Reggel Shawn telefonjának a csörgésére ébredtem. Miért nem tudta kikapcsolni?

-Kapcsold ki azt a hülye telefont- morogtam a mellkasába.

-Ha esetleg leszállnál rólam el is érném.

-Akkor meg kell várni, hogy az a valaki letegye, amúgys miért hív valaki téged vasárnap hajnali fél kilenckor?-Kérdésem közben mégjobban magamhoz húztam Shawnt.

-Ezt muszáj felvennem- mondta, majd elengedtem.

-Helló- eltartotta magától a telefont. Még én is hallottam, ahogy a másik oldalon lévő férfi ordibált. Megnéztem a képernyőt. Tom. Shawn menedzsere. Ennek durva vége lesz.

-Shawn Peter Raul Mendes, hol a farncba vagy. Több hónapig tartott nekem ezt a találkozót megbeszélnem erre el sem jössz. Hol vagy?- ordított Tom a telefonba. Gyorsan elkezdtem kutatni a telefonomban, hogy mi van ma, de semmit nem találtam. Majd meglett. Shawn kezébe nyomtam a telefonom.

-Elfelejtettem. Tíz perc és ott vagyok.-nyomta ki a telefont.

-Hozom a kocsit-mondtam, majd felkatam magamra egy ruhát. Lefelé menet ujjaimmal átfésültem a hajam. Beültem a kocsimba és beálltam a ház elé. Shawn gyorsan bepattant, szinte meg sem vártam, hogy rendesen becsukja az ajtót , máris elindultunk. Három piroson mentem át, de nem érdekelt. Öt perc múlva leparkoltam a stúdió előtt, adatm egy puszit Shawn arcára majd ő kiszállt én meg elhajtottam.

Hazahajtottam. Átöltöztem rendes ruhába és megcsináltam magam. Végre teljes embernek érzem magam- érzéssel mentem le a konyhába egy kis reggelit csinálni. Egy tál gabonapehellyel tértem vissza a szobámba, majd felkaptam a laptopom és elindítottam valami gagyi vígjátékot, amikor rezgett a telefonom. Megnyitottam az üzenetet. Joshtól a főnökömtől jött. Összesen csak ennyi állt benne. 6-8-ig kellenél a nagyszimpadra. Próbavacsolra lesz és szeretnének megnézni téged. Az asztalodat lefoglaltam 2 személyre.-Josh.

Megyek. Csak ennyit írtam vissza. Amúgy egy nagyon elegáns étteremben szoktam énekelni. Ha valami fontos dolog lesz ott, akkor Josh mindig engem hív, természetesen többet is fizet nekem, mint a többieknek. Kikeltem az ágyamból, majd a szekrényemhez mentem. Hamar kiválasztottam a ruhámat. Egy babakék tédr fölöttig érő pánt nélüli ruhára esett a választásom, aminek az volt a különlegessége, hogy a mellemnél lévő sziv alakú kivágás belső részén ezüszt színű flitterek voltak. Egy egyszerű fekete telitalpút választottam hozzá, majd írtam Shawnnak.-A vacsora meg van oldva- ennyit írtam. Egy perc múlva jött a válasza. Ments meeeeg- ennyit irt összesen. Amikor már éppen lezártam volna a telefonom képernyőjét, írt egy új üzenetet. Nem reggeliztem és te még a vacsoráról beszélsz??!! Remélem Josh szakácsai megint jót fognak főzni.

Ajánlom nekik-írtam vissza.

Délután öt óra. Shawn berontott az ajtómon.

-Igen?-Kérdeztem, miközben nem vettem le a szememet a tükörről.

-Csak nem akartam, hogy elaludj-mondta.

-Nem te vagyok. Csak majdnem. És délután öt óra van. Ki alszik ilyenkor?- Néztem rá, természetesen már az ágyamban feküdt, mint aki jól végezte dogát- És mióta van neked csokinyakid?-nevettem el magam. Eléggé viccesen ált rajta a csokornyakkendő.

-Úgyanezt kérdezhetném tőled a ruhával kapcsolatban. És a kérdésedre a válaszom, mire van az a csomó ruha az öltözőmben, ha nem arra, hogy felvegyem?

-Akkor az ottani ruháidat is át kell néznem.

-Te átnézted a ruháimat??!!?

-Csak egy kicsit és nélkülem egy divatbaki lennél.

-Miért a mostani ruhámon mi a baj?

-Csak a nyakkendő- feleltem és tényleg csak az volt a baj. Amúgy egy fehér ing és egy fekete nadrág volt rajta, khmm tornacipővel.- Mehetünk?-kérdeztem.

-A te ágyad kényelmesebb-mondta, én meg fogtam magam és elindultam lefelé a lépcsőn- oké, oké itt vagyok- futott oda mellém. A garázs felé vettem volna az irányt, amikor Shawn megfogta a karom és az ajtó felé kezdett húzni.

-Taxival megyünk-mondta.

-De miért?

-Mert- kezdte- egy, magassarkúban nem hagylak vezetni és, kettő akkor te is vezetnél haza és akkor nem innál. És én egyedül nem fogok inni-Sorolta.

-Ugye tudod, hogy holnap suli?- kérdeztem, miközben beültem a taxiba.

-Sajnos.

-Néhány hónap és vége- mondtam.

-Utána meg mégy egy év- nyavajgott.

Vége volt az előadásnak, nagyon élveztem. A termben ülők szintén. Néhányan odajötek hozzám gratulálni, vagy aláírást kérni. Ilyen sem volt még.

-Igyunk arra, hogy egy nap híres leszel- emelte a poharát Shawn. Mosolyogva ittam bele a boromba.

-Tamyphoto