Miután az egész banda megérkezett, elindultunk befelé az épületbe. Aránylag nagy suli volt, egy csomó osztállyal, diákkal, tanárral és egyéb személyzettel. Az osztályterem hátsó részében voltak a mi helyeink.
Bár voltaképpen az órákon semmi érdekes nem történt, ebédnél annál inkább.
Ugyanis mikor beültünk az ebédlőbe, észrevettem, hogy Shinsou egyedül ül a terem egyik oldalsó szegletébe. És megszólalt bennem a kíváncsiság.
- Eszedbe ne jusson Kami- könyökölt az oldalamba Jirou, aki habár nem tudott eljönni a tegnapi találkozóra, Mina által már tájékoztatva lett az eseményekről.
- De tudni akarom miért- harapdáltam a szám szélét.
- Valószínűleg csak elhajtana ugyanúgy, mint Kirishimát. Nem hiszem, hogy valóban akarna velünk lógni- tette ezúttal a kezét a vállamra.- Sajnálom.
- Lehet igazad van- fordultam vissza a zöldséges tésztámhoz, de valahogy elment az étvágyam.
Délután még két óránk volt, ebből az utolsó tesi volt a B-sekkel. És míg a lányok röplabdáztak, addig a fiúk fociztak a másik osztállyal.
Sato volt a kapusunk, Sero és Midoriya a két hátvéd, Kirishima, Tokoyami, Koda és Shinsou a középpályás, Todoroki, Iida, Bakugou,  Shouji és jómagam pedig a csatárok. A maradék három fiú pedig a kispadon voltak a cseréink. Egész jól is ment a játék. Egészen egy pontig.
Ugyanis az egyik vastagabb csontozatú B-s srác az egy alkalommal hatamasat rúgott a labdába, ami egyenesen engem talált, természetesen az arcomba, hol máshol.
- Baszki! Kaminari minden rendbe?!- guggolt le azonnal hozzám a srác.
- Aha, megvagyok- vettem el a kezem a sajgó érzekszervemtől, amikor nemvárt piros nedv maradt a tenyermen.
- Basszus!- szorítottam vissza a kezem.
- Minden rendben van?!- siettett oda Aizawa-sensei.
- Vérzik az orra, most mi legyen?! Mi van ha eltört?!- pánikolt a fiú.
- Nyugalom, nem lesz semmi baj. Fel tudsz állni?- nyúlt a felkaromhoz és segített felállni.
Azonban hirtelen egy picit megtántorodtam. Nem olyan kellemes, ha ömlik az ember orrából a vér.
- Shinsou! Kísérd el légyszíves Kaminarit a nővér szobába!- fordult a lila hajúhoz az osztályfőnök.
- I-igenis- akadt meg egy pillanatra, majd átvetette a vállán azt a karom amivel nem az orromat fogtam és eltámogatott az orvosi szobába.
Pechünkre az iskola orvos nem volt bent, így némi purcelinlapot elővéve két kis tömítést csinált az orromba, ami felfogta a vért.
Kínos csend volt végig. Nem tudtam hogy rákérdezni a dologra, ő pedig úgy tűnt nem nagyon akar velem társalogni. Azonban jelen pillanatban nem érdekelt mit akar és mit nem.
- Miért hagytál ott tegnap?- tettem fel kertelés nélkül a kérdést. Egy pillanatra megállt a ködszer keresésében, majd ugyanott folytatta.
- Nincs különösebb oka- tudta le ennyivel. Azonban engem nem lehetett ennyivel lerázni.
- Valami biztos van, ennek a hirtelen jött pálfordulásnak- makacskodtam.
- Ha azt mondom, hogy nincs, akkor nincs- próbálta lezárni a vitát, mostmár egy kissé ingerültebb hangon. Pedig nem láttam még olyat, aki ki tudta volna hozni Shinsou Halálnyugodt Hitoshit a sodrából. Úgy tűnik én leszek az első.
- Vagy csak nem akarod nekem elmondani- fontam keresztbe a karjaim durcásan, ami végképp felhúzta így széles tenyerével rácsapott a mellettem lévő pultra.
- Semmi közöd hozzá, úgyhogy fogd be végre a szád, mielőtt a gézt nem az orrodra, hanem a szádra kötöm- morogta alig tíz centiről egyenesen a szemembe nézve. Elég ijesztő volt, bármlyik horrorfilmben remekül helytállt volna.
- Akkor is ki fogom deríteni...- dünnyögtem, úgy hogy csak én halljam.
Nagy nehezen megtalálta amit keresett, sőt még a doktornő is visszaért, így gyorsan meg is csinálta a kötést. Azt mondta szerencsémre nem tört el, de inkább menjek haza és jegeljem.
- Kaminari!- ugrottak fel Kiriék, amikor beléptem a terembe, hogy összeszedjem a cuccaim.
- Jól vagy?!- pánikolt Mina az arcomat meglátva.
- Kutya bajom csak vérzik még egy kicsit és fel van dagadva- mosolyogtam.
- Hála az égnek- sóhajtott Sero megkönnyebbülten.
- Tényleg, Shinsou, meg akartam kösz-...- kerestem a srácot a tekintetemmel, azonban a padon kockuló Bakugou közbevágott.
- Már két perce meglépett a gyávája- morgott.
- Oh...
Hazaérve persze Asukának is el kellett mesélnem mi történt, majd egy kis zsacskóba tett át nekem fagasztott borsót, amivel tudtam hűteni az orrom.
Oldalt fekve nyomkodtam a telefonomat, amikor írtak a csoportba.
Kirishima azt mondta, hogy látta ma egy sikátorba befordulni Shinsout, amikor az esti kocogására ment. Ez persze elég nagy értetlenkedést váltott ki mindannyiónkból, hogy mégis mit művel valaki egy szeméttel teli, kihalt zsákutcában.
Az este további részébe nem nagyon történt semmi érdekes, míg olyan fél 12 körül be nem aludtam.
A kedd sem indult sokkal érdekesebben, mint a hétfő. Uncsi tanórák, amiken egyszerűen képtelen voltam figyelni, így csak szenvedtem a padomon feküdve. Mégis kit érdekel a régi japán nyelv? A modernet beszéljük, akkor meg minek ezzel bajlódni?
Tekintetem akaratlanul is a slégan, három paddal előttem lévő lila hajkoronára tévedt. Látszólag őt sem nagyon kötötte le a tanóra, ugyanis valamit firkált a füzetébe, bár olyan messziről sajnos nem láttam mit.
Beszélni akartam vele. És nem akartam hagyni magam, hogy csak úgy egyszerűen lepattintson annyival, hogy nincs közöm hozzá. Én lettem felültetve, úgyhogy igenis van!
Ebédnél ismét előállt a tegnapi formáció. Shinsou a terem egyik sarkába, mi a szokásos helyünkön. Azonban most szándékosan hátramaradtam. Majd később bocsánatot kérek tőlük- gondoltam, majd 90°-os fordulatot véve elindultam felé.
- Szia- tettem le a tálcám vele szembe, mire felpillantott rám a tojásos rizséből.
- Mit akarsz?- tért rögtön a lényegre.
- Beszélgetni.
- Mégis miről?- folytatta az evést.
- Hogy mégis miért hagytál ott vasárnap- mondtam ki őszintén.
- Te komolyan nem tudsz leszállni erről?!- húzta fel az egyik szemöldökét.
- Nem. Mert előtte való nap nagyon is rendes voltál velem. És nem hagy nyugodni, hogy mégis mi történt hirtelen. Jófejnek tűntél és a barátod akartam lenni. És nekem úgy tűnt, hogy neked sincs ellenedre ez. De akkor mégis miért?- kértem számon.
- Te roppant idegesítő tudsz lenni, mondták már?
- Én inkább kitartónak mondanám- fontam össze a karjaim.
- Idegesítően makacs- javított ki, mire kiöltöttem rá a nyelvem.- És gyerekes- tette még hozzá.
- Lehet. De akkoris tudni akarom az okát!- erősködtem.
- Már mondtam, semmi közöd hozzá- állt fel és a tálcáját összeszedve otthagyott.
- Hülye barom...- morogtam. - Addig foglak ezzel csesztetni, amíg meg nem mondod- azzal odaültem a csapat többi tagjához, akik először leszidtak, majd kikérdeztek, hogy mi történt.
- Egy jópár napja már furán viselkedik...- jegyezte meg Jirou, mire mindannyian kérdően néztünk rá.- Egy matek csoportban vagyok vele és például tegnap 4. órában ki kellett mennie, mert rosszul lett. De nem tudom miért.
- Most, hogy így mondod...- gondolkodott hangosan Hanta.- Hányingerre hivatkozva múlt héten csütörtökön irodalomról is kikéreckedett.
Ez az eset nekem is rémlett. De ha beteg, akkor miért volt ott a hétvégi bulin? Nem értettem a dolgok összefüggését és csak úgy kavarogtak a fejemben az információk. Valami nincs rendben Shinsou Hitoshival és engem érdekel.
Hetedik óra után rettenetesen siettem, hogy a kapuban még sikerüljön nyakoncsípnem és ezúttal a szerencse mellém állt, ugyanis utánam nagyjából 2 perccel jött ki az iskolából.
- Shinsou!- szólítottam meg, azonban fapofával elhaladt mellettem.- Hé! Várj meg!
- Hagyj már békén- forgatta a szemét.
- De tudni akarom.
- Hihetetlenül bosszantóan makacs vagy...- morgott és egyre nagyobbakat lépett, hogy a parkon átvágva rövidítsen a hazaútból.
- Nem érdekel, akkor is mondd el!- erősködtem, ami úgy tűnik az utolsó cseppnek bizonyult abban a pohárban. Ugyanis hirtelen megfordult és az ingem nyakát megragadva nekinyomott a legközelebbi fának.
- Na idefigyelj Kaminari Denki, nekem ebből most lett elegem! Szállj le végre rólam, mert van elég bajom nélküled is!- sziszegte közvetlen a szemeimbe nézve, azonban engem nem olyan fából faragtak.
- Például?- húztam össze a szemöldököm.
- Az nem rád tartozik- szorította egyre jobban az ingem, majd hirtelen elengedett és a szájára tapasztotta a kezét.
- S-shinsou?!- kaptam utána, amikor hirtelen térdre rogyott és kapkodni kezdte a levegőt.- Shinsou mi a baj?!