Teljesen kétségbeestem, amikor Shinsou a földön támaszkodva, a levegőt kapkodta, szakadt róla a víz és folytak a könnyei.
- M-mi történik?!- fogtam meg a zakója ujját és próbáltam felemelni a fejét de egyre csak próbálta összehúzni magát.
Aztán hirtelen határozottabban magamhoz húztam és átöleltem a vállainál. Ösztönös cselekedet volt, ahogy az ő részéről az is, hogy rögvest viszonozva az ölelést, megszorította a hátamon a zakó anyagát és olyan szorosan húzott magához, hogy azt hittem eltöri a bordáim.
- Nincs semmi baj...- simogattam a haját és a hátát, reménykedve abban, hogy meg tudom valahogy nyugtatni.- Habár nem vagyok nagy segítség, de itt vagyok...
Továbbra sem akart lazulni az ölelés, csak majd' egy 5 perc után, akkor is szép lassan.
Mélyeket lélegezve engedett el és a zsebéből előkotorva egy zsebkendőt, megtörölte a szemeit és kifújta az orrát.
- Add ide a zakód- törte meg a csendet jópár percnyi kínos hallgatás után.
- He? Miért?
- Teljesen összekoszoltam. Kimosom- felelte ismét a megszokott, semleges hangján.
- Na nem. Először magyarázd meg mi volt az!- fontam össze a karjaim.
Sóhajtva beletúrt a hajába, majd leszegte a fejét.
- Pánikroham.
- Mi?- kérdeztem vissza zsigerből.
- Pánikroham, süket vagy?!- nézett rám idegesen.
- Te... Pánkkbeteg vagy?- hüledeztem.
- Igen...- fordította oldalra a fejét.
- Várjunk, akkor ennek van köze ahhoz is, ami vasárnap történt...?- faggattam tovább.- Ugye nem... Rohamod volt amikor hazaértél...?
Némi hallgatás után bólintott.
Én pedig ezt követően reflexből átöleltem.
- Sajnálom, hogy annyira makacs voltam! Fogalmam sem volt... Én csak...- szipogtam mostmár én is, de Shinsou lassan eltolt magától.
- Ezért nem akartam elmondani senkinek. Nem akartam, hogy sajnáljanak. Nincs semmi bajom. Megoldom. Nem kell rám vigyázni meg ilyen baromságok- állt fel, majd némi habozás után a kezét nyújtotta nekem.- De köszönöm, hogy ez alkalommal itt voltál, Kaminari.
Egy kis tétovázás után elfogadtam a segítséget és én is talpra álltam.
- Bármikor- mosolyogtam rá halványan.
- Most pedig add ide a zakód.
- Nem.
- Ne kezdjük előlről.
Kiöltöttem rá a nyelvem, azonban ő ezt nem gondolta túl viccesnek, így megfogva a ruhadarab szegélyét, rángatott maga után.
- Oké oké, odaadom, csak engedj el Shinsou!- nevettem, amikor már kiértünk a parkból és az utcán húzott maga után, de úgy csinált, mint aki meg se hallotta.
Nagyjából három perccel később megállt egy panelház előtt, majd a kaputelefonba beütve a kódot, rángatott tovább. A liftbe beszállva végre elengedett, majd megnyomta az 5. emelethez tartozó gombot és nekidőlt a fémszerkezet oldalának.
- Hova megyünk?- kíváncsiskodtam.
- Szerinted?- kérdezett vissza szarkasztikusan, mikor megállt a felvonó és kinyílt az ajtó.
Kilépve a folyosóra elkezdte keresgélni a kulcsait, én pedig figyelmesen követtem.
- Érezd magad otthon- rúgta le a cipőjét, miután becsukta a bejárati ajtót és ledobta a táskáját a cipőspolc mellé.
Csendben álldogáltam egyhelyben és nézelődtem. Ízlésesen volt berendezve az egész ház. A falak és a bútorok színei tökéletesen passzoltak, mintha csak valami bútormagazin lapjait nézegettem volna.
- Add ide a zakód végre- nyújtotta felém a kezét, és ezúttal megadva magam, odaadtam neki.- Lekötelezel- forgatta meg a szemeit, majd elindult feltehetőleg a fürdőszoba felé.
Gyorsan levettem én is a cipőm és a táskámat letéve, követtem.
Már nagyban pakolta be a szennyeskosárból a ruhákat, hogy azokat is kimossa a zakómmal együtt, ha már beindítja a mosógépet, én pedig leültem a fürdőkád szélére.
- Menő az a macskás boxer- böktem rá a kék darabra, amit akárhogy akart, nem tudott észrevétlenül betenni a mosógép dobjába.
- Fogd be- vágta be a többi ruha közé gyorsan, azonban ez csak még nagyobb vigyort csalt az arcomra.
- Segítsek esetleg?- léptem mellé, mire még csúnyábban nézett rám.
- Tágulj innét Kaminari.
- Csak nem rejt még esetleg egy Pikachus alsót is?- nevettem és elkezdtem turkálni a ruhák között.
- Nem nem nem nem, el a mancsokkal!- próbált felemelni és elrángatni, azonban röhögve belekapaszkodtam a kosárba.
- Nemár, nem olyan gáz ha vannak Pokemonos fecskéid!
- Nem fecskék, hanem boxerek, és nem érdekel!- ez pedig csak mégegy lapáttal rá tett, így elengedtem a kosarat és a földön kezdtem fetrengeni a röhögéstől.- Utállak- ácsorgott mellettem, de nekem csak nem akart alábbhagyni a röhögésem.
Sóhajtva megforgatta a szemeit és folytatta a ruhák pakolását, majd az öblítőt és mosóport beletéve elindította a gépezetet.
Mire végzett, én is nagyjából lehiggadtam, de nem tudtam megállni, hogy ne szívjam még egy kicsit a vérét.
- Na, lesznek tiszta Pikachus alsóid?- vigyorogtam.
- Lesznek- mutatott be, majd felhúzott a földről.- Éhes vagy?
- Mi?- pislogtam rá értetlenül.
- Kajaaa. Kééérsz?- gesztikulált, mintha minimum egy sükethez beszélne.
- Kérek.
Fáradtan beletúrt a hajába, majd elindult a konyha felé, én pedig követtem.
Krémszínű csempével volt kirakva a helység, fehér bútorokkal. Shinsou lazán kinyitotta a helységtől kissé elütő, sötét ezüst színű hűtőt és elkezdett benne nézelődni.
- Palacsinta?- nézett rám hirtelen.
- Mi van vele?
- Kérsz?- forgatta meg a szemeit.
- Aha.
Elkezdte elővenni a hozzávalókat, én pedig felállva mellé léptem.
- Segítsek?- kíváncsiskodtam.
- Mennyire tudsz főzni egy 1-10-es skálán?- húzta fel az egyik szemöldökét.
- 2. Ha kavargatom a levest, reménység szerint nem öntöm ki.
- Úristen...- húzta végig a tenyerét az arcán. Sóhajtva elővett egy üveg tányért, majd a kezembe adott egy mérőpoharat, hogy mérjek ki 3dl tejet.
Ő addig feltört két tojást, majd hozzádta a lisztet, a kimért tejhez, - amit persze először leellenőrzött, mert nem bízott a matek tudásomban - végül pedig ugyanennyi szénsavas vizet is.
Végül hozzáadott két evőkanál olajat is, majd megbízott a komoly feladattal, hogy keverjem össze tésztát amíg ő megkeresi a serpenyőt.
A fakanállal lassan elkezdtem kevergetni, azonban természetesen, - nem is én lettem volna - sikerült egy keveset kifröcskölnöm a pultra.
- Szórakozol velem? Tíz másodpercre fordultam el- nézett a szemeimbe.
- Megmondtam, hogy csak reménység szerint nem öntök ki semmit- húztam fel az orrom sértődötten.
- Miért engedtelek egyáltalán be a konyhába- morogta a fejet fogva, majd átvette tőlem a tésztát, én pedig úgy gondoltam, hogy addig is felülök mellé a pultra.
Namármost. Megvan az a kis tészta, amit kiöntöttem? Ha igen, innen már ki lehet találni mi történt.
- Baszki...- tágultak ki a szemeim, amikor megéreztem a vesztem.
- Mi van?- nézett rám értetlenül.
- Hehehe- nevettem fel kínosan.- Beleültem a tésztába, amit kiöntöttem- vakartam meg a tarkóm. Shinsou csak a tenyereibe temette az arcát.
- Jó, vedd le a nadrágod, kimosom azt is- sóhajtott félrerakva a tálat.
- Nem muszáj, inkább hazamegyek- szabadkoztam.
- Mit is játszottál velem nagyjából másfél napon keresztül?- kérdezte gúnyosan, mire nyeltem egyet. Ebből az ijesztő vigyorból semmi jó nem sülhetett ki.- Hogy addig mentél az agyamra és makacskodtál, amíg meg nem kaptad, amit akartál?
- Oké oké oké!- ugrottam le a pultról és védekezésképp magam elé tartottam a kezeim.- Oké odaadom!
- Jó kisfiú- haladt el mellettem a hajam összekócolva.
- Hé!- fordultam utána dühösen, azonban a folyosóra kilépve nyoma veszett, majd fél perccel később a közlekedő sarkáról befordulva jelent meg a kezében valamivel.
- Tessék, egy melegítő- nyomta a kezembe.- Vedd át.
- Köszi- mentem be a fürdőszobába és gyorsan átcseréltem a nadrágom.
- Jöhetek?- kopogott be.
- Igen.
Benyitva átvette tőlem az egyenruhám darabját és a mosdókagylóba meleg vizet engedett és elkezdte kézzel kimosni.
Hirtelen támadt egy ötletem és kiszaladtam a helységből.
- Kaminari, hova mész?!- kérdezte rosszat sejtve.
- Sehova, csak megnézem a szobád!- kamuztam. A konyhába mentem és egy kis olajat öntve a már előkészített serpenyőbe, meggyújtottam a gázt és egy kis tésztát öntve bele, elkezdtem kisütni. Ahonnan korábban a fakanalat kaptam, előszedtem egy palacsintsütéshez való vékony lapátkát is, és mikor elérkezettnek láttam az időt megfordítottam.
- Kaminari? Merre vagy?- kezdett el keresni.
- A konyhában!- feleltem, majd az elkészült palacsintát kiraktam egy tányérra.
- Nem arról volt szó, hogy a szobámat nézed?- kérdezte kissé mérgesen.
- Nem engedtél volna be a konyhába- vontam vállat.
- Ez így van. De ami még jobb kérdés, a tésztát képtelen vagy rendesen összekeverni, de kisütni ki tudod?
- Egyszer láttam, hogy anya hogyan csinálja- mosolyogtam, mire Shinsou, tőle szokatlanul felnevetett.
- Hihetetlen vagy.