Az éjszaka nem aludtam, képtelen voltam, úgy kattogott az agyam mindenen, főleg Harryn. Már napok teltek el és Harry még mindig ugyanúgy viselkedik, mint a kibékülés előtt, ha vehetem kibékülésnek ezt. Mire sikerült elaludnom, addigra kelhettem is fel, kezdődött az iskola.

- Anne, borzasztóan nézel ki. Megint nem aludtál? - így fogadott reggel drága barátnőm, Pansy.

- Neked is jó reggelt, Pansy! - ásítottam egy nagyot. - Kitaláltad, nem aludtam. - erőltettem egy mosolyszerűséget az arcomra.

- Min gondolkozol? - kérdezte.

- Mármint? - néztem rá kérdően.

- Az éjszaka. Tuti gondolkozol valamin és azért nem alszol, ismerlek már, nem tudsz becsapni. - kacsintott rám a fekete hajú lány.

- Ja, hát igen, állandóan jár az agyam. Fáj is a fejem. - vakartam meg a fejem tetejét.

- Adjak gyógyszert?

- Nem kell, köszönöm! Nekem is van. - mutattam a fiókomra.

- Hát jó. - sóhajtott. - Tudod, aggódom érted, már napok óta nem alszol. - ölelt meg szorosan.

- Nem lesz semmi baj. Majd beszélek Madam Pomfreyval, hogy adjon valamit alvásra. - öleltem vissza a lányt.

- Jó, de most megyek reggelizni, megvárjalak?

- Nem kell, menj csak. - mosolyogtam rá.

- Rendben, akkor megyek is. Szia! - ölelt meg még egyszer.

- Szia! - köszöntem el tőle.

~§~

Rengetegen voltak a Nagyteremben, csak úgy zsongott a helység. Jobb nem is kellett a fejfájásomhoz. Leültem az asztalhoz, beletemettem az arcom a tenyerembe, és csak bámultam magam elé. Teljesen a gondolataimban voltam elmerülve, egészen addig, amíg valaki ki nem zavart belőle.

- Anne! Nem zavar, hogy köszöntem neked? - nézett rám morcosan Theodore.

- Jaj, bocsánat! El voltam merülve a gondolataimban. - mosolyogtam kínosan.

- Azt láttam. - ült le mellém a fiú. - Mi járt abban a gyönyörű fejecskédben? - kopogtatta meg az ujjával a fejem.

- Minden, amire csak gondolni lehet. - sóhajtottam egy nagyot.

- Tán bánt valami? Nekem elmondhatod. - Theo átkarolta a vállam és elmosolyodott.

- Nem bánt semmi, csak mostanában túl sok dolgon jár az eszem.

- Kitalálom, nem is alszol az éjszaka. Eltaláltam? - jelent meg egy elégedett mosoly az arcán.

- Igen, eltaláltad. - ásítottam.

- Pedig készülj fel, Pitonnal van az első óránk, nincs valami jó kedve, ahogy láttam. - mutatott oda a tanárok asztalához.

- Akkor már ketten vagyunk. - néztem oda, ahol az említett tanár ül.

~§~

Ma a Griffendéllel volt bájitaltanunk, általában velük van óránk. Nem sokszor fordul elő az, hogy más házzal van óránk, egyedül csütörtökön, ott a Hugrabuggal vagyunk, utálom azt a házat. Ma csoportokban voltunk beosztva, ráadásul hármas csoportokba. Piton nem csinálhatott volna jobbat, minthogy egy olyan csoportot alakítani, amit nem gondoltam volna. Harry, Draco és én. Egy, Harryvel nem volt  a legjobb a kapcsolatom, kettő, Draco és Harry utálják egymást, szent Merlin mi lesz ebből.

- Malfoy, ha nem tudnád, azt nem most kell belerakni. - okoskodott a szemüveges fiú.

- És miért nem most kell, Potter? Ide van írva. - mutatott a könyvre a szőke fiú.

- Mert még Anne nem rakta bele a százszorszépet. - Harry rám nézett.

- De belerakta. - vágott vissza Draco.

- Mikor rakta volna már bele? - fintorgott a szemüveges fiú.

- Dracónak van igaza, Harry, már beleraktam. - mutattam rá az üstre.

- Ki gondolta volna... - forgatta meg a szemét Harry.

- Mit? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mit? Azt, hogy megint ennek a görénynek adsz igazat. - mutatott rá Dracóra.

- Jobb lesz, ha csendben maradsz, Potter. - forgatta meg a szemét a szőke.

- Mert? Különben mi lesz, Malfoy? - Harry szemei szinte lángokat szórtak, ahogy Dracóra nézett.

- Elég legyen! - szóltam közbe. - Fejezzétek be! Így is elég zűrös napom van, szét hasad a fejem, de ti ketten még erre is rátesztek egy lapáttal, elég volt! - emeltem fel a hangom.

A két fiú rám nézett. Annyira tudtam, hogy ez lesz. Gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, ha így dolgozunk hárman, de szerintem Piton ezt direkt csinálta, nagyon jól tudja, hogy Draco és Harry nem szívlelik egymást, sőt, maga Piton is utálja Harryt.

A fejem az egyre jobban fájt, úgy éreztem, szét szakad. A fülem elkezdett sípolni, utána mintha a hallásom is tompult volna. Rettenetesen szédültem, a lábaim remegtek. A látásom kezdett homályos lenni, aztán a homályosból elsötétedett a világ. Elájultam.