- Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm a kávét és nagyon örülök, hogy megvan az ezer lájkod! - a kávézóban magamhoz öleltem Laurát, miközben pénteken a tanítás után elköszöntem tőlük. Laura megsimogatta a hátamat, majd bólintott.

- Én is köszönöm a támogatást! Neked köszönhetően lett kitartásom a videó készítéshez! És tényleg szükség volt a támogatásodra, mert a követőim közül nagyon kevesen biztatnak!

- Pedig sokkal több visszajelzést érdemelnél! A tartalmaid jók és érdekesek! Én büszke vagyok rád! Én is tudom, hogy nincs annál jobb érzés, amikor a követőid kedvességgel halmoznak el! Tudom, hiszen régen instagram oldalt vezettem! Azért szerettem csinálni, mert láttam a visszajelzéseiken, hogy megéri! Aztán amikor elfogytak, az én kedvem is elment az instagramtól!

- Milyen oldalt vezettél?

- Kutyás és cicás videókat tettem közé! - sütöttem le a szemem.

- Aranyos lehetett! Én imádtam volna az oldalad! Köszönöm, Evi! - túrta hátra a haját, miközben vissza ült Christian mellé és arról beszéltek, hogy jó engem mosolyogni látni. Christian természetesen csak egyetértett. Nem tett külön megjegyzést, se árulkodó jelet amit arra utalna, hogy esetleg valaki miatt vagyok voldog. Egyébként igazuk volt: Elmondhatatlanul boldog voltam. Nem csak Jace miatt, hanem a környezetem miatt is. Megtanultam hálás lenni és örülni annak ami van.

Amikor megpillantottam, hogy a kávézó mellett található ajándékbolt nyitva van, beléptem az ajtón és kedvesen köszöntem. Igazából Jacere gondoltam. Úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne venni neki valamit, ezért automatikusan a különleges noteszek felé sétáltam. A tűsarkúm kopogott a padlón, miközben csillogó szemekkel végig néztem a várost szimbolizáló noteszeken és tollakkon. Amikor megpillantottam egy szimpatikus határidőnaplót, láttam, hogy egy ajándék toll is jár hozzá. Kezembe vettem a csomagot, majd a pénztár felé sétáltam. A napló borítóján piros telefonfülke, jól ismert piros busz és a híd volt látható. Nem csak elegáns, de szerintem stílusos is volt. Alig vártam, hogy átadjam Jacenek. - Köszönöm! Szép napot! - miután kiléptem, összehúztam a zöld kabátomat és jobban magamra tekertem a sálamat.

- Milyen volt a napod? - anya kíváncsian fürkészte az arcomat, miközben alaposan megfigyeltem őt. Azt hiszem, hogy valami változott. Anya szolid, arany színű sminket és visszafogott matt rúzst viselt. A nyakában ezüst lánc csillogott. Ha nem ismerném, akkor azt mondanám, hogy tetszeni szeretne valakinek. De mégis megfordult a fejemben, hogy talán ez így is van.

- Nekem nagyon jó! És neked milyen volt? - kontyba kötöttem a hosszú hajam, majd mosolyogva az arcát fürkésztem. - Esetleg, történt ma valami?

Ekkor anya elpirult. Te jó ég!

Oldalra biccentettem a fejem és vártam, hogy ő mondja el. Amióta apával elváltak, azóta nem volt komoly kapcsolata. Összesen két férfi volt az életében, de egyik sem volt az igazi. Anya nem volt boldogtalan, de nem tudta velük elképzelni az életét. - A munkahelyre jött egy új kolléga! - mosta el az üvegpoharat. Én csak mosolyogva hallgattam, hiszen szerettem, mikor boldog vagy jól érzi magát. Anya mindig is gyönyörű nő volt. Mindent tőle örököltem. A vörös hajam, a szeplőimet és a zöld szememet is. Anya szerint a nagymama lánykorában vörös volt.

- Nahát! Ez nagyon jól hangzik! Hogy hívják?

- Emett! - mosolygott. - Egy magas, kopasz férfi! De ne gondolj rosszra! Eszméletlenül sármos és nagyon udvarias!

- Elképzeltem! - kacsintottam, miközben a szobámba sétáltam. -Talán ismerkedj meg vele! - fogtam meg Jace ajándékát, majd a bejárati ajtó felé sétáltam. Anya a szemét forgatta, ezért megtorpantam. - Baj, hogy átmegyek a páromhoz?

- Nem azzal van a bajom!

Ekkor összehúztam a szemem és mivel jól ismertem anyát, tudtam, hogy mire fog kilyukadni. - Ugye védekeztek?

- Anya! Nem vagyok már húsz éves! - mosolyogtam kedvesen. - Természetesen igen! Jace, komolyan veszi a biztonságot!

- Ez az egyik előnye annak, hogy kicsit idősebb! Komoly, céltudatos és megfontolt!

Nevetve kopogtam Jace ajtaján, aki mosolyogva beengedett. Miután bezárta mögöttem az ajtót, látta, hogy a hátam mögé rejtettem valamit. Este kilenc óra múlt, de Jace még mindig ingben és elegáns nadrágban volt. A hullámos haja kusza volt, de pont tökéletesen állt rajta. Csillogó szürkés szeme alatt apró karikák húzódtak. A borostája kicsit megnőtt, de szépen keretezte a puha ajkát. A szemüvege mögül fürkésző tekintettel ajándékozott meg. - Hoztál nekem valamit? - a kicsi asztal szélének támasztotta a fenekét, ezért mosolyogva elé léptem, majd megmutattam a becsomagolt ajándékot. Ő egy őszinte és boldog mosollyal ajándékozott meg. - Ez nagyon menő! Tetszik! Szerintem holnap használni is fogom! Köszönöm! - hátra túrta a hajam, miközben az arcát fúrkésztem.

- Még ingben vagy!

- Azt hiszem, hogy kicsit elcsúsztam a tanulással! Összesen négy előadásra kell felkészülnöm! - félve pillantott a szobája felé. Láttam, hogy az ágyon könyvek, jegyzetek, Notebook és energia doboz volt található. A kezét megfogtam, majd bementünk a szobába.

- Igen! Ez kicsik soknak tűnik! De szerencséd van, hiszen a barátnőd nagyon jó tanuló! Segíthetek neked, ha szeretnéd!

- Azt hittem, hogy teljesen mást fogunk csinálni! - csípőmbe markolva közelebb húzott magához, majd lehajolt és szenvedélyesen megcsókolt. A puha ajka ízlelése közben kinyitottam a szemem.

- Először segítek neked, mert ez tényleg nem jól néz ki! És mivel hétvége van, feltételezem, hogy tényleg el vagy csúszva! - ekkor Jace sóhajtva hátra lépett.

- Mondtam már, hogy te vagy a világ legjobb barátnője?

- Ez túlzás, de szeretnék az lenni! - lehuppantam az ágyra, törökülésbe húztam a lábam és magamhoz vettem Jace jegyzeteit. - Te jó ég! Gyönyörűen írsz! - csóváltam a fejem és gyorsan átolvastam a szép, kecses betűkkel írt jegyzeteket. Miután letettem magam elé, Jace tanácstalan szemébe néztem. - Miért van az, hogy egy ilyen apró dologgal is lenyűgözöl? - pillantottam rá szerelmesen.

- Azért mert szeretsz! - mosolygott.

- És amióta szerelmet vallottunk egymásnak, minden nap kimondjuk, hogy; szeretlek! - a combján megtámaszkodtam, majd csókot loptam tőle. Jace azonnal viszonozta. Ha nem hajoltam volna el, biztos vagyok abban, hogy meztelenül folytattuk volna. - Szerintem kezd ezzel! Ez a téma annyira nem monoton és kötött! Szerintem a saját szavaiddal könnyen átalakíthatod! - adtam át neki egy A4-es lapot, miközben bólintott.

- És te mit fogsz csinálni, amíg...tanulok? - ráncolta a szemöldökét, hiszen ő magam sem hitte el, hogy ki mondta ezt a szót.

- Szerintem elolvasom a többit és megpróbálom rendszerezni neked! - a fülem mögé tűrtem a tincseimet, hogy ne lógjon a szemem mellé, majd előre pillantottam.

- Büszke vagyok rád! - suttogta.

- Ugyan miért? - pillantottam rá.

- Mert megtanultunk egy szerelmes párkapcsolatban élni! - fürkészte az arcomat. - Amikor haza utaztam, tényleg azt hittem, hogy nekünk már nem lesz közös jövőnk! De az első szex után jöttem rá arra, hogy ha egyedül haza engedlek, azt örökké bánni fogom! És látod? Minden a legnagyobb rendben!

Jacenek igaza volt, viszont ezzel nem felejtem el azt, hogy értem feladta az életét. Még mindig bűntudatom van és magamat okolom a történtek miatt. Tudom, hogy Jace önállóan döntött erről, de akkor is magamat okolom. - Biztos vagyok abban, hogy ezt nehéz neked megszokni! - suttogtam. - Az új életet és s környezetet!

- Nem nehéz, ha mellettem vagy! Egyébként is három hónapja lettem tanár! Azért megy az idő rendesen! - kezdte el olvasni a jegyzetet. A következő egy órában segítettem Jacenek rendszerezni és könnyebben tanulni. Néha még én is belezavarodtam, hiszen címleteket és tételeket kellett tudnia. Furcsa volt előre látni a tananyagot, de most az volt a fontos, hogy Jace felkészült legyen.

- Oké! Szerintem büszke lehetsz magadra! - mivel elfáradt a hátam, ezért a hátamra feküdtem. Miután Jace összeszedte a cuccait, az asztalra dobta őket, és fáradtan mellém feküdt. - Nagy a kísértés? - kérdeztem vigyorogva. Ekkor Jace hümmögött. - Olyan jó, nem? - támasztottam meg a fejem. - Akár minden éjszaka szeretkezhetünk! És ez mégis olyan természetes, igaz?

- Szerintem azért, mert már elég régóta húztuk egymást! Szerintem megszoktuk a másikat és most azért tűnik annyira természetesnek mert már nem az van bennünk, hogy én a tanárod vagyok, te pedig az egyik diákom!

- Igen! Szerintem is! Már nem azon van a hangsúly! - miután Jace átöltözött, magára húzott egy fekete pólót és egy vékony futó nadrágot. A félhomályban vissza feküdt mellém, majd így szólt:

- Szóval! Hol is hagytuk abba?

- Ott, hogy aludnod kell! - bólintottam, majd a hajába túrtam. - Álmos vagy, kicsim! - fürkésztem a szemét, majd a füléhez hajoltam. - Maradjon meg a kísértés! Így jobb lesz a következő! - Jace a fejét csóválva a mellkasomra hajtotta a fejét. A haját simogattam, miközben összehúztam a szemem. - Sokszor eszembe jut az apám! Nem tudom, hogy mi van vele - suttogtam álmosan. - Lehet, hogy fázik!

- Szerintem tudod, hogy erről nekem mi a véleményem! - karolta át a hasamat. - Nem akarlak megbántani, ezért nem mondok semmit!

- Nem bántanál meg! Tudom, hogy milyen ember az apám! - suttogtam, mire Jace a hátára feküdt és magához húzott. Szorosan a mellkasához hajoltam és beszívtam az illatát. - Tönkretette az egész gyerekkoromat!

- Akkor miatta nem szereted az alkoholt - inkább kijelentés volt, mintsem kérdés.

- Igen! Ez a szomorú igazság! Nem szoktam inni! Ha tehetném, akkor soha nem innék! - azzal játszottam, hogy feltűrtem a pólóját, majd ujjammal a hasát simogattam. - Szeretem ezt a csíkot! - ujjammal körbe írtam a vonzó szőrt a hasán, ami a köldökétől az alsónadrágjáig vezetett. - És téged is nagyon szeretlek!

- Folytasd csak! - nyomott egy puszit az arcomra.

- Sok mindent szeretek benned! Nehéz lenne felsorolni! A hajadat, a szemed, a szád...a hangodért pedig odáig vagyok! - ráztam a fejem. - Tökéletes vagy!

- Dehogy vagyok! - támasztotta állát a fejemre. - Sokat hibázok! - suttogta álmosan. - Közel sem vagyok tökéletes!

- Az vagy, ha annak hiszed magad! - mondtam, miközben a hajamat simogatta. - Nem negatív dolgokra kell gondolni, hanem a jóra! - simogattam a hasát. - És te nagyon jó dolog vagy az életemben! Maradj is ilyen, oké? - motyogtam, majd lekapcsoltam a lámpát és lehunytam a szemem.

- Jó éjt! - suttogta.

- Jó éjt! - válaszoltam.

- Evelyn?

- Igen, Jace?

- Nekem ez így nem jó! - mondta, miközben a szemöldökömet ráncoltam. - Így nem tudok megfordulni!

- Tényleg! Bocsi! - hátat fordítottam neki, majd kis kifli pózban lehunytam a szemem. Akkor lepődtem meg, amikor Jace nagy kifli formában hozzám bújt. Ekkor kinyitottam a szemem. - Te most nagy kiflizel velem?

- Azt hiszem! Fura? - kérdezte, miközben összekulcsoltuk a lábainkat.

- Nem! Nagyon jó! Na de jó éjt! - suttogtam.

- Ha zavar, akkor megfordulok! - ekkor próbáltam megkeresni Jace kezét. Miután megtaláltam, áthúztam a csípőmön és összekulcsoltam az ujjainkat. - Aha! Szóval nem zavar!

- Nem zavar!

- Jó éjt! - suttogta. Ekkor valamit motyogtam, de nem hallotta, ezért újra elmondtam.

- Mondom, gyere még közelebb! Jó szorosan! - vigyorogtam, amikor olyan szinten magához húzott, hogy attól féltem, hogy megfulladok. - Na így az igazi! - mozdítottam meg a fenekem, miközben éreztem őt. - Jó éjt!

- Jó éjt! - válaszolta. - Amúgy...várom már a pillanatot, amikor évek múlva már nem kell eljátszani ezt a romantikus szarságot!

- Most miért teszed tönkre?

- Nem tettem tönkre! Na de jó éjt!

- Hányszor fogod mondani, hogy jó éjt?

- Nagyon bízok abban, hogy a következő hatvan évben minden egyes éjszaka!

- És csak azért is romantikus! De szeretem! - fordultam hozzá és beszívtam az illatát.