-Akkor ha sikerült döntenie, hívjon fel!-Mondta bizonyos Jane Smith, a menedzser, aki annyira látni akart. A nadrágkosztümös nő átadott nekem egy névjegykártyát, madj pedig elegánsan elsétált. Az előző két órában nem mozgott annyit a szoros kontyja, mint most, pedig innen láttam, hogy milyen szorosan tapad a haja a fejéhez. Ennek ellenére nagyon szimpatikus nőnek találtam. Volt benne valami, amitől egy édesanyára melékezetett. Talán az, hogy a halványkék szemében láttam a gondoskodás halvány szikráját. Vagy a természetes mosolya fogott meg. Mindenesetre kedves és egyben szígorú nőnek tartom.

És amiket mondott, azok sem voltak semmilyen lehetőségek. Hatalmas cégek kezére dolgozik és ha ő lenne a menedzserem, akkor a hírnév csak egy karnyújtásnyira lenne tőlem.

Felálltam az asztaltól és elindultam hazafelé. Hogyna fogom mindezt elmondani Shawnnak? Ez a mondat járt a fejemben egész úton. Hiszen ez egy tökéletes lehetőség lenne. Egy kis hibával. Ami igaziból nem lenne hiba, ha Shawn nem lenne az életem. Ha nem vele nőttem volna fel. Nem fogadhatom el az ajánlatot. Nem tudnék nélküle élni, méghacsak kis időre is. Belehalnék a hiányába. Nem fogadhatom el az ajánlatot.

Belépve a házba hatalmas üresség fogadott. De nem sokáig. Néhány perc múlva Shawn bejött az ajtón. Feléfodultam. Ahogy meglátta az arcomat nem mondott semmit csak átszelte a köztünk lévő helyet. A következő dolog, amit megéreztem az az volt, ahogy az arcom belefúródott a mellkasába, majd a karjait a drekam köré tekerve húzott szoros ölelésbe. Karjaimat a nyaka köré fontam, majd megtöltöttem a tüdőmet a belőle áradó jellegzets illattal, amit annyira imádok.

-Mi a baj?-Suttogta mézédesen a fülembe, mire felemeltem a fejem.

-Nem fogadom el az ajánlatot-mondtam, miközben igyekeztem feltörni készülő könnyeimet eltüntetni a szememből.

-Miért nem?-nézett hitetlenkedve.-Hiszen ő az egyik legjobb a szakmában és mindenki saját magának akarja. És ő téged akar. Vele egy lépés és híres leszel, sőt. Vele az egész világon megismerik a nevedet. És, nem ezt akartad?-A mondandója végére már ő sem volt biztos a szavaiban.

-Nem lehet-lesütöttem a szemem és megráztam a fejem. Nem akartam tőle külön lenni.

-De ez volt az álmod-emelte fel a fejem. Belenéztem mélybarna szemébe, amiben nem láttam mást csak zavarodottságot.

-De nem egy másik országban-suttogtam magam elé. Shawnnak elakadt a lélegzete. Éreztem, ahogy egy kicsit eltolt magától.

-Hogy érted ezt?-Kérdezte, mire nekem egy apró könnycsepp végigfolyt az arcomon.

-Úgy, ahogy mondtam-feleltem- el kell költöznöm.-Shawn ajka elnyílt a csodálkozástól.

-Hova és miért és nem hazai pályán akar téged menedzselni és mennyi időre?-Az összes kérdést kevesebb mint egy másodperc alatt darálta el.

-Franciaországba, mert ott dolgozik és neki az a hazi pálya.-Direkt elhallgattam előle azt, hogy mennyi idő lenne ez az egész. És nem véletlenül. Tudtam, hogyha megtutdja, akkor belül össze fog törni.

-Mennyi időre?-Kérdezte meg újra.

-Minimum négy hónapra kéne odaköltöznöm és utána, amikor minden kezdeti nehézséget letudtunk, akkor jöhetnék vissza. Azt mondta, hogy ezt az évet még itt kellene befejeznem. -Összehúzta a szemöldökét, majd hirtelen átfutott a tekintetén. Valami, amit nem szabadott volna látnom. Valami, amit nem szabadott volna éreznie.

-Akkor ezekszerint külön leszünk nagykorúak?-Kérdezte, majd szomorú mosoly ült arcára.

-Ha egyáltalán elfogadom az ajánlatot-mondtam.

-És el fogod fogadni, mert azt akarom, hogy az álmaid valóra váljanak. Mégha néha át is kell, hogy rugdossalak az úton hozzá. Szóval, mikor mennél?-Mindezt olyan ellentmondást nem tűrő hangon mondta, amit már rég nem hallottam.

Nem mondtam semmit csak bólintottam.

-És majd meglátogatlak, meg ugye mindig tudunk mejd beszélgetni, meg ha nálatok este lesz akkor nálunk reggel és akkor is tudunk majd bszélni, meg majd énekelek neked valami altatót és mindent megoldunk. Rendben?-mosolyogva bólintottam, viszont már most éreztem a súlyát a hiányának. Nem tudom, hogy fogok négy hónapot kibírni nélküle. De most itt van. És ez a fontos.

A kezem remegett, ahogyan megnyomtam a hívás gombot. Shawn nem volt mellettem, ami még idegesebbé tett. Mondjuk csak néhány percre ugrott át hozzájuk. Éreztem a torkomban dobogó szivem egyenetlen dobogását.

-Rebecca! Hát sikerült döntened?-Hallottam meg Jane örömteli hangját. Sokkal közvetlenebb volt, mint reggel.

-Elfogadom az ajánlatot-mondtam bele a telefonba, majd rögtön hozzá is tettem-de egy hónap múlva akarok indulni.

-Tamyphoto