Reggel izgatottan tűztem fel a hajam és felvettem egy bordó színű, testhez álló pulóvert. Mosolyogva a tükör felé pillantottam, miközben szembesültem azzal, hogy nemsokára karácsony. Azt hiszem, hogy Erwan számára lesz legnehezebb ez az időszak, hiszen az édesapja már nem lehet vele. Egyszerre sajnáltam, meg nem is. Igazából ugyan úgy utáltam és távolságott tartottam tőle. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy fegyvert találtam a szekrényében. Ez több dolgot is megmagyarázott. Talán tényleg vannak piszkos ügyei. Csak tudnám, hogy mi!

Amikor jelzett a csengő, tudtam, hogy anya érkezett! Izgatottan igyekeztem a bejárati ajtó felé, miközben nagyi ajtót nyitott nekik. Könnyek szöktek a szemembe, amikor megpillantottam az arcát. Még csak most jöttem rá arra, hogy mennyire hiányzott. Amikor megpillantott, az arca elé helyezte kezét és szorosan magához ölelt. Ott a nappaliban minden teher és rossz emlék lejött rólam. Egy ovis kislánynak éreztem maga, aki egy rossz nap után az édesanyja karjai közé borult. Az ölelése támogatott és erőt is adott nekem. Mélyen szívtam be az illatát és nem engedtem el. Ő a sírás szélén és nevetve simogatta a hajam, puszilta az arcomat. Az anyukám ölelése nem csak hiányzott, de sokat jelentett ebben az időszakban. - Kicsim! Szia! Szia! - anya hátra túrta a rövid hajam, miközben alaposan végi nézett rajtam. - Olyan gyönyörű vagy! Olyan szép! - a fejét csóválta, majd nevetve letörölte a könnyeit. - Emett is eljött!

Ekkor mosolyogva magamhoz öleltem a kopasz férfit, aki könnyes szemmel átadta nekem az ajándékot. Illedelmesen megköszöntem, miközben a közelben található fehér kanapé szélére ültem és kivettem. Kettő darab baba ruhát, egy csomag pelenkát és popsi törlőt kaptunk. Furcsa, de ettől az ajándék csomagtól kövér könnyek szöktek a szemembe. - Nagyon köszönöm! Erre szükségünk van! - pillantottam anyára, aki levette a kabátját, majd a kanapéra hajtotta és mosolyogva összedörzsölte a kezét, de ekkor... - Atyaég! Anya?! - pillantottam a hasára. Anya...

- Meglepetés! Babát várunk! - amikor széttárta a kezét, elkerekedett szemekkel a hasát fürkésztem, hiszen jól látható volt, hogy bizony babát várt.

- Gratulálok! - öleltem magamhoz boldogan.

- És hol van a kicsi lány? - kérdezte Emett.

- Ó, tényleg! - ugrált anya. - Hol van Elina?

- Gyertek! - mielőtt a szobába sétáltunk volna, sziszegve megráztam a fejem. - Vegyétek le a cipőket, mert Erwan allergiás az ilyenekre!

- Óg, igen... - motyogta anya. - Hallottam jó hírét! - súgta oda nekem. Én csak aprót bólintottam, miközben a hálószoba felé vezettem anyáékat. Az ágy közepén. Elina egy rózsaszín pici takarón feküdt és jókedvűen cumizott. Amikor anya megpillantotta az édes babát, azonnal leült az ágy szélére és ujjai közé vette a pici kezét. - Annyira aranyos! - suttogta halkan. - Rád hasonlít, Evelyn! - bólintott. - És persze Jacere is!

- Köszönjük! Kíváncsi leszek, hogy vörös haja lesz-e! - ültem le anya mellé.

- Az olyan jó lenne! Lenne még egy vörös hajú lány a családban! - ölelt mahához, miközben alhasára simította tenyerért.

- Hányadik hónapban vagy?

- Harmadikban! - mondta Emett, miközben zsebre helyezett kezekkel a kilátást nézte. - Hihetetlen ez a kilátás! Még az Eiffel tornyot is lehet látni! - ujjával az épület felé bökött, miközben megigazította a szarvas mintás kötött pulcsiját. - És veletek minden rendben?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen! - sütöttem le a szemem. - De egyébként megvagyunk! Éljük az életünket! Babázok, néha pedig a cukrászdában dolgozunk!

- És meg tudtok élni? - fogta meg a kezem anya. Ekkor széttártam a kezem.

- Erwan temérdek pénzzel rendelkezik! Emellett a nagyi is jó bevételt kap a cukrászdából, de a bevétel nagyobb részéből alapanyagokat vásárol!

- Mit dolgozik a férjed? - kérdezte Emett.

- Ügyvéd! - hazudtam sziszegve, miközben a nagyi jókedvűen összecsapta a tenyerét.

- Biztos éhesek vagytok! Nem ülünk asztalhoz? Van egy különleges francia pezsgőm, amit már régóta szeretnék felbontani!

Hálás pillantásokkal ajándékoztam meg a nagyit, hiszen eszem ágában sem volt elárulni azt, hogy Erwan mivel foglalkozik. A Casino kifejezésről az embereknek általában a család, hazugság és lopás jut eszébe. Nem akartam elmondani, hogy talán lopott pénzből élünk. Ebben én magam sem voltam biztos. Anya megállt mellettem, majd átkarolta a derekamat. - Van hír felőle?

Tudtam, hogy Jace iránt érdeklődik, ezért hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Szívem szerint beavatnám anyát, de nem voltam biztos abban, hogy tudja tartani a száját. Ezért úgy döntöttem, hogy hazudok és a fejemet rázom. - Annyira sajnálom! - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Ez igen! Gyönyörű asztal! Parancsoljon! - Emett udvariasan kihúzta nagyinak a széket, aki fekete és bordó színű elegáns blúzban és szoknyájában helyett foglalt. Kezével kicsit megigazította habos babos frizuráját, majd bólintott.

- Örülök, hogy újra együtt a család! És annak is örülök, hogy Barbara életének a része lettél! Nagyon szép pár vagytok! - pillantott Emett felé, aki elmosolyodott.

- Szeretem Barbarat! - fogta meg anya kezét, miközben lesütöttem a szemem és elpirultam.

Vajon Jace mit csinál ebben a percben?

Egész nap a tervemen gondolkoztam, végül úgy döntöttem, hogy elmegyek a Casinóba. Tudtam, hogy meg fogom bánni, ha nem megyek el, ezért magammal hívtam Jaket, aki kicsit vonakodva, de végül belement a dologba. Elegáns fehér inget, csokor nyakkendőt és zakót viseltünk, hiszen tudtuk, hogy a Casinókban ez a megszokott megjelenés. - Bajt szimatolok! - vágta rá, miközben megállt a taxi, és a sötét utcában a kivilágított Casinó felé pillantottunk. A bejárat fehér és zöld fénnyel ki volt világítva. Az ajtó előtt két biztonsági őr szigorú pillantással biccentett a vendégeknek. - Úgy látom, hogy személyi igazolványt kérnek! - mondta Jake, miközben egy idős hölgytől és férjétől igazolványt kértek. Az arcukat, csak a fények világították meg, miközben oldalra biccentettem a fejem.

- Elmúltál már tizennyolc éves?!

- Haha! - húzta ki tárcájából az igazolványt, majd kifizettem a taxit és becsaptuk magunk után az ajtót. A decembernek köszönhetően hideg volt, ezért ujjaim majdnem lefagytak. A meleg kabátom zsebébe csúsztattam, miközben cigire gyújtottam. - Te állandóan cigizel!

- Stresszes vagyok! - hideg volt, a szél is fújt, ezért a harmadik próbálkozásra sem tudtam meggyújtani a cigit. A Casinó bejárata előtt kisebb sor állt, ezért úgy döntöttünk, hogy beállunk az emberek közé. Amikor sorra kerültünk, a fények előtt megmutattuk az igazolványokat. A két kopasz férfi az arcunkat fürkészte, majd bólintással jelezte, hogy bemehetünk. - Ez könnyen ment! - tettem el az igazolványt, miközben beléptünk a sötét, fehér fényekkel ellátott helyiségbe. Az ajtó után egy hosszú lépcső fogadott minket. A lépcső korlátján zöld virágok és növények futottak. A levelek között fehér fények világítottak, miközben a lépcsőn le sétáltunk és szembe találtuk magunkat a Casinó világával.

- Ez igen! - fütyült Jake. - Jó nőből rengeteg van!

Igaza volt! Az asztalok között, mini ruhát viselő, hosszú hajú nők sétáltak. A szőke és a fekete haj dominált a helyiségben, ezért oldalra biccentettem a fejem. - A vörösökre bukok! - motyogtam, miközben minden asztalt körbe álltak a játékosok. A kaszinóban mindenféle játék volt: Rulett, Póker, Nyerőgépek, Blackjack, Video-poker és Kocka játék is. Az öltönyt viselő férfiak nyugodtan játszottak, a feleségeik pedig vagy mellettük álltak, vagy a bárpultnál iszogattak. - Gondolj bele, hogy mennyi pénzt verhetnek el! - egyenesen a bár pulthoz sétáltunk, miközben kabátot átadtuk a pultosnak és egy kör Whiskyt kértünk.

- Soha nem tudtam játszani! - fogadta el Jake az italt. - Talán a kártyajátékhoz értettem! Azon kívül mindig kizsebeltek! - nevetve ajkához emelte a poharat, miközben egy szőke hajú nő Jake mellé ült. A lány egy pohár rumot kért magának, miközben Jake megjegyezte a jó ízlését. Tudtam, hogy ők ketten jól el lesznek, ezért felálltam, majd zsebre helyezett kezekkel megkerültem a pultot. A Casinóban sötét volt, mégis tisztán láttam, hogy volt egy eldugott rész, ahova a játékosok nem mehetnek. Egy fekete hatalmas függöny és átlátszó üveg választotta el a helyiséget a tértől, ezért a szememet összehúztam. Vajon mi lehet ott bent?

- Jake! - a vállam felett hátra szóltam a haveromnak, de amikor előre pillantottam, szinte lassított felvételben láttam, hogy az az ember lép ki a függöny mögül, aki tegnap lefényképezte a házamat. A fekete kalap miatt nem láttam az arcát, viszont szapora léptei miatt a szívem a torkomban dobogott. - Na jó! Azt hiszem, hogy ideje mennünk! - amikor megfordultam, a lábam a földbe gyökerezett, hiszen két biztonsági őr állt mögöttem, akik pislogás nélkül a fejüket rázták. Mindketten tele voltak izommal, magasak voltak és kopasz fejük fénylett a fények között. Ekkor láttam, hogy a nő helyét, átvette két férfi, akik megragadták Jake vállát. Így már négyen voltak. Négyen, mi pedig ketten! Kifejezetten nagy bajt szimatoltam! A két férfi erőszakkal fogta meg Jake vállát, majd végig néztem, hogy elhúzzák őt valahova. Utána akartam menni, de ekkor ketten visszalöktek engem. Jake felém pillantott, miközben tudatosult bennem az, hogy ez bizony csapda volt. Egy kibaszott nagy csapda!

- Kösz! Amúgy sem jöttél be! - kiabálta Jake, miközben a szőke hajú nő eltünt az asztalok között, Jake háta pedig eltűnt az emberek között. A kurva életbe! Testőrök...akkor van fegyverük is! Muszáj lopnom! A kérdés már csak az, hogy lesz-e rá alkalmam!

- Fiúk! - köhögtem. - Ha az erőviszonyokat nézzük, akkor szerintem tudjuk azt, hogy semmi esélyem ellenetek... - motyogtam izzadva. - Szóval lehetne szó arról, hogy elengedtek? Elmegyek én! Igazából itt sem voltam, igaz?

- Hiba volt eljönnöd ide! - az egyik hegy omlás megfogta a kezem és egyenesen a hátam mögé feszítette. Azonnal szabadulni próbáltam, de erősen tartottak, miközben vállamnál fogva a fekete függöny felé löktek. A hangos zene közben a szívem torkomban dobogott és zihálni kezdtem, hiszen olyan szinten szorítottak, hogy az már fájt. - Azt is meg fogod bánni, hogy megszülettél! Sok jót hallottunk már rólad! - egyenesen a fekete bársony függöny mögé löktek. Majdnem elestem, amikor tömény cigaretta füstöt és fű kellemetlen, csípős szagát éreztem. Homályosan láttam, hiszen mindent elöntött a szivar és a cigi kellemetlen, tömény füstje. Olyan volt, mintha egy maffia filmben lennék. Hunyorogtam, hiszen a félhomályban csak egy asztalt láttam, ami mögött ült valaki. Nekem háttal volt, ezért szinte lassított felvételben láttam, hogy megfordult és ördögi mosollyal az arcán a szemembe néz. Akkor nyeltem egyet és felszegtem az állam. Nem meglepő! A játékos, mindig játékban van! És akkor mutatkozik, amikor ő jónak látja.

- Erwan? - kérdeztem, miközben leráztam magamról a testőrök kezét. Erwan fekete és mintás zakóban ült, miközben barna szivarból tömény füstöt szívott. Fekete haját erőteljesen hátra lakkozva hordta, ujján zöld pecsétgyűrű csillogott, ami illet a zöld virágmintás csokor nyakkendőhöz. A széke egyik oldalán egy szőke hajú, a másikon egy barna hajú nő ült. Ők ketten pénzt számoltak, miközben Erwan bólintott.

- Mr. Brown! Úgy hallom, hogy maga egy hívatlan vendég, jól mondom? - a csikket lepöccintette, miközben felvont szemöldökkel elnevettem magam. Benne voltam a szarban. Ebben biztos voltam. Azt hiszem, hogy itt a vég! De vajon hogy fog véget érni? És miért nevetek?

- Maga is hívatlanul érkezett a galériámba! Szerettem volna viszonozni! - ekkor az egyik testőrre pillantott, aki váratlanul ökölbe szorította kezét és hatalmasat bemosott nekem. Az ütés...pokolian fájt! Az öklére rögzített vas markolat miatt azonnal elöntötte az arcomat a vér és homályosan láttam, miközben a temérdek mennyiségű vér, sűrű csíkban folyt a combomra. A vas ütése nem csak kárt okozott bennem, de éreztem, hogy arcom felrepedt. Zúgott a fejem és alig láttam. - Tényleg ennyi telik magától? A kutyáival intézteti el a piszkos munkát? - töröltem le az orromat, a kézfejemet pedig elöntötte a vér.

Ekkor Erwan intett a két nőnek, akik felálltak és hátra sétáltak. - Értékelem a bátorságát, de még magam is reménykedtem abban hogy nem lesz annyira hülye, hogy ide jöjjön!

- Szeretnék pontot tenni az ügyünk végére! - ekkor az asztalra köptem. A vérfoltra pillantott, majd lassan felállt és oldalra biccentette a fejét.

- Nap végére nem csak az orrodból fog folyni a vér, hanem a nyakadból is, hiszen kivéreztetlek mint egy undorító malacot! - elnevette magát, majd zsebre helyezte kezét, és így szólt: - Milyen érzés volt a feleségemet dugni, amikor én távol voltam?

Ekkor lesütöttem a szemem. Azt hiszem, hogy nem lepődtem meg. Hirtelen minden értelmét nyerte: Evelyn félelme és a rettegése. Most már tudom, hogy miért félt annyira. Azért mert Erwan valóban egy játékos, aki sas szemmel kémleli a terepet és a megfelelő időben lecsap. Nem láttam értelmét annak, hogy hazudjak. Úgy is tudja. - Kurva jó volt! - pillantottam a plafon felé. - Te pedig ezekkel a csinos hölgyekkel kefélsz?

- Megesik! Tudod, van egy mondás; ha nincs ló, jó a szamár is! És egy férfi sem bírja ki szex nélkül, jól mondom? Anastasia... Kifejezetten tehetséges!

- Féreg! - csóváltam a fejem nevetve. - Féreg, féreg, féreg...

Ekkor Erwan szemét összehúzva a lényegre tért:

- Fel sem fogod, hogy mekkora nagy veszélyben vagy! - csóválta a fejét. - És mondjak még valamit? - tette fel a kezét. - Január óta mind az én játékom szerint mozogtatok! Arra vagy kíváncsi, hogy mióta tudok a romantikus kapcsolatotokról? - vigyorgott. - A kezdetektől fogva! Szóval, Mr. Brown! Ki itt a játékos?

- Január óta?! - motyogtam, mire az asztalra támaszkodott és a szemembe nézve így szólt:

- Van egy lezáratlan ügyünk, még a múltból, kedves Jace Brown! És istenre mondom, hogy ma éjszaka pontot teszek az ügy végére! És kettőnk közül ma éjszaka valaki meghal!- ekkor hegyes tűsarkú kopogása hallatszódott. Homályosan láttam, ezért megpillantottam egy vörös ruhát viselő nő alakját. Nem tudtam, hogy ki az...most még nem tudtam.