Pálya futásom legfontosabb bevetése vár rám, ezért kifogástalan kisasszony a lelkünkre kötötte, hogy ma pihenjünk és engedjük ki a gőzt. Nem csak hamarabb elengedett minket, de a cég fotocellás ajtaján kilépve megálltam és beszívtam a friss, tavasz illatát. Furcsa, de a tavasznak van egy jellegzetes vonása, amit az emberek magukba fogadnak. A tavasz nem olyan mint a tél, vagy az ősz. Ennek az évszaknak illata és színe van. A fák virágozni kezdenek, a nap egyre erősebben süt, a fű illata felélénkül és a madarak is bátrabban merészkednek az emberek közé. A tavasz a kedvenc évszakom. A nyárt is szeretem, viszont ritkán bírom a hőséget és a magasabb uv sugárzást, ezért első helyen a tavasz állt a számomra.

Pont a kocsi felé igyekeztem, de Owen széttárt kezekkel megállt előttem. Egyforma napszemüveget viseltünk, ezért levettem a sajátomat, majd a fejemre nyomtam. A göndör hajú, napbarnított férfi előttem állt, majd ragyogó mosolyra húzta az ajkát. - Hova sietsz ennyire? - vállamat megrázta, majd lapockámat megveregetve átölelt. Meló közben mindig ő vezet, én pedig az anyósülésen szoktam navigálni. Viszont most nem engedtem, hogy átvegye a kulcsot, hiszen haza tartottam. - Ohó, szóval a szerelmedhez mész? - vette el a kezét, mire az autó mellett megállva a fejemet csóváltam.

- Mi van? - tettem csípőre a kezem, de ekkor megkopogtatta a fekete autó tetejét.

- Csillog a szemed, mindig mosolyogsz és most is haza sietsz - mutatott az utca eleje felé. - Te szerelmes vagy? - húzta össze a szemöldökét, mire zavartan széttártam a kezem. Owen megkopogtatta az autó tetejét, majd a kulcs után nyúlt. Átadtam neki.

Fél óra múlva a legközelebbi kocsmában ültünk. A hely nem a tisztaságáról és a népszerűségéről volt híres, de nekünk ez így tökéletesen megfelelt. A régi, fa pult megőrizte az elmúlt évek történéseit, hiszen idétlen nevek, és firkák voltak a felületébe vésve. A fehér falakat színes képek, és fekete-fehér fotók is takarták. Ütött-kopott polcokon, kicsi kabalaállatok, kifakult plüss lajhár és egy régi kép Michael Jacksonról. Szerettük ezt a helyet. Nem túl zsúfolt, az emberek pedig nem kötnek egymásba. Az esetek többségében...- Igazából nem is tudom, hogy jellemezhetném, hiszen minden olyan gyorsan történt. Freja hirtelen csöppent az életemben és közben észre sem vettem azt, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Tudod, ő nem akármilyen nő. Freja nem csak eszméletlenül szép, de okos és ragyogó is. Úgy érzem, hogy lépésről lépésre elvarázsolt engem. Amikor rá gondolok, akkor úgy érzem, hogy újra társra leltem. Egy olyan emberre, aki nem csak hozzám való, de megférünk egymás mellett - ujjammal a pohár szélét piszkáltam, majd csendben folytattam. - Korai lenne kimondani, de nagyon fontos nekem. A közelében izgatott vagyok. Úgy érzem magam, mintha újra tíz éves lennék. Furcsa, de annyira egymásra vagyunk hangolódva, hogy szinte érezzük a vibrálást és a kémiát, ami nem kicsi, hanem...

- Szóval már dugtatok - jelentette ki, majd lehúzta a maradék italt. Én csak bólintottam. - És Addison? Hogy viselte?

- Hát... - lesütöttem a szemem, hiszen ez a dolog negatív oldala. Előre pillantottam, majd a hajamba túrtam. - Addison megijedt, mert utoljára az anyukájával viselkedtem így. - Alexandra halála óta nem látott engem nővel, ezért attól félt, hogy Freja átveszi az édesanyja helyét, ő pedig feledésbe merül.

- Egyem a szívét - suttogta Owen.

Egy kicsit nehéz napom volt. Sőt! Nem is nehéz, hanem borzalmas. Egész nap próbáltam Addison kedvében járni, de ő nem figyelt rám. Reggel az iskolába menet felajánlottam, hogy veszek neki muffint és az első óra előtt megehetnénk a parkban. Ő nem válaszolt, és inkább előre rohant. Én pedig utána rohantam. Végül nagy nehezen, de utolértem és elkísértem az iskoláig. Ott szó szerint magamra hagyott, majd kicsi táskájával belépett a kapun. Könnyes szemmel néztem utána, hiszen valamilyen szinten éreztem a lelki fájdalmát. A kisgyerekek mindent eltúlozzák, de a fájdalmaik valamiért mindig jogosak. Istenem! Bárcsak ne történt volna meg az a csók! Akkor Addison nem haragudna rám ennyire.

Délután is csendben telt. Matilde szabadnapos volt, ezért mindent én csináltam. Virágos kendővel hátra fogtam a hajam, miközben felmostam. A munka miatt természetesen forma ruhát viseltem (fehér blúz, és ceruzaszoknya), de már vártam, hogy munkaidő lejárta után a saját ruhámban lehessek. - Freja! - Addison szúrós szemekkel felém fordult, ezért erőltettem magamra egy mosolyt, majd egy pillanatra félbe hagytam a felmosást.

- Igen, kicsim? - oldalra túrtam a vékony hajtincset ami az arcomhoz tapadt.

- Akkor te apa ágyában fogsz aludni?

- Nem! Van saját szobám - mutattam a szoba felé.

- Hm - vakarta az állát. - És te fogod kimosni apa ruháit?

- Ez Matilde dolga, Addison - vigyorogtam, hiszen értetettem, hogy honnan fúj a szél. Mindenképpen szerettem volna éreztetni vele, hogy semmiben nem fogok az anyukájára hasonlítani. Nem fogom átvenni a helyét, nem leszek olyan, mint ő.

- De azért együtt fogtok zuhanyozni, nem?

- Nem hiszem. Jobban szeretek egyedül!

- Freja!

- Igen? - mosolyogtam.

- Ha apa boldog, akkor én is az vagyok - préselte ki magából, mire könnyes szemmel elmosolyodtam. A széken ült, ezért mellé léptem, majd a másik székre ültem.

- Én nagyon szeretem az apukádat. És hidd el, hogy nem vágyom másra, csak arra, hogy ti ketten boldogok legyetek. Soha nem bántanálak meg téged, vagy az apukádat - helyeztem kicsi combjára a kezem. - Megérted, angyalom?

- Megértem, Freja - tárta szét a kezét. - Egyébként apa is szeret téged.

Olyan érzés volt, mintha megfordult volna az egész világ. Nem éreztem mást, csak azt, hogy a felhők felett lebegek és minden negatív dolog eltűnt körülöttem. Szeret? Taylor, szeret engem? Ez több, mint amire vágytam.

- Valóban? - suttogtam üveges tekintettel.

- Igen, Freja. És én is szeretlek. Csak kicsit megijedtem. De most már jól vagyok! Megyek játszani - elsétált, majd felrohant a szobájába. Imádnivaló ez a kislány.

Este tíz órakor a teraszon ültem, miközben Taylor puszit nyomott a fejemre. Elmeséltem neki, hogy Addison viselkedése meglepett, de csak jó értelemben. Az elején szomorú volt, de a végére boldog lett és éreztem a hangjában azt, hogy nyugodtabb lett. - Ezt jó hallani. Örülök annak, hogy Addison ma ezt mondta neked - tenyerével a fedetlen vállamat cirógatta. Ekkor eszembe jutott az is, amit utólag mondott. Elpirultam, majd elhajoltam és mellkasára simítottam a tenyerem.

- Addisont azt is mondta, hogy szeretsz engem - suttogtam a félhomályban. Taylor arcát fürkésztem. Szinte lassított felvételben láttam, hogy lassan felvonja szemöldökét, a padlót fürkészve bólint, ajka szélét beharapta és puszit nyomott a halántékomra.

- Ha ezt mondta, akkor ez így is van! - váratlanul ért, amikor lehúzta magáról a pólóját, kikapcsolta az övét és a nadrágja gombját. - Menjünk a medencébe - javasolta, de én nevetve a fejemet csóváltam. Mielőtt bármit is mondhattam volna, a lámpákkal megvilágított medence felé pillantott. - Tudom, hogy nem tudsz úszni. Pont emiatt kapaszkodhatsz belém - nadrágját lehúzta magáról, majd fekete alsónadrágban a medence széléhez sétált. Megrészegülve végig néztem rajta, miközben a lépcsőn keresztül az átlátszó vizű medencébe sétált. Ez a férfi...több, mint amire vágyom. A keskeny derekát szépen kiemelte a fekete alsónadrág, a feneke pedig kerek és izmos volt. - Ezt kihagynád? - fél szemmel láttam, hogy a vízbe nyúlt, kezébe veszi a vizes alsónadrágot és pontosan elém dobta. Elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy széttárja a kezét. Aha, szóval most meztelen...

- Nem is tudom, hogy mit kezdjek veled - motyogtam vörös arccal. A szívem a torkomban dobogott, a kezem remegett. Éreztem, hogy a gyomromban szunnyadó pillangók életre kelnek. Minden bizonyára látta, hogy vágyom rá, hiszen a medence szélére támaszkodva önelégült vigyorra húzta a száját. Ez a férfi a szemem előtt változott meg. A szívtelen nyomozóból egy érzésekkel teli, romantikus férfi lett. Hülye lennék, nem bemenni hozzá. Öt perc múlva a medence szélén ültem, miközben lehúztam a pólómat a melltartóval együtt. Egy kicsit féltem, amikor a vállára támaszkodtam, ő pedig lassan a vízbe emelt. Azonnal a derekára csimpaszkodtam, és csimpánz módra karoltam bele a testébe. Ő csak a medence túlsó oldalához vitt, majd hátát a falnak támasztotta.

- Nem is olyan mély - nyomot egy csókot az államra.

- Áh, tényleg nem... - suttogtam hevesen süllyedő mellkassal. - Csak ne engedj el!

- Soha nem tenném - a következő perceket romantikus, és érzéki csókolózással töltöttük. A meztelen testünket semmi nem választotta el egymástól. Taylor nem csak a karjai közé zárt, de közelebb és közelebb vont. Tenyerével végig simította a mellemet, a lapos hasamat, combomat és a nőiességemet is. Akkor hátra hajtottam a fejem, ezért ajka a nedves nyakamra tapadt. A libabőr is végig cikázott a testemen, hiszen apró paradicsomban éreztem magam.Csak ketten voltunk. Senki nem zavart minket, ezért csak egymással törődtünk. - Annyira imádlak - ajka erotikusan falta a számat, miközben kezével ingerelt. Szorosan a nyakába kapaszkodtam, halántékomat a fejének nyomtam. Próbáltam visszafojtani a nyögést, hiszen nem akartam hangzavart okozni. Valóban nehezemre esett visszafogottan viselkedni. A keze és az ajka tökéletes érintése szabadságot és gyönyört adott. Ott késő este nem számított semmi, csak mi.

- Taylor... - kapaszkodtam a vizes hátába.

Késő éjszaka az ágy közepén feküdtem, amikor ő a lábam közé hajolt és nyelvével azonnal utat tört. Azt hittem, hogy ez már nem lehet jobb. Azt hittem, hogy nem tudja felülmúlni azt, ami a medencében történt. De a nyelve érintése közben elvesztettem a fejem. Nem érzékeltem a külvilágot, csak ezt a pasit. A hajába markoltam, amikor nyalás közben a mellemet masszírozta. Tele volt érzékiséggel, érzelemmel és őszinte szeretettel. Leírhatatlan élményt okozott és ajándékozott nekem. Taylor csak nyalt, lassan és alaposan. Én pedig végig nyúltam az ágyon és fejem fölé feszítettem a kezem.

Reggel váratlan meglepetésre ébredtem, hiszen Taylor az ágy szélén ült. Csak egy fekete alsónadrág volt rajta. Nem láttam, hogy mit csinál, ezért mellkasomhoz szorítottam a takarót, majd felültem.- Jó reggelt - suttogtam. Taylor lassan felém fordult, hozzám hajolt, majd puszit nyomott a fejem tetejére. - Akkor ma nagyon fontos napotok lesz, igaz?

- Fontos - fújta ki magát gondterhelten. Izmos vállára simítottam a kezem és belemarkoltam. A kézfejemre vezette ujjait, ezért melegség járta át a testem. - Este későn jövök. Lehet, hogy nem is jövök haza, szóval...

- Nekem nem kell magyarázkodnod - csóváltam a fejem, mire megkönnyebbülten elvigyorodott.

- Nagyon jó volt az este - fürkészte a számat, miközben akaratlanul lejátszódott előttem az éjszaka történtek. Szinte láttam magam előtt, miközben a meztelen testem fölött támaszkodik és tempósan mozog bennem.

- Mert hihetetlen vagy! - gyorsan feltérdeltem, majd kuncogva átkaroltam a nyakát, majd a fülébe súgtam.

- Micsoda pajzán gondolatok, édesem - nevette el magát.

Mert ekkor még nevettünk...