London

A londoni repülőtéren való landolás után úgy döntöttem, hogy beülök az egyik étterembe és rendelek valamit. Az emberek közt sétálva elkapott egy furcsa érzés. Régóta nem jártam Londonban, de most mindent bepótolhatok, amit nem tudtam. Mindig is szerettem a várost, bár a sok eső miatt nem jártam ide gyakrabban. Itt az emberek közvetlenek, sokat mosolyognak és udvariasak. Miután kerestem magamnak egy asztalt, elővettem az étlapot és a telefonomat. Még Párizsban láttam egy otthonos lakást, amit új bérlőknek szeretnének kiadni. Azonnal beszéltem a tulajdonossal és le is foglaltam a lakást, ami a térkép és az utca szerint is közel van az egyetemhez, ami szintén egy zsúfolt, utcában található. A tulajdonos mondta, hogy legkésőbb tizenegy órakor vehetem át a kulcsokat, ezért a karórámra pillantva vettem tudomásul, hogy van még két órám.

- Tudom haver! Ez hirtelen jött! A nagy pakolásban időm sem volt szólni! - hátra dőltem a széken és fogadtam a legjobb haverom hívását, aki felháborodva szólt bele a készülékbe. A szemem felcsillant, mikor megpillantottam a csinos pincér hölgyet, aki a rendelt ételt hozta. Nem a friss sült sajt, nem a csirke, de még a bor sem érdekelt. Alaposan végig néztem a csinos nőn, aki csak ravasz tekintettel mosolygott. Az asztalra helyezte az ételt, közben mélyen a szemembe nézett és alaposan előre hajolt, hogy a szűken gombolt ingét alaposan megnézhessem. Szeretem, mikor felveszik velem a játékot, hiszen ez azt jelenti, hogy bejövök nekik. Általában minden nő zavarba jön a közelemben, de hát mit tehetnék! Nő és férfi játéka néha a párnák közé repíthet. De bárcsak megtalálnám azt a nőt, aki nem csak szép, de kiegészít engem. Miután megköszöntem, a pincér bólintott és magamra hagyott. - Lehet, hogy nem maradok sokáig! - emeltem ajkamhoz a borospoharat.

- Lehet, hogy nem maradsz sokáig?! - nevetett harsányan. - Szép vagy, barátom! Nem elég, hogy elfelejtettél felhívni, de már Londonban is vagy! Azt hittem, hogy a legjobb barát szerepe az, hogy nekem mondj el mindent elsőként! - sziszegte a fogai között.

- Igazad van és ezer bocs! Igazából csak a pénz miatt fogadtam el! Mondani sem merem, hogy milyen fizetést kapok, de hé! Kipróbálom! Csak gondolj bele! Művészet és rajz? - csóváltam a fejem. - Imádnám! Én... azt hiszem, hogy mindig is vágytam arra, hogy tudásomat át tudjam adni másnak is! - kóstoltam meg a csirkét.

- Szóval akkor, szexi tanár bácsit fogsz játszani? - kuncogott. - Akkor most mondom, hogy nem lesz több lefestett test meg hancúr a díványokon!

- Honnan tudod te azt?! - húztam pajzán vigyorra az ajkam, mire Jake hümmögöt egyet. - Viszont szeretném, ha elküldenéd a munkáimat ide Londonba! - bólintottam határozottan. - Szeretném befejezni azt amit elkezdtem! Az ecseteket, festéket és pár kisebb vászont tudtam bepakolni! Szabadidőmben szeretném folytatni azt a khm...több alkalmas kalandot - helyeztem homlokomra a kezem.

- Tehát többször dugtad meg a tegnap esti nőt! Értem én! Figyelj, ma úgy is megyek a postára, szóval nem gáz! Elküldöm a több alkalmas munkádat! - szívta a vérem. - Azért bolond vagy, hogy így itt hagytad az életed! Igaz én nem tudok festeni, de folytathatom?!

- Eszedbe ne jusson hozzá nyúlni! - feszült meg a testem, mire váratlanul felém sétált a pincér nő és egy pici lapot helyezett az asztalomra. A szemem sarkából láttam, hogy letekeri keskeny csípőjéről a kötényt, majd szünetre indul. A szemöldökömet felhúztam, hiszen nem számítottam ilyen közvetlen, barátságos viselkedésre. A lapot elolvasva mosolyra húztam az ajkam. - Tudod mit? - helyeztem az öltönyöm zsebébe. - Egyre jobban szeretem Londont!

- Ohó! Ismerem ezt a hangstílust! Ki a következő jelölted? - mielőtt Jake tovább faggatott volna, kinyomtam a hívást, lassan felálltam és elegáns léptekkel elindultam a csinos, de annál rosszabb pincér lány felé. A repülőtéren nehéz volt követni útját, hiszen az emberek mindig keresztezték az utam, sokan előttem megálltak, hogy az indulások időpontját jobban szemügyre vegyék. Láttam, hogy a nő belép az egyik személyzeti mosdóba, amit alkalmazottak használnak, ezért úgy gondoltam, hogy utána megyek. Esetleg ha valamit félre értettem, majd azt mondom, hogy eltévedtem.

- Megtalált! - a tükörnek támaszkodva igazította meg szolid, de annál szebb sminkjét. Haját szoros kontyba kötötte, miközben megigazította telt ajkán a rúzst. - Talán átutazóban van? - felém fordult, csípőjét a fehér mosdókagylónak támasztotta.

- Mondjuk úgy, hogy hosszabb ideig maradok! - kicsit lazítottam a nyakkendőmön, hiszen úgy éreztem, hogy bármelyik percben megfulladok. - Én szókimondó férfi vagyok! Udvarias, a nőket pedig tisztelem, de nem szeretem a felesleges szó váltásokat! Pontosabban fogalmazva, szeretem a lényegretörő, ám annál tömörebb kommunikációt! - helyeztem övemre a kezem, mire a nő felült a mosdókagylóra, keskeny lábát a szemem előtt szétnyitotta és hátra hajtotta a gyönyörű fejét.

- Ez elég lényegretörő? - helyezte tarkójára a kezét, mire hátra léptem, bezártam az ajtót és lehúztam a sliccemet. Lehetek egy utolsó szemétláda aki kihasználja a nőket, de ez nem így van. Gyönyört nyújtok neki. Ha belemegyek egy aktusba, akkor kötelességemnek érzem azt, hogy boldogok legyenek a végén. - Nem baj, ha nincsen nálad gumi! Szedek fogamzásgátlót! - suttogta, miközben kezemet finoman simítottam a lapockájára és a szemébe nézve közelebb húztam magamhoz. A szeme már csillogott, az ajkát résnyire kinyitotta. Az arca kipirult, tenyeremet a szívére vezettem, hogy érezzem, hogy dobog.

- Gyakran csinálod ezt?

- Ezt nekem kéne kérdeznem tőled! Látszik, hogy rutinos vagy ebben! Rutinos vagy abban, hogy idegen nőkkel szeretkezel? - biccentette oldalra a fejét, mire felvont szemöldökkel lehorgasztottam a fejem és egy hirtelen mozdulattal belé csúsztam. Semmi előjáték, semmi becézgetés. Nem volt szükség rá. Én vevő vagyok az alkalmi szexre ő pedig gyönyörre vár.

- A szeretkezés túlzás lenne! De tény, hogy nem szeretek durva lenni! Soha semmilyen körülmények között nem vagyok durva a nőkkel! - miközben ki és be mozogtam, éreztem, hogy azonnal egymásra hangolódtunk. Nekem szabadságot és hatalmat nyújtott, hogy benne lehetek, ő pedig élvezte és megfeszült a teste. Szerettem a kölcsönös játékot, hogy vevő arra, amit csinálok. Jobban magamhoz húztam, közben ajkát a számra tapasztotta és megcsókolt. A csókért soha nem rajongtam, de milyen férfi lennék, aki visszautasítani egy édes csókot?

- Köszöntöm az országunkban! - nyögte, majd hátra hajtotta fejét és a kezemet megmarkolva hangosan felnyögött.

A repülőtérről taxi vitt a lakáshoz, amit kibéreltem. Örültem, hogy nem tömegközlekedéssel mentem, hiszen annyira nem szeretem a tömeget, főleg ha egy buszon, vagy egy metrón kell utaznom velük. A sofőr segített kiszedni a csomagtérről a bőröndöket, utána átadtam a pénzt és megköszöntem az utat. Kockás sapkáját emelte mellettem, kezével pedig megpödörte a fekete harcsa szerű bajuszát. Felvont szemöldökkel álltam a szürke, kicsi régi stílusú háztömb előtt, aminek harmadik emeletén égtek a villanyok, tehát már átvehető. Ezaz! Erre vártam! A kezembe vettem a bőröndöket és a táskát amiben az ecsetek és a vászon volt.

A lakás ajtó előtt állva összehúzott szemekkel szemezgettem a 09-es számmal, amiről a barna régi festék félig lejött. Azonnal megtetszett a tömb ház régi stílusa és az illata, ami nem öreg, inkább régi volt. Kellemes, nyugodt helynek tűnt. Tudtam, hogy szeretni fogom. Mivel az ajtó résnyire nyitva volt, úgy gondoltam, hogy belököm magam előtt. A kezemet az arany színű poros kilincsre helyeztem, de ekkor több dolog is történt. Megmagyarázhatatlan dolog történt, amikor a kezemmel együtt valaki bent állva magára húzta az ajtót. A lendület miatt ez a valaki elvesztette az egyensúlyát és hátra zuhant, de én átléptem a küszöbön, a dereka mögé csúsztattam a kezem és megtartottam a nő testét. A másodperc töredéke alatt mélyen szemezgettem ezzel a zöld szempárral amit kiegészített a szív alakú arcán található elképesztően vonzó szeplők. Azt hittem, hogy csak álmodok, de ebben a pillanatban valóban egy gyönyörű, vörös hajú lányt tartottam a karjaim között, aki annyira meglepődött, hogy folyamatosan az arcomat fürkészte. Biztos voltam abban, hogy nem hallott engem, hiszen a fülében most is üvöltött valamilyen lassú, romantikus zene. Mivel annyira meglepődött mint én, egy lassú mozdulattal húztam ki füléből a fülhallgatót és még mindig a karjaim közt tartva végig néztem a telt ajkán és a hosszú, vörös haján ami simogatta a kézfejem.

- Ön az új lakó? - suttogta elkerekedett szemekkel, miközben a háttérben felmosóvödröt és seprűt pillantottam meg. Ekkor állt össze a kép. A fülhallgatót kivette a kezemből és a zsebébe gyűrte.

- Micsoda találkozás, kérem szépen! - simítottam meg kezemmel a derekát, de ekkor hirtelen egy határozott mozdulattal kezével megfogta a kezem és letolt magáról. A haját hátra túrva visszakapta az egyensúlyát, majd hátra lépett egy lépést, hogy távol legyen tőlem. Ekkor felvontam a szemöldököm. - Semmi köszönöm, vagy ilyesmi? Az előbb mentettem meg az életét!

- Az életemet? - fújt ki egy vörös tincset a zöld szeméből. Ó te jó ég! Ki ez a nő és mikor festhetem le?!

- Ki tudja, hogy mi történt volna! A feje is sérülhetett volna, vagy akár a könyöke, az pedig eltörhetett volna, vagy mondja, nem fáj a feje? - léptem közelebb, de ekkor nevetve feltette a kezét, majd oldalra lépett, jelezve, hogy útjában állok.

- Jól vagyok! A kulcsokat adnám oda, ha engedi! - miközben egy elegáns mozdulattal elengedtem, ő átlépett a szomszéd lakás ajtaján. Miközben az ajtót résnyire nyitva hagyta, oldalra biccentettem a fejem és ekkor megpillantottam a falon, egy olyan gyönyörű festett rókát, amilyet életemben még nem láttam. A fehér falra festett állat vörös volt, és vörös csíkban folyt le a padló felé. A kisugárzása, de még a mondanivalója is tökéletesen tükrözi a ravaszságot, és a rókák természetét. Az állat körül kék és rózsaszín pillangók szálltak, mintha a róka elől menekültek volna. Ez a rajz páratlan volt, egyedi, tökéletes, a színek pedig olyan szinten elrabolták a figyelmem, mintha csak én magam festettem volna oda. A kérdés már csak az, hogy ki ez a nő és mikor festhetem le?

- Maga festette ezt a rókát?

- Igen! - kibálta, majd kilépett és a kezembe adott egy kulcsot. - Parancsoljon! Az édesanyám minden hónap végén szokta beszedni a havi lakbért! Ha bármilyen panasza van a lakással kapcsolatban, akkor nyugodtan jelezze az édesanyámnak! - két kezével hátra túrta a majdnem fenekéig érő vörös haját. A hajzuhatag úgy omlott a vállára, olyan gyönyörű mozdulattal, hogy a szívem azonnal azt parancsolta, hogy muszáj lefestenem. Meztelen. Takarás nélkül. Semmi anyag, semmi szatén. Csak meztelen.

- Köszönöm...khm... - néztem mélyen a szemébe.

- Evelyn! Akkor a viszontlátásra! - mielőtt bármit tudtam volna mondani, Evelyn becsukta maga után az ajtót, én pedig ott maradtam az üres folyosón.

Ilyenkor szokták azt mondani, hogy What the fuck?