A zuhanyzóból kilépve szorosan magamra tekertem a törölközőmet és a szoba felé sétáltam. Miután becsuktam magamra az ajtót, felvettem a pizsamámat, de ekkor a telefonom rezgett az asztalon. Összeráncolt szemöldökkel olvastam le az idegen telefonszámot, majd bizonytalanul beleszóltak. - Egyedül vagy?

Jace Brown hangja szólalt meg a készülék másik vonalán. Azt hittem, hogy képzelődök, ezért beletelt néhány percbe míg összeszedtem magam és összeráncolt szemöldökkel válaszoltam. - Igen! Miért telefonáltál? - ültem az ágy szélére. A hangja mindig meleg, férfias és kifinomult volt. Pont olyan, mint ő. Jace ekkor sóhajtott.

- Ma délután bent járt a férjed! Azt hiszem, hogy most csomagolnak össze a számára két képemet!

Ekkor a szám elé helyeztem a kezem és hevesen dobogó szívvel pillantottam a kiságy felé. Elina aludt, csupán a játéka forgott a feje fölött. A hold és a csillagok enyhe világoskék fényt ajándékoztam, ami miatt mindig hamar elalszik. - Jól van! És? - suttogtam.

- Nagyon furcsán és gyanakvóan viselkedett! A férjed tud kettőnkről, Evi?

Mindig mosolyra húzom az ajkam, amikor nem a teljes nevemen szólít. Istenem! Annyira szeretem ezt a férfit, hogy azt nem lehet szavakba önteni! Bármit csinál, bármit mond, az mindig hatással van rám! Szeretem, hogy a stílusa hanyag, máskor pedig elegáns. Szeretem, hogy szemüveget visel, hiszen olyan jól áll neki! Jace nem akármilyen férfi, és ezt ő is tudja. - Nem hiszem! - zökkentem ki. - Azt hiszem, hogy nem! Erwan okos, de annyira nem! - súgtam magam elé, miközben a történteken gondolkoztam, de valóban nem történt olyan szituáció, ami gyanakodásra késztette volna. - Te féltesz engem? - suttogtam elpirulva. Ekkor a vonal túlsó végén, Jace felsóhajtott. Lehunytam a szemem, hiszen annyira szerettem, mikor ezt csinálja. Egyszerre mosolyogtam és sírtam is. A csend mindent elárult. Nem felejtettük el egymást. Sőt! Azt hiszem, hogy valami egyre közelebb hoz minket egymáshoz. A pillanat közben a hálóingem szélét piszkáltam és lesütöttem a szemem.

- Én csak arra akartam célozni, hogy számomra valami nem oké ebben a pasiban!

Jace jól gondolta. Erwan nem normális. Bele sem mernék gondolni, hogy mi történne akkor, ha Erwan mindenről tudomást szerezne. Mi történne akkor? Erwan csatamezőt csinálna és mindent elkövetne annak érdekében, hogy ő nyerjen. A hatalom és a pénz teljesen elvette az eszét. De idővel rájöttem arra, hogy számára ez nem a pénzről szól. Ez saját magáról szól. Erwan nem tűri el a hazug embereket. Ha megtudja, hogy hazudtam neki, akkor kesztyűs kézzel bosszút állna. Ha okos vagyok, akkor távol tartom magamtól Jacet. Viszont a szívem ezt nem engedi. - Evi, hogy szerethetsz egy ilyen embert?

Ekkor könnyes szemmel lesütöttem a szemem. A dolgok így is elég bonyolultak. Nem akartam jobban azzá tenni. - Nincsen baj, Jace! - suttogtam magam elé. - Kézben tartom az irányítást! Te csak éld az életed! Én is élem a sajátomat! - mielőtt letettem volna, Jace közbeszólt:

- Boldog vagy vele? - suttogta. Mielőtt válaszoltam volna, a telefont letettem és kitöröltem a híváslistát. Minden bizonyítékot el akartam tüntetni. Azt akartam, hogy ne maradjon olyan dolog, ami Erwant gyanakodásra készteti. Az már biztos, hogy innentől kezdve okosabbnak kell lennem. Nem látok nagy esélyt arra, hogy Erwan gyanakodni kezdett, hiszen eddig nem cselekedtem meggondolatlanul.

- Szia nagyi! - becsuktam magam mögött a szoba ajtaján és az ágy szélére ültem, miközben nagyi letette a cukrász magazint. Mosolyogva pillantott rám, de amint meglátta azt, hogy sápadt vagyok, felsóhajtott. - Azt hiszem, hogy van miért aggódnom! - sóhajtottam feszülten.

- Ne mondd! Mégis mi a baj?! - biccentette oldalra a fejét.

- Erwan járt Jace galériájában! Jace az imént hívott és azt mondta, hogy Erwan kicsit furcsán viselkedett! Nem tudom, talán aggódnom kéne?

- Ó jaj! - legyezte magát a nagyi. - Nem tudom, Evi! - sóhajtotta. - Ha hirtelen elővigyázatos leszek, akkor lehet, hogy gyanút fog, nem?

- Ez is igaz! Akkor viselkedjek természetesen? - fontam keresztbe a lábam, miközben nagyi összecsukta a magazint. - Miért nézel így rám?

- Van egy olyan mondás, hogy "álmokban és szerelemben nincsen lehetetlen!"

- Jól van! És ez most jó vagy rossz dolog? - nevettem fel szomorúan.

- Azt hiszem, hogy ezt neked kell tudni, angyalom! - vette vissza a magazint.

Másnap sem hagyott nyugodni a dolog. Féltem Erwan haragjától, de leginkább Jace épségét féltettem. Ezért, amikor Erwan dolgozott, reggeli után elmentem Jace galériájába. Hevesen dobogó szívvel léptem be a galéria ajtaján. A hely üres volt, ezért csak jobban feszengtem. A tűsarkú kopogott a fényes parkettán, miközben a galéria hátsó részéhez mentem. Ott két miniszoknyát és fehér blúzt viselő alkalmazott beszélgetett. Amikor megálltam előttük, illedelmesen köszöntek. - Jace...illetve Mr. Brown a galériában tartózkodik? Beszélni szeretnék vele!

Furcsa pillantásokkal ajándékoztak meg. Én csak felvontam a szemöldökömet, hiszen nem értettem, hogy ebben mi volt olyan furcsa. - Máris szólok neki! Egy kis türelmet kérek szépen! - fekete magassarkúban egy ajtó felé sétált, majd három kopogás után benyitott. Az ajtót becsukta maga után, miközben a másik nő végignézett rajtam.

- Mit nézel? Valami nem tetszik? - igazítottam meg a vörös hajam, de nem tudott válaszolni, mert Jace Brown kilépett az irodájából. Abban a pillanatban erőltettem magamra egy mosolyt, majd amikor ketten maradtunk, az egyik fehér fal mögé léptünk. Jace megigazította a szemüvegét és ráncba húzta szemöldökét. - Beszélnünk kell!

- Rendben! Miről lenne szó? - csillogó szemekkel az arcomat fürkészte. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt, hogy milyen ellenállhatatlan volt ma. Fehér inget, szürke öltönyt viselt. Alaposan végig néztem rajta, hiszen a látványával nem tudtam betelni. A nők többsége vonzónak találja az öltönyt viselő férfiakat, na de aki mellé még szemüveget is hord... az egyszerűen ellenállhatatlan.

- Erwan nem tudhat kettőnkről!

- Kettőnkről? - ebben a percben jókedvűen elnevette magát, viszont én csak felsóhajtottam.

- Arról, hogy mi volt kettőnk között! - javítottam ki magam, hiszen Jace Brown társaságában mindig pontosan kell fogalmazni. Ekkor megrázta a fejét.

- Miért? Azt hittem, hogy boldog vagy mellette! Ha boldog vagy vele, akkor miért zavar az, hogy tud-e kettőnkről?

És ekkor Jace csúnyán csőbe húzott. Azt hiszem, hogy nem gondoltam át pontosan a dolgokat. Tudhattam volna, hogy ezzel felkeltem az érdeklődését. Két tűz közé estem. Erwan nem tudhat kettőnkről, de Jace sem tudhat arról, hogy az életem egy pokol. Mert akkor felteszi magának a kérdést, hogy akkor miért mentem férjhez, ha nem kényszerből? - Boldog vagyok! De ez nem jelenti azt, hogy Erwan mindent tud a régi életemről! Szeretném, ha a közös múltunkat titokban tartanád előtte!

Ekkor Jace mosolyra húzta az ajkát, majd váratlanul a fejem mellett a falra támasztotta kezét. Olyan közel került hozzám, hogy a jól ismert illata az orromba szökött. A fejemet is falhoz nyomtam, hiszen a közelsége miatt a pillangók életre keltek a gyomromban. Ez nagyon nem jó...

Amikor közel hajolt hozzám, az orra finoman érintette a halántékomat. Miközben a puha ajkát néztem, lefogadom, hogy ő is az én számat nézte. Szinte éheztem arra, hogy hozzám érjen. És bárcsak minden ilyen egyszerű lenne! - Mit csinálsz? - suttogtam közel hozzá. Jace nem válaszolt, csak a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet.

- Nekem akarsz hazudni, Evi? - súgta halkan. - Te is tudod, hogy mi volt köztünk! - fürkészte a dekoltázsomat. - Tényleg egy olyan pasinak akarsz hazudni, aki a saját tenyerénél is jobban ismer téged? - kezét az arcomhoz helyezte, majd megsimította. Ujjai lassan vándoroltak a bőrömön. Nem akartam lehunyni a szemem, de eltaszítani sem akartam magamtól. - Mindent tudok rólad! - kabátomat a nyakamnál meglazította, majd kicsit oldalra tűrte. - Tudom, hogy mit szeretsz, hogy mi esik jól! - harapta be az ajka szélét. - Hogy mire vágysz és mi az, ami beindít téged! - fejét kicsit meg biccentette, majd apró puszit lehelt a nyakamra. Azt hittem, hogy elájulok. - Tudom, hogy mi a kedvenc ételed, színed, napod, ünneped, ruhád, fehérneműd, évszakod, illatod, helyszíned, emléked, márkád, boltod...és tényleg, nekem akarsz hazudni? - nevetett. - Átlátok rajtad, Evi!

- Azt hiszed, hogy most vonzó vagy?

- A reakciód alapján nem hiszem, hanem tudom! - fürkészte az arcomat. Ezek szerint leplezni sem tudtam azt, hogy szerelmes vagyok, hogy odáig vagyok érte, hogy legszívesebben levenném a ruháit és élvezném, hogy hozzá érhetek. Istenem! Tehát ilyen, amikor az ember szenvedve vágyik valamire! Amikor eluralkodik rajta a másik iránt érzett igazi szeretete és csak arra vágyik, hogy újra az legyen mint régen. - Mondj el mindent, amiről tudnom kell!

- Neked semmiről nem kell tudnod! Csak azt szeretném, hogy ha távol tartanád magad a férjemtől! Elég, ha annyit tudsz, hogy ő nem tud a régi életemről! És ő nem az a férfi, aki könnyen tolerálja a hazugságot!

- Félsz tőle? - suttogta, majd hátra lépett egy lépést. Újra kaptam levegőt! Bár hiányzott a közelsége, ezt mégsem tettem szóvá, vagy nem mutattam ki. - Te félsz tőle! - suttogta.

- Most már tudod, hogy miért kell úgy tenned, mintha nem ismernél engem! Ő nagyon könnyen dühbe gurul! Vannak problémái az önuralom kezeléssel! - csóváltam a fejem, hiszen nem mondhattam el neki azt, hogy igazából őt féltem és védem. - A lényeg, hogy viselkedj természetesen amikor vele beszélsz! Nem tudod, hogy mire képes! - mielőtt bármit válaszolt volna, felsóhajtottam és a kijárat felé sétáltam.

- Valamiért fél! Láttam rajta! Csak az okát nem tudom! - késő este, otthon a kanapén ültem, miközben Jake egy forró teát hozott nekem. Miután mellém ült, az üvegasztalra helyezte a két bögrét. Sajátját elvette és megrázta a fejét.

- Szerinted valami van a háttérben?

- Próbálom összerakni a darabokat! - fújtam ki a füstöt. - Erwan szerint boldog a házassága, de Evelyn egyáltalán nem boldog! Fogyott és azok a karikák a szeme alatt...az egész olyan mint egy jól kitalált színdarab! Valaki itt titkol valamit!

- Ki? Evelyn? - suttoga kíváncsian. A cigarettát az ajkaim között tartottam, miközben felsóhajtottam és ujjaim közé vettem a szálat. - Mi van ha Evelyn csak úgy csinál, mintha boldog lenne? - kérdezte, mire a szemöldökömet ráncoltam.

- Én is pont erre gondoltam! Nekem nem illik össze a kép! Egyébként... - sütöttem le a szemem fájdalmasan. - Van egy közös gyerekük! - súgtam. Azt hiszem, hogy a sok dolog közül ez fájt a legjobban. Fájt, hogy életem szerelme egy másik férfinak szült gyereket. A sok dolog közben észre sem vettem ennek a dolognak a súlyát. Van valami ami örökké összeköti őket! - És ebbe én nem tudok bele nyugodni! Az a baba tökéletes! Nem Erwant, hanem Evit láttam benne! - sütöttem le a szemem. - Kezdem őt elveszíteni, igaz? - kezemet összekulcsoltam a tarkómon. - Nem akartam hinni a szememnek! - nevettem. - Amikor megpillantottam őt a baba kocsi mellett, újra és újra megfogalmazódott bennem az, hogy ennek nem így kellett volna történnie!

- Mi?! Van egy közös gyerekük? - nevette el magát. - Menj már! - lökte meg a vállam, de miután látta rajtam, hogy én nem nevetek, megköszörülte a torkát. - Ó! Hát ez...érdekes!

- Érdekes? - ízlelgettem a szót. - Miért ezt mondod? - pillantottam felé. - Számodra ez érdekes? Számomra ez a földi pokol! 

- Azért mert Evelyn azóta is szerelmes beléd! Számomra az elképzelhetetlen, hogy egy másik pasinak szüljön gyereket!

- És?!

- Megkérdezted már tőle, hogy mikor született a baba? Mármint, utána érdeklődtél?

- Mondd már ki, hogy mit akarsz! - elnyomtam a cigit, hiszen kezdtem ideges lenni. Ekkor a vállát rántotta, majd vigyorra húzta az ajkát. 

-  Jól van! Amit mondani fogok, az fura! - tette fel a kezét. - De mindketten tudjuk, hogy nem lehetetlen! 

- Szóval?! - fordultam felé. Ekkor széttárta a kezét.

- Akár a tiéd is lehetne!

- Az enyém?! - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Ekkor Jake bólintott.

- Miért, szerinted ki van zárva?

Ekkor könnyes szemmel és sóhajtva előre pillantottam. - Nem! Nincsen kizárva... - súgtam magam elé. - Ki kell derítenem! - gyújtottam rá a második cigire.