Az egyik ruhaüzlet felé menet szerettem volna beugrani egy virágüzletbe, ezért miközben Evelyn a várost fényképezte olyan kérdésekkel bombáztam, hogy milyen virágokat szeret. Meglepett, mikor azt mondta, hogy ő nem az rózsákat szereti. Ő jobban szereti a különlegesebb virágokat, mert szerinte a rózsa nagyon elterjedt, és minden nő olyan virágot vár a szerelmétől. Miközben a járdán sétálva beszélgettünk, Franciaország egyik, ha nem a legszebb városában, rájöttem pár dologra. Az első az volt, hogy kibaszottul aranyos pár lettünk, a másik pedig az, hogy kibaszottul szerelmes lettem ebbe a vörös hajú nőbe. Bár az utóbbi miatt annyira nem lepődtem meg, inkább az ijesztett meg, hogy az iránta érzett szerelmem ennyire erős és intenzív lett. Még a gondolatba is belepusztultam, hogy jövő héten, mikor visszamegyünk Londonba, el kell játszanom azt, hogy semmi közünk egymáshoz. Miután átadtam Evelyn-ek a csokrot, csillogó szemekkel megköszönte és boldoggá tett az, hogy mosolyt csaltam az arcára. - Gyere! - megfogtam a kezét és próbáltam beinvitálni egy ruhaüzletbe, de Evelyn ellenkezett.

- Viccelsz, Jace Brow! Én nem tartok magamnál ennyi pénzt! - nevetve próbált ellenkezni, de amikor megcsikiztem a hasát, kénytelen volt emelt tekintettel és kifejezetten gyilkos pillantásokkal megajándékozni, miközben beléptünk a ruhaüzletbe. Az ott dolgozó francia hölgy, azonnal a segítségünkre sietett, de én intettem, hogy nyugodtan hagyja ránk a választást. Mivel több festmény kiállításon is jártam, én tudtam, hogy a hölgyek többsége milyen ruhát szokott viselni ilyen alkalomkor. Evelyn csendben sétált a ruhák között, nem mondott semmit, csak alaposan megnézte a ruhákat és az áraikat is. Volt amikor felnevetett, volt amikor lesápadt és azt kérdezte, hogy mi kerül rajta ennyibe. Nem terveztem drága ruhát venni neki. A tökéletes ruhát akartam, azt ami hozzá illik. Mivel vörös a haja, úgy gondoltam, hogy a kék legsötétebb árnyalata kifejezetten kiemelné a nem mindennapi színű haját és a szeplős arcát. - Nem hiszem el! Mit keresek egy ilyen drága üzletben? - amikor megpillantottam egy számomra tetszőleges ruhát, magamhoz hívtam Evelynt, és megmutattam neki. Boldog voltam, amikor láttam rajta azt, hogy tetszik neki a ruha. Alaposan megnézte magának, még a kezébe is vette és a hosszú alakos tükör előtt a ruhái elé helyezte. Ekkor mutattam a próbafülke felé.

- Erre tessék, kisasszony!

- Azt szeretnéd, hogy próbáljam fel? - helyezte magához a ruhát. A sötétkék, enyhén csillogó ruha felé böktem és megcsóváltam a fejem.

- Felőlem meztelen is lehetsz a próbafülkében, de akkor én is csatlakozom - a hátára simítottam a tenyerem, majd felemeltem a fekete függönyt és beinvitáltam őt a tágas próbafülkébe. - Én itt kint leszek! Ha nem tudod hátul becipzározni a ruhát, akkor szólj nyugodtan és segítek!

- Hát persze, Jace! Nem is te lennél! - durcásan húzta el a függönyt, de úgy éreztem, hogy ez túlságosan magas labda volt, ezért visszahúztam és elmosolyodtam.

- A segítségem nélkül úgysem tudod felvenni!

- Akkor fogadjuk!

- Miben? - mentem bele a játékba. Legszívesebben olyan mocskos dolgokat mondanék neki, amitől még én magam is zavarba jönnék. Evelyn nem válaszolt, csak behúzta a függönyt. Hátat fordítottam neki, mert képes arra figyelni, hogy leskelődöm-e, vagy sem. Miközben vártam és magamat néztem a tükörben, a telefonom rezgett a zsebemben. Amikor megpillantottam Jake nevét, azonnal fogadtam a hívást. - Mizu? - kérdeztem természetesen franciául.

- Ezt én akartam kérdezni! Megdugtad már?

- Hülye! - csóváltam a fejem.

- Szóval komoly a dolog, mi? - kérdezte, miközben bólintottam, mintha előttem állt volna.

- Komoly, Jake! Ebben az a durva, hogy csillog a szemem és remeg a kezem! Olyan érzés, amikor első osztályban beleszeretek az osztály legszebb lányába! - néztem magamat a tükörben. Az igazság az volt, hogy alig ismertem magamra. Valóban egy szerelmes férfit láttam magam előtt.

- Ezt jó hallani! Gratulálok, haver! Akkor gondolom, mindent elmondtál neki!

- Mindent?

- A múltadról! - és szóba jött az a téma, amit Evelny soha, semmilyen körülmények között nem fog megtudni. Evelyn az a fajta nő, aki nem csak elitélne, de nem értené meg, hogy mit miért csinálok. - Most miért hallgatsz?! - lepődött meg. - Ugye elmondod neki?

- Mit? Mondjam el neki, hogy a múltamban nem csak megdugtam, de fel is csináltam a nőket, akiket lefestettem?! - a hajamba túrtam, hiszen éreztem a szavaim súlyát. Én magam is tisztában voltam azzal, hogy amit csináltam, az Evelyn szemszögéből nézve egyszerűen elfogadhatatlan. - Igen! Ez az egy bűnöm van, haver! És ezt soha nem fogja megtudni!

- Úgy gondolod, hogy nem értené meg?

- Megérteni? Evelyn egyenesen utálna! Az ő világába nem férne bele ilyen dolog! Úgy tudja, hogy csak lefestettem a nőket! De gondolj bele, hogy mit szólna, ha megmondanám neki, hogy amúgy nem csak lefestettem, de előtte meg is dugtam őket, a következmények miatt pedig nem vállaltam felelősséget?!

- Igazad van! Utálna téged! Szerintem nem bírná elfogadni, hogy van egy ilyen múltad! De ez miatt ne érezd magad rossz embernek! Szerintem mindenkinek van a múltjában olyan dolog, amiről nem mesél szívesen! Meg egyébként is, én úgy tudom, hogy a nők többsége tudta, hogy akkor mire vállalkozik!

- Nekem csak az számít, hogy ami köztem és közte van, az működjön! És eddig nagyon jól működik! - fordultam hátra, amikor Evelyn szólt, hogy elkészült. - Találkozunk este a kiállításon?

- Persze! Ott tali!

A szememet lesütve letettem a telefont és a zsebembe csúsztattam. A múltamban valóban vannak olyan dolgok, amit ő és a szíve nem tudna elfogadni. Még akkor sem barátkozna meg vele, ha azt mondanám, hogy már nem csinálok olyat. Ha megtudná, akkor nem bízna bennem és magát féltené. Egyszerűen csak van valami, ami mindig a múlt része lesz. - Bemehetek? - kérdeztem a fekete függöny mellett.

- Persze! - amikor Evelyn válaszolt, bebújtam a függönynél, de amikor megpillantottam őt abban a sötétkék, térdig érő, feszes ruhában, majdnem elájultam. Elképesztően gyönyörű és elegáns volt ebben a ruhában, arról pedig ne is beszéljünk, hogy nem volt kivágott, nem volt rövid. Tökéletes volt. - Szerintem jó! - simított végig a combján.

- Nem jó, hanem tökéletes! És látom sikerült becipzározni is! - néztem végig rajta, miközben nem tudtam betelni a látványával. - Elképesztően gyönyörű vagy, Evelyn!

- Köszönöm szépen! - fordult felém, miközben közelebb léptem hozzá. Ő a hasamra simította a tenyerét és a szemembe nézve, elmosolyodott. - Örülök, hogy tetszik neked! Csak kicsit... - pillantott elpirulva az árcédulára.

- Kifizetem!

- Nem!

- Nagyon szeretném!

- Jace! Nem!

- Miért vagy ennyire ellene? - biccentettem oldalra a fejem, miközben biztos voltam abban, hogy logikus választ, nem tud rá adni. Evelyn csak a fejét rázta, miközben a tarkóm köré kulcsolta a kezét. - Egyébként tetszik, hogy ennyire makacs vagy! Teljesen felizgatsz! - ekkor a fülemhez hajolt.

- És mit szólsz ahhoz, hogy nincsen rajtam bugyi? - a szemöldökömet felvontam, az arcomra pedig pimasz mosoly ült ki. Ha ezzel kezdte volna, akkor a gyönyör miatt már nem állna a lábán.

- Szóval nincsen? - néztem végig rajta, a számban pedig összeszaladt a nyál. A fejét csóválta. Tudtuk, hogy ez mit jelent. Mégis kiábrándított, hogy a tüzes tekintete melett ott volt egy kislány, aki talán félt a közeledésemtől. - Mutatok valamit, ha engeded! - suttogtam mélyen a szemébe nézve. Mielőtt bármit csinált volna, oldalra biccentette a fejét.

- Érdekel, hogy mikor sajátítottad el ezt a domináns viselkedést! - a beszólását figyelmen kívül hagyva a füléhez hajoltam.

- Fordulj meg!

- Ez most egy parancs volt? - lassan hátat fordított nekem.

- Most hajolj le! Ígérem, hogy még nem fogok beléd hatolni!

- Jace! - a fejét csóválta, de mégis tette azt, amire kértem. Megígértem neki, hogy várni fogok a szexel, de szeretnék gyönyört adni neki. Ez nem rólam szólt. Arról szólt, hogy megtapasztalja azt, hogy milyen érzés egy férfi kezétől elgyengülni. Nem magamra gondoltam. Arra gondoltam, hogy engedje szabadjára a vágyakozó nőt. Azt akartam, hogy ne féljen kimutatni, hogy mi esik jól neki. És szerettem volna megtanítani neki azt, hogy milyen érzés egy férfi miatt elélvezni. Amikor Evelyn kicsit előrehajolt, én jobban behúztam a függönyt és mögé guggoltam. Kezemmel lassan simítottam végig a bokájától, egészen a vékony vádliját, a combját és lassan a lába közé haladtam. Hallottam, hogy felsóhajt, fél szemmel láttam, hogy kezét a tükör felületére támasztja.

- Látod? - suttogtam és lassan felegyenesedtem. Még nem érintettem meg, de tudta, hogy meg fogom. - Érted, hogy mit szeretnék, szépségem? - amikor a kezét felemelte és átölelte a nyakam, tudtam, hogy megadta magát. - Tedd szét a lábad! - nem kaptam megjegyzést, hogy parancsolgatok. Evelyn kipirult arccal engedelmeskedett, és megfeszült a teste, amikor kezemmel megérintettem a nőiességét. Milliószor megígértem magamnak, hogy ennél többet nem fogok csinálni. Ebben a pillanatban ezt nehéz volt betartanom. - Élvezed, igaz? - miközben simogattam és ingereltem, addig ő lehunyta a szemét és percenként felsóhajtott. Élveztem nézni, hogy az arca kipirul, hogy homlokán megjelentek a ráncok.

- Jace... - levegő után kapkodott, a tükörbe pillantva a szemébe néztem. Miközben simogattam és ujjaimmal ingereltem, csak az arcát figyeltem. A másik kezemmel a mellét karoltam, már éreztem, hogy szorításomban túlságosan feszült. Tudtam, hogy csak percek kérdése és elélvezik. A mellkasa gyorsan emelkedett, kezemmel éreztem, hogy nemiszerve megfeszül. Nem adta könnyen magát, de amikor tenyeremet végighúztam az egész nőiességén, az ingembe markolt, és nekem támasztotta a fejét, amikor lehunyt szemmel felnyögött. Levegő után kapkodva támaszkodott a mellkasomnak, én pedig letöröltem a kezem.

- Látod? - suttogtam. - Mondtam, hogy tökéletes ez a ruha!

- Seggfej vagy!

- Szívesen! - pusziltam bele a nyakába.