Mosolyogva engedtem előre anyát, majd bezártam magunk után a bejárati ajtót. Ha az emberrel rossz dolog történik, akkor a közeljövőben hajlamos jobban odafigyelni a dolgokra. Még mindig szomorú voltam, hiszen anya sebei nehezen gyógyultak. Nem voltam ott a kórházban, amikor pszichológus beszélt vele, de van egy olyan érzésem, hogy nem volt tartalmas kommunikáció. Kicsit kitoltam a széket, majd néztem, hogy anya leül és hálás pillantásokkal ajándékoz meg engem. Kicsit előre hajoltam, majd puszit nyomtam a homlokára és készítettem neki egy teát. Anya nem beszélt sokat, csak vállára hajtotta színes kendőjét és mellkasán azt szorongatta.

Miközben feltettem a vizet, addig Jace járt az eszembe. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Annak a férfinak rengeteg dolgot köszönhetek. A szabadságomat, a boldogságomat és a lelkem biztonságát. Szerencsésnek éreztem magam, hogy magam mellett tudhatok egy férfit, aki érett és másképp gondolkodik, mint az én korosztályom. Akárhányszor lejátszottam magamban a jelenetet, hogy Jace a bugyimba nyúl és kifinomult férfias mozdulatokkal simogat, az ajkamba haraptam és enyhén megráztam a fejem. Jace Brown nem csak figyelemre méltó külsővel, tökéletes apró borostával és sűrű szempillákkal rendelkezik, de van egy kifinomult, védelmező és egyben vad oldala, amit teljes szívemből szeretek. Sokszor elképzeltem, hogy végig puszilom a markáns, szigorú vonású arcát és feszes halántékát. Eljátszottam a gondolattal, hogy tenyeremmel végig simítom a meztelen mellkasát és az enyhén szőr fedte, V alakú mélyedést a hasfalán.

Az iránta érzett heves szenvedélyt semmi nem törheti meg. Azóta vágyom rá, amióta megláttam. Nehéz visszafogni valamit, és uralkodni az érzéseinken, miközben tudjuk, hogy amire olyan régóta várunk, az a közelünkben van. Ott Franciaországban jöttem rá arra, hogy Jace tabuk nélkül megy bele a romantikus játékba. Szereti felkelteni az érdeklődésem, feszegetni a határaimat, hogy utána megadjam magam és az övé legyek. Szeretném, hogy ez a mindent elsöprő vágy, és egymást iránt táplált vad gondolatok, csak erősebbek lennének. A tanév elején a szerelem volt az utolsó dolog, amire vágytam. Csak a tanulásra és a szemeszter első felére koncentráltam. Mégis mikor Jace, azon a napon elkapott és a fülemből kivette a fülhallgatómat, szinte értelmet nyert a "szerelem első látásra" kifejezés. Még mindig emlékszem, hogy a szemembe nézett, hogy magával hozta a hideg, őszi időt. Szimmetrikus arca a hidegtől enyhén ki volt pirosodva. Azt hiszem, hogy az első találkozásunk az, amit soha nem fogok tudni elfelejteni. Az első összenézésünk lesz az, ami mindig és mindig vissza húz oda, az ő karjaiba, az első megszólításhoz.

Egész nap anyára vigyáztam. Anya nem beszélt sokat, inkább a szobájában pihent és könyvet olvasott. Nem tetszett nekem a viselkedése. Az orvosok a fülem mögé ültették a bogarat, hogy valaki testileg bántotta. Ez azért zavart össze, mert anya az ellenkezőjét állítja. Mivel nem tudok biztos dolgot, úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom tovább a dologgal. Nem szeretném miatt stresszelni magam. A fontos az, hogy a napokban anya mellett legyek, hiszen nem hagyhatom magára őt.

- Tíz perce csak mosolyogsz! - pillantott felém, miközben este elmosogattam. A vállam felett hátra pillantottam, majd úgy csináltam, mintha ez természetes lenne. - Tudod, hogy a lányok mikor szoktak így mosolyogni? - biccentette oldalra a fejét.

- Ha szerelmesek? - kérdeztem azonnal, mire anya szeme felcsillant, és vigyorogva magához ölelt. Ez az ölelés tovább tartott. Ragaszkodóan kapaszkodtam a vállába, nem akartam őt elengedni. Biztonságban éreztem őt az ölelésében.

- Logan?

- Nem! - vontam fel a szemöldököm, mire anya szemöldöke ráncba hajolt. - Nem Logan! - sóhajtottam, majd a konyhapultnak támasztottam a derekam és előre pillantottam. - Úgy érzem, hogy mellette önmagam vagyok! Hogy nincsen megjátszott mosoly, se megfelelés az elvárásoknak! Boldog vagyok, hiszen kiegészítjük egymást! Amikor rá gondolok, akkor vigyorgok és a mellkasomban érzem, hogy itt és most ő az életem értelme! - csóváltam a fejem. - Ő...eszméletlenül romantikus, udvarias és szeret udvarolni, viszont... - sziszegtem. - Ennyire is szereti a szenvedélyt, az erotikát, és nem fél kimondani, hogy mire vágyik! Néha szokott irányítani, nem minden tetszik neki, ami nekem, de valamiért ez nem okoz bajt! - miközben Jace-re és Franciaországra gondoltam, addig anya felsóhajtott. - Jó illata van! Eszméletlenül vonzó! Elegáns de jobban szeret kényelmes ruhákban lenni! A haja...mindig jó és a szemüvege egyszerre szexi és aranyos!

- Szemüveges a pasi?

- Tessék?! - nyeltem egyet. - Szemüveget mondtam? - helyeztem a teafiltert a forró vízbe.

- És hogy hívják? - hunyorgott. - Elmondod nekem, hogy ki a titkos szerelmed? - suttogta kíváncsian. Ekkor a torkomat köszörültem és felsóhajtottam.

- Megígértem neki, hogy egyenlőre titokban tartjuk! - ekkor váratlanul kopogtak az ajtón. A lábam a földbe gyökerezett, hiszen a gyomromban alvó pillangók, azonnal életre keltek. Furán adná ki magát, ha Jace lépne be az ajtón. Csak most ne ő legyen! Csak most!

- Szép estét! - amikor Jace az ajtóban állt és egy tálca sütit tartott a kezében, erőltettem magamra egy mosolyt. Nos. Kifejezetten kínos szituáció alakult ki, hiszen Jace külseje tökéletesen visszatükrözte azt, amiről én az imént álmodoztam. A szemüvegét viselte, csak egy egyszerű fekete kapucnis pulcsit és farmernadrágot hordott. A gesztenye színű haja kusza volt, mégis rendezett és hullámos. Amikor az ívelt, markáns arcán megjelent az a hófehér, "tudom, hogy jól nézek ki" féle mosoly, anya köhögve bólintott.

- Mr. Brown! - pillantott rám. - Milyen kellemes meglepetés! - hívta be őt a konyhába.

- Szép estét kívánok, Evelyn! - csak biccentett, majd az asztalra csúsztatta a tálca sütit. - Gyors felépülést szeretnék kívánni, Barbara! - nyálcsorgatva néztem, hogy félig cipzározott pulcsija miatt láttam a meztelen mellkasát és a vonzó karját.

- Estét, Mr. Brown! - csuktam be az ajtót, majd anya felváltva nézett ránk. Ők ketten azonnal beszélgetni kezdtek. Jace laza és jókedvű volt, míg én feszült és néma. - Hozok tányért! - a kicsi konyhában a szekrény mellett lábujjhegyre álltam és levettem három tányért az egyik polcról. A mozdulat közben éreztem, hogy Jace mögém áll és a férfiassága teljesen hozzám nyomódott. Csak egy szempillantás volt az egész, egy apró érintés, mégis lehorgasztottam a fejem és beharaptam az ajkam.

- A szalvétákat ne felejtse el, Evelyn! - a szemembe nézve lenyalta a hüvelykujját. Tudtam, hogy csak szórakozik velem.

Hát akkor...indulhat a játék!

- Parancsoljatok, anya! - mosolyogva az asztalhoz hajoltam, hogy poharat helyezek rá. A mozdulat közben kicsit előre hajoltam, Jace pedig rágás közben a mellemet nézte, majd egyszerűen abba hagyta a rágást, és nagyokat pislogva fejét rázta.

- Milyen az egyetemen, Mr. Brown? Biztos vagyok abban, hogy nagyon jó professzor!

- S...sajnos ezt nem mondhatom mindig el magamról! - nézett szigorúan előre. Kis édes. Imádom, amikor zavarban van. Azt hiszem, hogy ez a szenvedélyes játékunk kezdete. - Vannak napok, amik nem úgy telnek, ahogy kéne! El felborítja az egyensúlyt és nem tudunk tőle koncentrálni!

- Ezzel egyetértek!

A szemöldökömet ráncoltam, hiszen nem értettem, hogy Jace mire céloz. Történt ma valami, amit nem mesélt el? Problémái vannak a munkával? - És gondolom hiányzik a régi élete is! - ekkor a kezem megremegett és hátat fordítottam, hogy ne lássa a reakciómat. A szememet szorosan lehunytam, hiszen tudtam, hogy a válasz, nagyon is fájhat nekem. Mindegy, hogy mit mond, csak válaszoljon. Szinte éreztem a hátamon a tekintetét, ezért megfordultam és találkozott a tekintetünk.

- Megmondom őszintén, hogy nagyon hiányzik! Bármikor visszamennék egy hétvégére vagy pár napra! - mélyen a szemembe nézett, innen tudtam, hogy hozzám beszél. - De itt van az életem! Kevés dolog köt ide, de az az egy nagyon! - vonta fel a szemöldökét. - London nem olyan, mint Franciaország, ezért sem tetszik annyira! Viszont van itt valami, ami hozzám tartozik! - helyezte szívére a kezét. - És emiatt meg sem fordulna a fejemben az, hogy hazamenjek - fejezte be, mire üveges tekintettel elmosolyodtam. Ez mind nekem szólt. Szerelmes vagyok. Hihi.

- Szép gondolat! - biccentett anya. - Egyébként isteni a sütemény! A párja szerencsés! Kevés pasi találja helyét a konyhában! - ekkor Jace amolyan, "na látod, szívecském?" Pillantással ajándékozott meg.

- Én ott is tökéletesen megtalálom a helyem! - válaszolta mosolyogva. - Evelyn! Maga ma este nagyon csendes! - pillantott felém.

- Én csak hagyom kibontakozni a professzor urat! - kacsintottam és a konyhapult szélének támasztottam magam. - Hogy érzi magát?

- Kifejezetten jól! - nézett végig rajtam. - Betudta pótolni az elmaradásokat?

- Tudja...a barátaim tanulás helyett szórakozóhelyeken lógnak, szóval még várom a visszajelzést! - miért van az, hogy mindkettőnk fantáziáját beindítja a magázás? Jace, szinte mágnesként követett. Amikor összehúztam a szemem, ő is csinálta. Amikor az ajkát néztem, ő az arcomat fürkészte. Mert ott volt köztünk egy láthatatlan vágy, egy szenvedélyes érzés, ami nagyot fog robbani. Tüzijáték, vagy atombomba lesz belőle.

- Ha nem fogja megkapni, akkor holnap reggel előadás előtt jelezze és megadom a címeket!

- Igazán hálás leszek érte! - ekkor Jace egyenesen a csípőjére és a sliccére pillantott. Értettem a célzást. Az ajkam elé kaptam a kezem, hogy ne nevessem el magam. Ez a férfi valóban más, mint a többi hétköznap pasi. Jace tele van szenvedéllyel, humorral, fantáziával és erotikával. Igazából minden nőnek egy ilyen férfira lenne szüksége, csak kár, hogy Jace Brown már foglalt.

- Még nem is meséltél a tanulmányi korándulásról! Készítettél képeket?! - amikor anya kíváncsian felém pillantott, Jace hirtelen félrenyelte a sütit és köhögni kezdett. Miközben ivott, addig én elhúztam az ajkam. Nem hiszem, hogy anya kíváncsi lenne a jelenetre, amikor a Louvre piramisnál faltuk egymást, vagy a képre, ahol Jace átölelt engem. Ekkor egyenesen Jace-re pillantottam, aki mellkasára helyezte a kezét.

- Nagyon sajnálom, de meg kell néznem, hogy megjött-e már a macskám! Egy igazi egér vadász!

- Valóban lett egy macskája? - pillantott anya az ajtó felé. - És hogy hívják? - kérdezte, mire Jace értetlen, vicces arcot vágott, végül nemes egyszerűséggel így szólt:

- Louvre! - pillantott felém, mire elvarázsolva anyára néztem.

- Kikísérem!

Miután becsuktam magam után az ajtót, Jace pedig a kulcsát tartotta az ujjai között, csak másodpercek választottak el attól, hogy egymásnak essünk. Ezt az ember megérzi. A pulzus felgyorsul, az arca kipirul, a combja remeg. Mikor Jace kinyitotta a bejárati ajtót, hirtelen megfogta a kezem, és a konyhában a falnak nyomott. Intenzíven nyomta a fejem fölé a két kezem, az ujjait összekulcsolta vele. Nagyot sóhajtva a plafon felé pillantottam, amikor nyelves és szenvedélyes csókokat nyomott a nyakamra. Kezemmel hajába markoltam, amikor ajkával a számat falta. Nem aprózta el. Nyelvét hevesen becsúsztatta, másik kezével végig szántotta a testem és egyenesen a lábam közé nyúlt. Ott a jól ismert mozdulattal simogatott, csók közben a kezére fogtam és felnyögtem. - Halkabban! - kicsit elhajolt, az egész testem égett a vágytól, hogy a ruháink lekerüljenek. - Csak megmutatom a macskámat!

- Nagyon szép macska! - nyögve karoltam át a tarkóját, ő csak kényeztetett, csókolt, a hajamba túrt, nyakamat ajkával súrolta és megmutatta azt, milyen a vágytól remegni.