A füvet piszkáltam a lábam alatt, mikor megállt előttem a furgon. Nate kiugrott, majd Christ betettük hátra, én pedig átvettem a sofőr szerepet.

- Most mit csináljunk?

- Orvoshoz kell vinnünk őket - nyúlok át a kesztyűtartóba.

- Az utat nézd! - rivallt rám, mire dühítve őt fordultam felé.

- Mi?

- Karen!

- Jól van, nyugi! - nevettem. - Csak ezt kerestem - vettem elő a térképet. - Mennyire van innen messze ez a cím.

Ki kerestem a telefonomban az említett címet, majd a Nate számítása szerinti 1 órát mindössze kicsit több mint fél óra alatt lenyomtam. Tudtam, hogy a társaimnak segítség kell, nem késlekedhettünk. Ahogy leparkoltam hátra fordultam.

- Maradj itt velük én bejelentkezem.

- Rendben, szólj ha kellek.

Rákacsintottam, majd kiugrottam. A hatalmas ház, amely kívülről elég erősen hasonlított egy panelre, igazándiból odabent egy egész palota van és az egész egy elég gazdag gyógyítóé. Nem találkoztam még más orvossal, de őt személyesen ismertem és tudom mennyire jó. Megállva a bejárati ajtó előtt mosolyogtam a kopogtató vonalába. Az ajtó kinyílt, de nem lepődtem meg, hogy senkit sem láttam, aki kinyitotta volna. Ahogy beléptem végig baktattam az előszobán a nappaliba, majd mosolyogva pillantottam meg őt.
- Karen! - teszi le a könyvet, majd felállt, hogy megtudhasson ölelni. - Mi szél hozott erre? Az ott vér?
Ahogy lenéztem a ruhámra rájöttem  hogy bár az arcomról letöröltem, a ruhámról nem tudtam leszedni a vámpírvérét.
- Igen, de nem az enyém. Segítened kell, két barátomat vámpírok rabolták el.
- Átfognak változni?
- Nem tudom, 2 napja váltunk szét, nem tudom mennyi ideig voltak a fészekbe.
- Rendben, hozzuk be őket - mutatott előre majd utánam sietett a kocsihoz.
Feltéptem az ajtót és elég érdekes kép tárult elém. Auróra elképesztően sápadt volt és izzadt. A felsőjének pántjait lehúzta és Natenek erősködött valószínűleg, hogy megharapja. Megfogtam a lány lábát és magamhoz húztam, mire elterült.
- A vámpírméreg miatt ilyen - magyaráztam Natenek. - Csak ki kell izzadnia.
- Ezt megtudom gyorsítani - a barátom megfogta a lány arcát, majd megfigyelte kicsit. - Ő nem fog átváltozni.
- Hálisten - sóhajt Nate.
- Ő lenne a másik? - mutat be Chris felé.
- Igen - bólintok. 

- Mióta nincs magánál?

- Félórája találtunk rájuk. Kipucoltam a fészket.
- Hozzátok be őt is kérlek.
Natere hagytam most a fiút, én pedig a lánnyal küzdöttem. Olyan volt mint egy drogfüggő. Azok akik hajlamosak valamire rászokni könnyen függővé válnak, ugyanis a vámpírok harapásánál egy kis méreg is kerül az áldozatba, ami konkrétan gyönyört okoz, így nem foglalkoznak azzal, hogy éppen a vérüket szívják. Remeget és alig tudta tartani magát. Izzadt ezért csúszott a kezem, de hiába akart volna elmenni képtelen volt megtartani a saját súlyát. Mindkettejüket egy - egy kanapéra fektettük.
- Nate vagyok, Karen társa - hallom meg a bemutatkozás részletét a fiútól.
- Markus. Gyógyító - feleli röviden és már fut is tovább, hogy összeszedje az orvossághoz szükséges dolgokat.
Chris még mindig pihent, de Au minden áron el akart menni.
- Maradj fekve - kérleltem, de egyre erőszakosabb lett
- Te csak ne mondd meg mit tegyek!
- Nem vagy jól, idő kell a méregnek...
- Magamra hagytál és elvitted Natet csak mert bedurciztál! Látod mit csináltak velünk?
- Nyugodj meg, ha jobban leszünk megbeszéljük a dolgokat.
- Chris szerint egy szörnyeteg vagy! Miben vagy te különb a vámpíroknál?
- Én megakarlak menteni titeket. Ők csak esznek belőletek.
- Sokkal jobban élveztem a vérszívókkal töltött órákat, mint egyetlen napot is veletek.
- Csak a drogvágy beszél belőled - ingatom a fejem.
- Pontosan tudjuk mindketten hogy ez nem igaz.
- Itt van a csodaszer! - siet be egy pohárral Markus, majd oda adja a lányak. - Ez a csoda smootie a legjobb ilyenkor. Méregtelenítő hatása van és kicsit csökkenti a szexuális vágyadat is.
- Szexuális vágy? - vonja fel a szemöldökét Nate.
- Igen, különben miért vetette volna rád magát.
- Csak add oda neki kérlek - fordultam Chris felé, majd addig leültem mellé a matracra.
Ahogy benyomódott a matrac kipattantak a szemei és nekem támadt. A nyakamnál fojtogatott és úgy zuhantam vele a földre.
- Karen! - kiáltott kétségbe esetten Nate.
A fiú olyan erősen fojtogatott, hogy azt hittem eltöri a légcsövem, de oldalról eltalálta egy kék felhőszerű labda, ő pedig ájultan esett oldalra. Levegő után kapva fordultam oldalra, majd köhögni kezdtem. Kezemet óvatosan a nyakamra tettem, mivel a nyomás bár megszűnt mégis éreztem az ujjainak nyomait.
- Minden rendben Ryvera kisasszony.
- Csak Karen - krákogom két köhögés között. - Ez...Ez lehet valamilyen mellékhatás?
- Nem tudom, de le kell kötöznünk a biztonság kedvéért. Nem akarok még egy ilyen kirohanást.
- Semmi baj Markus, jól vagyok - feltápászkodtam, majd megindultam a konyha felé.
Nate követett, majd miután kitöltöttem a vizet szólalt csupán meg.
- Ryvera? Kisasszony? - a számhoz emelve állítottam meg a poharat, majd mivel éget a torkom inkább belekortyoltam. - Tudnom kellene valamiről?
- Kérdezz - vontam vállat.
- Az a Ryvera család? A szervezet egyik elitje?
- Azok a szüleim. Én még csak 3 éve tudok erről az egész szellemességről.
- Dehát, akkor is. Karen te egy híresség vagy! Nem kéne nekem is kisasszonynak szólítsalak?
- Ne merd - meredek rá. - Utálom és Markus is csak komoly ügyekkor szokta használni.
- Dehát akkor ezért kerültél a csapatba. Kellett egy híresség, hogy kapjunk ügyeket. A megbízásokat biztosan a Ryvera családnak adják és ezért kapjuk meg mi....
- Nate elég! Nem a családom miatt kapjuk az ügyeket. Lehet hogy a nevem miatt kerültem bele, de bizonyítottunk már szerintem eleget.
- Akkor ezért tippeltél bérgyilkosra - gondolkodott hangosan. - A neved miatt veszélyben lehetsz.

- Hát nem a legjobb, ha egy olyan család tagja vagy, akiknek az összes alvilágival van elszámolni valója. 

- Na és mikor akartad elmondani nekünk?

- Nem igazán akartam - felelem őszintén. - Nem akartam ezt - célzok a helyzetre. - Nem vagyok hajlandó a családom árnyékában élni.

 - Ez érthető - biccent, majd elmosolyodik. - Akkor ezért vagy ilyen őrült is, mi?

Elnevettem magam, amit ő is követett, majd bólogattam.

- Az őrületbe tudom kergetni anyámat a kaszkadőr mutatványaimmal. Szerencsére nem ő tanított.

- Kitől tanultad a fegyverforgatást?

- Markustól - biccentettem befelé. - csak ő volt nekem. Szerencsére nem egy ijedős fajta. Ha látnád anyámat mikor mérges... - mosolyodom el az emlékre.

- Hát Violet szépsége mellé, egy démon haragja társult testébe - jegyzi meg a behajoló férfi. - Gyertek vissza kérlek.

Vissza siettünk, majd Nate Au mellé ült én pedig keresztbe font karral néztem Markusra.

- A fiú reakciója szerintem csak reflex volt. A vámpír méregnek sok mellékhatása van, bár nem hiszem hogy szándékosan támadt volna rád.

- A harag elég indok. Nem váltunk el szépen a legutóbb - vonok vállat.

- Amint eltávozott a vámpír méreg a szervezetéből megbeszélhetitek, de addig mindkettőjüket - csettintett, mire mindkettőjük kezére bilincs csattant. - megvédjük maguktól.

- Na és kb. az mennyi idő? - érdeklődik Nate.

- Hát egy erős szervezetnél kb. 3 nap.

- De vannak hatásai a méregnek.

- Mifélék? - érződött a kétség a hangjába.

- Hát a szexuális vággyal már találkoztál, ez továbbra is megmarad. Ezen kívül könyörögni fognak a szabadulásukért, hogy ismét élvezhessék a vámpírméreg bódító hatását.

- Ez lelkileg nehéz feladat lesz - teszem hozzá.

- Ráadásul remegés és erős izzadással fog járni. Ki kell adnia a testének a mérget.

- Étvágyuk sem lesz - teszem hozzá ismét. - Csak egy dologért fognak könyörögni. Egy harapásért.

- Csodás - fintorodik el.

- Ezt majd az éjszaka után mondd.