Szombat reggel Jace ágyán hasaltam és egy tálca reggeli mellett néztük meg a közös fényképeket amiket a tegnapi napról csináltam. Életemben nem éreztem még ennyire boldognak magam. Úgy érzem, hogy bármire képes vagyok. Amit Jace iránt érzek, igazi és mindennél erősebb. Az éjszaka milliószor újra játszottam a csókunkat. Annyira intenzív és igazi volt. Tele volt erotikával, felszínre tört vágyakkal és szenvedéllyel, amit egymás iránt tápláltunk. Jace mellett kezdem megtapaszni azt, hogy mit jelent, mikor valakit szeretek és ő is viszont szeret. A gyomromban nem szunnyadnak a pillangók. Ez már szerelem. A meglepő az volt, hogy túlságosan könnyen feledkeztünk meg arról, hogy valahol van egy életünk, ahol szigorú szabályok között éltünk. Minket az nem érdekelt. Ott Franciaországban, a szerelem városában egy párt alkottunk. Egy nőt, és egy férfit, akik kiegészítik egymást. Jace-nek köszönhetem, hogy kezdem megtapasztalni a szerelem csodálatos és szenvedélyes oldalát. Neki köszönhetően a szívem a kelleténél gyorsabban dobog, az arcom mindig kipirul és minden percben nevetek. - Néz meg ezt! - Jace mellett hasaltam, miközben megmutattam azt a képet, amit tegnap este a Louvre mellett csináltunk. Jace és én pont csókolóztunk. Még a képen is tökéletesen lehetett látni, hogy mennyire intenzíven faltuk egymás ajkát. Az már biztos, hogy Jace Brown tökéletesen csókol.

- Ennek korhatárosnak kéne lennie! - ujjával megemelte az államat, ezzel arra kért, hogy forduljak felé. Amint ez megtörtént, hozzám hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor ajka ellopta az ajkamat, lehunytam a szemem és arcára csúsztattam a kezem. Ez nem volt intenzív csók, nem faltuk egymást. Inkább apró sorozat csókokkal kényeztettük a másikat. - Ma este lesz a festménykiállítás! Előtte szeretnélek elvinni vásárolni és egy ajándékboltba! - szavai közben nyelvét végig húzta az ajkamon, ez pedig elég volt ahhoz, hogy padlóra kényszerítsen.

- Eszembe jutott, hogy nincsen alkalomhoz illő ruhám! - utaltam arra, hogy péntek este nagy sietésben elfelejtettem elegáns ruhát pakolni. Jace elhajolt tőlem, majd egy kiflibe harapott.

- Tudom! Ezért foglak elvinni ruhát venni!

- Magamnak is tudok ruhát venni!

- Én szeretnék neked ruhát venni!

- De én is tudok magamnak!

- Most veszekedni szeretnél velem? - pillantott az ajkamra.

- Nem, csak álláspontokat ütköztetünk!

- Bébi! - tette fel a kezét.

- Nem kell nekem ruhát venni!

- Ezzel megsértesz!

- Erről órákon át beszélhetnénk! - pillantottam az ajkára.

- Ne nézd a számat! Most nem foglak megcsókolni! - fordította el a fejét. - Szeretnék neked ruhát venni! Miért olyan nagy baj az?

- Talán azért, mert Franciaországban egy ruha szerintem nem két dollárba kerül! Én otthon általában turkálókban szoktam megtalálni a tökéletes ruhát! - az ajkához hajoltam, hogy aranyos puszit nyomjak rá, de enyhén elhajolt, ezért megálltam. Ő nézte az én ajkam, én pedig az övét. Amikor legközelebb közeledtem, ismételten elhajolt, de amikor nem bírta ki nevetés nélkül, nyomtam egy gyors puszit a szájára és angyali mosollyal tovább reggeliztem. - Itt vannak turkálók?

- Majd turkálok én neked!

- Akkor nem megyek sehova! Nem szeretném, hogy egy vagyont költs rám! Te a párom vagy, és nem a sugar daddym! - amint befejeztem, Jace értetlenül nézett rám. Itt már tudtam, hogy meg kell magyaráznom neki egy olyan dolgot, ami után biztos sírva fog nevetni. Há! Ennyire már ismerem őt.

- Mi az a sugar daddy?

Viszont kifejezetten aranyos az, hogy nem tudja!

- Szörnyű volt a kiejtésed, de eszméletlenül aranyos! - hajoltam az ajkához és puszit nyomtam rá. - A sugar daddy igazából egy fiatal szeretőt pénzelő idősebb, gazdag férfit jelent! - Jace pislogás nélkül nézett rám, de azt láttam, hogy ajka szélét mosolyra húzza. - A gazdag férfi sok drága ruhát vásárol a fiatal, gyönyörű szeretőjének! - fejeztem be, miközben tovább ettem a reggelimet. - Manapság a szerzők sok ilyen könyvet írnak! Igazából az emberek odáig vannak az efféle történetekért! - és még mindig én beszéltem, ami azt jelentette, hogy Jace kisebb sokkot kapott. Akkor lepődtem meg, amikor elkezdett beszélni franciául. Egy szót sem értettem belőle, ezért kértem, hogy hagyja abba. - Ne már! Jace! - Jace nem hagyta abba, a homlokát maszírozta és maga elé motyogott. Tudtam, hogy vehetnék véget ennek a kommunikációnak, ezért amikor a hátára fordult, akkor lovaglóülésben a derekára ültem. Amikor felült, a rövid pizsamába rejtett fenekembe markolt. Az intenzív szorítás közben felnyögtem, és átkaroltam a tarkóját.

- Többet ne beszéljünk öreg faszikról! - kérte aranyosan, közben kezével tovább fogta a fenekem. Az volt a baj, hogy jobban figyeltem a tenyere markolására, mint arra, hogy mit kért tőlem. - Imádom a feneked, basszus! - Jace nem tudott betelni vele, én pedig nem tudtam nyögés nélkül választ adni. - Olyan gyönyörű vagy! - az ajkához hajoltam, miközben az ölében ülve megcsókoltam. Ujjaimmal mélyen túrtam a hajába és a nyelvével játszottam, amikor ismételten a fenekembe markolt. - Én szeretem, ha élvezed!

- Csak el akartam terelni a figyelmedet! - vettem le a kezét a fenekemről.

- Ilyet nem csinálhatsz! - fogta meg ismételten a fenekem. - Miért vetted el a kezem? Nem engeded, hogy a gazdag pasid legyek? - nevetés nélkül nem tudta befejezni, ezért elvette a kezét és tenyerébe temette az arcát. - Sugar daddy! Ilyen szarságot, bassza meg!

- Imádom, amikor káromkodsz! - húztam magamhoz tarkójánál fogva. - Akkor megegyeztünk?

- Miben? - pillantott a mellem felé, de én a mutató ujjammal mutattam, hogy hova nézzen.

- Nem vehetsz nekem drága ruhát!

- Én ebbe nem egyeztem bele! - csóválta a fejét, mire a hajába markoltam.

- Esküszöm, hogy lecsaplak, Jace Brown!

- Én pedig megduglak! Vajon melyik lesz a jobb?

- Miért van ilyen mocskos szád?! - fontam magam előtt össze a kezem. A nagy beszélgetés közben csak ebben a pillanatban vettem észre, hogy hiába volt rajtam rövidnadrág, tökéletesen éreztem, hogy ráültem Jace férfiasságára. Abban a pillanatban, hogy éreztük egymást, néma csend telepedett ránk. Megfogalmazni nem tudtam, hogy milyen jó volt érezni őt. Nem beszéltünk, csak csendben néztük egymást. Hosszú másodpercek teltek el így, hogy csak egymás szemébe néztünk. Furcsa volt a pillanat..egyszerre volt boldog, szomorú és őszinte. Nagyon őszinte, hiszen ezek voltunk mi. És tudtuk, hogy ez nem tart örökké. Ekkor csak a fejét rázta.

- Gyönyörűségem! - vörös hajamat hátra túrta és csak az arcomat nézte. Azt hiszem, hogy ez az a pillanat volt, mikor engedtük, hogy szokjuk az érzést. - Nem veszek neked ruhát!

- Rendben! - néztem végig rajta.

- Egy feltételem van! - amikor feltette a kezét és a csillogó szemébe néztem, tudtam, hogy ebből baj lesz.

- Hallgatlak!

- Amikor ruhát próbálsz, azt szeretném, hogy nem vegyél fel bugyit! - annyira meglepődtem, hogy pislogás nélkül néztem rá. Míg Jace komolyan, addig én értetlenül néztem a szemébe. Igazából könnyű volt megszoknom Jace szókimondó stílusát, mert ő nem az én korosztályomhoz tartozik, Jace idősebb, és nem fél kimondani azt, amit akar. Határozott, de emellett kifejezetten és figyelemre méltóan romantikus és néha érzékeny is tud lenni. - Megígérem, hogy nem fogod megbánni! - simogatta a hajam. - Megígérem! - suttogta mélyen a szemembe nézve. Akartam. Hogyne akartam volna! Az első találkozástól kezdve vágytam erre a férfira és az érintésére, de akkor is megijedtem.

- Jace...én...

- Tudom, oké? - két oldalt hátra túrta a hajam, és engedte, hogy mélyen a szemébe nézzek. - Majd ott eldöntöd, hogy akarod-e azt, amit én!

- Oké... - próbáltam nem felsóhajtani, de tény, hogy egyszerre vágytam rá, és egyszerre éreztem azt, hogy nekem gyors ez a tempó.

- Gyors vagyok, igaz? - a tekintetét lesütötte, láttam rajta, hogy komolyan elgondolkodni. Ahhoz képest, hogy Londonba költözése óta egymásra vágyunk, nem! Ahhoz képest nem gyors, de egy kicsit mégis.

- Nem...csak érett férfi vagy! - néztem a borostás arcát. - Nem azt mondom, hogy lassítsunk, csak... - ekkor felvontam a szemöldökömet és úgy gondoltam, hogy kimondom azt, amit a szívem diktált. Felkészültem arra, hogy vagy megsértődik, vagy megérti. Bármelyiket kapom, nem engedem, hogy rosszul essen. - Még nem fogok lefeküdni veled! - nem tudtam a szemébe nézni, inkább a fehér pólóját fürkésztem. Jace nem mondott semmit, csak csendben hallgatott. - Tudom, hogy te bevállalósabb vagy mint én, de... - haraptam az ajkam szélébe. - Nekem több időre van szükségem!

- Amit én tökéletesen megértek! - nyelt egyet, majd oldalra pillantott. - Nem várom el tőled, hogy felvedd a tempóm! - emelte meg az állam, hogy a szemébe nézzek. - Nem azt akarom, hogy igyekezz! Nem akarom, hogy olyan dolgot csinálj, amit még nem akarsz! Azt akarom, hogy boldog legyél a szerelemben! Szeretném megmutatni, hogy a szerelem nem csak azt jelenti, hogy virágot veszek neked, vagy vacsorázni viszlek! - ekkor a fülemhez hajolt, ajka érintette a bőrömet, emiatt pedig libabőr futott végig a testemen. - Én csak szeretnék játszani egy játékot, amit a szerelmesek szoktak! - csóválta a fejét. - Szeretném megmutatni, hogy milyen érzés egy olyan helyen egymásnak esni, ahol bármikor lebukhatsz! Én csak... - az ajkába harapott és széttárta a kezét. - Csak legyél boldog velem, oké?

- Oké! - suttogtam könnyes szemmel.

- Amióta találkoztunk, erre vágyunk, nem?

- Ez így igaz! - nyomtam egy puszit az ajkára.

. - Milyen színű ruhára gondoltál egyébként?

- Sötétre - pillantottam oldalra.

- Csillogós?

- Talán!

- Amikor azt mondod, hogy talán, mindig felkelted a figyelmemet! - vonta fel a szemöldökét. - De ugye nem lesz kivágott?

- Nem tudom!

- Na ne csináld már ezt!

- Most mi a baj?!

- Nem lehet kivágott! Ezeket... - pillantott a mellem felé, majd vissza a szemembe. - Csak én láthatom!

- Akkor ennyi erővel overálban is mehetek! Szeretnék csinos lenni!

- Rendben! De ne legyen kivágott!

- Nem lesz kivágott! - ekkor felálltam és a fürdőszoba felé sétáltam miközben úgy gondoltam, hogy kicsit még tovább húzom, Mr. Brown agyát. - Csak olyan rövid lesz, mint a pizsama alsóm! - mutattam a rövidnadrágra. Ekkor Jace bemutatott nekem.

- Jó vicc!

- Nem viccelek, Mr. Brown! - puszit küldtem neki, és becsuktam magam után a fürdőszoba ajtaját.

Soha nem vennék fel rövid ruhát.