- Köszönöm, jó éjszakát! - köszöntem el tőle.

- Jó éjt! - köszönt el ő is, majd elengedte a csuklóm, el is felejtettem, hogy egész idáig fogta.

~§~

Késő éjszaka volt, de nem jött álom a szememre. Forgolódtam, sehogy nem találtam helyem. Betakaróztam, kitakaróztam, jobbra fordultam, balra fordultam, hason feküdtem, háton feküdtem, de semmi. Ledobtam magamról a zöld takaróm és elindultam le a klubhelységbe. Mikor leértem, láttam, nem vagyok egyedül, van még egy éjjeli bagoly rajtam kívül. Draco Malfoy, ő se tud aludni?

- Szia! - köszöntem szerényen.

- Szia! Hát te? Nem alszol? - kérdezte érdeklődve.

- Nem tudok. Túlságosan kattog az agyam. - sóhajtottam.

- Anne, izé... - vakarta meg a tarkóját. - Szeretnél arról beszélgetni, amiről nem akartál akkor?

- Mindenképpen úgy akartam veled beszélni, hogy ketten legyünk, hogy más ne hallja. - néztem rá.

- És? Mi volna az? Miről szeretnél beszélni? - nézett ő is rám.

- Figyelj... Hiba volt azt kérnem tőled, hogy csókolj meg... Egyszerűen nem tudom, mit beszélek, főleg akkor, ha a közeledben vagyok... - sütöttem le a szemeim.

- Ezt hogy érted? - vonta fel szemöldökét.

- Nem tudom... Én magam sem tudom, hogy értem ezt... Még sosem éreztem így... - éreztem, hogy elszorul a torkom.

- Miért? Hogy érzel?

- Fogalmam sincs. Teljesen más az az érzés, mikor a fiú barátaimmal vagyok vagy mint veled. - nevettem értetlenül.

- Értem... Figyelj... - az államnál felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Kirázott a hideg az érintésétől, olyan jó volt, ahogy hozzám ért.

A kezét átvezette az arcomra, másik kezével a fülem mögé tűrt egy kósza tincset, majd végigsimított az arcomon.

- Draco... - szóltam halkan.

- Igen? - kérdezte, továbbra is az arcom fürkészte.

- Én... Én pont erre gondoltam, így érzem magam veled másképp... Ilyen hatással vagy rám, érted? - néztem le a kezemre, mert éreztem, hogy remegek. Ezt Draco is észrevette, a kezébe vette az én kezemet és simogatni kezdte a kézfejem a hüvelykujjával.

- Shh, semmi baj. - csitítgatott. - Gyere, bújj ide. - tárta szét a karját. Nos, miért is ne, odabújtam hozzá és ő szorosan megölelt.

Draco érezte, hogy kezdek megnyugodni a karjai között, ezért megszólalt.

- Figyelj, előttem nem kell zavarban lenned, bármit is jelent az a fura érzés, amit nem értesz, én itt vagyok, rám számíthatsz. Lehet most nem nagyon hiszel nekem még, de remélem, egy nap majd megbízol bennem. - elkezdte simogatni a hajam.

- Barátok? - kérdeztem.

- Barátok. - mondta majd elmosolyodott.

Így ültünk a klubhelységben egészen addig, amíg Draco simogatására elnyomott az álom. Ez a fiú nem is olyan borzalmas ahogy Harryék látják. Igenis jót el lehet vele beszélgetni, tud ő rendes is lenni, csak nem mindig mutatja ki. Ez a rendes oldala nagyon tetszett. Milyen megértő volt velem és az érzéseimmel, nem tudom, hogy mással is így bánik-e, de ha nem örülök, hogy én vagyok az egyetlen, akivel így bánik.