Karácsony. Boldogság, színes díszek a fán, a sütemények mennyei illata. Régebben mindig beszálltam a karácsonyi készülődésbe, de most ahhoz sem volt kedvem. Ehelyett az egyik sarokban gubbasztottam és olvasgattam tovább a legendás lényekről szóló könyveket. Sejtettem, hogy előbb-utóbb mást is kell majd csinálnom, de inkább még nem mélyedtem bele a gondolatba.

Estefelé kinyílt az ajtó és Theseus lépett be rajta. Először megölelte az elébe futó szüleinket, aztán pedig fürkésző tekintettel kezdett engem keresni.

-Göthe!-üdvözölt, miután nagy nehezen megtalált.- Rég láttalak.

Valami mormogás félét köszöntem vissza. Az ünnepi vacsora részemről szótlanul telt. Na, nem Theseusnak! Áradozott az iskoláról, eredményeiről, a griffendélről. Mesélt a tanárokról, a hamarosan esedékes vizsgáiról, és Leta-ról. Ez volt az egyetlen téma, ami felkeltette a figyelmemet. És nem sokkal később Leta is betoppant. Mintha egy percnyi erőt és boldogságot öntött volna belém a lány látványa, felálltam és elébe szaladtam.

-Szia Leta - köszöntem halvány mosollyal az arcomon. Talán a Roxfort mellett ő hiányzott az alatt a pár hónap alatt az életemből. Ő is csatlakozott a vacsorához. Én is a beszélgetéshez. Jobb hangulattal felelgettem a kérdésekre, néhány témába még tudtam is néhány megjegyzést tenni. Miután véget ért segítettem lepakolni Leta-val az asztalokat, majd felmentem a szobámba. Mivel eléggé későre járt Leta nálunk aludt a vendégszobában. 

__________________________________________

Szintén rövidebb fejezet, tudom, hogy legutóbb említettem a téli szünetet, de még így sincs túl sok időm.

Eléggé sok mostanában a tanulnivaló, ezért kérlek nézzétek el nekem a kihagyásokat.

Ha esetleg még érdekelnek más írásaim akkor nézzetek fel NeonLightForRent

oldalára, ahol mind barátnőmmel, mind magam írok történeteket.