Egy jó alvás után indultunk meg a turista ösvényen. Azt mondták a rendőrök, hogy a támadásokat éjszaka követik el, de volt néhány kivétel, aki a délután folyamán tűnt el. Nate által bejelölt térképet követve Chris vezetett minket. A turista ösvényen mentünk egészen addig míg csak lehetett, de mivel mindegyik áldozat letért a kijelölt útról nekünk is így kellett tenni. Bár nem beszéltük meg, de középen maradtak az eszek a csapatból, hogy szemmel tarthassam őket, Chrisnek pedig az utat kellett törnie. Sötétedési mentünk és egy barlanghoz érve álltunk csupán meg.

- A lábaim - nyög Au, miközben neki dől az egyik nagyobb kőnek.

- Miért nem állhattunk meg 10 percenként? - krákogott Nate.

- Mert akkor most nem itt lennénk, hanem valahol a bozótosban - magyarázza a térképet vizsgáló, majd amint elveszi a lapról a tekintetét az enyémbe fúrja. - Itt belátható a környék.

- Remek - dobom le a táskámat, majd felszerelem magamra az övtáskákat. Egy nagyobb öv a derekam köré, tele ezüst töltényekkel és nyílhegyekkel. A combomon pedig a pisztoly, a másikon pedig egy fénygránát. Biztos ami biztos. Ha ezek a lények a sötétben támadnak, biztosan nem szeretik az erős fényeket.

Letelepedtünk és a sátrat felállítva küldtem be mindenkit. Én voltam az első őr. A lénynek már ki kellett szagolnia és mivel lassan teljesen leszáll az éj, támadni  fog. Chrisnek voltak ötletei a védekezéshez, amit Au vitelezett ki. A barlang szájához egy kört rajzolt, tele jelekkel, amiket idézem " az indiánok is használtak a gonosz szellemek ellen". Bár egyáltalán nem nyugtatott meg ez a véd vonal, mégis belül maradtam. Chris csatlakozott hozzám és csendben figyeltük az erdő minden roppanását.

- Mond csak, mit akart tőled Nate?

- Tessék? - eléggé bele merültem a sötétbe, így nem fogtam fel a szavait. Megismételte hát. - Csupán a véleményemet kérte ki.

- Miben? - somolyogva néztem rá. Nem szokott ennyire nyíltan kíváncsiskodni.

- Egy dologban.

- Karen... - sóhajtott fel fáradtan.

- Dohányzik - ingattam a fejem. - És szerette volna tudni zavar-e ez engem.

- Ennyi? Csak ezért hívott el?

- Igen, miért kellett volna más miatt is? - fordultam most már teljesen felé.

- Nem, gondolom nem - vonta meg a vállát.

Közelebb mentem, hogy lássam az arcát, majd úgy kérdeztem.

- Talán te tudsz valamit, amit én nem?

- Oh, hát sok mindent, de Natettel kapcsolatban nem - érkezett a válasz, mire meglepődtem.

- Na és elmondanád mi az a...sok minden?

- Hát... - ő is teljesen felém fordult végre, majd megemelte az állát és úgy nézet le rám. - Jobban tudok titkot tartani.

- Ez nem is volt titok - forgatom meg a szemem.

- Karen, te annyira nyitott vagy, mint egy könyv. Biztos vagyok benne, hogy nem tudsz titkot tartani.

- Dehogynem - ellenkezem, bár amint lehajtotta a fejét elhalkult a hangom, így nem volt annyira nyomatékos  mondani valóm, mint akartam. - Szerintem...kipróbálhatnánk - suttogom, miközben a szájára pillantok.

- Ki kellene - dőlt felém.

Hallottam, ahogy a szövet szakad és elugrottam a fiú mellől a hang irányába. A sátor felől jött. Auróra sikoltott, majd Nate is fájdalmasan kiáltott fel. Azonnal feltéptük a sátor ajtót, majd láttuk a nagy lyukat a hátulján. Az a dög a barlangból jött. Nate számításai túl pontosak voltak. Egyenesen a rejtekhelyéhez telepedtünk meg. Átbújva az anyag cafatokon indultam meg a hangok irányába. Ketten voltak, azonban semmit nem láttam és féltem, hogy a srácokat találom el.

- Karen - dobot felém valamit Chris, mire elkapva rájöttem. Nála voltak a zseblámpák. Hál isten!

A lámpát előre tartva a pisztoly alatt mentünk egyre beljebb.

- Kareeeeeen! - kiáltott Au.

Azonnal arra mentünk, de a barlang mint kiderült egy régi bánya járat, ahol kanyarogva követtem a hangokat. Amint megláttam a szinte csontváz alakot lőttem. Azonban a golyó szinte csak átszakította a bőrt, majd keresztül repült. Értetlenül világítottam meg a lény fejét. Olyan volt mint egy ember, mégis a tépőfogai sokkal hegyesebbek és testén a bőr úgy tapad a csontra, mintha gumiból lenne. Nem igazán volt időm minden lény áttanulmányozni.

- Au! Mi ez? - kérdeztem, miközben fejbe lőttem a lényt. Végre felém indult, bár még mindig a földön húzta a lányt. Annyira félt valószínű, hogy nem is hallotta a kérdést. - Auróra! Mik ezek!

- Azt...azt hiszem wendigók - jött a válasz végre.

Chris elsuhanva mellettem támadott a lényre. Tudni a kellett mennyivel erősebbek ezek a lények, mégis figyelem elterelésnek megtette. Kihúztam közülük a lányt, majd mellé guggoltam.

- Hogy öljük meg őket? - mivel nem találkozott a tekintettünk kicsit megráztam a lányt. - Hogyan. Öljük. Meg...?

- Tűz...fel kell gyújtani őket.

Azonnal elővettem a benzines palackot, majd letépve a ruhából fröcsköltem rá. Feltekertem egy nyílra, majd próbáltam lőni. Azonban Christ teljesen eltakarta a lényt és féltem, hogy eltalálom.

- Chris menj onnan!

- Próbálok - nyögte, miközben láttam, ahogy a lény fejét próbálja eltolni az arcától. 

Nem várhattam. Belelőttem a hátába a lénynek, mire az szerencsére megállt. Chris pedig meglőtte az anyagot, mire az lángra kapott. Meg kellett ismételnem a folyamatot, de sehol nem láttam se a kocka gyereket, sem a másik lényt.

- Nate! Merre vagy?

A fiú nem válaszolt, mire felrántottam a lányt. A kezébe nyomtam a lámpámat, majd magam után húzva fogtam a kezét.

- Te világítasz, én lövök.

Chris még elintézte a másikat, de mi mélyebbre kellett hogy menjünk. Sehol sem hallottam hangokat, csak a szag után mentem. Rohadt hús szag tekergőzött az orromba, ami miatt egyből befogni támadt kedvem. A Wendigókról egyet tudok. A zsákmányaikat elraktározzák.

- Nate? - kérdeztem ismét, majd vártam valamiféle mozgolódást. Semmi sem történt.

- Vajon mi történt? - kérdezte Au és a lámpa egyre jobban remegett a kezében.

- Valószínűleg elájult. Meg kell találnunk minél előbb.

- Ez a mi hibánk, ha előbb tudom miféle lény és Nate nem számolja ki pontosan a helyet, akkor lett volna esélyünk vissza támadni. Vagy ha egy kicsit is konyítanánk a fegyverekhez...

-Figyi, megtaláljuk a barátunkat és semmi baja nem lesz. Nate nem csak egy zseni, de bátor is. Kitart.

A szag szinte elviselhetetlen lett, mikor oda értünk egy nagyobb nyílt részhez. A tartó oszlopok, ami megakadályozták, hogy a felettük lévő kövek rájuk essenek hús cafatokkal voltak tele. Volt amelyiken egész emberek voltak, de azok sem eszméletüknél és túl véresek ahhoz, hogy élőknek állítsam be őket. A fiút viszont elég messze láttam meg. A földön feküdt eszméletlenül. A lényt viszont nem láttam innen. A szagunk csupán remélem, hogy elvegyül a többivel, mikor elővettem a fegyver. Au még egyszer beledugta a benzinbe az anyagot, majd oda adta. Közel kell kerülöm, mivel egyszerre nem tudok íjat és pisztolyt is használni. Kihasználva a szürkeséget, amit csupán annak köszönhettünk, hogy a szemünk kissé hozzá szokott a helyhez, mentem egyre beljebb. Még morgást sem hallottam pedig elértünk a fiúhoz. Au egyből letérdelt mellé és próbálta felébreszteni.

- Nate! Nate, térj magadhoz!

A kiáltás amire vártam azonban sokkal messzebbről jött. Chris!