Még aznap este a fürdőszobában álltam és a derekamra tekertem a törölközőt, miközben váratlanul kopogtak a fürdőszoba ajtaján. Az első kopogásra nem figyeltem fel, hiszen a gondolataimba voltam merülve. A szívem azt súgta, hogy keressem meg ezt a fickót és mutassam meg neki azt, hogy kinek is a szerelmét bántotta. Viszont az eszem azt súgta, hogy mivel nem ismerem őt a kártyáit, ezért ne csináljak hülyeséget és ne cselekedjek meggondolatlanul. Egy ekkora méretű harag és düh mellett nehéz bármit is csinálni. A szerelmemet és a lányomat nem csak fogságban tartotta, de meg is félemlítette őket. A legkevesebb az, hogy beverem a fejét. Viszont okosnak kell lennem és nem sodorhatom veszélybe Evelyn, és a baba biztonságát. Az életben rengeteg embert és sok dolgot elvesztettem már. Beleértve az apámat, a hugomat és a hugom kurva kutyáját is akit kurvára nem szerettem, de azért kurvára hiányzik. A legkevesebb az, hogy nem cselekszek meggondolatlanul és minden pillanatot, percet, órát élvezek, amit velük tölthetek. - Öhm! Gyere! - kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam Evelynnel, aki egy bő pólót és iszonyatosan rövid nadrágot viselt. A számban is összefutott a nyál, hiszen el is felejtettem, hogy milyen gyönyörű: hosszú lába és keskeny combja csábított. A rózsaszín szatén nadrágja aranyos és vonzó volt. Bő fazonú Garfield mintás pólót viselt. A vörös, színte naplemente színű haját kócosan felkötötte. A gyönyörű és ellenállhatatlan szeplők sokasága kiemelte a rikító zöld szemét. Ő számomra az istennő!

Evelyn úgy nézett rám, mintha még nem látott volna férfi testet. Tekintete az alhasamat és a köldökömet fürkészte. A hónapok alatt sokat edzettem és futottam, hogy levezessem a stresszt. Bizonyára észrevette, hogy nem csak fogytam, de sportosabb is lettem. Határozottan nincsen apa testem! Majdnem harminckét éves vagyok, de nincsen apa testem! Még harminchat éves koromra sem akarok husis hasat. Soha! - Én csak azt akartam mondani, hogy Elinat most fogom szoptatni! - mielőtt tovább folytatta volna, határozottan bólintottam.

- Határozottan szeretnék ott lenni!

- Jól van! - nevette el magát, majd a hasamra pillantott. - Akkor várunk szeretettel!

Miután becsukta maga mögött az ajtót, az ajkamat beharaptam és a fejemet lehorgasztottam. Azt hiszem, hogy életem legszebb pillanata vár rám. Miután felöltöztem, kiléptem a fürdőszobából és Evelyn felé sétáltam, aki az ágy elején ült. A félhomályban felém pillantott, majd megsimította maga mellett az ágyat. Amikor mellé ültem, hevesen dobogó szívvel pillantottam a kislányunk felé. Az apró baba Evelyn melléhez fordult. Kicsi kezével kitapogatta a mellbimbót. Miután megtalálta, azonnal rácuppant. - Ó édes istenem...- arcomra vezettem a kezem és csillogó szemekkel hallgattam, miközben nyöszörögve szopott. - A világ leggyönyörűbb pillanata vagy! - közte és a kislányom között kapkodtam a fejem. Tudtam, hogy a babák hogy szopnak! Viszont ez a látvány és a halk hang amit szopás közben kiadott...

- Általában nincsen gond az étvágyával! Inkább azzal szokott lenni a baj, hogy kevés tejem van! - amikor az arcomat fürkészte, én csak tanácstalanul elmosolyodtam. - Persze, neked mondhatom! - nevetve államra helyezte az ujját, majd közelebb csábított magához és puszit nyomott az ajkamra. - Mit gondolsz?

- Nehéz lenne bármit is mondani! Szemtanúja vagyok annak, hogy az újszülött lányom az anyja melléből szopik! - fürkésztem a kisbabát, aki szopás közben az anyját fürkészte. A boci szeme nem csak csillogott, de hasonlított az én szememre. - Lenyűgöz ez a látvány! - suttogtam a fejemet rázva. - Most már értem, hogy miért aranyos ez a pillanat! - motyogtam, miközben Elina elhajolt, újra tapogatni kezdte a cicit, majd ismételten a mellbimbóra cuppant. Ezúttal egy hangos gőgicsélés is elhagyta a torkát.

- Két hónap alatt valamit megtanultam! - pillantott felém. - Azt, hogy ő mindennél fontosabb! Ez alatt a két hónap alatt megtanultam azt, hogy ő egy ajándék, egy igazi csoda! Tudtad, hogy a babák csak egy hónapos koruk után kezdenek el gőgicsélni? - miközben suttogta, én a fejemet ráztam. - Az interneten a napokban kezdtem el olvasni egy cikket! Az a címe, hogy a két hónapos baba fejlődése! Szeretnék mindent jól, és helyesen csinálni! - mosolygott, miközben Elina félbe szakította a szopást. - Ebben a hónapban éjszaka még nagyon nehezen alszanak! Gyakran felébrednek és hangosan sírnak! Éjszaka próbálok nem pelenkát cserélni és általában megvárom, hogy abbahagyja a sírást! Meg tudnak jegyezni bizonyos dolgokat és azt is tudják, hogy jelezzék, hogy ha van valami óhajuk vagy kívánságuk! - vigyorgott, miközben elismerően bólintottam.

- Tökéletes édesanya vagy! - simítottam meg az arcát.

- Szeretnék az lenni! - mélyen a szemembe pillantott, miközben szomorúan tudatosult bennem az, hogy ez a pillanat nem örökre szól. Azt hiszem, hogy van ami örök, és van ami átmeneti. Bármit megtettem volna azért, hogy ők ketten örökké az életem részei legyenek. Viszont egy olyan emberrel álltam szemben, akit nem ismertem. A tenyeremnél is jobban ismertem Evelint. Ha ő fél és retteg, akkor annak nyomós oka van. Az emberek ilyenkor bután gondolkodnak és elcseszik a dolgokat. Én nem fogok ebbe a hibába esni. Türelmes leszek, okos és nem csinálok olyat, amit később megbánhatok. Furcsa, de már láttam a végét: láttam, hogy mi hárman boldogok leszünk. A kérdés már csak az, hogy mikor rendeződnek a dolgok?

- Félsz? - suttogtam, miközben átvettem a babát és Evelyn a kezembe adta a rongyot. Mindent megmutatott nekem és próbáltam mindent ügyesen csinálni. A baba apró testét tartottam, miközben Evelyn a pici száját törölte. Ekkor a szemembe pillantott, majd a torkát köszörülte. - Figyelj kicsim! - súgtam előre. - Én okos férfi vagyok! Túl járhatok az eszén!

- Jace, ez nem ilyen egyszerű! - fejét csóválva összehajtotta a kicsi rongyot, majd felsóhajtott. - Biztos vagyok abban, hogy neki vannak piszkos ügyei! - a szemét lesütötte és sziszegve tovább folytatta. - Minden nap elmegy a munkába, de változó az idő, amikor hazaér! Olyan, mintha ő maga döntené el azt, hogy egy nap mennyit dolgozik!

- Szerinted főnök?

- Elvileg Cassinót vezet!

- Vagy csak a Cassinó mögé rejtőzik! - amint kimondtam, Evelyn a szemöldökét ráncolta. - Úgy értem, hogy bármit csinálhat ott! Lehet, hogy csalnak és így gyűjtik be a pénzt, amit a játékosok eljátszanak! És ez bizony büntetett!

- Soha nem kérdeztem a munkája után! Én csak egyszer kérdeztem meg azt, hogy hol dolgozik! Elég szűkszavú választ kaptam! - a baba rongyikáját a fotel karfájára hajtotta, majd összedörzsölte a kezét. Végignézett kettőnkön és elmosolyodott. - Rám férne egy zuhany!

Ekkor a karjaim között alvó babára pillantottam.

- Itt akarsz hagyni vele?! - amint felálltam, Evelyn jókedvűen elnevette magát.

- Persze, hiszen te vagy az apukája!

- Persze, de...mit csináljak, ha elkezd sírni? - Evelyn a fürdőszoba felé menet megállt és jókedvűen vissza fordult hozzánk. Zöld tekintete csillogott a boldogságtól, miközben bő fazonú pólóját piszkálta.

- Hány éves is vagy, Jace Brown?

- Én azt értem, de ebbe bele kell jönni! Nem megy egyről a kettőre! - ekkor Evelyn becsukta maga mögött az ajtót, én pedig a kicsi lányomra pillantottam, aki apró kezével gőgicsélve hadonászott. - Jól van! - súgtam magam elé. A testét ügyesen tartottam, miközben a pólómat kezdte tépni. - Cumi! Ez lesz az! Szükségünk van egy cumira! A kérdés már csak az, hogy néz ki...megmutatod, hogy merre van?

Csak fél órán keresztül zuhanyoztam, mert nem akartam Jacet sokáig magára hagyni. Alapjáraton szórakoztatott a helyzet, hiszen bedobtam őt a mélyvízbe. Emellett tudtam, hogy könnyen megtanulja a dolgát, de biztos voltam abban, hogy lesznek nehézségei. Próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez nem örökre szól. Bárcsak örökre szólna! Akkor én olyan boldog lennék!

Amikor kiléptem a zuhanyzóból, Jace az ágy egyik oldalán feküdt. Elmosolyodtam, hiszen a kisbaba mellette szuszogott. Rózsaszín puha takaróval takarta a pici testét, ezért büszkén elmosolyodtam. Jace minden lépésemet követte, ezért óvatosan lefeküdtem Elina másik oldalra, majd egymással szembe fordultunk. A félhomályban egymás arcát fürkésztük, miközben elmosolyodtam. - Hogy telt ez a fél óra? - suttogtam.

- Nagyon jól telt! - fürkészte az arcomat. - Azt hiszem, hogy szeret engem! - ekkor mindketten a baba felé pillantottunk. Alvás közben a cumi megállás nélkül mozgott a szájában. A jól ismert, kellemes baba illat az orrunkba szökött. - Köszönöm! - simította meg az egyik tincsemet.

- Mit köszönsz?

- Hogy beavattál! - csóválta a fejét. - És megértem, hogy féltél! Az a helyzet, hogy mindent megértek! - ekkor oldalra pillantot. - És azt is tudom, hogy haza kell mennetek!

- Nem akarok, de muszáj lesz!

- Én várni fogok rátok, Evelyn! - a baba fölött hozzám hajolt, arcomra simította a tenyerét és lehunyt szemmel megcsókolt. Amikor az illata az orromba szökött, megkönnyebbülten viszonoztam az édes, puha csókját. - Imádom a nyelvedet! - súgta a csókba, mire nevetve átkaroltam a tarkóját és engedtem, hogy felfaljon. 

_____________

Mivel sok visszajelzést kaptam azzal kapcsolatban, hogy szívesen olvasnátok tőlem majd új könyvet, úgy gondoltam, hogy megosztom veletek az új ötletemet! Az új történetet természetesen majd ennek a befejezése után szeretném majd hozni. Itt még lesz jó pár rész, szóval nem kell félni! Az új történetem fő karakterei egy jóképű fiatal korona herceg, és egy hétköznapi nő nem mindennapi szerelmi történetét mutatná be, a megismerkedésüktől kezdve egészen a bonyodalmakig meg stb! És az lenne a kérdésem, hogy vevők lennétek majd egy ilyen jellegű, uralkodós történetre és tiltott szerelemre?

Leginkább azért lenne fontos a visszajelzésetek, mert eddig mindig úgy tapasztaltam, hogy van egy történetem amit NAGYON szerettek ( mint például ezt ) és van a többi, de mégis itt van a legnagyobb aktivítás amit nagyon köszönök!  És nagyon bízok abban, hogy az új történetem is lesz annyira jó, hogy majd átvegye ennek a kis könyvnek a helyét, és bízok abban, hogy annyira fogjátok szeretni majd, mint ezt a történetet! Szép estét!