A lábaim már teljesen feladni készültek a szolgálatot, mire vissza értem. Beültem a vezető ülésre majd hátra pillantottam. Órákig voltam távol mégis még mindig ugyan abban a pózban ültek. A visszapillantóban néztem a fiúra akire most a világon a legdühösebb voltam.

- Tehát kinek dolgozol? És mi vagy te?

- Ha elmondom meg kell ígérnetek hogy nem adjátok tovább a cégnek. Főleg nem a te szüleidnek - néz rám, mire felnevetek.

- Oh, hogy te ígértetsz velünk ilyet! Nagyon vicces vagy haver!

- A fejem múlik rajta.

- Itt is az életed a tét. Még nem döntöttem el mit teszek vele - mosolyogtam rá. - Ja és ha már itt tartunk most már hívhatsz gyilkosnak. Megöltem Adamet és téged is élvezet lesz.

Lesüti a tekintetét.

- Sajnálom azt a dolgot. Nem akartalak vele megbántani, csak más szemszögből akartam rávilágítani.

- A kérdésre válaszolj! - utasítom unott hangon. Nem voltam vevő a sajnálkozására.

- Én egy lény vagyok, akiről nem tanultok a cégnél.

- Micsoda kijelentés - fonja karba a kezeit Au, mire büszkén elmosolyodom. - Mintha jártál volna a kiképzésre.

- Igaz, nem jártam a kiképzésetekre. Ahogy az is hogy ez az arc nem teljesen az enyém.

- Tessék? - borzad el Nate, nekem pedig a kezembe csúszik a tőröm. Rossz előérzetem támadt.

- Szóval nem vagyok egészen ember - ahogy ezt mondta és én megemeltem az államat a tekintette az ülésre siklott, mintha tudná hogy készen állok. - De nem kell félnetek, soha nem bántanálak titeket.

- Aha - hümmögöm. - Csupán mert eddig nem bántottál minket?

- Mint már említettem nem tudtalak volna, de most ezt úgy sem hiszed el - ingatja a fejét. - Szóval én egy nem meghatározott faj tagja vagyok, vagyis az emberiség között nincs nevünk.

- Egy ismeretlen faj? - vonja fel a szemöldökét Au.

- Nem ismeretlen, csupán kiválóan alkalmazkodó. Évszázadok óta létezünk, csak a cég nem ismer minket.

- Akarom tudni miért van ez? - kérdezte Nate. - Csak mert az ilyen sztorik mögött mindig sok a halott, aki sokat tudott.

- Ebbe nem mennék bele, a lényeg amit próbálok elmondani, hogy nem vagyok ember és kötelességeim mást diktálnának, de megkedveltelek titeket. Nem akarom elveszteni ezt a csapatot.

- De mégis milyen lény vagy? - hajol előre kiváncsian Au.

- Egy sötét lény. Ha látnátok biztosan megrémítenélek. Legegyszerűbben úgy tudom leírni mint Anubist. Pontosan úgy nézek ki mint az egyiptomi istenség, csupán vannak szárnyaim is.

Erre kínos csend tört utat magának. Au láthatóan megijedt és visszahajolva, hogy minél távolabb kerüljön Christől Nate karját súrolta. A fiú pedig láthatóan intenzíven pörgette a gondolatait. Az én kezemben a kés gyorsabban fogott, majd úgy döntöttem, hogy felállok. A tőr még mindig nálam volt és ahogy felkeltem a többiek is kiszúrták. Chris sejtette vagy tudhatta mi van a kezemben, de csak a szemembe nézet. Nyugodtan mentem hátra, majd kinyitottam a hátsó ajtókat és ott szálltam ki. Intettem a párosnak is, akik szintén kimásztak. A bent maradt fiú kissé zavartan figyelt.

- Tied lehet a furgon meg minden ami benne van. Remélem a főnököd elégedett lesz.

- Kérlek Karen - könyörgött.

- Ha szükséged van pénzt is kivehetsz cégtől, elárulni sem fogunk, majd kitalálok valami történetet amivel felszívódhatsz.

- Nincs szükségem ilyenekre. Rátok van szükségem. Ez a csapat fontos lett nekem és kiakarom javítani a hibámat.

- Örülj hogy nem árulunk el!

- Hálás vagyok, de nem örülök - ő is kiszállt, majd a két ajtó között állva beszélgettünk. - Hibáztam, de nem érdemlek meg egy esélyt? Te pontosan tudhatnád milyen helyzetben vagyok...

- Én nem vagyok te!

- De tudod milyen!

- Az hogy te utána néztél az életemnek nem jelenti azt, hogy ismersz is!

- Akkor segíts hogy megértselek!

- Már nem akarom, hogy ismerj! Hogy engem vádolsz hogy gyilkos vagyok, miközben te vagy a szörnyeteg?! Mégis kinek hiszed magad?

- Még mindig ezen kattogsz?

- Szállj vissza a kocsiba és tűnj innen - jelentettem ki az utolsó mondatot amit még nyugodtan ki tudtam mondani és a kocsiba mutatva.

- Legyen - tárta szét a karjait. - Legyek én a gonosz. De ne feledd! Nem tőlem kellene tartanod.

- Takarodj! - szisszegtem tovább.

A fiú becsapta az ajtókat, majd kissé nekem jött mikor elment mellettem. Beszállt az autóba és amint beindította megemeltem a fejemet. Könnyezni kezdtem és nem értettem miért. Elfordultam nehogy észre vegye a visszapillantókból. Auróra közelebb akart lépni, de felemelve a kezemet mutattam hogy maradjon ott. Amint elhajtott a srácokhoz fordultam majd erőszakosan letöröltem a könnyeket amelyek kibukkantak.

- Vissza megyünk a céghez.

- De mit mondunk nekik? - kérdi óvatosan Au.

- Azt majd én elintézem.

...

- ...és a történtek után Chris besokalt és úgy döntött időre van szüksége.

Elmeséltem a szüleimnek és a cég többi fejes tagjának aki épp a terembe volt az Adames ügyet és Chris cégtől való kilépését. A vissza érkezésünkre egy azonnali gyűlést szerveztek és minden ügyünkről amiben az elmúlt időszakban részünk volt részletes beszámolót kértek. Nate és Auróra is bent voltak de én beszéltem. Ezt már az ide úton tisztáztuk. Cale gondosan kikérdezett mindent, majd kiküldött minket hogy maguk között is átbeszéljék a továbbiakat.

- Mit fognak még erről beszélni?! 2 órája csak erről faggatnak - akad ki Nate.

- Gondolom hogy folytatjuk-e - vonok vállat. - Vagy az új tagot.

- Új tag? - kapja felém a tekintetét Au, aki eddig a fiatalokat figyelte a folyosón.

- 3man nem hiszem hogy tovább mehetünk. Kapunk még valakit.

- Csak csaj legyen - emeli imádkozásra a kezeit Nate, mire a lány csúnya tekintettel jutalmazza.

- Tök mindegy ki lesz - vonom meg a vállam. - De abban biztos lehet hogy alaposan átfogom vizsgálni a kilétét.

- Karen? - csendül fel a nevem, mire arra fordulok.

- Na ne - suttogom, majd egy mosolyt erőltetek az arcomra. - Eric.

Fekete öltözetébe a srác nem különbözött nagyon a többi diáktól az alapítványban. Azonban tagadhatatlanul jók a génjei. Sötét haja, amit rövidre vágott és az alóla kibukkanó sötét szemei semmi jóval nem kecsegtetnek az ellenség számára. Közelebb sietett majd hosszú karjaival az ölelésébe zárt. Óvatosan, bizalmatlanul próbáltam viszonoztam, de annyira szorosan tartott hogy levegőt venni is nehezebb volt. Nate meglepetten nézte az ölelkezésünket, miközben Au suttogott valamit. A fiú meghallhatta a lányt, mert a meglepett tekintette átváltott ellenségesre.

- Szerbusz - lép mellénk, mire Eric elengedett. - Én Nate vagyok, partnere.

- Én pedig Auróra - lép mellé emelt fővel a lány is, mire értetlenül méregetem őket.

- Tehát ti vagytok a kis csapat amelyiket hosszabb pórázra engedtek - méregeti őket.

- Te mit csinálsz erre? - próbálom nem neki szegezni a kérdést.

- Cale hívott ide. Éppen edzésem lenne - mutatott a háta mögé. Mire csak gyanakvóan végig mértem.

- Eric - nyitja ki az ajtót mögöttem a vezetőnk. - csak nem a te hangodat hallom?

- Itt vagyok ahogy kérted.

- Remek, akkor gyertek be.

- Mind? - kérdeztem kicsit reménykedve hogy azt mondja nem.

- Hát persze! Gyertek csak.

Eric maga elé invitált, hogy menjek előtte, de valahogy az udvariasságában volt egy kis gúny is. Tudta hogy ő lesz az új tag. Pontosan ugyan úgy, ahogy mi is most már. Ahogy beértünk anyám arcára egy hatalmas kúszott fel. Apám azonban még inkább elkomorult. Cale bemutatta Ericet, majd az eredményeiről kezdet beszélni azt hiszem. Olyan érzésem volt mintha a szoba falai kezdenének felém hajolni. Éreztem hogy nehezebben kapok levegőt, mintha egy vizes törülköző lenne a fejemre húzva. A fejem kissé hátrébb billent, mire majdnem elvesztettem az egyensúlyom. Oldalra kaptam és megragadtam Nate kezét a másik oldalamon.

- Jól vagy? - suttogja, mire megingatom a fejem.

Aztán megérzem a kezet a derekamon, ami nem Natehez tartozott, de ezt csak akkor fogtam fel, mikor Eric maga felé fordította az arcomat.

- Jól vagy kedvesem?

A kérdésre válaszként pedig rám ereszkedett a hirtelen sötétség.