Késő délután rohantam a Szükség Szobájába edzésre. Szokásosan én voltam az utolsó, aki beért. Már mindenki fel volt készülve a majdnem lehetetlenre. Levettem a talárom, összefogtam a hajam, elővettem a pálcám és intettem Harrynek, hogy mondhatja.

- Amint említettem a múlt órán, ma a patrónus bűbájt fogjuk kipróbálni. Ez egy nagyon nehéz bűbáj, nem szégyen, ha nem sikerül elsőre. Adjatok bele mindent a mai órába. - bíztatta a többieket a szemüveges fiú.

- Ez az iskola legmagasabb fokozata, egy nagyon nehéz varázslat. Ehhez egy nagyon boldog emlékre kell gondolnotok, lehetőleg a legboldogabbra. - egészítettem ki Harry mondatát.

Mindenki nagyon koncentrált a legboldogabb emlékére. Egy-két embernek sikerült is rendes patrónust létrehoznia. Lunának ott ugrált a nyuszija, Hermionénak a kis vidrája, Ginnynek pedig a gyönyörű lova. Ron kutyája fel is döntötte Neville-t, jót nevettünk rajta.

Ezt egy zaj zavarta meg. Azt követte egy puffanás, ami egy lyukat képzett a falba. Aztán a kis lyukból lett egy hatalmas nagy lyuk. Vagyis a teljes falat lebontotta. Ki gondolta volna, ki állt a fal túloldalán? Dolores Umbridge.

Majd Draco odavonszolta Cho Changet az orrunk elé, hogy lássuk, mennyire megbízható is volt ez a lány. És még bennem nem bíztak... Egy ilyen kis ártatlan külső miatt nem gondolták volna, hogy pont Cho lesz az, aki beköp minket.

Aztán összetalálkozott a tekintetünk Dracóval. Megláttam a szemében a szomorúságot, a csalódottságot és a mérget, de leginkább a meglepődést.

Minden prefektus fogott egy embert a mi oldalunkról és elkezdett minket vonszolni Umbridge irodája felé. Draco átadta valaki másnak a Hollóhátas lányt, hogy ő vihessen engem.

- Draco, sajnálom! Nagyon sajnálom! Ne haragudj rám! Hazudtam, tudom... De most már rettenetesen megbántam! Kérlek! - könyörögtem, hátha szól valamit.

- Nagyon jól mutat neked ez a rosszalkodás. - mondta egy perverz mosoly kíséretével. Tessék, mi van? - De viszont így van... hazudtál...

- Tudom és nagyon sajnálom! Nem kellett volna ezt tennem! - kérleltem tovább. Ha tehettem volna, le is térdelek és térden állva könyörgök neki, de már megérkeztünk Umbridge irodájához.

- Ezért még megbüntetlek... - suttogta a fülembe, majd elengedett.

~§~

Ami ott az irodában történt, az förtelmes volt. Természetesen nem hagyhatjuk ki a büntetést sem, holnap délután háromkor a Nagyteremben megcsináljuk a büntető feladatot.

Umbridge irodája után a klubhelységbe indultam. Senkivel nem akartam beszélni, csak Dracóval. Miután beléptem a klubhelységbe, meg is akadt a szemem rajta, ott ült egyedül a kandalló előtt. Oda is mentem hozzá. Mivel nem volt rajtunk kívül senki, ezért bátran beszélhettem vele.

- Kérlek bocsáss meg! Szörnyen sajnálom! - meg is tettem, amit mondtam, letérdeltem neki és úgy könyörögtem. - Megértem, ha nem akarsz már a barátom lenni, hazudtam, azt is megértem, hogy már nem akarsz elvinni a bálba... Igazából meg sem érdemlem, hogy elvigyél...

- Anne, mit művelsz? Állj fel! - Draco megragadott a vállamnál, és felállított. - Nem haragszom, csak rosszul esett, amiért hazudtál... De most már minden rendben, majd megkapod a büntetésed és akkor elégedett leszek... - odahajolt a fülemhez és ezt suttogta: - Nem Umbridge-tól... Tőlem...

- Tessék? - mégis mire gondol? Hogy érti azt a büntetést?

Ennyi úgy látszik, elég is volt neki. Felkapott és beleültetett az ölébe, majd hevesen megcsókolt. Én is visszacsókoltam őt. Csók közben kilazítottam a nyakkendőjét és még közelebb húztam magamhoz. Draco kezei hátra vándoroltak a fenekemig, amire rá is mart. A számat elhagyta egy kisebb sóhaj, majd beleharptam a fiú ajkába. Draco kihúzta az ingem a szoknyám alól, majd benyúlt az anyag alá. Hideg gyűrűje belemélyedt a hátamba, amitől megint sóhajtottam egyet.

- Ezt nem itt kéne, nem gondolod? - kérdeztem két lihegés között.

- Igazad van. - mondta, majd felkapott az ölébe. Egészen a fiúk szobájáig vitt.

- Öhm...

- Ne aggódj, ilyenkor nincsenek itt, ha ettől félnél. Ráérünk. - kacsintott, majd benyitott az üres szobába.

Draco ledobott az ágyára, majd felém hajolt. Én is kihúztam az ingét a nadrágjából, majd az anyag alá dugtam a kezem és végigsimítottam izmos testén. Másik kezemmel az övét fogtam meg és még közelebb húztam őt magamhoz. Aztán elkezdtem kigombolni az ingét is, csodás teste volt. Ő is kigombolta az ingem és elkezdte csókolgatni a kulcscsontomat, aztán megakadt a szeme a melltartómon. Nem időzött túl sokat rajta, majd haladt tovább a hasamon. Utána visszatért a nyakamra, azt kezdte el kiszívni. Én csak sóhajtoztam és a fiú puha hajában turkáltam. Azt gondoltam, most fordíthatnánk a helyzeten, én voltam felül és Draco alul. Ott ültem a hasa alján és csókolgattam a nyakát, majd én is haladtam egyre lejjebb. A hasán végig csókoltam minden egyes kockát egyesével, majd a hasa közepén végig húztam a nyelvem. Aztán letértem a nadrágja övéhez, végig Draco szemébe nézve elkezdtem kicsatolni.

- Valóban ezt szeretnéd? - kérdezte bizonytalanul. Én csak bólintottam.

Draco visszafordított, megint én voltam alul és ő felül. Lehúzta a szoknyám, majd a bugyim is és ő is levetette a nadrágját és az alsógatyáját. Draco visszahajolt felém és belémhatolt. Ettől egy hangosabb nyögés hagyta el a számat, ahogy láttam ez a fiúnak is tetszett. Draco és én teljesen eggyé váltunk, mintha a mennyországban lettem volna, csodálatos volt. Minden percét élveztem, ez fiú egy kész álom. Nem csodálom, miért vannak ennyire odáig érte, most már én is belátom. De őszintén, nem csak a szex volt csodálatos, maga a fiú egy csoda.