Teljesen besötétedett. Hallottam hogy a másik fánál ülők egyre jobban fészkelődnek és suttogva beszélgettek. Eric is magához tért és próbálta feszíteni a kötelet, de neki sem volt túl sok sikere a szabadulás terén.

- Megmozdult! - kiált kétségbe esetten Au. - Úristen!

- Karen! -kiált rám Nate, de nem mozdulok. - Karen!

- Karen mi a baj? -kérdezi Eric, miközben mozgolódik hogy rám nézzen, de a fa másik oldalán van.

"Itt vagyok" suttogja a fülembe Markus hangja, majd megérzem amint a mágia megcsípi a bőrömet.

- Dimittis - suttogom, mire a kötelek leoldódnak rólam.

Felállok és a fák közé lépek. Látom amint a madárijesztő a földet érése után most felegyenesedik. Egyik kezében egy kaszát tartott aminek éles végét a földön húzta maga után amikor elindult felénk. Elengedtem a többieket is a mágiával, mire mellém álltak.

- Futás! - adtam a parancsot, mire senkinek nem kellett kétszer mondani.

- Ha kiérünk a gyümölcsösből, akkor nem követhet. Elvileg - adja az információt Au.

- Csodás, de merre van az a ki? - kérdezi Eric.

Futottunk, de a szörnyeteg egyre közelebb ért a hátul futókhoz, mire egyetlen gondolat után ami azt mondta ez nem jó ötlet megálltam. Persze a többiek is lefékeztek.

- Mit csinálsz? - kapja el a karom Eric.

- Menjetek! Feltartóztatom.

- Bolond vagy ha azt hiszed legyőzheted - ingatja a fejét, miközben tovább rángat.

- Menjetek! - löktem rajtuk egyet, majd szembe fordultam a lénnyel aki serényen szedte élettelen lábait.

- "Prohibere" - a kimondott szavaknak nagyobb erejük volt.

Kicsit megremegett és lelassult, majd végül teljesen megállt végre.

- Ad genua supplex! - teljes erőmből küldtem felé a szavakat, mire a olyan erővel esett térdre a lény, hogy az egész testében érezhette a becsapódást.

Oda lépkedtem hozzá, majd elvettem a mozdulatlan és térdelő lénytől a kaszát, majd nem gondolkodva vettem egy lendületet és átvágtam a törzsén. A kiálló nyelet elengedtem, majd elhátráltam tőle. A szavak ereje elmúlt, mire a lény felállt, majd kivette a pengét magából. A seb helyén szalma darabok estek ki. Tehát a madárijesztőben nem lehet kárt tenni, csak a fát tudjuk elpusztítani. Ameddig ezen gondolkodtam már ismét a markában tartotta a kaszát, én pedig futottam tovább. Ha még egyszer használom rajta a szavakat akkor teljesen legyengülök és akkor nem fogok tudni tovább futni. Próbáltam manőverezve cikk-cakkozni a fák között, de nem maradt le. Megfordult a fejembe hogy felmászom, de lehet utánam jönne és akkor csapdába esek, vagy lassan másznék belém akasztaná a pengét és lerántana majd végezne velem. Gyorsan elvetettem az ötletet. Hirtelen a lény azonban fájdalmasan összerándult, majd a semmiből lángra lobbant. Megálltam és szaporán szedve a levegőmet figyeltem az instant felgyulladt lényt. Biztosan megtalálták a többiek a fát. Tovább futottam a furgon felé, vagyis amerre azt sejtettem. Amint odaértem Auróra a nyakamba ugrott.

- Hálisten hogy te is kijutottál - olyan szorosan ölelt, mintha ismét megkötöztek volna. Nate is becsatlakozott az ölelésünkbe, mire elnevettem magam. - Eric időben odaért?

- Felgyújtott a fát. Időben cselekedett - mosolyogtam rájuk, majd elővettem a csomagtartóból egy lángszórót.

- Menjünk mi is segíteni - intettem nekik, de mielőtt elindultunk volna Eric sietős léptekkel igyekezett felénk.

- Karen! Fenomenális vagy! - felkapott a derekamnál és a levegőbe emelt, majd megfordult velem.

- Miért is? - mosolyogtam le rá.

- Elintézted a szörnyet egyedül! Minek voltunk mi itt egyáltalán?

- Ezt hogy érted? Te gyújtottad meg a Szent fát...nem?

- Én ugyan nem - intett a fejével, majd letett a földre. - Mire odaértem már lángokban állt. Azt hittem te voltál.

- Nem. Fogalmam sem volt hol van.

- Lehet hogy egy az itteniek közül? - tette fel a kérdést Auróra, de ahogy egymásra pillantottunk tudtuk ki lehetett az aki követet minket és a segítségünkre sietett.

- Talán - válaszolt Nate.

- Megírom a jelentést és kérek egy újabb ügyet - zártam le a témát és az ügyet is, majd vissza tettem a lángszórót.

A falu lakó ellen a szervezet ilyen helyzetekre kialakított csoportját értesítettük, akik valószínűleg a távozásunk után meg is érkeznek. Ha Chris nem akar lebukni, akkor neki is el kell hagynia a várost hamar. Két várossal arrébb mentünk és ott helyezkedtünk el, hogy a kisbuszban aludjunk. Persze amint elküldtem a jelentést érkezett is a következő feladat, de nem ez volt ami fenn tartott. A tény, hogy itt volt és megvédet minket, valahogy nagyon zavart. Mióta figyel minket? Lehet csak véletlen járt erre? Lehet ő is ezen az ügyön dolgozott? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tartottak fent. Auróra Natehez bújva aludt a vezető ülés mögött. Ahogy rájuk néztem mosolyogni támadt kedvem, aztán átnéztem Ericre. Eric, aki Chris helyett van itt. Eric a jövőbeli jegyesem, milyen elcsépelt dráma már ez?! Most hasonlóképpen aludhatnánk, ha nem hazudott volna, de neeem. Mindenkinek megvannak a maga piszkos hazugságai. Utáltam magam amiért azt kívántam bárcsak itt lenne és akkor nem kellene szembe néznem azzal mi vár rám. Azzal a jövővel amit nem akartam. Eldőltem az üléseken és a műszer falra meredtem. Már rengeteg döntésemet bántam meg a múltban és egyre csak töltődött a sor. Valahogy ezekkel a gondolatokkal aludtam el, mert pontosan nem emlékszem mikor hunytam le a szemem, de arra igen, hogy erősen könnyeztem már.
...
Meleg érintést éreztem a hasamon. Jólesően felmordultam, majd rátettem a kezem a másikéra. Oldalra fordítva a fejemet néztem Chrisre, ahogy a vállamra hajtja a fejét, majd apró csókokkal borítja el. A kellemes érzésre szinte ösztönösen eldöntöttem a fejem, hogy hozzáférhessen a nyakamhoz. Sóhajtozva élveztem ajkai és nyelve játékát a bőrömön. Minden gondolatomat kiűzve a fejemből, már az első érintésével. Hirtelen éreztem meg a hideget amikor elengedet. Utána fordultam de senkit sem láttam, majd felbukkant Eric. Kiöltözve sötétkék öltönyben és nyakkendőben. Felém nyújtotta a kezét, amin szinte felvillant a jegygyűrű. Felnéztem a fiúra, majd furcsa súlyt éreztem meg magamon. Végig mérve magam esküvői ruhában álltam előtte, majd látásom egy fehér fátyol mögül folytatódott. Láttam a szüleimet, amint egy kis babát szorongatnak a karjaikban szeműk úgy csillog mint az Esthajnal csillag. Aztán hirtelen minden elromlik. Egy vámpír veti rá magát apámra, majd feltépi a torkát. Kiáltanék, de nem jön kihang a torkomon. Anya futni kezd, de mintha egy helyben tenné, majd oldalról tarolja le egy vérmacska. A hadakozás felett az égfelé repült egy szárnyas sötét lény, aminek arca addig torzult míg egy ismerőst nem fedeztem felbenne. Chris. Mögötte hozzá hasonló lények emelkedtek a magasba.
- Karen - nyögi egy erőtlen hang mire megpördülve szembe nézek Aurórával akinek egy kard áll ki a hasából.
Mögötte Ericet vámpírok szaggatják, Nate pedig üveges tekintettel fekszik a földön és szemeiből már teljesen eltűnt az élet. Vissza fordultam Chris felé aki teljesen fekete szemekkel ért földet elém. A lábaim maguktól cselekedtek, mikor térdre rogytam. Felnéztem a félelmetes lényre aki csupán árnyéka volt annak az embernek akit szerettem. Felemelte kardját, majd éreztem ahogyan a mellkasomba dőfi.
....
Sikítva ébredtem, azonnal felültem és a kormányba kapaszkodtam. Ahogy lassan, pillanatonként realizáltam hol vagyok és mi történt úgy döntöttem a fejemet a hideg ablaknak. Mindenkit elfogok veszíteni. Csak idő kérdése. Sűrű lélegzet vételeimből Eric fáradt tekintete és szomorú mosolya rángatott ki. Az autó hátsó részébe kaptam a fejem, mire megláttam a többi társamat is aggodalmas tekintetekkel figyelni.
-Bocsánat - suttogtam.
Eric kinyitotta az ajtót, majd óvatosan körém ölelte a kezeit és lassan kiemelt az ülésről. A hideg ami az éjszakából szinte lecsapott olyan volt mint a halál szele, mire megremegtem. Az ölébe vitt hátra a fiú, majd bemászott velem és a helyére. Letett a puha anyagok közé, majd ő is mellém feküdt. A másik oldalamon Auróra átnyúlt és megszorította a kezemet, mire próbáltam rámosolyogni kisebb sikerrel. A lány nem engedte el a kezemet, ahogy visszacsukta a szemeit. Eric éreztem ahogy átöleli a derekamat, majd végig simít a karomon gyorsan kétszer mintha felakart volna melegíteni, aztán ismét a hasamra engedte a kezét. Bár éreztem hogy hamar elnyomta az álom, nekem ez nem működött ilyen könnyen és gyorsan. Elengedtem Auróra kezét, majd kibújtam közülük és a hátsó ajtónak döntöttem a hátamat, majd hátra vetettem a fejemet. Felhúztam a térdeimet és átöleltem a karjaimmal. Így ülve gondolkoztam egészen napkeltéig.