A napok nagyon gyorsan teltek, már nem sok nap volt a bálig. Ezekben az időszakokban rengeteget edzettünk. A mai órán majd a patrónus bűbájt fogjuk kipróbálni, ez egy nagyon nehéz bűbáj. Ez az iskolának nagyon magas fokozata, nem mindenkinek sikerül, a seregből csak Harry és én tudunk létrehozni patrónust - az én patrónusom egy kígyó.

Pansy rengeteget zaklatott a báli partnerem miatt, egész nap ezt hallgattam ,,Na ki hívott meg a bálba... Mikor mondod már meg, ki az... Alig várom, hogy lássalak majd titeket." Kicsit már sok volt belőle.
Ma volt az első táncpróbánk is.

- Remélem, senkire sem kell rászólnom, így sokkal hamarabb végzünk. - mondta az unott hangján Piton professzor. - Higgyék el, én sem azért vagyok itt, mert kedvem van magukkal foglalkozni, ez a kötelességem... Sajnos. - tette hozzá az utolsó szót halkan, de azért én hallottam. - Akkor álljanak párba, hogy végre kezdhessük.

- Miss. Blyssen, lenne a párom? - nyújtotta ki elém a kezét Draco.

- Nagy megtiszteltetés lenne számomra, Mr. Malfoy! - mondtam színészkedve, majd belehelyeztem a kezem a kezébe.

Mindannyian beálltunk párokba és elkezdtünk lépkedni lassan, ahogy a tanár diktálta. Draco egyszer sem lépett a lábomra, és én sem az övére. Nagyon jól táncolt.

- Te mióta táncolsz ilyen jól? - vontam fel a szemöldököm.

- A szüleim rengeteg bált szoktak szervezni, szóval illene tudnom táncolni. - mondta nagy büszkeséggel.

- Egyszer megnézném, milyen nálatok egy bál. - Draco közelebb húzott a derekamnál.

- Hát gyere el a következőre. - suttogta a fülembe. A hideg végigfutott a hátamon tőle. Szerintem még meg is botlottam a saját lábamban.

- Szeretnéd, ha mennék? - suttogtam én is a fülébe.

- Nagyon boldog volnék. - mosolygott.

- Akkor elmegyek, csak a te kedvedért. - mondtam, mélyen a szemébe nézve.

- A téli szünetben jó? - Draco megpörgetett.

- Nekem jó, a szüleim úgysem lesznek itthon. Spanyolországba utaznak. - feleltem a pörgetés után. - De várj, máshova meg nem tudok menni, akkor mégsem jó... Itt kell maradnom a Roxforban.

- Töltsd a szünetet nálunk. - dobta fel az ajánlatot a fiú.

- Szó sem lehet róla. Egy, nem szeretnék a terhetekre lenni. Kettő, apád nem volna valami boldog. - ráztam meg a fejem.

- Nem lennél terhünkre, anya is szeretne már megismerni. Apa pedig...

- Várj. - szóltam közbe. - Te meséltél anyukádnak rólam? - lepődtem meg.

- Öhm, lehet... - mondta szerényen. - Egyszer-kétszer szóba jöttél a levelemben. - nevetett kínosan.

A táncpróba után együtt mentünk vissza a klubhelységbe, hogy folytathassuk a beszélgetésünket. Aztán belépett Piton egy pergamentekerccsel.

- Jöttem, hogy felírjam azokat, akik a szünetben itt kívánkoznak maradni. Az kérem, jöjjön ide és iratkozzon fel. - miután végig mondta, én voltam az első, aki odament.

- Én, én fél szeretnék iratkozni. - már a kezemben volt a penna, amikor Draco közbelépett.

- Anne mégsem szeretne feliratkozni, nálunk fogja tölteni a szünetet, tanár úr. - mondta, és kivette a kezemből a pennát.

- Jó volna, ha minél hamarabb el tudnák dönteni, nem szeretnék itt állni egész nap. - Piton hangja kezdett idegesebbé válni.

- Anne nem iratkozik fel. - Dracónak fülig ért a szája.

- De... - szóltam volna közbe, de a tanár már másokkal volt elfoglalva. Aztán odafordultam Draco felé. - Köszi szépen!

- Nagyon szívesen! Most már nincs más választásod. - Draco megvonta a vállát, és eleresztett egy elégedett mosolyt.

- Ezt te kitervelted előre, igaz? - néztem rá gyanakvóan.

- Már megírtam anyának a levélben, hogy nálunk töltöd a szünetet, már bele is egyezett. - nyelt egy nagyot.

- És apád? Vele mi van? Ő is beleegyezett? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Vele ne foglalkozz, azt majd én megoldom. - legyintett.

- De nem szeretném, ha bajod lenne belőle... - néztem rá aggodalommal.

- Amiatt ne aggódj, nem az volna az első pofonom. - Dracónak elkerekedtek a szemei. Micsoda?! Az apja meg szokta ütni a saját fiát? Normális ez?!

- Micsoda?! Meg szokott ütni?! - teljesen felháborodtam.

- Halkabban! - a tenyerével eltapasztotta a számat. - Ezt nem hallottad, oké?

- De... Ez komoly? - akadtam ki, de már halkabban.

- Igen, de erről csak te tudsz... Nem szólhatsz róla senkinek. - mondta komolyan.

- Dehogy szólok, de még az anyukád se tudja? - kérdeztem felháborodva.

- Csak egyről tud...

- Csak egyről?! Volt már több ilyen eset is? - csodálkoztam.

- Összesen négy. - mondta hidegen.

Hát én teljesen kiakadtam... Nem gondoltam volna Lucius Malfoyról, hogy meg szokta ütni a fiát, és még az anyja nem is tud róla. Szegény Draco, már értem miért ilyen... Tudtam, hogy van oka annak, hogy ő ilyen, de ezt azért nem gondoltam volna...