Másnap kezdődött az iskola, nagyon nehezen keltem fel, pedig nagyon hamar elaludtam. Úgy látszik, ha az ember korábban alszik el, annál nehezebben kel fel. A vekkerem legalább három percig szólt folyamatosan, amíg Pansy barátnőm rám nem szólt.

- Nyomd már ki azt a szart, mert kurvára idegesít! - fogta be a füleit a lány.

- Jól van, nyomom már! - nyögdécseltem fáradtan majd kinyomtam a vekkert. - Neked is jó reggelt!

- Jó reggelt! - ásított. - De nincs kedvem felkelni. - törölte meg álmosan a szemeit.

- Kinek van... - ásítottam én is.

- Mi is az első óránk? - kérdezte, miközben nagy nehezen kikászálódott az ágyból.

- Azt hiszem, gyógynövénytan. - néztem rá az órarendre. - Igen, az az első óránk.

- Kikkel?

- Hollóháttal. - feleltem. Közben én is kikeltem az ágyból, és elkezdtem öltözni.

- Fasza... - Pansy megforgatta a szemeit. - Elfelejtettem tegnap este kérdezni...

- Micsodát? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

- Milyen volt Dracóval a Roxmortsban? - nézett rám pimaszul.

- Nagyon jól éreztük magunkat. Meghívott a Három Seprűbe egy vajsörre, aztán elmentünk korizni a tóra, nagyot is estem. - nevettem, ahogy visszaemlékeztem arra a pillanatra.

Aztán elmeséltem Pansynek a többi dolgot is, hogy mit csináltunk a szőke fiúval, még reggeli közben is azt meséltem neki. Pansy minden mondatom után valami hülyeséget fűzött hozzá, amin nagyon jókat nevettünk, ezért ő a legjobb barátnőm. Utána együtt mentünk gyógynövénytanra, mindketten utáltuk azt az órát, főleg a Hollóháttal, olyan egy okoskodó banda az egész.

Gyógynövénytan után megláttam a tömegben Harryt, akkor jutott eszembe, hogy ma még edzés is van. Kicsit féltem attól, mire számíthatok a többi diáktól, vajon megbíznak-e bennem, amire a válasz az, hogy nem... De én azért igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.

Ebédidőben nem mentem a Nagyterembe ebédelni, inkább maradtam a klubhelységben átolvasni a következő órára a tanultakat. Észre se vettem, hogy már vége volt az ebéd időnek, csak akkor, amikor egyre nagyobb lett a zaj. Aztán belépett a házvezető tanárunk, Perselus Piton professzor.

- Ugye ahogy említettem, hogy ebéd után jöjjenek ide vissza, mert valamit közölnöm kell magukkal. - fogott bele a mondandóba a tanár. - McGalagony professzor azt kérte, mint igazgató helyettes, hogy közöljem magukkal a Karácsonyi Bál időpontját, ami a téli szünet előtti napon tartunk meg. Ennyit az információról és most menjenek órára. - elmondta, amit akart, majd kiment a helyiségből.

- Úr- isteeen! - sikoltozott Pansy. - Karácsonyi Bál! - tapsikolt örömében.

- Kérlek, halkabban! - fogtam be a fülem. - Mi olyan nagy cucc egy bálban?

- Mi olyan nagy cucc?! - akadt ki rám. - Rengeteg gyönyörű ruha és tánc, imádok táncolni, de legjobban a ruhákat imádom! - Pansy ledobta magát a kanapéra és sóhajtott egy nagyot. - Már alig várom! De a legjobb részt azt még nem is mondtam: a nagy izgalom, amikor egy fiú meghív, hogy lennél-e a párja a nagy karácsonyi bálon!

- Hát nem tudom, de valahogy ez engem nem izgatott fel. - vontam meg a vállam. - Ugyan ki az a bolond fiú, aki meghívna egy ilyen förtelmet mint én?

- Majd én kicsíplek. - mosolygott elégedetlen.

- Inkább menjünk órára. - nevettem.

~§~

- És mit fogsz felvenni a bálon? - kérdezte tőlem Pansy lelkesen.

- Hogy mit veszek fel? Semmit. - válaszoltam egyszerűen.

- Mi az, hogy semmit? Majd én segítek, mit vegyél fel. - mosolygott.

- Nem kell, köszönöm! Nem veszek részt a bálon. - vontam vállat.

- Ilyen opció nincs. Ha azon aggódsz, hogy nem hívnak meg, akkor felesleges félned. Ha nem hívnak meg, akkor az az ő bajuk, de te attól még jól érezheted magad, sőt, lehet jobban is fogod. - simogatta meg a vállam.

- Köszönöm, hogy ilyen jó barátnőm vagy! - öleltem át és ő szorosan visszaölelt. Aztán ránéztem az órámra.

- Úristen! Nekem mennem kell. - pakoltam össze a cuccom és felpattantam az ágyról.

- Hova mész? - kérdezte. Na most mit találjak ki? Az a helyzet, hogy nem a hazudásról vagyok híres.

- Öhm Ront korrepetálom sötét varázslatok kivédéséből. Amióta Piton tanítja (direkt írtam Pitont), azóta nagyon nem megy neki. - siettem a pakolással, hogy Pansy tényleg elhiggye, hogy Ront korrepetálom. - Megyek is, mert elkések. Szia! - meg se vártam, hogy Pansy elköszönjön, én már viharoztam is ki az ajtón.

Csak úgy szeltem a folyosókat, közben arra ügyelve, hogy senki ne vegyen észre és ne kövessen. Mikor elértem a Szükség Szobáját körbe néztem, nem-e figyelnek, és amikor már biztos voltam abban, hogy tiszta a terep, akkor beléptem. Ahogy betettem a lábam, mindenki rám emelte a tekintetét.

- Szia, Anne! - köszönt nekem Harry, Ron és Hermione.

- Mire kell a táska? - kérdezte Hermione.

- Csak így tudtam eljönni. Azt hazudtam, hogy Ront korrepetálom SVK-ból. - feleltem miközben ledobtam a táskám. - Na, kezdhetjük? - csaptam össze a tenyerem.

- Szerintem kezdhetjük. - felelte Harry. - Mit tanácsolsz, mivel kéne kezdeni?

- Szerintem a legkorszerűbb az, ha teljesen az alapokkal kezdjük, azokat kéne először átvenni. - válaszoltam meg a szemüveges fiú kérdését. - Úgyhogy pálcát a kézbe és kezdjünk neki. - összefogtam a hajam egy kontyba, és elővettem a pálcám.