A tavasznak, de leginkább az új munkahelyem szerint öltöztem. Az első munkanapom reggelén próbáltam alkalomhoz illően öltözni. Nem akartam túl bonyolítani a ruhámat, ezért egy bokáig érő fekete nadrágot és egy fehér ujjatlan blúzt vettem fel. A hosszú barna hajamat szorosan a fejem tetejére kötöttem, majd készítettem magamnak egy szolid sminket. A lila foltok szerencsre már kezdtek eloszlani, ezért sokkal halványabbak lettek.

Nem volt alkalmam elköszönni Sarahtól, ezért korán reggel az említett címre mentem.

A taxi egy sárga családi ház előtt parkolt le, ezért kifizettem az utat, majd táskával a kezemben becsuktam magam után az ajtót. A környék hasonlított az utcához, ahol én laktam. Mindenhol szép és rendezett házak voltak. Modern garázs felhajtóval, díszes oszlopokkal és drága tetőcseréppel. Az érintett ház is pont ugyan ilyen volt: fehér garázsajtó, előtte pedig egy szürke autófelhajtó. A bejárati ajtó előtt két díszes oszlop állt, a kert viszonylag kicsi, de rendezett volt. Azonnal a boltíves kapu felé léptem, majd megnyomtam a csengőt és ujjaimat tördelve vártam. Most már biztos, hogy enyém az állás. Emiatt nem kell aggódnom. Próbáltam eldönteni azt, hogy mi miatt kell aggódnom. Az új munka miatt, vagy a régi életem okozta sebek miatt. Az alhasam még mindig fájt, de sokkal jobban voltam. Próbáltam csak a jövőre koncentrálni és mosolyogni, amikor a házvezetőnő beinvitált engem a lakásba. Matilde kifejezetten kedvesen fogadott, ezért enyhült a szorongásom. Furcsa érzés kapott el akkor, amikor beléptem az ajtón. Azonnal magával ragadott egy ismeretlen illat, ami a házban jelen volt. Szimpatikus és visszafogott illat volt. Valamiért úgy éreztem, hogy az első perctől kezdve magaménak éreztem a munkát. A nappali és a konyha elrendezése figyelemre méltó volt. Tipikusan amerikai stílusú, ami azt jelentette, hogy a konyha mellett a nappali foglalt helyett. A hátsó résznél található kanapé előtt volt egy nagyobb tévé, kőberakásos fallal és cserepes növényekkel. A házban rend és fegyelem volt. Reggel az első dolgom az volt, hogy alá kellett írnom a munkaszerződést, ami határozatlan időre szólt, viszont egy hónap próbaidőt kaptam. - Erre jöjjön! - a konyhával szemben volt egy ajtó. - Taylor úr dolgozószobája! - mosolyogva kinyitotta nekem az ajtót, ezért kicsit feszengve léptem be rajta. A dolgozó szobában csak jobban éreztem ezt a kellemes, visszafogott illatot.

- Hova ülhetek? - pillantottam a fotel, és az asztal mögött található gurulós szék felé. Matilde a dohányzóasztalra csapta a papírokat, ezért a fotelben foglaltam helyett. Kicsit ijesztő volt egy olyan férfi dolgozószobájában ülni, akivel eddig még nem találkoztam. Próbáltam úgy helyet foglalni, hogy semmihez ne érjek hozzá, hiszen látszólag minden tárgynak megvan a pontos helye. - Nagyon köszönöm - átvettem a felém nyújtott tollat, majd felsóhajtottam.

- Ne féljen - suttogta Matilde, aki a kilincsre helyezte a kezét. - Minden a legnagyobb rendben lesz. Addison megkedvelte magát.

- Én is megszerettem őt - mondtam őszintén, hiszen tegnap a kávézóban egy olyan kapocs alakult ki köztünk, amit eddig még egy embernél sem éreztem. - Akkor ezt átnézem - hajtottam ketté a lapot, miközben Matilde az arcomat fürkészte.

- De ez nem jelenti azt, hogy könnyű dolga lesz - mondta halkan. - Addison néha nehéz eset. Pontosan olyan, mint az apja.

- Az édesapjával gyakran fogok találkozni? - forgattam ujjaim között a tollat. - Csak hogy mindenre fel tudjunk készülni.

- Nem! Olyan, mint egy szellem. Késő éjszaka jön, és...valamikor akkor is megy el - ráncolta szemöldökét. - FBI ügynök! Bármikor szükség lehet rá.

- Hűhaa! - pislogtam nagyokat. Ezt azt jelenti, hogy ért a nyomozáshoz. Vajon szó lesz arról, hogy az én hátteremet is szeretné majd jobban megismerni? AZ nagyon nem jelentene jót, hiszen kiderülne az, hogy hazug vagyok. Akkor meg páros lábbal rúgna ki engem.

- Nyugodtan nézze át a papírokat és ne nyúljon semmihez - tette fel a mutatóujját. - Miután aláírta a papírokat, csak tegye le Taylor úr asztalára - mutatott az íróasztal felé. - Aztán kint találkozunk a konyhában. Megismerkedik a házzal, a szobákkal és aztán mehet Addisonhoz játszani.

- Már alig várom!

- Remek! - húzta vigyorra az ajkát, majd becsukta az ajtót. Sóhajtva körbe néztem az irodában, miközben hátra dőltem a kényelmes fotelben és kicsiket pislogtam. Végre úgy érzem, hogy az életem jó fordulatot vett. Úgy éreztem, hogy vége a szenvedésnek és ezután csak jó dolgok fognak történni. Tíz perc múlva az aláírt papírokat az asztal közepére helyeztem, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Minden úgy történt, ahogy Matilde elmondta. Engedte, hogy megismerkedjek a házzal, a konyhával és a kerttel is. A tavasznak köszönhetően a hátsó ajtó nyitva volt, ezért könnyen tudunk közlekedni. Taylor úr neve gyakran merült fel, de leginkább negatív dolgokat hallottam róla. Szuper! Nincsen szükségem egy középkorú, zsémbes fickóra, akinek az is gondot jelent, ha valaki levegőt vesz. Matilde elmondása alapján Taylor úrral nehéz megtalálni a közös hangot, hiszen kiszámíthatatlan és csendes természete van. Őszintén féltem az első találkozástól vele, de próbáltam úgy tekinteni rá, hogy nem az ő dadája leszek. Hanem a...kislánya dadája. Ez sem hangzik túl jól! Egy mogorva FBI ügynök? Kíváncsi vagyok, hogy mikor fog utánam nyomozni. A nap további részében lefényképeztem Addison napirendjét, rendszereztem az iskolás cuccait és egész nap a szobájában játszottunk. Szinte az első órától kezdve jól éreztük magunkat. Készítettem neki limonádét, amit az udvaron ivott meg. A tavasznak köszönhetően a medence mellett ültünk és a vízbe lógattuk a lábunkat.

- Hű! Gyönyörű ez a karkötő - Addison a csuklómon található arany karláncra pillantott. Én kettőnk közé tettem, majd szomorúan elnevettem magam. Ez a karkötő számomra olyan, mint kutyákon a nyakörv. A férjem számtalanszor mondta, hogy mindig legyen rajtam. A házasságunkra kaptam ezt az arany karláncot, amin egy kör alakú medál és egy díszes szám volt. - Nagyon csillog!

- Azért csillog, mert varázs por van rajta - piszkáltam az undorító ékszert. A munkaidő lejárta után az lesz az első dolgom hogy megszabadulok tőle.

- Komolyan? - harapott rá a szívószálra. - Én is kaphatok ilyen varázsport? - kuncogott hunyorogva, hiszen a nap szikrázóan sütött. Jó érzés volt a vízbe mártani a lábunkat, ezért mosolyogva bólogatni kezdtem.

- Mit szoktál szombaton csinálni? - hunyorogtam felé, közben megtámasztottam magam a kezemen.

- Általában tea délutánt tartok a babáimmal és elhívom Matildet is - ekkor közelebb hajolt hozzám, majd sziszegve folytatta. - De a babák nem szeretik őt!

- Engem szeretni fognak? - tűrtem a füle mögé a hajtincsét. A kislánynak is kellemes, otthon illata volt. Vajon az apjának is ilyen illata van? Rossz szokásom az, hogy illat függő vagyok. Imádok parfümöt, gyertyát, illatosítót és virágot is szagolni. Régen parfüm cégnél dolgoztam és külön illatokat is gyártottam, ezért minden új illat számomra a mennyországot jelenti. Kicsit közelebb hajoltam a kislányhoz és beszívtam a ruhája illatát. A rétre emlékeztetett. Emellett volt benne egy kis virág illat, illetve tenger és mosópor.

- Szerintem igen! Te nagyon szép vagy - karolta át a nyakam és vigyorogva megérintette a fülbevalómat. - Hihi! Vicces!

- Mi olyan vicces, angyalom? - simogattam a haját. - Tetszik, hogy mozog a fülbevalóm?

- Apa szerint a ringyók hordanak ilyeneket - suttogta, mire elkerekedett szemekkel levettem a kör alakú fülbevalót és a zsebembe helyeztem. Az már más kérdés, hogy ez a kislány honnan ismer ilyen szavakat.

- Oké! Mit szeretnél csinálni? - fordultam felé. Addison az ajkára helyezte a mutatóujját és megrántotta a vállát. - Vagy csak maradjunk itt és beszélgessünk? Kezdetnek jó, igaz? - suttogtam.

- Igen - bólintott. - Te hasonlítasz az egyik barna hajú barbie babámra - fürkészte az arcomat. Én csak mosolyra húztam az ajkam és próbáltam közelebb kerülni a kislányhoz.

A garázsfelhajtóra álltam, behúztam a kéziféket és a fülemhez emeltem a telefont, hiszen Owen neve jelent meg a kijelzőn. Kiborultam. Kifejezetten mérges voltam. Megértettem, hogy két napra kivettek az ügyből, az viszont nem volt igazságos, hogy olyan dologba ütöttem bele az orrom, amibe nem kellett volna. Szerintem ez már akkor kezdődött, amikor azon az éjszakán a nő után mentem. Ott hibáztam, hiszen máshogy is megközelíthettem volna az ügyet. Mindegy. Ez egy ilyen munka. És, ha az ember hibázik az nem jelent jót. - Mondd, hogy beszélt és vissza kapom az ügyet! - sóhajtottam.

- Pontosan! - vágta rá, mire elkerekedett szemekkel a ház felé pillantottam. - A fickó beszélt és kiderült, hogy valóban van egy harmadik személy! Jennifer rájött arra, hogy hibázott! Holnap reggel várunk az irodában!

- Ezaz! - szorítottam ökölbe a kezem. - Kösz, haver.

- Nem az én érdemem - sziszegte, miközben eszembe jutott az, hogy Jennifer kifejezetten erőszakos és okos tud lenni akkor, amikor meg akar tudni valamit. A fickó minden bizonnyal megijedt a plasztik melleitől, a feltött szájától és köpött mint egy most született bárány.

- Van valami hír a halottkémtől?

- Semmi azon kívül, hogy kikészítetted - vágta vissza, miközben beléptem a hátsó kapun és a medence felé sétáltam. A sötét miatt égtek a kicsi, gömb alakú lámpák, ezért tudtam, hogy hova lépek. A szürke járdán sétáltam, miközben megkönnyebbülten elköszöntem Owentől, viszont megálltam és a lábam a földbe gyökerezett. Mi a szar?! Sötét volt, viszont a lámpák fényeinek köszönhetően megpillantottam egy csillogó ékszert. Leguggoltam, majd az arany lánc felé nyúltam és ujjaim közé vettem.

- Mit keres itt egy karlánc? - helyeztem magam elé, miközben fényesen csillogott. Furcsa, de még a karláncból is áradt, az erős virágillat. Ezen kívül ismeretlen volt, de úgy gondoltam, hogy zsebre vágom. Minden bizonnyal a tulajdonosával is hamarosan találkozni fogok. Késő este puszit adtam a lányom arcára, alaposan megfigyeltem a rendet és a tisztaságot. A ruhái szépen össze voltak hajtva, a könyvei be voltak pakolva a táskájába. Elismerően bólintottam, majd felsétáltam az emeletre és becsuktam a szobám ajtaját. A karláncot a zsebembe hagytam, ezért összehúztam, majd ledobtam a ruháimat és az ágy közepére dőltem.