Huszonegyedik
Egy gyors kis írói megjegyzés, mielőtt továbbhaladsz: 16+, szemrákért felelősséget nem vállalok💕
Ellenben, ha mégsem akarod elolvasni, nyugodtan kihagyhatod, a történet további érthetőségét nem befolyásolja.
Egy újabb csók közben Hitoshi lassan megtámaszkodott felettem és összekulcsolta az ujjainkat. Megnyalva az ajkam, átváltottunk ismét francia csókra, miközben a másik keze lecsúszott a derekamra. Lassan elkezdte feljebb húzni a pólómat, mígnem már szinte a nyakamnál járt, így kénytelenek voltunk egy picit elválni egymástól, míg kibújtatott belőle.
Egy utolsó puszit adva a számra, lassan elindult lefelé, az arcélem mentén, a nyakamon keresztül, a mellkasom irányába.
A szívem hevesebben vert, mint valaha és szinte minden percben végigfutott rajtam a hideg az izgalomtól, hogy mi lesz.
Nem éreztem fernek a jelenlegi állást, így egy határozottabb mozdulattal felrántottam a pólóját, ami igencsak meglepte, azonban amikor rám nézett, elszállt minden korábbi bátorságom.
- Jó, jó leveszem- mosolygott, majd egy kicsit felülve, egy egyszerű mozdulattal lehúzta az ujjatlanját és valahova az enyémhez közel hajította.- Így jobb? Nem érzed magad kényelmetlenül?- kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Nem.
- Akkor, folytathatom?- simította meg az arcom, ezúttal pedig bólintottam. Egy puszit adva a számra, visszahajolt a mellkasomhoz és ott folytatta, ahol abbahagyta. Lassan, de biztosan elért a mellbimbómig, majd fölötte megállva egy kicsit, a szemembe nézett, majd egy sunyi mosoly kíséretében hirtelen végignyalt rajta.
Erre persze hirtelen összeszorítottam a szemeim, majd a bent tartott levegőt nagyon lassan kiengedtem.
- Azonnal szólj, ha valami nem jó, rendben?- hajolt a fülemhez.
- Igen- biccentettem, majd egy picit oldalra fordítva a fejem, adtam neki egy puszit.
Ezúttal nem ment semerre, csupán a kezével simította meg a combom, egyre feljebb és egyre beljebb.
Egy kicsit összeszedve magam, felnyomtam magamat az addigi hanyattfekvésből és beleültem az ölébe.
A nyakához hajolva, én is elkezdtem puszikat adni, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megharaptam. Nem annyira, hogy fájjon neki, csak egy picit.
- Denki...- hajolt ő is a nyakamhoz, ezzel engem kicsit eltolva az övétől, míg a kezei a csípőmről egy picit a fenekemre siklottak. Egy kicsit hevesebben kezdett csókolgatni, majd egy ponton éreztem, hogy beszívja a bőrömet, ami egy apró sóhajt csalt ki belőlem.- Ez tetszett...- suttogta.- Mégegyszer!- hajolt vissza és egy picivel arrébb megismételte a mozdulatot, egy árnyalatnyival erősebben, ami persze egy hangosabb sóhajt is eredményezett.
Egyre lejebb haladva ismételgette ezt, hol erősebben, hol gyengédebben, mígnem ismét elért a mellbimbómig, ismét hátradöntött és ott is megszívta.
Egy hangos sóhaj szaladt ki a számon, és mindkét kezemmel beletúrtam a hajába, azonban egy határozott mozdulattal összefogta a csuklóim és lefogta őket a fejem felett.
Ismét a számhoz hajolva, mostmár bátrabban szívogatta, finoman harapdálta az ajkaim, nehogy felsértse a bőröm.
A szabad keze már igencsak közel járt az ágyékomhoz, de egyszer sem mert hozzáérni konkrétan, csupán kerülgette, mint macska a forró kását.
Ismét összeszedve magam, felnyomtam magam az ölébe, közel húzódtam hozzá, annyire csak tudtam és egy picit bátrabban kezdtem harapdálni a nyakát. Néha egyet-egyet mordult, majd mikor még egy kicsit jobban felbátorodva végignyaltam a nyakán, belemarkolt a fenekembe. Felnyögtem a hirtelen jött érzésre, majd szégyenemben a vállába fúrtam az arcom.
- Bocsánat...- motyogtam átölelve a mellkasánál.
- Ha ilyenért bocsánatot mersz kérni, nem tudom mit csinálok veled...- morgott, miközben ismét hátradöntött.
Egyre szenvedélyesebben falta az ajkaim, miközben felhúzta a lábam szinte a válláig, és úgy simogatta a fenekem és az ágyékom környékét.
Éreztem, hogy percről percre egyre jobban felhevülök és kezdem elveszíteni a kontrollt, mikoris elkezdtem Hitoshiról lehúzogatni a nadrágját, ami alatt ugyan ott volt még a boxer, de már nem sokáig.
- De türelmetlen vagy...- súgta a fülembe, miközben elkezdte lehúzni rólam mindkét anyagot egyszerre.- Ennyire szeretnéd?- kérdezte.
- Igen- bólintottam, majd másodpercekkel később az utolsó ruhadarabok is eltűntek rólam.
Ezúttal már egy kicsit bátrabban nyúlt le és lassan elkezdett simogatni. Minden egyes érintésnél felnyögtem és összeszorított szemekkel vártam mindig az újabbat.
Ami egyszer csak nem jött, hanem a fenekem alá nyúlva felhúzott, majd hátradőlt velem együtt.
- S-segíts levenni- nyögte, amiből rögtön megértettem mire gondol és bólintva egyet, egy picit felülve, lassan elkezdtem lehúzni róla az alsónadrágot. A férfiassága, már elég merevnek bozonyult és miután valahova eltűnt a boxerja, visszahúzott magára egy hosszú és szenvedélyes csókra.
Lassan ismét alá kerültem és ismételten a nyakamat találta meg, ám ezúttal annyi különbséggel, hogy míg az egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, addig a másikkal az ágyékomnál babrált.
- H-hitoshi- nyögtem a nevét, mikor ráharapott a mellbimbómra.
- Bocsánat- nyomott egy puszit a számra engesztelésképpen.- Finomabb leszek.
- N-nem az- motyogtam zavartan.
- Akkor? Abbahagyjuk? Nem szeretnéd? Fáj valamid? - kérdezgetett aggódva.
- Dehogy!- ijedtem meg egy kicsit én is.- C-csak... Óvszer...- motyogtam nagyon hallkan.
- Hm? Óvszer? Miért?- értetlenkedett.- Van egyáltalán?
Bólintva az éjjeliszekrényhez hajoltam, majd a fiókból elővettem a dobozt és odaadtam neki.
- Hanabi adta oda tegnap...- temettem az arcom a kezeimbe.
- Ugye tudod, hogy nem lehetsz terhes?- húzta fel a szemöldökét, mire bólintottam.- Használjunk? Úgy jobb lenne neked?- simította meg az oldalam.
- Igen...- motyogtam, félve a szemébe pillantva.
Kinyitva a dobozt, kivett belőle egyet, majd a maradékot ügyesen visszadobta a fiókba. Majd nagy meglepetésemre a kezembe nyomta a kotont. Meglepetten pislogtam rá, míg ő sunyin elmosolyodott, majd leszállva rólam hátraült és széttette a lábait.
- Hajrá cica, tedd fel te- vigyorgott, én pedig kis híján elájultam. Remegve nyitottam ki a gumi csomagolását, majd elé térdelve megkíséreltem a műveletet.- Így- fogtam meg a kezem és a merev tagjához irányította, majd megigazítva az ujjaim, segített ráhúzni.
Ahogy végighúztam a kezem a férfiasságán, halkan felnyögött, majd ezt követően ismét fölém mászott.
- Biztos vagy benne?- kérdezte halál komolyan, egyenesen az arany színű szemeimbe nézve.
- Igen- bólintottam.
- Holtbiztos? Az elején biztos fájni fog...- rágta a szája szét aggódva.
- Holtbiztos- csúsztattam a kezem az övébe és összekulcsoltam az ujjaink.
- Rendben- adott egy puszit a számra, óvatosan szétnyitotta a lábaimat.- Lazíts, amennyire csak tudsz...- helyezkedett el.- Kész vagy?- kérdezte még utoljára, én pedig a vállára téve a szabad kezemet, halkan felsóhajtottam.
- Kész.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top