December

- Ez normális, csajszi! December első hetében már karácsonyi dalokat nyomnak a plázában! - nevetett Christian, miközben Laurát néztem, aki Instagrammon rögzítette a történéseket. Laura levideózta, hogy a bevásárlóközpontban a karácsonyi hangulat uralkodott. A magas mennyezetről óriási szürke gömbök lógtak. A fém korlátokon arany színű boa és piros masni volt. Minden üzlet és kirakat elején mű hó és apró díszek voltak. Én csak nevetve megráztam a fejem, majd csináltam pár képet és elküldtem Jacenek, aki egy mikulás és egy perverz fejű emojival válaszolt. Erre nem válaszoltam semmit, hiszen csak a képen vettem észre, hogy egy fehérnemű üzlet kirakatát fotóztam le. Természetesen a lift mellett található dísz szarvast és a pici mikulást nem vette észre. Helyette azonnal kiszúrta az alig látható fehérnemű üzletet. Ekkor rezgett a telefonom. Kicsit félre álltam, hogy el tudjam olvasni.

12: 01 Jace:

Szia! Már tudom, hogy mit kérek mikulásra!

A szám elé tettem a kezem, hogy ne nevessem el magam. A romantikus pillanat miatt szóltam a többieknek, hogy nyugodtan menjenek tovább, mert én benézek az egyik üzletbe. Elpirulva emeltem a fülemhez a telefont és az egyik pad szélére ülve keresztbe fontam a lábam. A térdig érő fekete magassarkú csizmát piszkáltam, miközben Jace halkan a telefonba szólt. - Szia, Evelyn!

- Szia, Jace! - motyogtam szerelmesen. - Szerintem te valamit nagyon félreértettél! - a fejemet csóváltam, miközben a rénszarvas felé pillantottam. - Én csak a rénszarvast akartam megmutatni! Hihetetlen, hogy milyen gyönyörű! Minden csillog-villog!

- Ne tereld a témát! - mondta, majd tovább suttogta. - Látod még a fehérnemű üzletet?

- Igen! - pillantottam felé.

- Látod az ajtó mellett található bábut? - ekkor összehúzott szemöldökkel pillantottam a bábun található fehérneműre. A fehérnemű gyönyörű és nagyon merész volt. A bugyi része vörös csipkés, a széle feketén fodros volt. A bugyitól lefelé fekete vékony szatén csík vezetett, ami összeköti a bugyit a fekete, térdig érő harisnyával. A melltartó része szintén vörös volt, viszont teljesen átlátszó csipke, ezért semmit nem fedett, vagy takart el. Ekkor felvontam a szemöldökömet.

- Megkaphatod karácsonyra! - egyeztem bele.

- Én mikulásra szeretném!

- Biztos, hogy nem!

- Evelyn! - nevetett. - Nem tudok még két hetet várni! Látni szeretném rajtad azt a fehérneműt! Férfi vagyok! És a férfiak odáig vannak a különleges darabokért! És tudod miért? Ez nekünk olyan, mint amikor az étteremben végre hatalmas tálcán hozzák a főfogást: csalogat és azonnal bele kell kóstolni!

- Egyezzünk meg abban, hogy veszek a méretemben! - mielőtt Jace bármit mondott volna, nevetve bontottam a vonalat és a fehérnemű üzlet felé sétáltam. Miközben az embereket kikerültem, azon gondolkodtam, hogy rohan az idő. Az ősz után szinte szempillantás alatt megérkezett a december. A hónap első hetében valóban hideg és fagyos idő uralkodott Londonban. Az utak lefagytak, az autók és a tömegközlekedés is lelassult. A vízcsap vezetékek befagytak, és nehezebben jön a meleg víz. A száraz, hideg időjárás miatt a kézfejem kiszáradt, ezért rendszeresen kenem és mindig piros kesztyűt viselek. Emlékszem, hogy mennyire szerettem az őszt. Most, hogy beköszöntött az igazi tél, nem csak hiányzik, de nehezen viselem az időváltozást.

Miután megvettem a fehérneműt, egy elegáns fehér táskába helyezték nekem és udvariasan átadták. Az elegáns üzletből kilépve a telefonom rezgett, ezért a vörös hosszított kabátom mély zsebébe nyúltam és kihalásztam. Anya neve jelent meg a képernyőn, ezért a mozgólépcső felé sétálva fogadtam a hívást. - Szia, anya! Mizu? - léptem rá az egyik fokra. A lépcső tetejéről láttam az egész bevásárló központot. Azt is láttam, hogy a többiek a Starbucks kávézó egyik asztalához ültek és jókedvűen beszélgettek. Mivel tudtam, hogy hol vannak, nem lesz nehéz megtalálni őket.

- Szia, kicsim! Jól vagyok! Kérdezhetek valamit?

- Persze! - motyogtam, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy a férfiak feltűnően megbámulnak. Igazából soha nem érdekelt, hiszen amíg nem zaklatnak, addig tudomást sem veszek róluk, viszont zavaró tud lenni, amikor az ember arcába bámulnak. - Mit szeretnél kérdezni? - léptem le a mozgólépcsőről, majd megálltam a hatalmas fenyőfa mellett.

- Emlékszel Emettre, igaz? Ma estére áthívtam egy vacsorára! Szólj Jacenek is!

- Nahát! Ez remek! Jól van, anya! - húztam össze a szemem, miközben az egyik ajándékbolt kirakata előtt megpillantottam egy olyan bögrét, aminek elején mikulás ruhát viselő szőke nők mosolyogtak. - Megbeszéltük! Biztos vagyok benne, hogy jó lesz!

Tíz perc múlva kuncogva léptem ki az ajándéküzletből és elrejtettem a becsomagolt bögrét. Azt hiszem, hogy Jace meg fog lepődni, amikor a fehérnemű helyett a bögrét kapja mikulásra.

- Ezzel azt akartam mondani, hogy ha legalább mínusz fokok vannak, legalább a hó eshetne! - hallottam Laura hangját, miközben csatlakoztam a többiekhez. A társaságunknál hiányzott Logan, aki az édesapjánál tölti a hétvégét. Kicsit úgy éreztem, hogy távolságtartó velem, de talán így lesz a legjobb. Nem szeretnék közel kerülni hozzá, hiszen lehet, hogy neki az mást jelentene. Szerintem minden ember életében szerepet játszott legalább egyszer a viszonzatlan szerelem. Sokan ismerik és tudják, hogy néha valóban nem vezet jó útra.

- Egyébként igen! - zökkentem ki. - Sokkal szebb a fehér December! - néztem az étlapot és elolvastam, hogy milyen kávék vannak.

- Basszus! Még mindig emlékszem az első napunkra az egyetemen! - sziporkázott Christian. - És most nézzetek ide! Négy hónap, csajok! Négy hónap! - mutatta az ujjával.

- Egyébként, igen! - tette le a telefonját Laura. - Szerintem a mindennapok miatt észre sem vettük, hogy rohan az idő!

Ekkor lesütöttem a szemem. Még csak most tudatosult bennem, hogy mennyi minden történt. Elpirulva elmosolyodtam, amikor eszembe jutott az első találkozásom Jaceel. Emlékszem, hogy én takarítottam ki a lakást, amikor ő benyitott. A pillanatnak köszönhetem, hogy ott és akkor találkoztunk. Legközelebb az egyetemen találkoztam vele és akkor tudtam meg, hogy a tanárom lett. Azóta a nap óta kezdetét vette valami. Sok héten és hónapon keresztül elkezdtünk egy játékot, amit egy nő és egy férfi csinálhat. Vonzódtunk egymáshoz, kerestük a másik társaságát, aztán elutaztunk Franciaországba. Ott egymásba szerettünk, megcsókoltuk egymást. Párkapcsolatban tértünk vissza és próbáltunk barátkozni a gondolattal, hogy milyen kapcsolatban is élni. Még mindig emlékszem, hogy voltak hullámvölgyek. Nem is kevés. Képbe jött Jace húga, ezért ő hazautazott. Az apám rettegésben tartott, de a végén az lett, hogy egymás mellett maradtunk. Furcsa, de úgy érzem, hogy minden a helyére állt. Az őszi hónapokban nem terveztem el a karácsonyt. Igazából nem akartam nagy felhajtást. Egy - két apró ajándék a szép fa körül...ennél többre nincsen szükségem.

Este hat órakor egy zöld blúzt és egy zöld elegáns nadrágot viseltem. A hosszú hajamat kivasaltam, miközben a tükör előtt állva megigazítottam a hajam. Nem létezik az a púder, vagy korrektor, ami elfedi a szeplőket, ezért sem próbáltam meg, kifesteni magam. Fél füllel meghallottam, hogy Emett megérkezett, ezért udvariasan kiléptem a szobából. Emett, szürke ballonkabátban, kockás sálban és sapkában lépett be az ajtón. A kezében két ajándék táskát és egy üveg bort tartott. Hófehér mosolyával és udvariasságával azonnal levett a lábamról. Két puszival köszöntötte anyát, majd átadta neki az ajándékot. A magas férfi, ekkor felém fordult. - Te biztos Evelyn vagy! Édesanyád sokat mesélt már rólad! Remélem szereted a desszertet! - átnyújtotta a színes ajándéktáskát.

- Szeretem! És én is nagyon örülök! Foglalj helyet! - intettem az egyik szék felé, miközben kopogtak az ajtón. - A barátom lesz az! - pillantottam Matt felé, miközben kinyitottam az ajtót és Jace ragyogó mosolyával találtam szembe magam. A sötétkék kötött pulcsija nem csak kiemelte a szürke szempár csillogását, de kiemelte a felsőteste vonalát is. - Szép estét! - nyomtam egy puszit a szájára.

- Mindenkinek szép estét! - lépett be Jace, miközben átadta nekem az egyik ajándékomat. - Ne most bontsd ki! - suttogta a fülembe.

- Ó te j ég... - motyogtam vörös arccal.

- Barbara! - adta át anyukámnak az ajándékot, aki hálásan megköszönte. Ekkor Jace, Emett elé lépett. - Jace Brown! Ne haragudjon! Nem tudom, hogy mit szeret, de a jó öreg vörös bornak senki nem mondhat nemet! - nyújtott át neki egy zacskót.

- Az a Jace Brown!? - lepődött meg. - Rengeteg festményét vásároltam már meg! - csóválta a fejét.

- Valóban? - kérdezte Jace. - Ennek nagyon örülök!

- Számomra megtiszteltetés! Mikor tavaly Franciaországban jártam, akkor az egyik kiállításán is részt vettem! Mindig is lenyűgözött a tehetsége! Arra viszont nem számítottam, hogy Londonba költözött!

- Ez egy bonyolult történet! - válaszolta, miközben lesütöttem a szemem. - Állandó lakhelyem Franciaországban van, de itt kaptam munkalehetőséget!

- Hát persze! Ez így már érthető!

A vacsora nagyon jól telt. Nagyon jól éreztem magam, viszont valamiért úgy éreztem, hogy anya szívesen maradna kettesben Emettel. Ezért elköszöntünk és ajándékkal a kezemben átmentem Jace lakására. A francia ágy szélére ültem, miközben nevetve kibontottam az ajándékot. A fehér bögrémen félmeztelen mikulás jelmezbe öltözött férfiak voltak. - Jace! - nevettem hangosan. - Soha nem fogok ebből inni!

- Mert én, igen? - mutatta fel a tőlem kapott bögréjét.

- Inkább örülj, hogy hamarabb megkaptad! Ez a mikulás ajándékod lett volna! - mosolyogtam, hiszen tudtam, hogy ebben a pillanatban csalódott.

- Nem ezt beszéltük meg! Arról volt szó, hogy fehérneműt veszel magadnak!

- Mondtam, hogy karácsonykor megkaphatsz abban!

Miközben a kifejezetten sezxi bögrémet fogtam, láttam rajta, hogy valami nem oké. Jace, nagyot sóhajtva leült mellém az ágy szélére, majd összefonta maga előtt a karját. A padlót nézte, ezért a fejemet ráztam. - Mi a baj? - a tarkójára helyeztem a kezem és simogatni kezdtem. Ekkor Jace elhúzta az ajkát, majd megcsóválta a fejét.

- Egy kicsit aggódok a hugom miatt! Ma reggel beszéltem vele és a hangja nem volt túl boldog! - felvonta a szemöldökét. Úgy láttam, hogy ez a dolog felzaklatta őt, ezért aprót nyeltem. - Szerintem nagy rajta a nyomás, hiszen egyedül fogja tölteni az év utolsó hónapját! - suttogta. - Én mondtam neki, hogy karácsonyra haza megyek, de meggyőzött arról, hogy nem kell, meg egyébként is a barátnőjével fog ünnepelni!

- De? - suttogtam.

- Amióta a húgom elvetélt, pszichológushoz jár! - biccentette oldalra a fejét. - És tudom, hogy lelkileg még mindig nincsen rendben! Az a baba volt a mindene! És a hugom eleve egy nagyon érzékeny nő! Néha erős mint a szikla, de egyébként érzékeny és könnyen meg lehet bántani!

- Akkor töltsd nála a karácsonyt! - suttogtam. - Megértem!

- Télen lehetetlenség eljutni Franciaországba! Már most két órás, meg három órás késések vannak! Mindegy! - vakarta meg a borostáját. - Minden nap hívni fogom őt!

- Én melletted állok, mindegy, hogy döntesz! Emlékszel? - karoltam át a tarkóját. - Engedni kell, hogy a másik szárnyaljon! Ha reggel szeretnél elmenni, akkor nem tartalak vissza!

- Köszönöm! Nagyon szeretlek! - suttogta halkan.