Ezek után minden nap ugyanolyannak tűnt, reggel Shawn mellett ébredtem, aki minden reggel egyre szorosabban húzott magához. Egy darabig néztem őt meg a napfelkeltét, reggelit csináltam, felébresztettem Shawnt. Délelőtt elmentünk a tóhoz, majd megebédeltünk és délután hulla fáradtan estünk be az ágyba. Már szinte el is felejtettem azt, hogy mit éreztem, amikor feljöttünk a víz alól. Szinte.
-Miért nem csinálunk valami mást?-Kérdeztem Shawnt hátrafordulva. Éppen a kanapén feküdtünk és éppen valami béna filmet néztünk. Igazság szerint azt sem tudtam volna megmondani, hogy mi a film címe.
-Nekem teljesen megfelel ez a felállás-mondta a hátam alatt fekvő srác, miközben a kezemmel játszott. Ujjainkat szórakozottan összefűzte, majd apró köröket rajzolt a kézfejemre.
-Nem arról volt szó, hogy négy hónapnyi emléket akarsz csinálni?-Vontam fel a szemöldököm, miközben a kezemet kiszabatítottam az ujjai közül és teljesen hárafordultam. A mellkasán megtámaszkodtam. Ő meg csak mosolyogva nézett fel rám.
-És mégis hova akarsz menni?-Kérdezte még mindig mosolyogva, igazából erre a kérdésre én sem tudtam a választ. Aztán hirtelen eszembejutott.
-Ma este még ittmaradunk, a faházban fogunk aludni, nincs kifogás-mondtam, amikor láttam, hogy tiltakozásra nyitja a száját-aztán elmegyünk. A lehető legmesszebb, olyan helyekre, ahol még sosem jártunk. Felfedezzük az ismeretlent-a végén már mindketten mosolyogtunk. Csak bámultunk egymásra, mint két bolond.
-Rendben-mondta, miközben lefordult velem a kanapéról. A hátam belesüppedt a szőnyegbe-de te viszed fel a takarókat a faházba.-Bólontottam.-És ha esetleg leszakadna a ház, akkor engem mentenek ki a romok alól.-Hangosan felnevettem.-Te meg fulladj meg a deszkák alatt!
-De azt ugye tudod, hogy úgyis rajtad fogok feküdni-mondtam, mire ő a nyakamba temette az arcát.
-Úgy mint most?-Kérdése közben a lehellete csiklandozta a nyakam. Hiába volt bennt meleg, éreztem, ahogy az orrának hegye hidegen érinti a nyakam.
-Hideg az orrod-kuncogtam.
-Lehet, hogy csak túl meleg a nyakad-suttogta, de éreztem a mosolyát.
-Most, hogy estére van programunk-kezdtem, mikor Shawn márvagy tíz perce ott feküdt rajtam-nem is fogunk semmit sem csinálni?
-Mára már van egy betervezett program, de ha akarod szívesen szétlapítalak, még az este előtt és akkor kettő felejthetelen emléked lesz-mosolyát a kulccsontomon éreztem.
-Azt inkább kihagynám-löktem őt félre és keltem fel a szőnyegről-különbe is, ma még meg sem néztük, hogy milyen a víz-futottam fel a szobánkba, amit az elmúlt napokban rendesen belaktunk. Micsoda munka lesz itt mindent feltakarítani.
Több órán át voltunk a vízben, majd teljesen átfagyva jöttünk vissza a házba.
-El kell intéznem valamit-monta Shawn, majd adott egy puszit a fülem mögé és elment a faház felé. Csak egy óra múlva jött vissza, amikor már teljesen besötétedett.
-Mit műveltél ott kint-kérdeztem, miközben felhúztam a szemöldököm.
-Mindjárt megtudod-mosolygott rám-öt perc és indulhatunk, csak addíg szedd össze a cuccokat-mondta, majd felment a szobánkba. Hallottam, ahogy megnyitotta a csapot.
-Mehetünk-jött le Shawn a lépcsőn, félig száraz hajjal. Felkaroltam a vacsorát és annyi pokrócot, amennyit a kezembe tudtam fogni. Shawn ellépett mellettem és kivette a kezemből a nagyját.
A faházhoz egy vékony ösvény vezetett, nem volt nagyon az erdő mélyén, de eléggé eldugott volt ahhoz, hogy el tudjon az ember menekülni a külvilág elől. Ráadásul még a házhoz tartozó telken volt. Felemeltem a tekintetem a kisházra, ami a föld fölött majdnem két méterre helyezkedett el, az egyik öreg, mohás fa törzsén. De a ház teteje most egy fekete lepellel volt lefedve, nem a régi deszkákkal, amit már megszoktam.
-Gyere-nézett hátra Shawn, mert látta, hogy megtorpantam. Odamentem hozzá és felmentem a lépcsőn. Fent a faház ki volt világítva néhány elemlámpával, amiknek a fénye éppen annyi fényt adott, hogy be tudtam látni a teret. Furcsamód, ez az építmény nem ment össze az évek alatt. Kényelmesen fel tudtunk állni.
Elkezdtem kipakolni a vacsorát, míg Shawn megágyazott nekünk.
-Jó étvágyat-mondtuk egymásnak, mikor mindketten hozzáláttunk az étel elpusztításához.
Mindenről beszélgettünk. Szó szerint mindenről, még amikor már kifogytunk a témákból, akkor is. Ám este mielőtt végleg elnyomott volna az álom, Shawn elhúzta a fekete anyagot és megláttam a gyönyörű csillagos eget. A fa lombja miatt nem láttuk tisztán a csillagokat, de így is gyönyörű volt.
-Ez gyönyörű-suttogtam, miközben folyamatosan felfelé bámultam.
Shawn befeküdt mellém, majd óvatosan magáhozhúzott. A hideg szél befújt a fejünk felett, és én mégközelebb húzódtam a mellettem fekvő fiúhoz, aki időközben a hajamba fúrta arcát.
Hihetetlen, hogy az eddigi legromantikusabb élmémyemet a legjobb barátommal éltem át.

Sziasztok, ha szeretnétek akkor nyugodtan nézzetek be a többi könyvembe is. 😏😏
Szép vasárnapot mindenkinek!

-Tamyphoto