A kisvárosban konkrétan körbe ugráltak minket. Azonkivül hogy folyamatosan kajával tömtek, felajánlottak szállást nekünk, az autószerelő csak nem adta fel a dolgot és még kétszer próbálkozott be nálam, hogy átnézze az autót. A fodrászat és kozmetika kisüzletből megkergettek, hogy rendbe tesznek engem, aminek persze a végén ott ültem Auróra mellett a székbe, miközben két ember ugrált körbe. Kezdtem besokkalni. Eric meglehetősen élvezte a helyzetet és Aurórának sem voltak gondjai, de én elbújtam a furgon hátuljába és meglepetten tapasztaltam a társaságom.

- Neked is sok ez már? - kérdeztem.

- Ja, mostanában minden.

- Megbeszéljük?

- Most már elmondasz mindent? - nem nézet rám.

- Nekem ez nem könnyű...

- Aurórával már megbeszéltem. Tudom hogy egyedül boldogultál eddig és nekem is türelmesnek kell lennem veled, de úgy érzem mindig hazudsz nekünk és ez nem túl jó ha egy csapat akarunk lenni.

- Megpróbálok minél többször elmondani minél több dolgot majd. Ennyit ígérhetek.

- Akkor én is megosztok most veled valamit - kicsit közelebb mocorgott hozzám, majd a laptopját felnyitva mutatta a térképet. - Minden évben ezen a héten átutazott itt néhány csapat vagy pár. Mindegyik különböző városokból. Nyomon követtem az útjukat az adatok alapján és ez az utolsó város ahol látták őket.

- Tehát itt van a lény aki vadászik az emberekre?

- Biztosan és szerintem az itt élők is tudnak róla - biccent a fiú, mire ezzel egyszerre kinyílik a sofőr oldali ajtó és Auróra, majd Eric szállnak be. - Auróra te jössz.

- Tehát ha ezek ciklikus eltűnések, ráadásul mindig egy nő és egy férfi tűnik el, akkor ez egy áldozati szertartás. Az itteniek biztosan tudnak róla a viselkedésük alapján, ráadásul minket is előkészítettek már.

- Tehát azt mondod, hogy mi vagyunk a következő áldozatok? - kérdezte Eric, mire a lány bólint. - Van valami ötlet, milyen istennek akarnak feláldozni?

- A környéken - mutatja ismét a gépét Nate. - a gyümölcsösök, a mezők, az erdők, mind a kiszáradástól és romlástól használhatatlanok, kivéve itt. Az itteni almás, amiből a pitét is készítik viszont olyan dús és annyi termés van ami elég jól élőkké teszi a lakókat.

- Én egy fa, vagy termés istenre gondoltam, de még nem tudtam rendesen utána járni.

- Mikor akarhatnak minket feláldozni? - jártatom a tekintettem a két ész között.

- Holnap lesz a ciklus 7. éjszakája, az lesz az utolsó esélyük. Ha biztosra akarnak menni, akkor ma.

-Jól van semmi baj - bólogat Eric, aki végre láthatóan felfogta a helyzetet. - Aurórát elviszem a közeli könyvtárba, hogy kutathasson, ti pedig maradjatok itt. Ha mindenképpen 2 emberre van szükségük akkor ez az elosztás a legjobb, ha elakarunk menni.

- Nem jó ötlet szétválni - ingatom a fejem. - Auróra minden lehetősége megvan nálunk, illetve az interneten. Okos kislány, megoldja a kocsiban a dolgokat. Mi pedig eljátsszuk, hogy nem tudjuk, hogy mi vagyunk az áldozati bárányok.

- De el kellene menni a gyümölcsösbe, csak hogy lássuk hátha van ott valami nyom - magyarázza Eric, mire igazat adtam neki.

- Menj te, ott a motor. Egyedül nem bánthatnak, ráadásul tudsz vigyázni magadra. Bármi van hívj.

- Rendben.

- De akkor megint csak mi leszünk kint - néz a szemembe Nate.

- Már tudsz bánni a fegyverrel. Én nem féltelek - lököm meg egy kicsit. - amúgy meg fényes nappal nem fognak bántani minket sejtésem szerint.

- Oh igen, a Karen féle sejtések - sóhajt fel a kocka fiú, majd a fejét ingatva hagyja el a kisbuszunkat. Odaadom Aurórának a dolgokat és Ericet is megvártam ameddig elhagyja a várost.

- Hová ment a barátod? - kérdezte mögöttem a bisztrós hölgy mire vigyorogva fordultam meg.

- Ohh csak megy egy kört. Tudja milyenek az ilyen fiúk. Két keréken élnek, de estére visszajön értünk.

- Helyes helyes.

Aurórával és Natetel ültem a kocsiba, mint a legbiztoságosabb hely, mikor végre visszaért Eric. Elmondta, hogy semmi furát nem talált egy nagyon para madárijesztőn kivül. Aurórának viszont volt mesélni valója.

- Frey, az élveteg Ván-istenével lehet dolgunk.

- Ván-istenek? - kérdezet vissza azonnal Nate.

- Skandináv istenek. Védelmet és virágzást hoznak, a faluk védelméért voltak felelősek a mítoszok szerint.

- Tehát ez megmagyarázza a gyümölcsöst - bólint Eric.

- És a többit is - folytatja nagy beleéléssel a lány. - A falusiak gyakran áldoztak fel az istenségnek egy nőt és egy férfit. Termékenységi áldozatokat.

- Minden évben. És senkinek nem tűnik fel? - bontránkozik meg Nate.

- Hogy pusztíthatjuk el? Vagy mit tudunk még? - nyúlok az egyik képért, ami egy mezőgazdászt ábrázol a háttérben egy madárijesztővel. Azonnal Eric felé fordítottam a képet, aki egyetértően biccentet felém a fel nem tett kérdésre.

- Az istenséget meg kell idézni, ha a védelmét akarjuk, tehát kell lennie a gyümölcsösben egy szent fának amibe bele van vésve néhány szimbólum. Egy nagyon régi fáról beszélünk tehát biztosan dús lombozata van és vastag törzse. Fel kell gyújtanunk. 

- Már sötétedik. Még mindig szabadok vagyunk. Mikor akarnak elkapni minket? - tette fel a kérdést Eric, mire csak vállat vontam.

Valaki kopogtatott az ablakon, mire Eric arra fordult és leengedte.

- Kedveseim, éppen titeket kereslek. Sajnos csőtörés van így nem tudunk elszállásolni titeket nálunk - összenéztünk a hátul ülőkkel. - De a következő városkába már szóltunk hogy mentek. Tessék egy kis pite az útra. Mivel sötétedik jobb lenne ha elindulnátok, a motorral biztosan nehezebb sötétben menni.

- Köszönjük a jóságodat. Akkor indulunk is szerintem, úgyis már összeszedtük magunkat.

- Menjetek tovább ezen az úton, majd az első elágazásnál balra. Ott pedig ameddig meg nem látjátok a fényeket. El sem lehet  téveszteni.

- Köszönjük - hajolok ki Eric mögül, hogy mosolyogva elköszönjek,majd amint Eric vissza fordul felém arca csupán centikre van az övétől.

Gyorsan vissza húzódom, majd amint visszahúzta az ablakot a többiekre biccentek.

- Tehát elküldenek. Menjünk - néztem Ericre. - Öljük meg azt az istent.

- Nem lenne könnyebb ha reggel mennénk? - kérdi Auróra.

- Ha nem megyünk erőszakkal visznek oda. Biztosan követni fognak minket.

- Igaz - helyeselt Eric majd kiszállt, hogy ő külön menjen.

Előre másztam, majd elfordítottam a kulcsot, hogy beindítsam az autót, mikor megláttam ERic testét az úton feküdni.

- Eric! - kerekedtek el a szemeim.

Kirántották a furgon hátulját, majd puskákat szegeztek az okoskáimra. Vissza fordultam és az ülés mögül figyeltem őket, mikor az ablakon megkoppant még egy puska csöve.

- Tedd le kicsi lány - utasít az autószerelő. - Tudtuk hogy rájöttetek.

- Rájöttetek hogy látványos volt az áldozati ebéd?

- Arra hogy vadászok vagytok.

Kirángatták a srácokat, majd engem is kirántott és teljes erejéből a földre nyomot. Úgy éreztem könnyedén feltudom nyomni, de meg kellett várnom, ameddig a fegyvereket nem tartják ennyire közel hozzájuk, vagy legalább is leengedik. Mindannyiunkat megkötöztek, még Ericet is, akinek a sérülés a fején vérzett is. Őt az egyik idősebb férfi kapta magára, a többieket, vagyis minket pedig lökdösve tereltek a gyümölcsösbe. Az út kihalt volt és már erősen sötétedet mikor megérkeztünk, majd elkezdtek kikötözni bennünket. Először Ericet, mert ő volt a legnehezebb valószínűleg, vagy pedig azért mert a fiúk közül ő tűnt a legjobb fizikumúnak. A többiekre néztem, akik reménykedve figyeltek engem. Vettem egy nagy levegőt, majd egy "vagy sikerül vagy nem" alapon teljes erőmből tökön rugtam az előttem álló szerelőt, majd megfejeltem. A legközelebb álló bisztros hölgyet hátra rúgtam, hogy hagy guruljon, az ő korában már az is veszélyes. A Nate mellett álló seriff rám fogta a puskát, mire egy tigris bukfencet vetettem. Lent maradtam és kirúgtam a lábait, majd gyorsan talpra álltam és tökön rúgtam. Még másik két ember fogta rám a fegyverét. Amint léptem a nő mellém lőt mire Auróra felsikoltott.

- Még egy mozdulat és nem hibázom el.

Lihegve maradtam nyugton egy pillanatig, amíg valahogy sikerült megtalálnom a csomót a kötélen. Elkezdtem gyorsan bontani, de addigra mellém lépett a fegyverrel majd felrántotta a kötelet, így í csomó még inkább megfeszült és a kötél belevágott a bőrömbe. Végig a fegyver csövét tartották rám, ameddig kikötöztek Eric mellé, majd a többieket is egy másik fához tették. Most már nem csak a kezünk, hanem egész testünk a fához kötözték így semmilyen módon nem értem el a csomót. Felnéztem az ijedt társaimra, majd az ájult jegyesemre. A falusiak csak úgy ott hagytak minket, mire az égre emeltem a tekintettem.

"Markus" - küldtem a gondolatot teljes erőmből szét ameddig csak képes voltam.

Vártam, hogy válaszoljon, de nem hallottam semmit. Megismételtem újra és újra, de nem érzetem a varázslat csípkedését a bőrömön, ha válaszolt volna. Lehunytam a szememet és a fejem lebicsaklott, majd könnyezni kezdtem. Nem akartam hangosan sírni, mert féltem, hogy meghallják.

- Karen - suttogta Nate. - Most mit csináljunk?

- Nem tudom - ingattam a fejemet.

- Nincs valami varázslat? - reménykedik Au.

- Nem érzem a levegőben a mágiát.

- Nem adhatod fel - szisszegi dühösen Nate. - Te soha nem adhatod fel!

- Gondolkozom a terven - feleltem, de nem volt semmi ötletem.