Egy kicsit feszült voltam. Na jó! Nagyon feszült voltam. Egy tökéletes, romantikus asztalnál ültem. Taylor velem szembe foglalt helyet és le sem vette rólam a szemét. Úgy nézett rám, mint aki válaszok után kutatna, mintha valamit keres bennem. Ő elképesztően gyönyörű volt. Mármint komolyan! A haját szépen hátra lakkozva hordta. Fehér inget és sötétkék öltönyt viselt. A ruha darab tökéletesen állt rajta és kiemelte a borostás arcát és a csillogó szemét. Taylor néha fészkelődött, ezért én is a felfogott hajamat piszkáltam. Már nem is tudom, hogy mit vártam el ettől a vacsorától. Kifejezetten csendben és feszülten kezdődött. Kevés dolgot tudtunk a másikról, ezért inkább hallgattuk az este, kellemesy zaját. Az elegáns étterem egy hosszú tó mellett foglalt helyet, ezért Taylor bátor volt és azonnal a teraszra foglalt egy kör alakú asztalt. A tó közel volt, ezért hallani lehetett a békák brekegését, és a nád szálak susogását. Az este romantikus volt, csak mi nem voltunk ott fejben. Taylor is a saját gondolatai fogja volt, és talán én is. A hullámos hajamat félig felfogtam, pár tincsem pedig az arcomat keretezte. Rózsaszín, bokáig érő ruhát, és magassarkút viseltem. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy alkalomhoz illően öltözzek, de úgy tűnt, hogy ez nem elég. Taylor az embereket figyelte, közben néha rám pillantott. Olyankor elkaptam a tekintetem és a sötét tó felé néztem. Mit is mondhatnék? Rossz volt a randi. Kifejezetten csendben telt. Nem is tudom, hogy milyen szavakkal értékelném. Úgy ültünk egymással szemben, mint két idegen. Taylor gondolatai a munka körül forogtak, én pedig el voltam foglalva a régi életemmel. Furcsa, hogy még mindig hatással van rám. És utáltam ezt az érzést. Harcolnom kellett azért, hogy megszökjek a pszichopata férjem kalitkájából. És egy hónap után sem tudok lezárni. Talán azért, mert sokat szenvedtem. Vagy mert félek. Félek, hogy eljön értem. Mert van rá esély. Hogyne lenne! De ahogy Taylorral szemben ültem, rájöttem arra, hogy ők ketten szöges ellentétek. Taylor határozott és nem szereti a szerencsétlen szöszmötölést. ( Ez imponált benne a leginkább ), és a szíve mindig a helyén van. Ez pedig tiszteltem benne. Előttem ült ez a gyönyörű férfi, aki miattam csípte ki magát. A kék öltöny, az elegáns haja és a belőle áradó édes parfüm arra utal, hogy ő is várta az estét, de ez az este nem úgy kezdődött, ahogy elképzeltük. Néha felsóhajtott. Megigazította öltönyét, ezért csuklóján megjelent a vonzó karóra. - Szép ez a hely - alig hallhatóan sugta, de én képtelen voltam tovább a székben maradni. A székbe kapaszkodtam. Mélyen a szemébe pillantottam.

- Ne haragudj, de nekem... - szóhoz sem tudtam jutni. Azonnal felálltam és a tó felé igyekeztem. Kézfejemet a számra szorítottam. miközben a tóra épített hídon lépkedtem. A fejemet csóváltam. Összefontam magam előtt a kezem. Hátra sem mertem nézni. Utálom magam ez miatt. Képtelen vagyok közelebb engedni. Félek? Ez az lenne? A szívem érzi azt, hogy ennek a vacsorának súlya van? Gondolataim közben elbambultam és a víz sötét felszínét néztem. Én is így éreztem magam. Körülöttem minden sötét. Nem tudtam, hogy mit csináljak, hogy hova menjek. Mi a helyes döntés? Taylor nem ezt érdemelné. De talán menekülni akartam. Talán megijedtem, hogy van egy férfi, aki érdeklődik irántam. És a vacsorameghívás miatt nem csak satu féket nyomtam, de hátra is tántorodtam. Lesütöttem a szemem, amikor váratlanul öltönyt hajtott a vállamra. Egy kicsit megijedtem, de az illata visszahozott a jelenbe. Bocsánatkéréssel tartozom neki. Vele szembe fordultam. A félhomályban láttam, hogy mosolyog, de ez a mosoly nem volt őszinte. Erőltetett és szomorú volt. - Ne haragudj!

- Nekem kell elnézést kérnem - farzsebébe csúsztatta a kezét, lesütötte a szemét, majd megrántotta a vállát. - Sok gondolat kavarog a fejemben és ahogy látom, te is máshol jársz - kedvesen az arcomat fürkészte, mire közelebb léptem hozzá és egyszerűen a mellkasához hajtottam a fejem.

Ölelj át! Ölelj át, hogy minden félelmem eltűnjön - gondoltam magamban. Lehunytam a szemem, amikor szorosan átkarolt és puszit nyomott a fejemre. Végre biztonságban éreztem magam. Úgy éreztem, hogy Taylor karjai között senki nem bánthat. Senki nem érhet el. A volt férjem, pedig főleg nem! - Szeretek a karjaid között lenni - suttogtam, majd meztelen mellkasához dörzsöltem az orromat. Az ing kicsit ki volt gombolva, ezért libabőrrel beszívtam a bőre kellemes illatát. - Ha veled vagyok, akkor úgy érzem, hogy biztonságban vagyok.

- Miért, Freja? - kérdezte, majd eltolt, hogy a szemembe tudjon nézni. - Mi történt, ami miatt félsz? Ami miatt biztonságot keresel?

A fejemet csóváltam. Erre a kérdésre talán soha nem kap választ. Látta rajtam, hogy tiltakozom. Látta, hogy témát szeretnék terelni. Ezért óvatosan megemelte az államat, én a derekára fontam a kezem és ingébe markoltam. Előttem állt ez a férfi, készen állva arra, hogy az enyém legyen. Lehajolt hozzám. Lehunyt szemmel gyengéd puszit nyomott az ajkamra. A védelmező pusziját egy lassú, érzéki csók követte. Ajka csak minimálisan nyílt szét, épphogy megízlelte az ajkamat. A meleg ajka és az illata hatással volt rám. Még! Még akartam. Közelebb vontam. Szorosabban öleltem. Csókra nyitottam az ajkam. Bátrabban csókolt, fejemet megtámasztotta. Egymáshoz illünk. Ez már nem volt kérdés. A kérdés már csak az, hogy a múltam ezt engedi-e. - Nagyon rossz életem volt - suttogtam a csókjai között. Újra csókolni akart, de enyhén elhajolt, majd mélyen a szemembe nézett. - Elmenekültem az életem elől - suttogtam könnyeim között. - Engem sokat bántottak - vezettem mellkasomra a kezem. - Nem vagyok érintetlen, nem vagyok egészséges - mondtam, miközben éreztem, hogy a sírás kibukik belőlem. - Egész életemben küzdöttem a bántó érintések és kezek ellen, de minden éjszaka kudarcot vallottam - Taylor üveges tekintettel megtámasztotta az arcomat, majd hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. - Egy nő voltam, akit vertek és vertek. Minden nap, minden éjszaka - tört ki belőlem, mire tarkómnál fogva magához húzott.

- Sss! Semmi baj - puszikkal halmozta el a mellkasom és csak jobban ölelt. - Tudod, hogy én vigyázok rád, ugye? - az arcomat simogatta, nem engedett el. Keresett valamit a tekintetembe, de ezt talán még nem tudtam megadni neki. Kereste a bizalmat és az őszinteséget. - Nagyon fontos vagy nekem, Freja - csóválta a fejét. - Nem tudom, hogy mikor alakult ki a kettőnk kapcsolata, de a világ összes kincsénél többet ér egyetlen mosolyod - suttogta. - Fény vagy az éjszakában. Te vagy az, aki mindig jó útra terel, akire számíthatok. A lányom is szeret. A családom része vagy. A legfontosabb.

- Taylor? - suttogtam halkan.

- Igen? - kérdezte visszafogottan.

- Nagyon jó ember vagy. Tudod? - karoltam át a derekát, majd szorosabban hozzábújtam.

- Neked köszönhetően lettem jó ember. Ezt neked köszönhetem - suttogta a fülembe, az ajka érintette a fülemet. Végül megettük a vacsorát és a beszélgetés óta sokkal jobban telt a hangulat. Talán arra volt szükség, hogy végre őszinték legyünk egymásal, és kimondjunk olyat, amit a hétköznapokban nem mondanánk ki. - Addison holnap szeretne állatkertbe menni -megfogta a kezem és puszit nyomott a kézfejemre. Azt hiszem, hogy Taylor szeret a kézfejemre puszit adni. Mondjuk én is vonzódom a keze iránt. Azért, mert tökéletes. Férfias és mindig meleg. Védelmet nyújt. Nem bánt.

- Ez nagyon jól hangzik! Rég voltam állatkertben - fürkésztem az arcát, mire elvigyorodott.

- Arra gondoltam, hogy este csomagolhatnánk szendvicseket - fürkészte az arcomat, én pedig boldogan bólintottam.

- Remek program. Nagyon jól hangzik - elvettem a kezem, majd jóízűen folytattam a vacsorát. Az étel isteni volt. Szerettem volna egy visszafogottan ételt rendelni, ezért cézár salátára és pirított csirkemellre esett a választás. Taylor egy különleges tésztát rendelt magában, ez mellé pedig egy üveg merlot bort. Mondtam neki, hogy nem szükséges, hiszen ő vezet, én pedig nem szeretnék egyedül inni, de hozzátette, hogy bor mellett jobban ízlik az étel, ezért végül belementem. - Mennyi időt szoktatok az állatkertben tölteni?

- Változó - emelte ajkához a poharat és belekortyolt a vízbe. - Általában egy fél napot. De olyan is volt már, hogy Addison három óra alatt megunta, ezért hamar haza mentünk. Őszinte mosolyra húztam az ajkam, miközben izgatott lettem a holnapi nap miatt.

Miután hazaértünk. Taylor a szobám előtt köszönt el tőlem, de nem igazán akart beengedni. Láttam rajta, hogy szíve szerint behívna a szobájába, de azt is érezte, hogy ezzel talán még várni kéne. A fontois mégis az volt, hogy mellette úgy éreztem, hogy visszakaptam az éveket, amiket elvettek tőlem.