A hónap második napja nem pont úgy telt, ahogy azt vártam. Ahogy haladtunk a napokkal, úgy a karácsonyi hangulatom is egyre jobb lett. Nem csak vártam, de imádkoztam, hogy végre hulljon le az első hó. Bármit megtettem volna, hogy késő este, az ablakból ülve a havazást tudjam nézni. A fagyos reggelen, amikor kiléptem a csípős hidegre, valami jelen volt. A fagy és a zord időjárás uralkodott. A hófehér sálamat magamra tekertem és végig néztem a szemben található tömbházakon. A kéményekből dőlt a füst. A leheletem is látszott, miközben szipogva indultam meg az egyetem felé. Azért szerettem egyetemre járni, mert a pár utcasarok távolságnak köszönhetően nem fagytam meg és pont elég időm volt, hogy az előadások előtt szívjak egy friss levegőt.

Megkönnyebbültem, amikor beültem a kávézóba és leültem a szokásos helyünkre. Egyedül voltam, ezért egy forró csokit rendeltem magamnak. A kávézóban sokan beszélgettek és forró italt kortyoltak. Sokan még a kabátot sem vették le, hiszen fáztak, vagy még nem melegedtek fel. A hófehér garbó pulcsimat piszkáltam, miközben az asztalon található újság felé pillantottam. Az újságot csak unalmamban kezdtem el lapozgatni, ám az utolsó oldalon olyan hírrel találtam szembe magam, hogy majdnem elájultam. A mellkasomra simítottam a kezem és könnyes szemmel néztem egy cikket, ami az apámról szólt. A cikk alapján apámat újra börtönbe zárták. - Tessék?! - görcsösen fogtam az újság szélét, azt sem vettem észre, hogy közben Logan leült velem szembe. A cikket elolvastam, de azt hittem, hogy elhányom magam: "A képen látható férfi, November huszadikán, pontosan 22:10 perckor késsel támadt egy dohánybolt egyik alkalmazottjára. A biztonsági felvételek jól rögzítették, hogy a trafik üzlet alkalmazottját egyszer oldalt, majd hason szúrta. Az áldozatot azonnal kórházba szállították. A késes elmefutót, két órával később az egyik parkban fogták el. A férfit letartóztatták, és fegyházra ítélték."

- Evelyn? - suttogta Logan, miközben forgott velem a világ. Egyszerre émelyegtem és azt hittem, hogy elájulok. Éreztem, hogy az erőm elhagy. Muszáj volt mosdóba mennem. - Hé! Fal fehér vagy! - zúgott a fejem és homályosan láttam, miközben a női mosdó felé szaladtam. Amikor belöktem magam előtt az ajtót, az egyik fülke ajtaját tapogatva belöktem, majd előre hajoltam és izzadva elhánytam magam. A hajamat hátra túrtam, miközben sűrű könnycseppek gyűltek a szemembe. Ez nem lehet igaz! Mégis, hogy lehetek ennek az embernek a lánya?!

- Istenem! - a földre huppantam, majd sírva hátra túrtam a hajam. - Bárcsak...bárcsak ne te lennél az apám! - kezemmel végig szántottam az arcomat. A forró könnycseppek a nyakamra hulltak. Mennyi szenvedést és fájdalmat okozott nekem ez az ember! Az egész gyerekkorom egy pokol lett ő miatta. Most, hogy újra börtönbe zárták, nem sajnáltam, csak undorodtam, hogy közöm van hozzá. - Gazember! Undorító gazember!

Pár perc múlva remegve és szipogva tértem vissza az asztalhoz. Logan ott volt és letette az újságot. Nem mondott semmit, csak felsóhajtott és hátradőlt a székén. - Menjünk! - az újságot összegyűrtem, majd kidobtam a legközelebbi kukába. A történteket próbáltam felemészteni, de olyan volt az egész, hogy marta a szívemet. Ha az embernek egy ilyen apja van, akkor elkövet mindent, hogy semmi köze ne legyen hozzá. Én bármit megtettem volna, hogy számomra csak egy idegen legyen.

Az előadó teremben ülve, csak némán néztem maga elé. Akkor sem kaptam fel a fejem, amikor Jace Brown belépett a terembe. Mint mindig, a kabátját felakasztotta, majd kinézett az ablakon. Ekkor egy apró pillantással ajándékozott meg, de azonnal látta, hogy valami nem stimmel. Mégis mi lenne jó? Egy pszichopata lánya vagyok! Egy olyan ember lánya vagyok, aki gyilkol és embereket bánt! Utáltam ezt! Az előadó teremben a hallgatók jókedvűen a szünetről és a karácsonyról beszélgettek. Én csak Jace arcát néztem, aki összeráncolt szemöldökkel kezébe vette az asztalán található kék ajándékdobozt. A terembe lépéskor fél füllel hallottam, hogy a fiúk egy ajándékkal készültek neki. A történtekhez képest, kíváncsi voltam, ezért tarkómra kötöttem a hajam és előre pillantottam. Jace, a könyökéig tűrte a szürke, kötött pulcsiját, majd felmutatta az ajándékot. - A professzor úrnak! - mondta az egyik srác. - Köszönjük, hogy elvállalt minket!

- Oh! - mosolygott Jace, miközben meghúzta a masnit. - Ez igazán figyelmes! - mosolygott, amikor szembe találta magát egy kék hóember mintás hűtőmágnessel. A hóember egy barna táblát tartott. - "Legjobb tanár" - olvasta le Jace, miközben mosolyra húztam az ajkam. Mindenki csendben figyelte, hiszen senki nem számított arra, hogy Jace Brownt ez majd megérinti. - Khm! Köszönöm! - igazította meg a szemüvegét. - Tényleg! Nagyon tetszik! - az ajándékot visszacsomagolta, miközben kezébe vette a táskáját. - Nem szokásom ajándékot osztogatni, de a szünet előtt jár maguknak! - egy szatyor kókuszos és csokis szaloncukrot vett elő. Erre mindenki nevetni és fütyülni kezdett. Ekkor Jace hátra lépett, majd feltette a kezét. - Megy! - és hátra dobta az egyik szaloncukrot, amit a fiú elkapott. - Örülök, hogy magukat is kaptam! Szerintem az egyetemen maguk a legjobb évfolyam! - dobta a következőt, miközben a többiek megköszönték. Én szerelmes pillantással ajándékoztam meg, miközben mindenki felé dobott egy szem szaloncukrot. - Hölgyeknek nem dobok! - az egyik lány felé sétált. Ekkor több dolog is történt. A lányok nem csak kuncogtak, de feltűnően megnézték Jace fenekét, amin feszült a nadrág. A szememet forgattam, miközben utoljára nekem adott szaloncukrot. Amikor elvettem összeért a kezünk, és szinte azonnal kibontottam.

- Köszönjük! - kiabálta Christian.

- Szívesen! - válaszolta szigorúan, de ekkor felém pillantott. - Evelyn Wilson? - ekkor teli szájjal és elkerekedett szemekkel végig néztem rajta. Most mit csinál? Mit akar mondani? - Minden rendben? Sápadtnak látszik!

Tudtam, hogy aggódott értem, de csak egy mosollyal és bólintással jeleztem, hogy minden rendben. - Jól vagyok! - mondtam a többiek előtt. Egyébként nem voltam jól. A váratlan hír az apámról, nem csak a padlóra kényszerített, de egyenesen szomorú is voltam. Az előadás után az utolsók között mentem ki. Jace, direkt lassan pakolt, hiszen beszélni akart velem. Amikor láttam, hogy mindenki elment, becsuktam az ajtót, a majd elsírtam magam. Nem tudtam visszafogni. A könnyeim között láttam, hogy Jace elém lép, majd szorosan magához ölel. A karjai között megnyugodtam, de ez nem enyhített a fájdalmamon. - Az apám! Az apám megint börtönben van!

- Oh! - simogatta a hajam. - Nagyon sajnálom, kicsim! - az asztal szélére támaszkodott, miközben letörölte a könnyeimet. - Honnan tudtad meg?

- Benne volt egy újságban! - motyogtam szipogva.

- Tudom, hogy vidíthatlak fel! - érintette orrát a halántékomhoz. A testemen végigfutott a libabőr, hiszen a kevés szabadidő miatt nem sok időnk jut egymásra. Pusztán az erős, elegáns illatától is lázba jövök. - Ma este gyere át hozzám abban a fehérneműben!

- Jace... - pillantottam előre. - Az egyetemen vagyunk! - suttogtam és azzal játszottam, hogy a hasát simogattam. Jace továbbra is csábított és nagyon jó úton haladt. Kezével finoman a hajamat simogatta, orrával a halántékomat érintette. Azt hiszem, hogy ennél romantikusabb pillanatunk még nem volt. Amikor lehunytam a szemem, puszit nyomott a szemem sarkára. Az aranyos gesztus miatt, elmosolyodtam. - Nem adhatom be folyton a derekam!

- Pedig tudom, hogy szeretnéd! - kézfejével az arcélemet érintette és puszit lehelt a nyakamra. - Gyere át! Ígérem, hogy nem fogod megbánni!

Amikor elsétált mellettem, magával vitte a vonzó illatot, amit képtelen vagyok elfogadni. Végül belementem a játékba, de ekkor még nem tudtuk, hogy az este váratlan meglepetéseket fog tartogatni nekünk.

Este nyolc órakor beléptem Jace ajtaján és szokás szerint, bezártam a bejárati ajtót. Hallottam, hogy zuhanyozik, ezért kiszolgáltam magam és ittam egy pohár vizet. Mosolyogtam, hiszen kellemes meleg volt a lakásban. Amikor megálltam a hálószoba előtt, észrevettem, hogy az ágyon vörös rózsaszirmok hevernek. Nem csak romantikus volt, de a félhomályban gyönyörű is. Ekkor a fejemet ráztam. - Rózsaszirmok?! - kiabáltam.

- Igen! - jött a válasz. Az ágy elé léptem, kicsit előre hajoltam és ujjaim közé vettem az egyiket. A testemen is végigfutott a borzongás, miközben elképzeltem, hogy ma este a rózsaszirmok között fogunk szeretkezni. Éreztem, hogy égni kezdtem a vágytól, ezért türelmetlenül pillantottam a fürdőszoba ajtó felé. A pólómat és a rövidnadrágomat levettem, majd a padlóra helyeztem. Miközben hallottam, hogy Jace elzárja a zuhanyt, láttam, hogy a telefonja rezeg az éjjeliszekrényen. Egy idegen telefonszám hívta. Jól tudtam, hogy az idegen számokat soha nem szokta felvenni, ezért kinyomtam.

- Úristen! Esik a hó! - a sötétban az ablak elé álltam, miközben a fehér hópelyhet beborították az utcát. A lámpa fényben csak jobban látszódott. A gyönyörű hóesésre már nem tudtam oda figyelni, hiszen éreztem, hogy Jace meleg testtel hozzám bújik. Amikor hátulról átkarolt és a hasamra vezette a kezét, lehunyt szemmel oldalra néztem. Perzselő volt az érintése. A tarkójára vezettem a kezem, majd a szemébe néztem. A vizes tincsek a homlokába tapadtak, ettől csak még jóképűbb és vonzó volt. - Esik a hó! - suttogtam, miközben kicsit előre hajoltam, mert Jace a bugyimba vezette a kezét és lassan kényeztetni kezdett. Másik kezét a mellemre vezette, ezért sóhajtva megtámaszkodtam az ablaknál. - Tetszik a hó! - motyogta. A lábamat jobban széttettem, a meleg keze romantikusan ingerelte a nőiességemet és a legérzékenyebb pontomat. Nem bírtam ki. Olyan jó érzés volt, hogy visszafogottan felnyögtem, majd mellkasához dőltem.

- Mondtam, hogy gyönyörű leszel ebben a fehérneműben, Evi! - hajamat oldalra csúsztatta, melltartómat levette. Amikor megpillantotta a kemény mellemet, azonnal a kezébe vette és óvatosan nyomkodni kezdte. Nem csak megnyugvást, de felszabadulást is adott nekem. Halkan káromkodtam, miközben ujjaimmal végig cirógattam a meztelen combját.

- Jace! - kapkodtam levegő után. - Azt akarom, hogy így legyél bennem! - az állát néztem, közben éreztem, hogy közel vagyok a gyönyörig. A lábam remegett, az állásom is bizonytalan volt. Akkor lepődtem meg igazán, amikor lehúzta rólam a bugyit, és magával szembe fordított. A sötét szoba közepén állva előre hajoltam, amikor leguggolt elém és nyelvével megnyalta a nőiességemet. - Baszki... - szorítottam össze a szemem. A hideg kirázott. A nyelve érintése közben halkan felsóhajtottam és imádkoztam, hogy soha ne hagyja abba.

- Ez a harisnya maradjon rajtad! - állt fel, majd lassan a falhoz nyomott. - Megengeded? - megállt előttem, combjával jobban szétnyitotta a lábam és a szemembe nézett. - Durván akarok benned lenni! Aztán szeretkezhetünk az ágyon! - pillantott a vörös rózsaszirmok felé. Azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Levegő után kapkodtam és hátra túrtam a hajam. Az alhasam lüktetet, éreztem, hogy vágyik erre a férfira. - Bízol bennem? - teljesen elém lépett, az egyik combomat megemelte. A szemébe néztem, miközben kicsit lábujjhegyre álltam. Azt hittem, hogy az ágyban történő szexnél nincsen jobb. Viszont, mikor belém csúszott és megfeszült a testem, azt hittem, hogy sikítok. A fejem fölé feszítette a kezem, miközben a fal tartotta a hátamat. Jace tempósan mozgott, közben ajkamra tapasztotta a száját. Az arcomat elöntötte a pír, kezemmel a vállába karmoltam. Szenvedélyesen és vadul mozgott: Nem hagyott pihenni. A fal súrolta a hátamat, ahogy lehunyt szemmel monoton tempóban nyögtem. Kezemmel a feszes hasát tapogattam, Jace az arcomat nézte és néha felnyögött. Ez a szexi, mély hang szinte azonnal a csúcsra juttatott. A feszítő gyönyör után a fejemet horgasztva kapaszkodtam a vállába, de Jace ekkor sem állt meg. - Egész éjszakára az enyém vagy! - lassan kihúzta magát belőlem, majd hátra lépkedtünk és az ágy közepére döntött. A rózsaszirmok közé kerültem, miközben lábamat széttettem. - Imádom ezt! - kezét középre vitte, miközben a halántékán megjelentek az erek. Ez a férfi...a vele járó nyers erő, a szenvedélye, az akarata és a kitartás nem csak lehengerlő, de kifejezetten domináns.

- Jace... - suttogtam, miközben lenyalta az ujjait. Az arcom égett, mégsem foglalkoztam vele. Fölém mászott, lehajolt hozzám, majd lassan belém csúszott. Még nem mozgott, hanem kicsit lökött, aztán csókot nyomott a homlokomra.

- Te vagy számomra az igazi - végig simította a mellem, a hasam és kettőnkre pillantott. A levegő után kapkodva végig néztem a hasamon, majd középre pillantottam. Együtt voltunk. Ő és én. - Belehalnék, ha bármi történne veled! - combomat végig simította, orrával a halántékomat érintette és lassan mozogni kezdett. A ritmusos, kecses csípő mozgása közben a tarkóját, lapockáját és hátát simogattam. Együtt nyögtünk és levegő után kapkodtunk. - Ha karácsonykor megkérem a kezed, akkor hozzám jössz? - annyira meglepődtem, hogy izzadva ráncoltam a szemöldökömet.

- Mi? Nem! - nevettem, miközben megállt. Végignéztem kettőnkön, közben éreztem, hogy égtem a vágytól. Ennél jobban nem is tudtam volna befogadni ezt a férfit. - Nem vagyunk bolondok!

- De ha én egy gyűrűvel szeretném megpecsételni a szerelmünket? Igent mondanál? - hunyta le a szemét. A teste megfeszült. Éreztem, hogy csak pillanatok kérdése és ő is átéli a gyönyört.

- Ezt ne most beszéljük meg! - arcára helyeztem a kezem, és miközben mozgott bennem, egyszerre felnyögtünk és éreztem, hogy végigmegy rajta az orgazmus. Forróság ölelte körbe az egész alhasamat. Éreztem, hogy szétterjed és csak jobban nő. - Jace? - suttogtam. A melegség elterjedt, mintha csak magától nőtt volna. Furcsa és egyben lehengerlő volt érezni. Mi ez? Csak nem?

- Mondj igent nekem! - kérte. Ettől a tekintettől sok mindent elfelejtettem. Az volt a baj, hogy nagyon sok mindent.

Zuhanyozás után egymás mellett feküdtünk az ágyban. A történteken gondolkoztam. Jace nem csak romantikus, de bebizonyította, hogy a szerelmünkért bármire képes. - Köszönöm! - suttogtam a takaró alatt. - Köszönöm, hogy velem maradtál! - fürkésztem az arcát a félhomályban.

A boldogságunkat egy váratlan telefonhívás szakította meg. Hajnal három órakor arra ébredtünk, hogy Jace telefonja rezeg az éjjeliszekrényen. Nem figyeltünk oda, de mivel nem akarta abbahagyni, Jace lassan felült, majd megigazította a pólóját. A félhomályban kicsiket pislogva néztem, hogy a füléhez emeli, majd beleszól. - Jace Brown! - a hangja halk volt. Jace, nem beszélt. Viszont amikor a hajába túrt és szinte lassított felvételben láttam, hogy az ágy széléről a padlóra zuhan, pizsamában gyorsan felálltam az ágyból. - Az nem lehet! - emelte fel a hangját. - Ez nem lehet! Mit beszél?! - a fejét rázta, majd láttam, hogy sírni kezd. A gyomromra szorítottam a kezem és remegni kezdtem. Pokolian rossz előérzetem támadt. Ekkor Jace felállt, majd egyenesen rám pillantott. Sápadt volt. Nem volt színe. Mintha bármelyik percben elájulhatna. - Nem kaptam hívást! - sziszegte a fogai között. Ezen az éjszakán akkora méretű düh volt a szemében, hogy azt hittem, ebből óriási nagy baj lesz. - Este nyolc órakor engem hívott utoljára?! - Jace végig nézett rajtam, miközben hátra léptem egy lépést.

- Jace? - suttogtam, miután letette a telefont. Ekkor több dolog is történt. Jace szeméből nem csak óriási könnycseppek folytak, de a telefont is a padlóhoz dobta. A készülék széttört. - Mi történt? - sétáltam közelebb.

- A hugom...a kishugom...öngyilkos lett! - kiabálta, majd feltette a kezét, jelezve, hogy ne menjek közelebb hozzá. A keze remegett, kicsit oldalra hajolt és megtámasztotta magát az ágy felületén. Szemét összeszorította és rázkódó vállal sírt.

- Hogy mi?! - vezettem a mellkasomra a kezem. Éreztem, hogy elsápadok és az erőm is elhagyott. Remegett a lábam, azt hittem, hogy elájulok. A káosz hamar a padlóra kényszerített. Mégis mi történik? Abban a pillanatban, hogy megtudtam: minden összeállt. Uramatyám! Nem! Az nem lehet! Kérlek istenem, mondd, hogy nem lehet! Jace, úgy nézett rám, mint még soha.

- Egyszer fogom feltenni a kérdést! - közelebb lépett, a kezét feltette, majd a szemembe nézett. Éreztem, hogy a szívem a torkomban dobogott. A lábam remegett és hangosan sírtam. Tudtam, hogy mi lesz a vége. - Te voltál az, aki kinyomta a hívását?

- Én... - majdnem elájultam, ezért megfogtam az ágy szélét, hogy megtudjam tartani magam. - Hívott téged valaki...de nem tudtam, hogy... - nem tudtam folytatni, mert Jace az ágy szélére ült és tenyerébe temette az arcát, majd hangosan sírni kezdett. Összerezzentem, hiszen nem fogtam fel, hogy mi történik. Álmodok? Remélem, hogy csak álmodok. Istenem! Ez nem történhet meg! Nem lehetek én az oka...nem lehet!

- Ha akkor beszélek vele, még életben lenne! - kiabálta, majd felállt és nekem dobta a fehérneműt. - Takarodj! - vállamnál fogva megfogott és az ajtó felé lökött. A pillanat hevében azt sem tudtam, hogy mi történik. - Ha akkor oda adod a telefont akkor le beszéltem volna róla! Rám hallgatott volna! Ő mindig csak rám hallgatott! De te kinyomtad a kurva szájbavert telefont! - az ajtót kinyitotta. - Kinyomtad és a hugom utána öngyilkos lett!

- Jace! Kérlek...

- Takarodj az életemből! Nem akarlak még egyszer itt látni! - olyan erővel lökött ki a folyosóra, hogy azt hittem, elesek. - Tűnj az életemből! Takarodj! - az ajtót becsapta maga után. - Hordd el magad Evelyn!

Amikor az ajtó előtt álltam, egy könnycsepp sem folyt ki a szememből. A fehérneműt a mellkasomhoz szorítottam, miközben a sokkból kizökkenve próbáltam felfogni azt, ami történt.

Nem tudtam felfogni, de arra rájöttem, hogy örökre elvesztettem Jace Brownt.