Furcsa páros, furcsa érzés...
-Reich ez most mi a rákért kellett? ~ kérdezte mély hangon Ussr. Most mégis miért vagyok csak én a rossz? Hiszen Ussr csinálta tök részegen!
Én csak nem állítottam meg pedig tudtam hogy hülyeség. Néha tényleg az agyamra megy...
-Ussr hagyjál már a faszomba is! Most nincs hozzád semmi erőm. ~ mondtam feldúltan. Majd el szándékoztam menni Ussr mellett de Ussr a kezemnél fogva rántott vissza maga elé.
-Istenem Nazi! Miért teszed ezt velem? Miért nem engedsz közelebb magadhoz végre? Miért hitegedc? Mond meg miért? ~ bombázott Ussr a kérdéseivel.
Majd mikor válaszoltam volna Ussr a nyakamhoz hajolt és egymás után többször is rá csókolt. Ne! Én ezt nem szeretném újra át élni!
Nem szeretném, nem akarom! Engedj végre el Soviet!
-Ussr kérlek engedj el! Hé! Ussr nem hallasz? Ez, fáj! ~ kiabáltam riadtan Ussr-re.
Nem akarom hogy megint megtegye!...
-Láttod Nazi? Láttod mit mit meg nem teszek érted! És te? Te mit teszel azért hogy...ez működjön?
Ha önként nekem adnád magad akkor nem kellene veled szemben erőszakot alkalmaznom. Miért jó ez neked? ~ kérdezte Ussr morcosan.
Majd az íróasztalomra lökött erőszakosan. Au! Be basztam a könyökőm ez miatt a fasz miatt. És most kurvára fáj!!!
Ussr nagy ujjaival gombolta ki egyenruhám gombjait miközben egyik kezével kezeimet fogta össze.
Hiába kértem szépen vagy csúnyán, hiába rángatoztam, haraptam, rúgtam még csak meg se rezzent Ussr.
-Ne ficánykolj már ennyit! Nem lesz annyira rossz! ~ jelentette ki Ussr eréjesen.
Mire arcon köptem. Még hogy nem is lesz annyira rossz! Csak egyszer...csak egyszer lenne a helyembe miközben meg erőszakol. Akkor tudná hogy mennyire is fáj az!
Egy halk mégis erőteljes kopogás hallatszodott ami egy idő után át váltott hangosá, erősé, és kétségbeesetté. Mire nagy nehezen le löktem magamról Ussr-t.
Ami amúgy nehéz volt mert vagy négyszer akkora mint én. Majd össze szedtem magam és úgy nyitottam ajtót. Kinyitva nem lepődtem meg annyira kik is keresnek.
-Anya. ~ szólt halkan és erőtlenül Belarus. Nem érdekel hogy Ussr bent van. Magamhoz öleltem Belarus kicsiny rázkodó testét és úgy nyugtatam.
-Gyertek be. ~ mondtam. Mire mind a három fiú megölelt.
-Mi a baj majmok? ~ kérdeztem. Majd le ültünk a fotelba. Mire Kazahsztán és Belarus össze néztek.
Valamibe kamuznak nekem...
-Én ezt már nem bírom anya! Russia megint ivott és részegen majdnem ájultra verte Ukrajna-t.
Nem elég hogy apa is bántja még neki is kell! ~ kiabálta az elején Kazahsztán de a vége felé pedig szinte már sutogott.
A fiúkra néztem Ukrajna fejét le hajtva tartotta míg Belarus Kazahsztán szárnyai mögé bújt Kazahsztán pedig szomorú és dühös volt egyben.
Mind a hárman féltek látszott rajtuk. Utálom mikor így jönnek hozzám!
-Hosszú napotok volt igaz? Aludjatok egy ideig nálam. Apátokat meg majd én le beszélem. Menjetek haza pakoljatok össze pár holmit és menjetek át hozzám. Német nincs otthon! Kulcs meg nálatok. ~ mondtam mosolyogva.
Mire mind a hárman nekem ugrottak így négyen dőltünk el a földön nevetve.
-Na menjetek nem lesz baj. Mondom én higyetek nekem! ~ jelentettem ki. Mire Belarus mosolyogva lökte ki Kazahsztán-t és Ukrajna-t az ajtón.
Aranyosak! Majmok....az én majmaim!
-Ussr már elő bújhatsz. ~ mondtam. Mire Ussr ki is dőlt arcal a szekrényből. Állat! Ez egy kibaszot állat!...
✴✳❇✴✳❇❣✴✳❇✴✳❇
Új rész könyv vagy valami ilyesmi.
Na drágáim ezzel mi legyen?
Folytatást neki vagy megy a francba?
Mondjuk ennek már van egy két rész folytatása.
De most rátok vagyok kíváncsi.
Szerintem ma lesz új rész! ^^
✴✳❇✴✳❇❣✴✳❇✴✳❇
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top