A Casino hátsó bejáratánál álltam, miközben a GPS azt jelezte, hogy pontosan az úti cél előtt állok. A hidegben remegő kezekkel letöröltem az orromat és összedörszöltem a tenyerem. A hó is szakadni kezdett, ezért az utcai lámpa fénye felé pillantottam. Egy pillanatra békét és megnyugvást hozott a számomra. Tudtam, hogy ott bent a hátralévő életem meg fog változni, ezért az utolsó perceket arra szántam, hogy a jelenbe kapaszkodjak. Mosolyogtam, amikor a hupa hópehely az arcomra és a hajamra hullott. Eszembe jutott, amikor Jace és én az erkélyen állva hógolyózunk. Az emlékek miatt könnyek szöktek a szemembe, ezért keserűen elfordítottam a fejem. Ezek a szép pillanatok, talán már nem születnek újjá. A közeljövőben talán nem vár más, csak pokol és szenvedés. Mégis felkészültnek éreztem magam. Azóta várok erre, amióta Erwan feleségül vett engem.

Akkor rezzentem össze, amikor nyílt a hátsó ajtó és egy gyönyörű, barna hajú nő lépett ki rajta. A haja hullámokba volt lakkozva, szorosan az arca széléhez tapadt. Ajkát vörös, piros rúzs fedte, ami kiemelte a ruhája színét. Hófehér puha mellénye kiegészítette a fülében csillogó nyakláncot. Amikor végig nézett rajtam, elnevette magát, majd csípőre helyezte a kezét. - Szóval te vagy az... - sejtelmes mosolyt villantott, a barna szemében a bosszú jele csillogott. - Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy vörös leszel!

- Hol van Jace?! - előre törtem magam, de ő váratlanul hátra lökött, háta mögül fegyvert rántott elő, és egyenesen rám szegezte. Amikor szembe találtam magam a szürke fegyver csövével, sírba feltettem a kezem.

- Azt hittem, hogy te ennél erősebb nő vagy! - biccentette oldalra a fejét, miközben alaposan végig nézett rajtam. - Nem tudok rájönni arra, hogy mit szerethet rajtad! - ajkát lebiggyesztette, közben a fegyvert egy kézzel tartotta. A keze nem remegett, határozott és erős volt. - Tudnod kéne, hogy mindig az erősebb marad életben! Az életem során ezt jól megtanultam!

- Mit akarsz tőlem? - motyogtam magam elé. A háta mögött még mindig nyitva volt a keskeny ajtó, de nem láttam mást, csak sötétséget. Ebben a pillanatban annyira féltem, hogy az eddigi életem lepergett előttem. Szinte hallottam a harang szót, amely a végső ítéletet jelképezte.

- Nem az a fontos, hogy mit akarok! - a fegyvert még mindig a homlokom felé tartotta, és kicsit közelebb lépett hozzám. A hóesésben a hajára tapadt a fehér hó, miközben a mínusz fok miatt remegtem. - Az a fontos, hogy KI VAGYOK! - nyomta meg a végét. Életemben nem láttam ezt a nőt! Soha...vagy mégis? - Erwan nem szeret a kishúgával dicsekedni! - nevette el magát. - Kicsit nehéz eset vagyok! A személyiségi zavarom miatt fél évet töltöttem a pszichiátrián! De ez csak mellékes! - legyintett, miközben váratlanul Jace üvöltését hallottam.

- Jace!! - azonnal megindultam felé, de a nő váratlanul megragadott, és a fegyvert feltartva teljes erővel halántékon...csapott, illetve baszott.

Legközelebb, amikor kinyitottam a szemem, egy poros, hűvös padlón feküdtem. Emlékszem, hogy hasaltam, hiszen amikor megmozdult a kezem, amikor hideg talajt éreztem a tenyerem alatt. A hangzavar közben homályosan láttam és erőtlenül nyitottam ki a szemem. A fejem zsongott és minden idegvégződésem lüktetett. Amikor a hátamra fordultam, a halántékomra simítottam ujjaimat. Csak akkor láttam azt, hogy vérzek. Nem is kicsit. Hülye kurva! Felálltam és émelyegtem. A járás nem ment egyről a kettőre, hiszen az egész testem remegett. Amikor előre pillantottam, megláttam őt! Akkor a szám elé helyeztem a kezem és teli torokból sikítottam. Megkínozták...Jace talán már halott volt. A fejét lógatta. Az inge átázott a vértől, a homlokán és a szeme közt is sűrű vércsík folyt a combjára. - J... - remegtem.

- Ne félj! Még nem halt meg! Csak elájult! - vágta rá a nő. - Fiúk! - kiabálta, miközben a közelben található függöny mögül két kopasz testőr lépett elő. Vödrök cipeltek, majd a tartalmát egyenesen Jacere öntötték, aki azonnal felkapta a fejét és felém pillantott.

- Nem! Nem! Evelyn! - kiabálta, miközben szabadulni próbált. Úgy éreztem, hogy egy jól megtervezett játék végén voltunk. Ő és én. - Vigyétek ki innen! Nem halljátok?! - ordította, miközben a háta mögül Erwan sétált elő. Amikor zsebre helyezett kezekkel megállt Jace mellett, hátra túrtam a hajam és a fejemet ráztam.

- Rohadék! Mégis mit művelsz?! - tártam szét a kezem. - Mi a francot művelsz?! - egyenesen Erwan felé indultam, de szinte lassított felvételben láttam, hogy fegyver töltény egyenesen a testem mellett hasított el. A tompa hang miatt befogtam a fülem és megálltam.

- A következő a fejedbe megy! - a nő felém biccentett, mire a két férfi megfogott és Jace mellé, a fa székre ültetett. A szabad kezemmel Jace arcára simítottam a kezem és mélyen a szemébe néztem. Alig volt pulzusa! Nem! Ébredj fel! Ébredj fel a rémálomból! Gyerünk, Evi! Csak álmodsz!

Erősen kötötték hátra a kezem, ezért biztos voltam abban, hogy sajnos nem álmodok. A beszűrődő zene miatt tudtam, hogy ez a helyiség a Casino területéhez tartozik. - Ki a franc vagy te?! - üvöltöttem a nő arcát fürkészve, aki végül az asztal szélének támaszkodott és Jace felé pillantott.

- Mr. Brown azt nagyon jól tudja! - rúzstól csillogó vörös ajkát lebiggyesztette, és Jacere tartotta a fegyvert. - És mivel mindketten itt vagytok, azt mondom, hogy kezdődhet az utolsó játék! - biztosította a fegyvert. Hevesen dobogó szívvel a mellettem ülő Jacere pillantottam, aki hátra hajtotta fejét, majd fennhangon elnevette magát. A borostájára és a homlokára is vér tapadt. A haja vizesen tapadt a homlokára. Mégis jóképű és tökéletes volt. Mindenki Jace felé pillantott, aki fejét csóválva elnevette magát.

- Ugyan, Becky! Egy ilyen kis dolog miatt, ekkora balhét csapni? - kérdezte azonnal, mire a nő sírva a fegyverre szorított.

- Szerelmes voltam beléd! - üvöltötte hangosan. Ekkor felém tartotta a fegyvert. - Kérdezd csak meg a pasitól, hogy ki vagyok! - kiabálta, mire sírva a fejemet ráztam. - Halljam, te kurva!

Tudtam, hogy ha nem csinálom azt, amit akar, akkor megöl. Vagy engem, vagy Jacet. És nem volt mindegy. Tudtam, hogy Jace ma este feláldozná értem az életét. Meghalna csak azért, hogy én tovább élhessek. És ezt nem fogom hagyni! Nem fogom elveszíteni a férfit, akit szeretek. Ekkor a padló felé pillantottam. - Megölnétek egy anyukát, akinek babája van?! - mondtam, mire Jace felém pillantott. Ebben a percben sűrű könnyek szöktek a szemébe és szabadulni próbált. - Megölnétek?!

- Gondolkodás nélkül! - Erwan hangja hasított bele a levegőbe, miközben mellettem állva fegyvert rántott és egyenesen rám szegezte. Lehorgasztottam a fejem és hangosan sírtam. - És örömmel nézem végig a halálodat!

- Ez miatt még a pokolra fogtok jutnni! - ordítottam remegve. Soha nem voltam még ilyen rossz állapotban. Féltem és az ájulás szélén voltam. Mégis próbáltam erőt meríteni és tovább harcolni. Ki fogom őket játszani! Kurvára ki fogom őket játszani...

- De halljuk, Jace! Mondd el Evelynnek, hogy ki miatt szenved már Január óta! Mondd el, hogy ki vagyok, én! - irányította vissza Jace felé fegyvert. Ekkor Jace a fejét rázta.

- Becky és én kavartunk, mielőtt Londonba utaztam! Az ő testét festettem le azon az estén, amikor Londonból, az állásajánlat miatt hívtak! De akkor nem tudtam, hogy van egy pszichopata báttya! Ezzel a nővel kezdődött minden!

- Mi?! - suttogtam.

- Nem csak lefestett, de le is feküdt velem! Egy estén kétszer is! - sziszegte a hófehér fogai között. - Azon az éjszakán teherbe estem! - a fegyverrel a hasa felé bökött. - Nem csak terhes lettem, de kibaszottul szerelmes is! Szerelmes ebbe a férfiba! - kiabálta. - De Jace Londonba utazott! Én könyörögtem, hogy maradjon! Elmondtam neki, hogy várandós vagyok! Tudod, hogy mit csinált?! - üvöltötte. - Magamra hagyott és elutazott! Két hónap múlva pedig elvetéltem! Szenvedtem és a halott gyermekre megesküdtem, hogy egyszer bosszút állok! Aztán jött ki a bátyám a sittről, akit régen gyilkosság miatt börtönbe zártak! - pillantott Erwan felé, miközben a fejem zúgni kezdett. Azt hittem, hogy rosszul hallok. Ez a nő nem normális! Nem hibáztattam Jacet! Nem hibáztattam, mert nem ő volt a hibás! TUDOM! - Akkoriban a bátyám szeme fénye voltam! Ami nekem fájt, az neki is fájt! Tudtam, hogy belőle erőt meríthetek! Hónapokon keresztül tökéletesítettünk egy tervet, ami az én bosszúmra épült! - pillantott felém. - Azt hitted, hogy itt Erwan a játékos? Akkor nagyon rosszul hitted! Én mozgattam! Mondtam, hogy vegyen téged feleségül! Megtette! Mondtam, hogy játssza el a hős szerelmest! Megtette! Kértem, hogy hazudjon az apánkról! Megtette és úgy tett, mintha az apánk halott lenne! És eközben taktikáztam és vártam a tökéletes pillanatot! Most pedig itt vagyunk! - nevetett.

- Ezt nem hiszem el! Nem akarom elhinni! - Erwan felé pillantottam, aki még mindig fegyvert tartott rám. - Kezdetektől fogva te álltál a dolgok mögött! - ordítottam. - Te feleltél minden dologért!

- És ezt köszönd a férfinak, aki összetörte a szívemet és megalázva magamra hagyott! Nálunk ez nem szokás! - kiabálta. - A férfiak nem hagyják el a várandós nőket! De te! Kurvára és kibaszottul összetörtél! És a bátyám nélkül nem ment volna! Nélküle a bosszúm nem lett volna teljes!

- Tévedsz! - csóválta a fejét Jace. - Te magad is tudtad, hogy akkor mire vállalkozol! Úgy mentél bele a dologba, hogy közben nagyon jól tudtad azt, hogy nem lehet közös jövőnk! Tehetek arról, hogy ezt te nem tudtad értelmezni?

- Mégis beléd szerettem, te rohadék! - kiabálta előttünk állva. - Amióta Londonba utaztál vártam a pillanatot, hogy mikor jön el az én időm! És most végre itt vagyok! Erre nem számítottál, igaz Jace Brown? Te kibaszottul híres festőművész!

Ekkor eszembe jutott egy emlék, amikor régen Jace és én egy pékség előtt reggeliztünk. Akkor egy gyönyörű nő sétált felénk és leszólította Jacet. Ő volt az! Becky volt az! - Valóban igaz, hogy nem számítottam... - ekkor felém pillantott, majd könnyek szöktek a szemébe. Nem tudom, hogy mi fog történni, de abban biztos voltam, hogy szerelmes vagyok belé. Szerelmes vagyok és szeretni is fogom. - Neveld fel a kislányunkat!

- Mi?! Mi?! Nem! Nem tudok nélküled élni! - ordítottam. - Fogd be! Állj le!

- Szeretlek titeket! - súgta halkan. - A lányomban tovább élek majd - bólintott, miközben láttam, hogy a nő a fegyverre szorít.

- Becky! Becky! Engem! Engem! Kérlek! - üvöltöttem, miközben a nő sírva a fejét csóválta.

- Kibaszottul szeretlek, Evelyn! - nézett a szemembe, majd előre pillantott. - Essünk túl rajta, Becky! Húzd meg a ravaszt! Tegyünk pontot a dolgunk végére! - suttogta, miközben lassított felvételben láttam, hogy Becky meghúzza a ravaszt, a golyó pedig egyenesen Jace hasába repül. Becky másodszorra húzta meg a ravaszt, a második golyó a mellkasát érte. Székkel együtt hátra zuhant a férfi, akit szeretek.

- Jace! Jace! Ne! - emlékszem, hogy kiszabadultam és sírva Jace felé futottam, de Erwan visszafogott és tartotta a testem, miközben ebben a pillanatban a játék véget ért: Jace Brown pedig meghalt.