Reggel az első utam Logan lakásához vezetett. A történtek után úgy éreztem, hogy kicsit durva voltam vele, hiszen nem írt vissza. Miután látta az üzenetem folyton azon gondolkodtam, hogy vajon megbántottam-e. Ma reggel tudatosult bennem, hogy szimpla egyszerűséggel leszarta, hogy mit írtam neki, hiszen jogos. Nekem nem állt jogomban mérgesnek lenni. Logannek annál inkább. Évek óta szerelmes belém, soha nem bántott meg. Egyszer sem adtam neki esélyt, még a fejemben sem fordult meg a gondolat, hogy megpróbálhatnánk. Most, hogy valószínűleg barátnője lett, a szívemben minden a feje tetejére állt és csak reménykedni tudtam, hogy nem késtem el.

Annyira siettem, hogy esernyőt sem vittem magammal. Az eső fél úton utolért, úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Annyit tudtam tenni, hogy összefogtam a vörös hajam és a villamos megállótól futottam Logan lakásáig. A régi ajtó előtt kifújtam magam és hevesen dobogó szívvel kopogtam rajta. Az esőcseppek végig folytak az arcomon. Egy laza mozdulattal letöröltem őket és reménykedve vártam, hogy Logan kinyissa nekem az ajtót. Bármit megtettem volna, hogy mosolyogva fogadjon. De amikor az ajtót kinyitották a mosoly lefagyott az arcomról. Szinte lassított felvételben láttam, hogy egy majdnem meztelen, csupán egy fekete inget viselő lány nyitott ajtót. Ő volt Logan új barátnője. A nő gyönyörű volt, szőke haját kócos kontyban viselte, a keskeny testét tökéletesen takarta az ing. Én csak ott álltam az esőben és imádkoztam, hogy bírjam ki sírás nélkül. Amikor lépni akartam, Logan is megjelent a háttérben. Valószínűleg nem számított rám, mert egy törölköző takarta formás derekát. Ahogy nekem, úgy az ő arcáról is lefagyott a mosoly. Mélyen a szemembe nézett, láttam rajta, hogy ebben a pillanatban nem boldog. Miközben zuhogott az eső megkockáztattam az alkalmat és hátra léptem pár lépést, nem törődtem azzal, hogy az eső függöny alatt állok.

- Ő nem az évfolyam társad? - a szőke hajú lány felém bökött, majd a fejét csóválta. - Gyere be! Megázol! - a kedves szavak ellenére Logan és én teljesen lefagytunk, csak egymást néztük. Képtelen voltam elhinni, hogy lefeküdtek. Ezek szerint elfelejtett. Végleg. Mielőtt Logan bármit is mondott volna, csak bénán intettem, majd megfordultam és orbitális nagy könnyektől elázott arccal a villamos megállóba futottam. Így kezdődött a hétvégém. Szenvedéssel. Szenvedtem, mert azt hiszem, hogy érzek vslamit a legjobb barátom iránt. De azt hiszem, hogy  lekéstem valamiről, amit már átvettek helyettem. Szép is az élet. Nagyon szép...

Másnap reggelt egy kávéval kezdtem, de a történtek még mindig hatással voltak rám. Szellemként járkáltam a lakásban, még anyát is megijesztettem, pedig tudja, hogy nem szoktak gondjaim lenni. Az emeleten miközben kinéztem az ablakon és max hangerőre tekertem a zenét, rájöttem arra, hogy a szívem mélyén talán mindig is éreztem valamit iránta. Talán annyira természetesnek tünt, hogy bele sem gondoltam abba, hogy esetleg többek is lehetnénk. Miközben szólt a zene, oldalról mozgást észleltem. A szemöldökömet is ráncoltam, hiszen nem tudtam, hogy ki lehet az. Összerezzentem, amikor megpillantottam Logant, aki halvány mosollyal az arcán nézett engem. Elpirúlva húztam ki fülemből a fülhallgatót és meglepetten végig néztem rajta. - Hogy jöttél be?

- Van kulcsom! Még te adtad, nem emlékszel? - forgatta a mutatóujján, mire oldalra pillantottam és határozottan bólintottam.

- Nem tudnám elfelejteni! - fordultam felé, Logan pedig leült mellém az ablakpárkányra. Nem mondott semmit, csak levette magáról a bőrdzsekit és az ágyra dobta. Ekkor megcsapott a parfüm illata, de nem Logan illata volt. Édes női illatot szívtam be. Azt hittem, hogy ott helyben elájulok. Rossz érzés volt a lány illatát érezni rajta. Mintha már nem az enyém lenne. Mivel csak csendben ültünk egymás mellett úgy éreztem, hogy bocsánatot kell kérnem Logantől. - Sajnálom az üzenetet! Nem akartam rosszat! Én csak... - kerestem a szavakat, miközben a sötét hajába túrt.

- Te csak megijedtél, hogy elveszítesz - fejezte be helyettem a gondolatmenetet. Az arcát fürkésztem, azt a tökéletes, borosta fedte arcát, amit annyi nő imád. Én magam sem tudom, hogy mit érzek iránta. Se szerelmet, se barátságot. A kettő között valamit biztos. Ekkor Logan a combomra csapott. Ebben a pillanatban bevillant egy kép. Jace Brown ugyan ezt a mozdulatot tette a lépcsőházban. Mindkét érintés más érzést váltott ki belőlem. Az egyik felébresztette bennem a nőt, a másik semleges volt.

- Nem történt semmi baj! Figyelj, sajnálom, hogy ott akkor olyan formában fogadtunk téged!

- Tehát komoly a dolog? - suttogtam a szemébe nézve. Logan a vállát rántotta, majd a rajzaimat nézve elnevette magát.

- Még mi sem tudjuk! Nemrég szakított a pasijával és tudod, hogy megy ez ilyenkor! Szüksége van a kalandra! Nekem pedig szükségem van arra, hogy elfelejtsek valakit - sóhajtotta, mire szomorúan néztem rá. Nem válaszoltam, csak az ujjaimat tördeltem és az ajkam szélét rágcsáltam. Szomorú volt ezeket a gondolatokat Logan szájából hallani. De valamiért megkönnyebbültem.

Logan egész nap nálam maradt. Rengeteg filmet és sorozatot néztünk. Képeket csináltunk instára és idétlen rajzokat készítettünk egymásról. Nem mintha számítana, de ebben Logan nyert. Olyan felválallhatatlan rajzot csinált rólam, hogy Oscart érdemelne. A fejem mint egy ufóé, az egyik szemem nagyobb és gülü. Csak egy kezem volt, a hajam pedig egy apró, vékony tincsből állt. A fogaim nagyok voltak és szakadt ruhát viseltem. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk az egymásról készült rajzokat. Akkor lettem szomorú, amikor az ajtó előtt elköszöntünk egymástól. Az egész nap tökéletes volt. Miért kell tönkre tennie azzal, hogy elmegy?

- V...vigyáz haza felé! Sok a rossz alak! - túrtam hátra a hajam. Logan végig nézte a mozdulatot, kicsit tovább nézett a szemembe. Ez miatt zavarba hozott, de már megszoktam. Istenem! Bárcsak tudnám, hogy mit akarok! Minden sokkal egyszerűbb lenne! Logan tökeletes. A szó szoros értelmében tökéletes. Eszméletlenül jóképű, okos, és tökéletes személyiséggel rendelkezik.

- Vigyázok! Esetleg ha valami bajom esik, akkor szólok, hogy vigyél be a kórházba! - nevetve az arcomhoz hajolt, majd nyomott egy puszit a szemem alá. Abban a pillanatban én nem tudtam elengedni. Még ő is meglepődött, amikor kisgyerekhez hasonlóan húztam magamhoz és úgy bujtam hozzá, mint egy kislány az anyukájához. Az sem érdekelt, hogy nem az ő illatát szagoltam. Hadj legyen rajta az én illatom is. Ezt neked te kurva! - Találkozunk az egyetemen - simogatta a hajam.

- Ó! Igen - léptem el egy lépést. - Találkozunk! - nyitottam ki az ajtót, majd lesütöttem a szemem, amikor Logan megfordult, de ekkor két dolog is történt. A lábam a földbe györekezett, amikor az ajtóm előtt Jace Brown szürke pólóban, térdnél szakadt farmerban és mezítláb állt. A másodperc töredéke alatt Loganre pillantottam, aki összeráncolt szemöldökkel nézte az egyébként a magánéletben, különleges stílust követő, fiatal tanárt. Éreztem, hogy az arcom azonnal vörös lett, ezért egy szót sem tudtam kibökni a számon. A kényelmetlen találkozás oka kizárás alapon az lehet, hogy megátkozott az a picsa. Ez biztos.

- Mr. Brown? - kérdezte először Logan, aki nem nézte jó szemmel azt, hogy a professzor az ajtóm előtt, mezítláb állt. - Mit keres itt professzor úr? - ekkor az ajtófélfának támasztotta a hátát és összefonta maga előtt a kezét. Ezzel a mozdulattal eltakart engem. Ajaj! Ennek nem lesz jó vége. Évek óta ismerem Logant, de még soha nem figyeltem meg, hogy milyen jó feneke van.  Ekkor Jace levette a szemüvegét és Logan szemébe pillantott. Oldalra álltam, hogy mindent szemügyre vegyek.

- Először is engedjen meg magának kevésbé otromba hangnemet, Logan! - húzta fel a szemöldökét, mire Logan kuncogott. - Másodszor is Evelynt akartam látni! - bökött felém, mire pislogás nélkül néztem rá. Azt hittem, hogy csak képzelődöm. Mi lehet ennél kellemetlenebb és szarabb szituáció? Vajon mit gondol Logan?

- Mit szeretne tőle? - kérdezte helyettem Logan. Még én is meglepődtem. Ritkán találkozok a védelmező oldalával, de ebben a percben úgy tünt, hogy engem véd.

- Amit szeretnék, az nem tartozik magára! - Jace Brown határozottan válaszolt, majd fél szemmel rám pillantott. - Akkor az előadás után megbeszéljük!

- Alapjáraton akkor kellett volna! Nem illő egy hallgató lakásához jönni! - megrántottam Logan kezét, jelezve, hogy most állítsa le magát.  - Este meg főleg! - tette hozzá. Valószínűleg nem tudta, hogy Jace Brown a szomszédom, mert a következő pillanatban Jace aprót bólintott és megfogadta szemközti lakás ajtó kilincsét. Logan ekkor meglepődött. Jace olyan szinten bevágta az ajtót, hogy az egész folyosó zengett a tompa hangtól. Nem tudtam, hogy a professzor úrra, vagy Loganre haragudtam jobban.

- Mégis mi volt ez?! - húztam be Logant a lakásba.

- Ezt én is kérdezhetném! Ő az egyetemen tanít!

- És?! - ráncoltam a szemöldökömet.

- Nem láttad, hogy teljesen rád van szállva?

- Mii?! - nevettem fel. - Ez képtelenség! A múltkor nem volt meleg víz a lakásban! Biztos vagyok benne, hogy erről akart beszélni! - egy létező kifogást találtam, bár nem láttam sok valószínűségét annak, hogy Mr. Brown erről akart volna beszélni velem.

- Ha már itt tartunk! Nem említetted, hogy a szomszédod! - bökött a másik ajtó felé.

- Miért kellett volna említenem? - böktem én is az ajtó felé. - Az anyám szobákat ad ki!! Amellett, hogy a postán dolgozik ezzel is foglalkozik! - kértem ki magamnak, miközben rájöttem a tényre, hogy Logan minden bizonnyal féltékeny lett. - Ne legyél féltékeny!

- Barátnőm van! Nem vagyok féltékeny! - ekkor kilépett az ajtón, majd becsapta maga után. Összefontam magam előtt a kezem és magamban elszámoltam háromig. Ekkor újra nyílt az ajtó és Logan lépett be rajta. - Inkább csak kavarunk, oké?

- Oké! - válaszoltam határozottan.

- Nekem amúgy sem jönnek be a szőkék - tette hozzá, majd megfogta magát és kilépett az ajtón.

Te jó ég! Micsoda nap!