Mit is mondjak? Mielőtt kinyitottam volna a szemeimet, vagy egyáltalán tudatosult volna bennem mi is történt azt hittem hogy a fejem szétrobban. A fülem csengett és úgy éreztem egy hullámvasúton ülők. Ezen hasonlat a hányingeremre és a szédülésemre is megfeleltethető volt. Aztán éreztem a nedvességet a fejemen, ott ahol hasogatott is. Aztán a nagyobb fájdalomról áttértem a másik kellemetlen érzésre. Amellett hogy az oldalam és a térdeim is sajogtak, a kezeim a fejem felett voltak össze kötözve. A csuklómat még nem dörzsölte ki tehát nem régóta lehetek felkötve. A lábaim lábujjhegyen érték a földet. Ahogy kinyitottam a szemeimet a szédülés és a hányinger tetőfokra hágott. Agyrázkódásom lehetett a tüneteket figyelembe véve.

-Felébredt - jelentette ki egy női hang.

- Pont időben. Végig aludtad az egész éjszakát - jött egyre közelebb a hang.

- Miért is nem lepődöm meg? - nézek Adam szemeibe.

- Mert te okos vagy. Minden jel előtettek volt. Csak össze kellett volna rakni.

- Nem az én általános jelzőm, de most bóknak veszem.

- Mire leráztam a csajt - sóhajt fel gondterhelten. - Annyit tudott beszélni.

- A bizalmába fogadott!

- Tanulhatna tőled - vonja meg a vállát. - Egy idegen aki ismer és a cégnél dolgozik. Ennyi elég neki? Hiszékeny gyerek.

- Mondod ezt te, kölyök - ejtettem ki a kölyök szót kiemelve, hogy kicsit nézzen már magára.

A lény mellé lépet. Izmos mellkasát megfeszítve állt előttem, fejét felszegve. Fekete haj kissé rasztásan lógott szemeibe amik élesen mandula vágásúak, színűk pedig pont olyan vibráló zöld volt, mint amit az automatában is láttam. Habár akkor világítottak, most sem keltett kevésbé hátborzongató látványt. Az aranyos szőrű mellkason egy pontosan olyan medál lógott mint amit Adamnél is láttam. A szimbólum megegyezett.

- Tehát sakkban tartod a lény - biccentek a szfinx felé.

- Neki az a legjobb ha szolgálhat valakit.

- Mondogasd csak ezt, de kiváncsi vagyok mi lesz ha kiszabadítjuk.

- Oh hát ezt nagyon könnyen felvázolhatom. A szfinxek okosak, de egyben vérszomjasak. Ha elengeded akkor tombolni fog és mindenkit megöl, akit csak megtalál.

- Nem ismersz. Szeretek kockáztatni.

- Majd meglátod. Auróra is igazolni fog.

- Na és most mi a terv? Ide csalod a többieket?

- Igen. Vagyis arra gondoltam inkább játszadozni fogok. A szervezetnél dolgoztam ténylegesen, de Mr. Ryvera egyszer küldetésre javasolt engem. Egy csapdát kellett állítanom. Az apád azonban nem a csapdám miatt vitt magával - ökölbe szorította a kezeit. - Én voltam a csali - emeli meg a hangszínét, mivel próbálta visszafogni magát. - Az a lény....Belém mélyesztette a karmait - mutogatta, majd lassan rám emelte a tekintetét. - Felmetszette a lábamat és a nyála az arcomba csurgott. Fel sem ismertem a lényt, csak azt tudtam, hogy megfogok halni. Aztán jött a lövés. A lény elborult és apád vigyorogva állított fel, majd veregette meg a vállamat. Azt mondta: Szép volt fiam, az első szörnyed - láttam a gyűlöletet a szemébe, ami most teljes mértékben felém irányult. - Majdnem meghaltam, mert az apád szórakozni akart.

- A vadászatokon vannak olyanok akik megsérülnek - próbálom magyarázni neki. - Én is megsérültem. Ezekből tanulunk a leginkább.

- Az apád őrült és közveszélyes, ahogy ez az egész kibaszott család - mutatott rám, majd önelégülten elmosolyodott. - Elkaptalak téged, majd a csapatodat. Lejelentem hogy milyen szörnyű balesett történet és idefognak jönni. A szüleid, a cég legjobbjai! - túlozza el magasztos hangon, majd a lény felé mutat. - De Ez! Ez a lény képes megölni őket. Először elfog játszadozni velük, majd elmondom nekik, hogy még élsz. Aztán szépen egyesével megölünk titeket. Aztán az apáddal én végzek miután már a szfinx félig megrágta - elkalandozik és elképzeli.

Megakartam feszíteni a köteleket, de mivel nem értek le a lábaim kicsit meglengtem, ami rosszat tett a rosszullétemnek is. A mitikus lény egyszer csak felmorrant. Adam odakapta a fejét és én is követtem. Auróra vörös hajtömegével leskelődött az ajtóból.

- Kapd el és hozd ide - utasította nyugodt hangon a fiú, mire a lény elrúgta magát és teljes erővel futni kezdet.

- Ne! Te csak engem akarsz!

- Dehogy - ingatta a fejét. - Azt akarom hogy szenvedj! Úgy ahogy az egész családod - jelenti ki mintha ez annyira nyilvánvaló lenne.

Elsült egy fegyver, mire lehunyt szemmel próbáltam elfordulni. Adam is összeugrott és lebukott, majd mikor felnéztem megláttam Nate határozott arcát amint a fegyverrel a kezében belép, majd a fiúra fogja.

- Mondjam, vagy már elavult szöveg, hogy lépj el tőle és emeld fel a kezeidet!

Nem szóltam semmit, csak figyeltem a fiút, amit felemeli a kezeit, majd hátrál. Nate eltökélt arccal jött közelebb, majd a fegyvert Adamre fogva jött mellém.

- Minden rendben?

- Csak szedj le innen.

Lassan levette a szemét a fiúról és kicsit megemelt, hogy már ne lógjon a teljes súlyom a csomón. Kivett az övéről egy tőrt, majd elvágta a kötelet. Mivel nem tudtam magamat megtartani előre zuhantam. A fiú ijedten kapott utánam, de már a földön terültem el.

- Ne haragudj nem vagyok olyan erős - szabadkozására elmosolyodtam.

- Hol vannak a többiek?

- Szétváltunk. Christ nem tudom, Au pedig elcsalja a szfinxet.

- Vedd el tőle a jelet. A kulcs csomóján van.

Már lépet volna felé, mikor az ajtón a szfinx hatalmas mancsával belökte a lányt. Au homloka felszakadt és láttam, hogy a lábát is megkarmolhatta a lény. Az oroszlán hatalmas mancsát rátette a lányra, majd Adamre nézet, aki elnevette magát.

- Úgy látszik patt helyzet van. Neked egy pisztolyod van, nekem egy bestiám.

Felnyomtam magamat és a lányra néztem. A földön hasalt és a lény lába nyomta a földre, miközben hosszú éles karmai láthatóan érintették a lány hátát. A nő fejű azonban nem a lányra, hanem Adamnek figyelte minden szavát és mozdulatát. Magával a szfinxel kiegyezhetünk, de ameddig a fiú irányitása alatt van, addig semmiképp. Hol van Chris?

- Dobd el a fegyvert Nate, vagy a barátnőd tüdejét szétroppantatom.

A fiú mellettem nem hezitált és a földre tette a pisztolyt, majd kicsit ellökte. Felpillantottam Adamre.

- Nem fogja elengedni - motyogtam, mire Adam intett a lényfelé és Auróra felordított.

Egyszerre történt aztán sok minden. Nate ordította a lány felé. Adam felnevetett. A lény szemei zöld fénnyel világítani kezdtek. Én pedig előre vetődtem és tűzet nyitottam a fiúra. A tárban 6 golyóból 3mat ellőttem. Hallottam a találatot, mire felkeltem, hogy a szfinxre néztem. Kissé zavarodottan pillantott fel, mint aki kómából ébredt és levette mancsát a lányról. Kihasználva a zavart Nate a lányhoz szaladt és elhúzta a karjánál fogva, majd az ölébe vette pár méterre a hatalmas lénytől. Nehézkesen, de felálltam. Az agyrázkódásommal ez volt a legrosszabb dolog amit tehettem. A lény és Adam közé álltam.

- Szabad vagy. Mit teszel vele?

- Köszönöm - hajtotta kicsit meg a fejét.

- Azt kérdeztem mit teszel vele?

- Vadász vagy nem igaz? Nem vagy jó formában.

- Adamet is megöltem. Nem kell hogy csodás formámban legyek.

- Tudom rossz hírünk van köztetek, de ne feltételezd mindig a legrosszabbat.

- Ha ezt a napom elején mondod még lehet el is gondolkozom ezen - fintorodom el.

- Csak a tudatlanokat eszem meg. Gondolj rá egyfajta kiválasztásnak.

- Tehát nem kezdesz vérfürdőbe?

- Nem igen szokásom - ahogy elmosolyodik kivillannak tűhegyes fogai az emberinek mondható állkapcsából.

- Ha mégis, akkor csak hogy tud vissza jövök és akkor nem leszek szar formában.

- Hálás vagyok neked Karen Ryvera.

Megfordul és a nagy testével kibilleg a kétszárnyú ajtón, majd mikor a farka vége is eltűnik kicsit megtántorodom. Mivel semmi nincs a közelbe amiben megkapaszkodhatok terpeszben próbálok megállni.

- Megkeresem Christ - teszi le az öléből Aurórát a kocka. - Egyedül nem tudlak kivinni.

- A szimbólumot el kell égetni - nyögi a lány. - Vagy valaki ismét felhasználhatja.

- Megoldom, te keresd meg Christ - veregetem meg a vállát.

Nate elhagyta a szobát én pedig négykézlábra ereszkedve mentem a holt testfelé, de egyszerre a világ csúcs sebességre kapcsolt és annyira rosszul lettem, hogy eldőltem oldalra.

- Karen? - kérdezte a lány.

- Minden rendben - válaszoltam, majd a hátamra elterülve hunytam le a szemeimet. - Minden.