- A franc vigye el! Ezt nem bírom sokáig! - festeni próbáltam, de kezem sokszor remegett, ezért idegesen tettem félre az ecsetet, miközben cigire gyújtottam. Feszülten szívtam be a füstöt, hiszen éreztem, hogy a veszély egyre jobban fenyeget. Tegnap valaki lefényképezte a lakásomat. És attól a pillanattól kezdte van egy képe, amin én magam is rajta vagyok. Ennek a képnek köszönhetően hatalommal áll fölöttem és azt kezd vele, amit csak akar. Próbáltam bízni abban, hogy csak egy egyszerű járókelő, vagy túrista volt. Mégis a fekete kalap alatt húzódó ravasz mosolya arra utal, hogy minden bizonnyal dolgozik valakinek. Nem magamat féltettem, hanem Evelynt és a közös gyerekünket. Elina...folytogatóan hiányzott az illata és az apró teste!

- Miért hagytad abba? - kérdezte Jake, aki energiaitalt kortyolt. A kanapén foglalt helyett, miközben nagyba pörgette az instagramot. Amikor felült, felém biccentett. - Mondtam már, hogy a fickó után kerestem? - ekkor a vászon mögül felé pillantottam és félbe hagytam a tájkép festését. A fa székkel Jake elé gurultam, majd trikóban töröltem feket festéktől fénylő ujjaimat és biccentettem.

- Mit találtál róla? - súgtam, mire megnyitotta a Facebookot és ráment Erwan adatlapjára. Több mint kettő ezer ismerőse volt, az adatlapján csak két kép volt: egy jól megtervezett profilkép, és egy borítókép ami róla és Evelynről készült a házasságuk napján.

- A furcsa az, hogy semmit! Összesen két képe van fent! Szinte minden nap megoszt valamilyen politikával és...benzinnel kapcsolatos fényképeket! Az adatlapja tele van motivációs idézettel és különböző humoros viccel!

- Biztos, hogy ő az?

Ekor felmutatta nekem, miközben szembesültem azzal, hogy ő volt az. - Furcsán ártalmatlan! A Cassinóról nincsen bejegyzése? Hol dolgozik?

- Az van kiírva, hogy Bariére Casinóban dolgozik!

- Bariére? Az 2AV. Félix Faure, Menton városában van! - csóváltam a fejem.

- Honnan tudod?

- Amikor gyerek voltam sok időt töltöttem szerencsejátékkal! Minden pénzemet elköltöttem - sütöttem le a szemem. - Eszembe jutott egy remek ötlet! - pillantottam a festékes kezemre. Jake úgy ismert, mint a saját tenyerét. Ezért is rázta meg a fejét, majd zárta le a telefonját.

- Nem! Eszedbe ne jusson!

- Melyik a legszebb öltönyöd, ügyvéd barátom?! - szorítottam meg a vállát.

- Nem jó ötlet, Jace! Szerinted nem fog majd gyanút?

- Majd azt mondjuk, hogy játszani mentünk! Mert játszani fogunk!

- Közben próbálsz Erwan után szimatolni, igaz? - kérdezte dühösen. Ekkor előre hajoltam és ajkam közé szorítottam a cigit.

- Ő többször hívatlanul lépett az én galériámban! És én nem szeretem a hívatlan vendégeket - motyogtam. - És most én leszek a vendég, akit nem hívtak meg! Velem jössz?

- Mondhatom azt, hogy nem?!

- Nem! - nevettem szórakozottan.  Mert most még nevettem...

Erwan az ágy szélén feküdt és kicsiket pislogva a plafont nézte. Szívem szerint egy másik szobába költöztem volna, de nem akartam nála kihúzni a gyufát. Zuhanyozás után hosszú pizsamába és felkötött hajjal lefeküdtem a helyemre. A bordó, csipkés párnába nyomtam a fejem, miközben betakartam magam és vele szembe fordultam. A sok gonosszága miatt nem tudtam őt sajnálni, viszont rossz dolog amikor az ember szembesül a halállal. Nem sajnáltam, de próbáltam együtt érezni vele és kimutatni azt, hogy utálom, de ebben az időszakban számíthat rám. - Hogy érzed magad? - a tarkóját fürkésztem, miközben lassan felém fordult és gyűrött ingben felvonta a szemöldökét. Nem válaszolt, csak engem nézett. Nem tudtam, hogy mire gondol, vagy mi jár a fejében. Csúnya dolog lenne, de azt hiszem, hogy a hasznomra fordíthatom Erwan apjának a halálát. Talán így elterelődik a figyelme rólam és a mániájáról, miszerint szeretné megtalálni a lányom apját.

- Hogy lennék? - súgta maga elé. - Holnap este be kell mennem a Casinóba! Holnap után pedig el kell intézni a temetési papírokat és kifizetni őket! - szemét megdörzsölte, miközben felsóhajtott. - Eljössz velem a temetésre, igaz?

- Igen - súgtam. - Elmegyek, de ez nem azt jelenti, hogy köztünk rendeződnek a dolgok!

- Azt mindjárt sejtettem, Evelyn - nevető ráncok húzódtak a szeme mellett, ezért összeráncoltam a szemöldökömet. - Hihetetlen, hogy mennyire utálsz engem! Ha lenne a közelben egy kés, akkor biztos belém döfnéd!

Gondolkodás nélkül, Erwan...

- Ne viccelj - fújtattam. - Ne gondolj ilyenekre! - a fejem alá simítottam a kezem, majd a torkomat köszörültem. - Anya holnap ide utazik! Még nem találkoztál vele! - sütöttem le a szemem. Ekkor Erwan kicsit felegyenesedett és megtámasztotta magát az alkarján.

- És ezt tényleg az utolsó percben közlöd velem?!

- Örülj, hogy egyáltalán megosztom veled! - vágtam rá, mire üveges tekintettel felállt és kezébe vette a törölközőt.

- A feleségem vagy! Én pedig a férjed! - mutatta fel a karikagyűrűjét. - Legalább azzal tisztelj meg, hogy beavatsz abba, ami a fejedben forog! - miután kilépett a szobából, sóhajtva Elina felé pillantottam, majd felálltam és a kiságy fölé hajoltam.

Tíz perc múlva Erwan, derekára tekert fehér törölközővel lépett be a szobába. Én még mindig babáztam, ezért csak fél szemmel láttam azt, hogy leveszi magáról a törölközőt. Nem akartam oda pillantani, hiszen meztelen állt a szobában. Csak a tükörben láttam a tetoválását, ami a derekától, egészen a válláig és a nyakáig fut. A kobra kígyót szépen ábrázolták és kifejezetten élethű volt. Kígyó...pont mint ő! Ott mar, ahol csak tud!

- Tetszik a látvány, igaz? - a tükörbe pillantva azonnal a szemembe nézett, ezért elpirulva elkaptam a tekintetem. Nem is vitás, hogy tökéletes, modell testtel rendelkezik. A filmekben és a pornó filmekben is pont ilyen testalkatú férfiak szerepelnek. Nem mintha tudnám, de oda szoktak tökéletes testű színészeket keresni. - A tiéd is lehetne, ha nem duzzognál folyton!

Ó, nekem már van, ne aggódj...

- Hát hogyne! - motyogtam, miközben magára húzta az alsónadrágot és felvette a pólót. - Jó éjt! - az ajtó felé sétáltam, de ekkor a szemöldökét ráncolta.

- Hova mész?

- A nagyinál alszunk!

- Mi történt azóta, amióta hazajöttél? Távolságtartó vagy velem, mint valaha! - húzta össze a szemét.

- Én csak tiszteletben tartom a jelenlegi állapotodat! - hazudtam. - Időre van szükséged! Egyébként is gyászolsz! - fordítottam neki hátat, majd becsuktam az ajtót. Eszem ágában sem volt mellette aludni. Nem! Soha!

Halkan kopogtam a nagyi ajtaján, aki egy török filmet nézett. A félhomályban a tévé fénye megvilágította az arcát, miközben felkapcsolta az ágy mellett található kicsi éjjeli lámpát. Amikor felém pillantott, kérdőn húzta fel szemöldökét. - Itt alszunk, ha nem baj! - az ágy szélére ültem, miközben a karjaim között ringattam a kisbabát. - A hátamon is feláll a szőr! - borzongtam meg, miközben az ajtó felé pillantottam.

- Ennyire szerelmes vagy Jacebe? - súgta. - Csak nehogy gyanút fogjon! - tette fel az ujját.

- Igen! Szerelmes vagyok belé, és pont ez miatt tartok távolságot ettől a félkegyelműtől! - pusziltam Elina fejét, miközben elmosolyodtam. - Jace imádta őt!

- Azt elhiszem! Biztos, hogy szépek voltak együtt!

- Igen! És annyira fáj az, hogy nem lehet mellettünk! Úgy érzem, hogy több esélyem lett a boldogságra, de akkor is fáj! De valamiért megszokottá vált számomra a fájdalom! - pillantottam előre. - Mi ez? Bosszú csapdájában?

- Nem, nem! Ez egy romantikus, török film! Az a címe, hogy Su ve Ates!

- Az mit jelent?

- Víz és Tűz! Két családról szól, akik ellenségben állnak egymással! Régen történt köztük egy olyan dolog, ami viszályt hozott a két ellenségben álló családra! Az egyik család legidősebb fia, beleszeret egy gyönyörű, szőke hajú nőbe! Tudta, hogy szerelmük nem teljesülhet be, hiszen a másik család fője minden lépését figyeli! Itt a vér bosszúról és a hatalomvágyról van szó! Kemal, a főszereplő teherbe ejti a gyönyörű nőt! Amikor az ellenséges család megtudja, erőszakkal akarják belőle kiszedni a babát!

- Istenem! - súgtam magam elé. - Ez nagyon szomorú, mégis gyönyörű! Mi történik ezután?

- Kemal, a főszereplő Törökországba utazik, hogy feleségül vegye az ellenséges család gyönyörű lányát! Úgy gondolták, hogy a vérbosszú, csak így érhet véget! A házasságkötéssel a két család között béke született, csak arra nem számítanak, hogy Kemal szerelme mégsem vetélt el! Évekkel később találkoznak és Kemal akkor látja meg először a kisfiát! Már akkor tudta, hogy az övé!

- Azta! Most hol tart a film? - pillantottam a tévé felé.

- Már a végén! Végig nézed velem? - mosolygott.

- Egy ilyen történetet, kár lenne kihagyni!

- Zsebkendő legyen kéznél! - mondta a nagyi.

- Egyébként anya holnap ide utazik!

- Tudom! Beszéltem vele! - mondta, miközben a tévé felé pillantottam.

Életem legszebb és legszomorúbb török filmét nézhettem meg...