Még aznap este mindent elmeséltem a nagyinak, aki mérgesen Jacet szidta. Nagyi megértette, hogy Jace azért szabadított egeret a cukrászdába, hogy legyen alkalma feljönni hozzám. A nagyi ezt végül aranyosnak és merésznek tartotta. Nyugodt szívvel meséltem el neki mindent és azt, hogy holnap reggel Elina és én Jace lakására megyünk. Ez már annyira nem tetszett a nagyinak, ezért a kicsi bőröndbe hajtogatott ruhákra pillantott. - Mi a baj ezzel? - suttogtam, majd az ágy szélén nagyi mellé ültem, aki könnyei közt a fejét rázta. - Erwan elutazott! Legalább egy hétig nem lesz itthon! Végre itt az alkalom arra, hogy visszaszerezzem a boldogságomat!

- Én megértelek Evelyn, de szerintem ez kockázatos! Nem gondolod, hogy túlságosan egyszerűnek tűnik? - a nagyi aggodalma miatt egy kicsit én is félni kezdtem. Attól tartok, hogy igaza volt. Erwan elutazott és magamra hagyott egy hétre? És akkor most jön a kérdés, hogy hol itt a csapda? Nem szeretném bevonzani a rossz és negatív gondolatokat, de Erwan mindig tartogat meglepetéseket. - Nem szeretném az ördögöt festeni a falra, de szerintem ezzel a terveddel még várj egy kicsit! - mosolyodott el sóhajtva.

- Várjak? Az a baj, hogy nincsen időm várni! A kislányom apukája vár ránk - lesütöttem a szemem, majd a szoba közepén állva megigazítottam a testemre simuló fehér felsőt. - Erwan elutazott! - bólintottam. - Nincsen itt és kamerákat sem látok! - pillantottam oldalra. Ekkor nagyi a hallottakat elemezve széttárta a kezét.

- Akkor menjetek! - amint kimondta, vigyorra húztam az ajkam és magamhoz öleltem a nagyit. - Annyira örülök, kicsim! Menjetek csak! - a könnyeimet letörölte, majd szipogva fejét csóválta. - Észre sem vettem azt, hogy mennyire erős és felnőtt lettél!

- Ó nagyi... - csóváltam a fejem könnyeim között. - Még meg sem köszöntem azt, hogy mindig kiálltál mellettem! - lesütöttem a szemem. - És ez miatt nem csak hálás vagyok, de fel is nézek rád! - pusziltam meg a ráncos kézfejét. Ekkor nagyi a telefonját szorongatta.

- Na menjetek! Nincsen időtök! Gyorsan! Hes! - fél füllel hallottam, hogy taxit hív nekem. Miután összepakoltam pár ruhát, a baba kocsi aljából is a táskába helyeztem a legfontosabb dolgokat. Miután minden fontos dolgot magamhoz vettem, gondterhelten felsóhajtottam és az Eiffel torony felé pillantottam.

Görcsösen fogtam a lapot, amire Jace címét írtam. A cím egyezett, ezért remegő kezekkel megnyomtam a csengőt. Hallottam, hogy valaki az ajtóhoz sétál, majd kinyitja. Ekkor történt, hogy Jace Brown könnyes tekintetével találtam szembe magam. Előtte álltam, nem tudtam, hogy mit csináljak. Még mindig nem hittem el azt, hogy ez megtörténik. - Itt vagyunk! - suttogtam és Elina felé pillantottam, aki a baba kocsiban aludt.

- Édes Istenem! - Jace megragadott és szorosan magához húzott. Ebben a pillanatban minden fájdalom és emlék lejött rólam. Idejét sem tudom annak, hogy mikor sírtam így utoljára. A nyakába kapaszkodtam és éreztem, hogy lassan, de a teher lejön a vállamról. - Ne sírj, kicsim! . puszilta meg a homlokomat. - Most már itt vagytok! Semmi baj! - letöröltem a könnyeimet, majd a baba kocsi mögé ültem és remegő lábakkal betoltam a nappaliba. Annyira boldog voltam, hogy észre sem vettem Jace gyönyörű lakását. A lakás nem csak elegáns, de ízléses és tökéletes volt. Az egész szint egy hatalmas nappaliból és konyha részből, illetve egy ágyból állt. A nappaliban fehér bútorok, fehér szőnyeg, modern étkező és fekete franciaágy volt. Az egész emeletet körbe ölelte a hatalmas üvegfal, ami fal helyett szolgált. A modern berendezésre sem tudtam már oda figyelni, hiszen szembe találtam magam vele, miközben a lányunkat tartotta. Amikor megpillantottam őketm oldalra biccentettem a fejem és felsóhajtottam.

- Nagyon szépek vagytok együtt! - Jace elé álltam, majd kezemet Elina fejecskéjére simítottam és kicsiket bólintottam. - Jace én...

- Most ne mondj semmit! - tartotta a baba pici fejét. - Szeretnék pár percet kérni! A baba kocsit nyugodtan told olyan helyre, ahol mindig szem előtt van! Csak egy ágy van, ezért bármit pakolhatsz rá! Nézz körbe! - ekkor hátat fordított nekem és a fotel felé sétált. Miután a fotelbe ült, könnyes szemmel puszit nyomott a baba fejére.

Azt hittem, hogy számomra az élet már nem szánt boldogságot. Azt hittem, hogy életem végéig szomorú és magányos leszek. Viszont az életem fenekestül felfordult, amikor megtudtam azt, hogy van egy lányom. Azonnal megszerettem és ragaszkodtam hozzá. Az eddigi elméletem a gyerekek felől azonnal eltünt, hiszen ő az enyém. Az enyém és nem másé! Az első pillanattól kezdve nem csak ragaszkodtam hozzá, de védeni és szeretni akartam. Számomra nem jelentett gondot a kezeim között tartani, hiszen felnőtt férfi voltam. Tudtam ezt azt a babákról. Viszont Elina és az illata ébresztett fel arra, hogy ki is vagyok valójában. Egy édesapa. Van egy újszülött gyerekem, de nem csak hasonlít rám, de talán a szíve és a lelke is olyan tiszta, mint nekem.

Amikor a fotelbe ültem és arra szántam a perceket, hogy jobban megismerkedjünk, rájöttem arra, hogy ez mindent megváltoztat. Evelyn csendben pakolt. Az ágyamon térdelve háttal állt nekem, ezért nem látta, hogy figyelem. Nem tudom, hogy mi történt. Annyit tudok, hogy pár napra hozzám jött. Ez egy kicsit stresszes időszak, hiszen ebben a biztonságban nem voltam száz százalékos. Evi okkal félt attól a férfitól És készen állok arra, hogy megtudjam ezt az okot.

A pakolás után Evi mellém ült és a hajamat simogatta. Nem tudom, hogy mi hiányzott hobban. Ő vagy az érintése. Azt hiszem, hogy ez a két dolog nem versenyezhet egymással. Miközben a hajamat simogatta, én a babával ismerkedtem. Nos! Cuki és aranyos volt! Hihetetlenül apró és folyton nyálas volt a pici szája! Hihetetlen érzés volt egy kis embert a karjaim között tartani. Elina gyorsan elaludt. Talán jól érezte magát a karjaim között!

- Gyönyörű! - suttogtam, miközben Evelyn a fotel karfájára feküdt és puszit nyomott a halántékomra. A jól ismert illata azonnal betöltötte az egész nappalit: orgona, egy kis csokoládé, eper és cseppnyi tenger illat. Legalábbis erre emlékeztet. - Nagyon sok dolgot kell megbeszélnünk! - figyelmeztettem, hiszen nincsen sok időnk. A zöld szemébe néztem, miközben gondterhelten bólintott.

- Tudom! Csak nem tudom, hogy készen állok-e rá! - feszülten tartotta magát, ezért erőltettem magamra egy mosolyt.

- Kaphatok egy csókot? - hajoltam hozzá. Ekkor az ajkamra pillantott.

- Százat is, Jace Brown! - egy kézzel átkarolta a tarkómat, majd hozzám hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Igazából egyszerre történt. Nem tudom, hogy mi változott meg ennyire hirtelen. Azt hiszem, hogy a közös lányunknak köszönhetem ezt a változást. Ő nyitotta fel a szemem arra, hogy az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy haragudjak a hibái miatt. Evelyn csókja nem csak lehengerlő, de tökéletes volt. A nyelvét becsúsztatta az ajkaim között és arcomra simította a kezét. Nem akartam félbeszakítani, de beszélnünk kellett.

- Hallgatlak! - fürkésztem az arcát. - Mi történt? - csóváltam a fejem. Ekkor Evelyn a baba felé pillantott. Elina szájában mozgott a cumi, miközben a kicsi manó, apró ujjait összeszorítva aludt.

- Azon az éjszakán estem teherbe! - ekkor elkerekedett szemekkel elfordítottam a fejem és lesütöttem a szemem. Uramatyám! Decemberben! Evelyn szájából fájdalmas volt hallani a dolgokat, de erre már felkészültem. Hozzászoktam a fájdalomhoz. - Január első napján ide utaztam azért, hogy megtaláljam önmagam! Arra számítottam, hogy majd a nagyi mellett új életet kezdhetek! Ez így is történt! Boldog voltam, miközben a lányunkat vártam, de a boldogságom hamar elmúlt! - miközben a kezemet simogatta, könnyeim között lesütöttem a szemem.

- Erwan? - suttogtam. Fájdalmasan lehunytam a szemem, hiszen az az ember felel a szerelmem boldogságáért. Szívem szerint fejbe lőném. Evi bólintott.

- A nagyi cukrászdája csődbe ment és nem volt pénzünk fizetni az adósságot! Akkor Erwan felajánlotta a segítségét, de cserébe ő is kért valamit! - félve az arcomat fürkészte, miközben rövid tincse a szeplős arcát érintette. - Azt kérte, hogy legyek a felesége! - az arcára simítottam a kezem. Most jobban szeretem, mint valaha. - Tudtam, hogy valami nem stimmel vele! A szívem mélyén azt éreztem, hogy ő nem egy hétköznapi ember! Ezért amikor feleségül vett, nem mondtam el neki, hogy terhes vagyok! - a könnyeit letörölte, és az arcomat fürkészve folytatta. - A baba születése után rájött arra, hogy a gyerek nem az övé! Akkor megfenyegetett azzal, hogy ha megtalál...téged, akkor megöl!

Ekkor végig szántottam a hajamon és mellkasomra simítottam a kezem. Közte és a lányunk közt kapkodtam a fejem. Tudtam, hogy a helyzet súlyos, de azt nem, hogy ennyire! - Most már tudod, hogy miért nem mondtam el! Azt is tudod, hogy miért akartalak távol tartani! Mindent csak azért tettem, hogy rajtam keresztül ne találjon meg!

- A pokolba! - súgtam magam elé.

- Nem akartam tőled elválasztani a lányunkat, de nem volt más választásom! Erwan...veszélyes alak! Csak úgy tudtalak távol tartani tőle, ha saját magamtól is eltaszítalak! De amikor tegnap feljöttél hozzám és láttam, hogy néztél a babára... - ekkor könnyes szemmel az arcomat fürkészte és puszit nyomott a halántékomra. - Nem vehettem el tőled ezt az apró reményt! Láttam, hogy néztél rá! - ekkor a baba felé pillantottam. - Úgy néztél, ahogy egy édesapa tud a gyermekére! Abban a pillanatban fogalmazódott meg bennem az, hogy elmondom!

- Nem tudom, hogy mit mondjak! - levettem a szemüveget, az asztalra helyeztem és próbáltam nem sírni. - Azt már tudom, hogy az életünk valóban elbaszott! - amikor kimondtam, sziszegve elnevette magát. - Viszont egyáltalán nem gondoltam arra, hogy te ilyenen mész keresztül! - a kezét megfogtam és puszit nyomtam a kézfejére. - Nem tudom, hogy mit mondjak! Nehéz lenne bármit is mondani, hiszen tudod, hogy ami neked fáj, az nekem is fáj! - fürkésztem a szeplős arcát. - Viszont másra sem vágyom, csak arra, hogy kitörjem a fickó nyakát!

- Kérlek, ne akard, hogy megbánjam azt, hogy beavattalak! Okosnak kell lennünk! - pillantott Elina felé. - És néz előre! - ekkor elmosolyodtam és felsóhajtottam. - Ő a mi lányunk! - suttogta halkan. - Nézd milyen boldog!

Miközben a baba aludt, én könnyeim között bólintottam. - Itt alszotok, igaz? Mondd, hogy itt alszotok!

- Igen! - fürkészte az arcomat. - Itt alszunk!