Addison és én egy nagyon kedves meglepetéssel készültünk. Addison elmesélte, hogy ma van az édesapja születésnapja és ilyenkor mindig tortát készítettek az édesanyjával. Részben szomorú voltam, hiszen érezhető volt, hogy mennyire hiányzik neki az anyukája. Igazából a ház minden szegletén érezni lehet a hiányát. Nem akartam szomorúnak látni Addisont, ezért megígértem neki, hogy együtt csinálunk egy finom csokis tortát. Az iskola előtt azonnal elmentünk a legközelebbi szuper marketbe, hogy minden fontos hozzávalót beszerezzük. - Ilyet is! - Addison a hűtők elé lépett, majd egy zacskóra mutatott, amiben fagyasztott eprek voltak. Úgy gondoltam, hogy az eper illik a csoki tortához, ezért kinyitottam a hűtőt, majd betettem a kosárba. Szerencsére pár dolog már volt otthon, ezért csak instant kakaó port, étcsokoládét, tejcsokoládét és cukor vettünk.

- Szeretnéd még valamivel feldíszíteni a tortát? - megálltam a habzsákok előtt, majd egyet a kosárba tettem. - Ezzel szép habcsókokat nyomhatunk a torta tetejére - magyaráztam, hiszen láttam rajta, hogy nem ismerte fel a habzsákot és a hozzá tartozó fém csövet. Addison mellett minden percet élveztem. Vele minden nagyon könnyű és éreztem rajta, hogy ő is nagyon jól érzi magát. Ennek a családnak köszönhetően kezdem elfelejteni a régi életem és a sok rossz emléket ami hozzá köt. Részben izgatott voltam, hiszen még mindig ismerkedtem az új életemmel és Addisonnal, de a szívem mélyén éreztem, hogy rossz dolog már nem érhet.

- Vegyünk még színes cukorkákat - megragadta a kezem, majd a következő sor felé húzott. Ma volt az édesapja születésnapja, ezért egész délutánt a torta elkészítésével töltöttük A vizes piskótát ügyesen megsütöttük, majd az ablak közelébe helyeztük, hogy teljesen kihűljön. Amíg a piskóta hült, addig próbáltuk összekeverni a krém hozzávalóit. Szerencsére hagyományos csoki tortát készítettünk, ezért sok baj nem volt vele. - Olyan finom ez a krém - Addisont mutatóujját a csokis krémbe nyomta, majd megkóstolta.

- Szabad ilyet csinálni?! - helyeztem csípőre a kezem, majd vigyorogva én is megkóstoltam.

- Freja! - kuncogott a pultra támaszkodva. - Szerintem apa örülni fog neki!

- Remélem is - húztam ki magam mosolyogva. - Sok munkánk van benne, igaz?

Miután a torta kihűlt, leválasztottam a formáról, majd egy lapos papír tálcára helyeztem és középen ketté vágtam. Az elkészült krémmel bekentem, majd vissza illesztettem a torta másik felét. A maradék krémmel bekentem a torta oldalát, majd a tetejét is. - Most jön a kedvenc részem - dörzsölte Addison a kezét. - A díszítés! - tárta szét a kezét.

A torta szélére fehér csokoládé, és étcsokoládé reszeléket helyeztünk. A tetejére olvadt, csokoládé réteg került. Ezután fél órára a hűtőbe tettük, közben pedig elpakoltunk. Addison alig várta, hogy a torta tetejét eperrel és tejszínhabbal dísztítsük, ezért húsz perc múlva már ki is vettem a tortát. Délután vége felé befejeztük az utolsó simításokat, habzsákkal fehér habcsókot nyomtam a szélére és elismerően vettem tudomásul azt, hogy valóban szép torta lett.

Gondterhelten parkoltam a garázs felhajtóra, majd homlokomat a kormányra támasztottam. Úgy éreztem, hogy kezd kicsúszni alólam a talaj. New York hatalmas. És ezt úgy értem, hogy a maradék tíz nő bárhol lehet. És utálom a felismerést és az igazságot, hogy nem tudom megakadályozni azt, hogy öngyilkosok legyenek. Az ügy elsőre bonyolultnak tűnik, viszont mégis pofon egyszerű. Az érintett férfiről senki nem tud semmit. Nem lehet tudni, hogy néz ki, hol tartózkodik, vagy ki mögé rejtőzik. Azt viszont tudjuk, hogy ez az ismeretlen akár tizenkettő nő haláláért felelhet majd. És én pont ezt akartam megállítani. Két nő már meghalt. Képtelen lennék a seggem ülni és arra várni, hogy mi történik a maradék tíz nővel.

A lakásban csend és sötétség volt. Álmosan kapcsoltam fel a kis villanyt, majd levettem a jelvényemet. Szinte azonnal a kávé gép felé sétáltam. Nem érdekelt, hogy este kilenc óra is elmúlt. Képtelen lennék aludni. Amikor a pult felé sétáltam, szinte lassított felvételben láttam, hogy minden villany felkapcsolódik és Addison fut felém. Mögötte Freja volt, aki egy csokoládé tortát tartott. A torta közepén gyertya égett, közben elkezdték énekelni a boldog születésnapot című dalt. Annyira meglepődtem, hogy a lábam földbe gyökerezett és csak néztem őket. Éreztem, hogy könny szökik a szemembe, ezért próbáltam visszafojtani.

- Boldog születésnapot, apa - Addison hozzám futott, ezért leguggoltam, felemeltem és üveges tekintettel magamhoz öleltem.

- Erre nem számítottam - nevettem, majd puszikkal ajándékoztam meg őt. - Köszönöm, kicsikém - csóváltam a fejem.

- Elfújod a gyertyát? - kérdezte izgatottan, mire Freja zavartan közelebb lépett és kettőnk között tartotta a tortát.

- Boldog születésnapot - suttogta halkan.

- Köszönöm - néztem a szemébe, majd lehunytam a szemem és elfújtam a gyertyákat. Addison azonnal a székre ült, ezért nem maradt más választásunk. Ma este tortát fogunk enni. - Meglepett - Freja mellett álltam, aki mosolyogva elővett három darab tányért. Láttam, hogy hófehér mosolyra húzza az ajkát. Ez az őszinte mosoly nem csak levett a lábamról, de gyönyörű volt. Kést vettem a kezembe, majd a tortát közelebb húztam magamhoz. Ismertem magamat. Tudtam, hogy nem tudok tortát vágni, ezért szabad kezet adtam Frejanak. - Megtenné? - adtam át neki a kést.

- Persze - halkan elnevette magát. - Addison ötlete volt - a válla fölött hátra pillantott, ezért én is így tettem. Addison a kör alakú üveg asztalnál ült és a barna haját piszkálta. Türelmesen várta a tortát, nem nyafogott vagy követelőzött. - Taylor úr, Addison nagyszerű kislány - suttogta közel hozzám, ezért az illata az orromba szökött. Erőltettem magamra egy mosolyt, majd tartottam az egyik tálat. Freja óvatosan ráhelyezte a szelet tortát, ezért a következő tányér felé nyúltam.

- Lehet, hogy mégis csak jó hatással van rá - suttogtam, mire freja mélyen a szemembe pillantott. - Sajnálom, hogy az elején szigorú voltam magával - mondtam őszintén, hiszen kezdem azt érezni, hogy Freja csak jó hatással van a lányomra. - Akkor még nem ismertem magát.

- Mert most ismer? - húzta fel a szemöldökét.

- Ismerném, ha többet mutatna magából - fordultam kicsit felé, ezért mellkasom a vállát súrolta. Freja nem nézett a szemembe, ezért szigorúan előre pillantott.

- Ön sem mutat többet magából - sóhajtotta, mire összehúztam a szemem.

- Nem mutatot jelet arra, hogy szeretné - folytattam, de ő halkan elnevette magát.

- Ezt én is mondhatnám - védte tovább magát, ezért elnevettem magam. - Vagy tévedek?

- Az a helyzet, hogy én nem engedem magamhoz közel az embereket!

- Minden emberrel ilyen távolságtartó, vagy csak velem? - csúszott ki a száján, ezért a pultra támaszkodtam. Freja a vállamat nézte, közben beharapta az ajkát.

- Néha távol kell tartanom magam bizonyos dolgoktól. Ezek a dolgok leginkább azok, amik egyszer talán közel állhatnak a szívemhez - suttogtam, hiszen valamiért úgy érzem, hogy eljött az őszinteség ideje. Apró bűntudatot éreztem az miatt, amikor Frejaval igazságtalan voltam. Ezt a nőt csak a jó szándék vezérelte. És én mégis lekezelő voltam vele.

- Értem - sütötte le a szemét, majd átadta a harmadik szelet tortát. - Remélem, hogy ízleni fog önnek a torta - mosolyodott el.

- Szinte biztos vagyok benne - fürkésztem az arcát, majd az asztalhoz sétáltunk, ahol Addison már várt ránk.

Hárman ültünk az asztalnál és folyamatosan beszélgettünk. Furcsa volt Freja közelében önfeledten enni és beszélgetni. Úgy éreztem, hogy végre ő is megnyílt és közelebb engedett minket magához. Velem szemben ült, ezért a tekintetünk többször is találkozott. Tagadni sem tudtuk volna azt, hogy volt köztünk néhány zavaró, mégis izgató pillantás.

Este együtt elmosogattunk, majd én lefektettem Addisont és én magam is lefeküdtem aludni.