Harry keresni kezdte a jóslatát, de sehol nem találta, ezért én is keresésnek indultam. Harry felénk fordult és így szólt:

- Itt kellene lennie. - Harry pillantásai zavarodottak voltak.

- Harry, itt van. - Neville rámutatott a pálcájával a gömbre.

Harry levette a jóslatot a polcról. Ekkor a semmiből előlépett egy sötét ruhás, maszkot viselő csukjás alak, ez egy halál faló.

- Nagyszerű, levetted a jóslatot. - szólalt meg, és akkor rájöttem, hogy ki a halál faló. - De vajon köztük van-e az igazság... - egy pálca suhintással levarázsolta magáról a maszkot, ő volt az. Lucius Malfoy.

- Hol van Sirius? - kérdezte idegeskedve Harry.

- Először add ide a jóslatot nekem. - nyújtotta a kezét a férfi.

- Ha megmozdul, összetöröm! - lépett egyet hátrébb a fiú.

- Kitanulta a játékot! - hallottunk egy női hangot is Lucius háta mögött. - Ici... Pici... Bébi... Potter... - ez Bellatrix Lestrange, Voldemort legtisztességesebb híve.

- Bellatrix Lestrange? - lépett egyet közelebb Neville.

- Neville Longbottom volnál? Hogy vannak apuék? - hencegett.

- Ha bosszút állok, jobban lesznek. - Neville előkapta a pálcáját, de Harrynek sikerült visszafogni.

- Most mindenki szépen megnyugszik. - Lucius olyan higgadtan beszélt, hogy az szinte borzasztó volt hallani. - Gyerünk, most add ide azt a jóslatot!

- Csak ezért kellettem Voldemortnak? - ráncolta össze a szemöldökét Harry.

- Ki meri mondani a nevét... Te undorító félvér! - kiabált torka szakadtából a boszorkány.

- Shh, semmi baj, a fiú kíváncsi, ez a korával jár... - nyugtatta meg a nőt Lucius. Egy párszor rám is nézett, de egy szót nem szólt hozzám, vajon mit gondolhat rólam. - De mondd csak, sosem merült még fel benned az a kérdés, hogy mi az, ami összeköt téged és a Sötét Nagyurat? - ekkor több halál faló jelent meg körölöttünk, körbevettek.

- Minket semmi nem köt össze... - mondta hidegen a fiú. - Most! - kiáltotta el magát, mi pedig lőni kezdtünk.

- Stupor! - mondtam a varázsigét, de az nem talált. Szaladni kezdtem a sorok között, amikor összefutottam a többiekkel.

- Reducto! - Ginny elkiáltotta magát, de a varázsige egy polcot talált el, az dőlni kezdett, utána a többi, akárcsak egy dominó.

Futásnak eredtünk még mielőtt ránk esik ez a sok cucc. Elértünk egy ajtóig, ahogy átléptünk rajta, zuhanni kezdtünk, Hermionénak hála nem törtük össze magunkat. Felálltam és körülnéztem, semmi nem volt itt, csak egy üres boltív.

- Hol vagyunk? - kérdezte Hermione.

- Ez a rejtélyügyi főosztály, vagyis azt hiszem. - vakartam meg a fejem.

- Hát, rejtélyek azok vannak itt. - mondta Ron. Most mégis mihez kezdjünk? Hova tovább, az a kérdés...

- Ti is halljátok? - kérdezte Harry, majd az üres boltívhez lépett.

- Mit? - kérdezte a Hermione értetlenül. - Mi nem hallunk semmit. - a lány rám nézett, de én sem hallottam semmit.

- Én hallom. - mondta Luna, odalépett Harry mellé.

És akkor mindenhol sötét felhők jelentek meg, nagyon gyorsan mozogtak körölöttünk, aztán el is ragadtak minket. Amikor minden kitisztult, akkor láttam, hogy  mindenkit elkaptak, egyedül Harry maradt ott középen.

- Ti, gyerekek, azt gondoltátok, hogy esélyetek van ellenünk? - Lucius felsétált Harryhez és kihúzta magát büszkén. - Ami pedig téged illet... - fordult oda hozzám. - Befogadtalak a házamba, próbáltam annyira rendesen viselkedni veled, amennyire csak lehet és ezt kapom cserébe? - nevetett. - Kerüld el a családomat, de főleg a fiamat! Még egyszer meg ne lássalak a közelébe! Elfelejtheted őt örökre!

Rettentően fájt, amit mondott, de igaza volt. Befogadtak a családjukba és most pedig ellenük fordultam. De a legjobban az fájt, hogy azt monda, nem mehetek Draco közelébe, de kénytelen vagyok azt tenni amit kért, ha nem akarom, hogy Dracónak baja legyen belőle.

- Visszatérve a jóslatra... - fordult vissza a szemüveges fiúhoz. - Utoljára mondom, vagy ideadod a jóslatot nekem vagy a barátaidnak vége... - kinyújtotta a kezét és várta, hogy Harry odaadja neki.

- Ne add oda neki! - kiabáltam, de a halál faló még erősebben nyomta a pálcáját a torkomnak.

Harry végignézett rajtunk, majd nagyot sóhajtott, de végül átadta Luciusnak a gömböt. Aztán egy nagyon fényes fehér fény jelent meg, és ott volt Sirius Lucius háta mögött.

- Kotródj a keresztfiamtól! - Sirius egy nagy lendülettel beütött egyet a férfinak. Lucius elejtette a jóslatot, ami össze is tört.

Aztán mindenhol ugyanilyen fény szerűségek jelentek meg, megjöttek az aurorok, jöttek megmenteni minket. A halál falók elengedtek minket és elkezdtek harcolni az aurorokkal, én is harcolni akartam, de Lupin visszafogott.

- Eleget harcoltatok, most mi következünk. - megpaskolta a vállam, majd ő is ment a többiekhez párbajozni.

Megjelent Bellatrix és elmondta a halálos átkot. A zöld fény eltalálta Harry keresztapját, láttam, hogy a boltív elnyeli a testét és eltűnik. Hallottam, ahogy Harry lelke darabokra törik, szörnyű volt őt így látni. Odaszaladtam hozzá, hogy a karjaimba zárjam, de ő Bellatrix után szaladt. Odajött hozzám az egyik auror.

- Jól vagy, nem esett bajod? - kérdezte kedvesen.

- Nem, köszönöm! Jól vagyok. - bólintottam és halványan elmosolyodtam.

- Tonks vagyok, szólj bátran, ha szükséged van rám! - kacsintott, aztán odament a többiekhez is.

Ekkor eszembe jutott Harry, már tök régen elment és még nem jött vissza, muszáj megkeresnem. Felálltam és elkezdtem szaladni abba az irányba, amerre Harry eltűnt. Kiabáltak utánam, de nem érdekelt, muszáj vagyok megkeresni, és ha bajban van akkor segíteni.

Amikor megtaláltam, megpillantottam őt... ott volt személyesen Voldemort... Dumbledore is ott volt, de ahogy láttam, nem tudott semmit tenni. Aztán megjött a miniszterelnök úr, most már ő is láthatta, hogy Tudjuk Ki igenis visszatért. Voldemort meglátta a miniszter urat és elment.

Mindenhol fotósok és újságírók jelentek meg, faggatni kezdték Dumbledore-t a történtekről, de ő nem szólt. Az aurorokkal és Dumbledore-ral visszatértünk a Roxfortba, mire visszaértünk, még az eső is szakadni kezdett, a jó tavaszi eső, nincs annál jobb.