A prológus nem követi a történet további stílusát, így ha esetleg kevésbé nyeri el a tetszésed, maradj itt az első fejezetig, az hátha megváltoztatja a véleményed. Ha viszont tetszik a prológus stílusa, akkor garantálom hogy a könyv többi részét is élvezni fogod.

Jó szórakozást, illetve ahogyan a fenti videó is mondja: welcome to Versailles!

Egy nem túlságosan kidolgozott terv: ennyi kellett ahhoz, hogy gond nélkül bejussanak a Versaille-ba, és még királyi ellátást is kapjanak, míg az emberek mit sem sejtenek valódi kilétükről. Tipikus... A gazdagság reményében még gyilkosokat is beengednének.

Két hete annak, hogy Heszna és Bucky egy távoli, hatalmas szigetország királynőjének és főparancsnokának álcázva magukat, csalfa ígéretekkel becsábították magukat a Versaille-ba. Mivel az áruló Hector elleni küzdelem után egy óvatlan pillanatban elterelték az átjárójukat, egy 17. századbeli dimenzió Franciaországába kerültek, a féregjárataikat pedig blokkolták, így ameddig kitalálják mit tegyenek és hogy miért lehetett előnyös a férfinak hogy odaküldte őket, valami élettelen vagy életveszélyes dimenzió helyett, arra jutottak hogy annak a tervei szerint játszanak és a kastély környékén kezdenek kutatni, hiszen valószínűleg nem volt véletlen hogy odakerültek.

A tervük következő lépése már csak az volt, hogy a bizalmatlankodás eloszlatása végett maguk mellé állítsák a király öccsét, Philippe-et, amihez egy megakadályozott "gyilkossági kísérlet" ellene tökéletes volt a tökéletes csali. Egy kis mesterkedés Heszna sárkányával, Naruval és kész a tökéletes királyi puccsuk.

- Elkészülsz még ma? - kérdezte türelmetlenül topogva a nő.

- Tudod nem mindenki van így hozzászokva a századok közti váltáshoz. - A barna hajú férfi összehúzott szemmel pillantott rá ahogy az utolsót gombolta kabátján.

- Mindegy... Inkább menjünk, még lekéssük az alkalmat, akkor meg cseszhetjük. - Ezzel a Heszna mellkasán lévő fehér ékkő - amit ügyesen ékszernek álcáztak - felizzott és egy fénnyaláb tört elő belőle, ami egy magas, fehérhajú, korhű ruhát viselő férfivé formálódott. - Mindenkinek megvan a terv? - nézett körbe rajtuk.

- Nem ez az első küldetésem - morogta Bucky. Az arca kissé nyúzott volt és fáradt, tisztán látszott rajta hogy ez a korszak nem neki való.

- Nem is a hozzáértésedben kételkedek, hanem a színészi képességeidben.

- Én meddig játsszam a halottat? - kérdezte Naru.

- Hát figyelj, szerintem ha biztosra akarunk menni addig amíg kidobnak valahova vagy eltemetnek, vagy ha meg tudjuk oldani valahol leváltjuk az egyik embert és kihozunk. Vagy ez vagy az. De köszönöm hogy elvállalod.

- Nem rajtam múlt. Nincs más választásunk. Egy tőrt kérhetek? A kardomon nagyon feltűnő hogy nem idevaló.

Bucky a kezébe nyomott egyet, amit ő a kezében tartva magára öltötte az apró asztalra odakészített fekete köpenyt, és hárman indultak a herceg elleni "merényletre".

Kilépve a szobájukból nem kellett sokat menniük hogy a túldíszített palotának Philippe számára fenntartott lakrészébe érjenek. Annak bejáratának a fordulójában megálltak, míg Naru eredeti, fénylő, jégkék szemeivel nézett át a falon hogy felmérje a terepet.

Két őr van összesen az ajtóban. - mondta nekik gondolatban.

Míg az egyiket hipnotizálom, a másikat fogjátok le és hallgattassátok el. Minél kevesebb sérülés. - Ezzel már el is indult Heszna az egyik felé, míg a két férfi a másikat minél gyorsabban, még mielőtt bármiféle hangot kiadhatott volna Bucky lefogta, Naru pedig betömte majd befogta az eltökélten ellenkező férfi száját.

Heszna a másikhoz lépett, és időt sem hagyva arra hogy előrántsa a kardját a tarkójára tette a kezét, majd csettintett:

- Aludj. - Az őr eszméletlenül hullott a karjába, majd monoton hangon, hadarva folytatta. - Háromig számolok és minden számnál egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedsz. Mélyebbre és mélyebbre mindaddig, míg nem érzel semmit, csak az én hangomat fogod hallani. Egy: minden izmod ellazul. Kettő: az agyad kikapcsol, nem érzel semmit. Három: mélyen alszol, nagyon mélyen, egy sötét szobában, ahol csak az én hangomat hallod. Mikor azt mondom, hogy "Hé" felébredsz és annyira emlékszel hogy leütött egy köpenyes férfi, mikor pedig csettintek mindezt elfelejted. - Újra csettintett, majd a falnak támasztva a földre ültette, mintha csak összeesett volna. Ugyanezt tette a másikkal is, annyi különbséggel, hogy nála a kulcsszó az "Él még?" volt.

Gyertek, a belső szobában van. - gondolta Naru. Csendesen szivárogtak be az erősen túldíszített szobába, ahol a szemben lévő ajtónál megálltak. Csupán néhány gyertya égett, de Bucky kivételével mind láttak a sötétben, neki pedig épp elég volt az a kevés fény. A köpenyes újra felvillantotta szemeit, ezúttal a másik szobában lévő herceget figyelte. - Egyedül van, csak fel-alá járkál. Várjatok, most leült az ágyra, pont nekünk háttal. Bemegyek. Akkor ronts rám, mikor már majdnem leszúrom hogy világos legyen a gyilkossági kísérlet.

Ezzel teljesen zajtalanul, szinte lebegve hatolt be a szobába, nyitva hagyva az ajtót, hogy Bucky lássa mikor kell becsatlakoznia.

A fiatal, barna hajú férfi gondolataiba mélyedve, mit sem sejtve ült az ágyán, legkisebb jelét sem érzékelte annak, ami tőle már csak néhány centiméterre várt rá, mikor hirtelen Naru megragadta mindkét karját és hátrarántotta. Ahogy meg volt beszélve, a mozdulatai nem voltak túlságosan képzettek, hogy ne tűnjön fel az, hogy nem odavaló.

Philippe harcoshoz méltóan küzdött, mialatt az őröknek ordított, akik hipnotizálva feküdtek kint. Amint az ágyra lett szorítva belerúgott a másikba, aki fájdalmat színlelve engedett a szorításán, ezzel utat hagyva annak, hogy a földre terítse. Csak a testeik koppanásai és a férfi kiabálása zengett az egész szobában ahogy az életéért küzdött. Nem kellett sok, ügyes és gyakorlott volt a fehérhajú, így hagyva magát, különösebb gyanú keltése nélkül képes volt néhány perc tettetett küzdelem után előrántani a tőrét, majd mielőtt megölte volna ráugrott Bucky, és többször szíven szúrta. Kicsit rájátszott a haláltusájára, majd egyetlen szó nélkül úgy tett, mint aki meghalt.

- Jól van? - kérdezte Bucky amint felálltak.

- Még élek - vont vállat a herceg. Lapockájáig érő, barna haja az ütközettől kissé felborzolódott, míg tágra nyílt szemekkel, jól láthatóan adrenalinnal telve próbált kiegyenesedni és elrejteni a kézremegését. - Ki a fene volt ez? - Az oldalán fekvő "tetemhez" lépve szedte le róla a köpenyt, ezzel felfedve izmos testalkatát és szögletes arcát.

- Fogalmam sincs - bámulta megjátszott meglepettséggel Bucky. - Néhány napja ugyanígy megpróbálta Hesznát is meggyilkolni, de kicsúszott a kezeim közül. Ma láttam ahogy erre szimatolt, szóval követtem, majd amikor észrevettem hogy leütötte az őröket jöttem ahogy tudtam.

- Mi történt? - futott be ekkor Heszna is. - Kiáltást hallottam, aztán Bucky elfutott és - Ekkor vette észre a holttestet, majd gyakorlottan hátrált és hangosan felsikoltott. - Uram isten! - Könnyes szemekkel cikáztak a szemei a két férfi közt ahogy a szájához kapott. - Mi történt... - ismételte, elhaló hangon.

- Nyugalom, már meghalt - sóhajtotta nehézkesen a herceg, majd meredtem nézve a testet mellé ült a földre és az ágynak vetette a hátát.

- Ő volt aki... - suttogta újra Heszna.

- Igen, de már nem bánthatja többé - lépett a barna-vörös hajú nő mellé Bucky és nyugtatólag a hátára tette a kezét. A királynő még azt is elérte, hogy teljesen elfehéredjen az ijedtségtől.

Nem kellett sok és két őr rohant be riadtan a szobába, hozzájuk csak akkor jutott el a hang.

- Az őrök? - kérdezte Philippe ahogy felállt, fejével a külső ajtó felé mutatva.

- Leütötték őket - mondta az egyik katona.

Ezzel a herceg kiment, majd valamivel lemaradva mögötte indult el Bucky és Heszna is. Philippe letérdelt az egyik őr elé, próbálta felébreszteni, míg a rémültet játszó Heszna a másikhoz guggolt, finoman, reszkető kézzel mozdította meg annak a fejét.

- Hé, jól van? Hallja amit mondok? - kérdezte. A kulcsszóra az lassan kinyitogatta a szemeit, mire a nő a hercegre és az általa ébresztgetett őrre pillantott. - Él még?

Erre a mondatra az is laposan pislogni kezdett, lassan tért magához.

Ahogy visszanyerték a tudatukat, elkerekedett szemmel ugrottak talpra.

- Jól van? - kérdezte az egyik Philippe-et.

- Nem nektek köszönhetően.

- Valami köpenyes férfi jött és leütött, fogalmam sincs mi történhetett...

- A férfi már halott - mondta szárazon Bucky, ahogyan a még mindig rémületet színlelő Hesznát nyugtatta.

- El sem tudom képzelni mi történhetett volna... - Reszkető hangon és könnyes szemekkel tett egy lépést a tettestársa felé.

- Már elmúlt a veszély.

A herceg felállt és gondterhelten indult vissza a szobájába.

Kövesd - mondta fejben Heszna Buckynak, mire az a nyomába eredt.

- Vigyétek innen a hullát - parancsolta az ott álló őröknek.

- Segíthetek esetleg? - kérdezte Bucky. A korábban megbeszéltek alapján hátha esetleg alkalma adódhatott volna arra hogy ellopja a halottat.

- Majd ők elintézik - mutatott fejjel az őrökre, akik már meg is ragadták a karját és a lábát, felemelték és elindultak vele.

Ahogy elhaladtak, még hallani lehetett ahogyan Heszna hangosan felzokogott a látványon, majd ő is bevonult a férfi hálójába.

- Szörnyű... - zokogta.

- Köszönöm - biccentett hidegen a régens.

- Nincs mit megköszönnie, nem azért tettem. Ez a munkám.

Erre újra elismerően eresztette le az állát.

- Ha maradása során bármire szüksége lenne, kérem szóljon. Hálás vagyok azért amit az őre tett. - A szándéka érzékelhető, hangszíne mégis rideg volt. Kék szemei ködösek voltak, a testtartása pedig teljesen megfeszült.

- Sajnálom azt ami történt és hálás vagyok a felajánlásért, most viszont nem élnék vele. Talán később még megfontolom. - A nő arca már semmiféle rémületet nem mutatott. Egy kedélyes mosolyt villantott, majd megveregetve az őre vállát egy-egy alázatos köszönéssel elhagyták a szobát.

Ahogy egy üres folyosóra értek, lépteik ritmusosan kopogtak a márványpadlón. Önelégülten egymásra mosolyogtak, majd megfogták egymás kezét.

- Na mit mondtam, ki a megtévesztések mestere? - kérdezte Heszna. Bucky csak egy félmosollyal az arcán pillantott rá, a szemei szinte villogtak az elégedettségtől. Szemmel láthatóan nagyon büszkék voltak magukra. - Mindig öröm átverni az embereket. - Rákacsintott a párjára, majd a mellkasán lévő ékkő villanással jelezte, hogy Narut ledobták valahol.