Franciaország, Párizs 

Ha valaki megkérdezné tőlem azt, hogy számítottam- e arra, hogy felnőtt koromban festőművész leszek, természetesen nemmel válaszolnék. A festészet gyönyörű, de fiatal koromban soha nem rajongtam a művészetért. Jobban szerettem a sportot és focit nézni a tévén egy csokoládé társaságában. De ahogy teltek az évek, valami megváltozott. Az ecset lett a legjobb barátom, a színek boldogságot hoztak az életembe. Ez azt jelenti, hogy a festés, a rajz az életem része lett. Egyszerűen csak szeretek a színekkel alkotni és az ecsettel varázsolni. Eggyé váltam a festészettel. Amikor alkotok, minden megszűnik körülöttem, mintha nem ezen a világon lennék. Szeretem amikor a fehér vászon felismerhetetlenné válik, hogy a színek végig folynak a vászon felületén.

Tájképeket könnyű festeni. De testeket, már kihívásnak számít. Van gyönyörűbb látvány egy meztelen nő testénél, amit a művész vászonra fest? Van lélegzetelállítóbb jelenség egy kipirult arcú nőnél, aki arra vár, hogy a művész lefesse a teste minden porcikáját? Én nem ismerek ennél gyönyörűbb dolgot. Kevés ember ismeri a munkám igazi okát és a szenvedélyem valódi arcát. Hiszen az emberek mégis mit kezdenének egy festővel, aki nőket fest le? Mit kezdenének egy olyan festővel, aki mindent feláldoz azért, hogy gyönyörű nők meztelen testét vászonra varázsolja? Semmit. Ahogy a színek sem ismernek határt, úgy a művész sem, aki a színekkel játszik. Ez az én szenvedélyem. Pár sorban mégis kevés lenne elmagyarázni. Ezt látni kell.

Franciaország mindig is kedves volt a szívemnek. Itt találtam meg önmagam. Amellett, hogy szeretem a sexet és a gyönyörű nőket, itt tanultam meg más szemmel is élvezni az életet. Egyszer tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy mi lenne, ha az erotikát párosítanám a művészettel és csinálnék belőle olyat, amivel ritkán találkozni? Az ötletem bevált. Nem csak festő lettem, de az emberek elismertek, még akkor is, ha nem pontosan azt mutatom meg, amit valójában csinálok. Megtanultam egy festménybe rejteni a lényeget, hogy a színek elvegyék az emberek figyelmét, a lényegről, ami minden festményemen ott van. Ezek voltak a testek. A lefestett testek.

- Most a cicimet fested le, vagy a mögöttem található vázát? - nem meglepő, hogy harmadjára is megszólal, általában nem tudnak csendben maradni. Tudom, hogy miért ilyen játékos, de én jobban szeretem a látványt és a csendet. Miközben a cigit az ajkaim közé szorítottam, kicsit hátra toltam a széket, majd a vászon mögül előre pillantottam, hogy szemügyre vegyem e édes, tiszta hang gazdáját. A nő meztelen feküdt a kanapémon, kerek mellét csak egy átlátszó szatén anyag takarta el. A fehér anyag hullámokban omlott a telt csípőjére és eltakarta meztelen nőiessége vonzó látványát. Mosolyra húztam az ajkam, majd orromon kifújtam a füstöt. - Miért mosolyog ez a jóképű festő? - nézett végig rajtam, miközben oldalra biccentettem a fejem és a festővászonra pillantottam. A szatén anyag tökéletesen elrabolta a figyelmet a lényegről, általában mindig használok valamit, amire az emberek fókuszálni tudnak. Nem a nő, nem a cici, nem is a gyönyörű arca, hanem az átlátszó szatén anyag, amely a meztelen testet takarta. Így szoktam elrejteni a lényeget, hogy az emberek ne higgyék azt, hogy egy perverz disznó vagyok.

- Nem tudsz csendben maradni, igaz? - ujjaim közé vettem az ecsetet, hogy munkámat folytatni tudjam. Na persze a munkámnak is ára van, ahogy itt mindennek ára van. Meglepő lenne, ha azt mondanám, hogy nem csak lefestem, hanem előtte meg is dugom? Minden bizonnyal nem lenne meglepő. Egy nő akkor szép, ha olyan dolgok történnek vele, amik boldoggá teszik őt. Férfiként nem gondoltam másra, csak arra, hogy ha orgazmust adok a nőknek, akkor felszabadítom őket, és végre lefesthetek egy olyan dolgok amire valóban azt mondhatom, hogy gyönyörű. Így működik az én művészetem.

- Szóval nálad ez így működik? - suttogta szigorúan előre nézve. - Meztelen nőket festesz?

- Meztelen nőket festek, akiket előtte kielégítek! Így letudok festeni egy olyan dolgot ami valójában gyönyörű és nem csak azért szép, mert az emberek azt mondják rá! - motyogtam, mert a cigit szorosan tartottam az ajkaim közt. - Nehéz lenne megértened, ezért kérlek, maradj csendben, hogy a munkámat folytatni tudjam! - mártottam az ecsetet a színbe, amit precíz, simogató mozdulatokkal a vászonra vittem.

- Értem én! - pillantott felém. - A nők gyönyört kapnak tőled! Te cserébe sok pénzt, amit az eladott festményekért kapsz! Mit ne mondjak, ezt nagyon szépen kitaláltad! És persze nagy a hatása is - kipirult arccal mosolygott rám, valószínűleg a szexen járt az esze. Nem bántam, hogy a nők mosolyogva gondolnak rá vissza, igazából nekem a szexre volt szükségem ahhoz, hogy ellazuljanak, miközben órákat azzal töltök el, hogy lefestem őket. - Sok nővel csináltad már? - valamiért megkönnyebbülést vettem észre rajta. A hangja tiszta volt, az arca kipirult és áradt belőle a boldogság. A nők testéhez érteni kell. Egy gyönyör után megváltoznak. Nem csak hálásak lesznek, de az arcuk kipirul, a tekintetük csillog, a bőr megfeszül. Nem ismerek ennél szebb látványt. - Bárcsak a szex is eddig tartott volna! - pillantott az órára, ami este kilencet mutatott. - Négy órán keresztül itt fekszek!

- A kérdésedre válaszolva igen, sok nővel csináltam már ezt, de a többség szex után csendben volt! - megadtam magam. Letettem az ecsetet, a cigit elnyomtam a fém tartóban, majd a kanapéhoz sétáltam, és mutatóujjamat végighúztam a nő formás fenekén. - Te nyertél! Mit csináljunk? - pajzán mosolyra húztam az ajkam, majd megfogtam a sliccemet és lehúztam, de ekkor mosolyogva feltette a kezét.

- Először szeretném látni, hogy valóban olyan szépen festesz, mint ahogy sokan mondják! - hajolt az ajkamhoz. Elvarázsolt az ajkát kiemelő vörös rúzs és a zöld, ravasz tekintete. - Nagyon sok nő szájából hallottam, hogy van egy festő aki... - nézett végig rajtam.

- Dögös? - egy mozdulattal húztam le róla a szatén anyagot. Az átlátszó anyag lassan hullott a piros padlószőnyegre.

- Ellenállhatatlanul szenvedélyes! - amikor a lábát oldalra csúsztatta, lehúztam magamról a farmert, és a combjai közé másztam. Az aktusok többsége nekem semmit nem jelentett. Egyszerűen csak a munkám és a szenvedélyem része volt. Szükségem van a szexre, hogy egy olyan nőt tudjak festeni, aki valóban gyönyörű. Egy lány lehet szép a hétköznapokon, pizsamában, egy kávézóban, de egy érett nő egy kielégítő gyönyör után teljesen más és elvont dolgokhoz tartozik. - És mi lesz a festményeddel? - pillantott a vászon felé, aminek két oldalán festékes vödrök és különböző méretű ecsetek, illetve rongyok foglaltak helyet. - Szabad félbehagyni egy munkát?

- Nem hagyom félbe, csak pihenést tartok! - kezemmel végigsimítottam a keskeny combját, miközben közelebb férkőztem hozzá és egy hirtelen mozdulattal belé hatoltam. Az érzés, hogy újra benne voltam, feltöltött energiával, arról pedig ne is beszéljünk, hogy kibaszottul jó érzés volt benne lenni.

- Ha nálad ez jelenti a pihenést, akkor gyakrabban tarthatnál! Mondjuk fél óránként! - kuncogta, majd átkarolta a tarkómat, én pedig ki és be mozogni kezdtem. Imádom a munkám.

Amikor az óra megütötte az este tíz órát, kisétáltam a zuhanyzóból és rágyújtottam egy cigire. Az üres nappalin végig sétáltam, átléptem a festékes vödröket, majd leültem a vászon mögé, hogy a munkámat befejezzem. Már egyedül voltam, de még mindig láttam előtt a nő meztelen testét, ezért nem volt szükségem arra, hogy továbbra is a szemem előtt legyen. A kezembe vettem az ecsetet, megkerestem a pontot, ahol folytatni szeretném, majd kecses, óvatos mozdulatokkal festettem tovább a hölgy vékony lábát. - Szeretem a művészetet - suttogtam magam elé, miközben az erkélyen található telefonom váratlanul rezegni kezdett. Sóhajtva tettem félre az ecsetet, a kezemet a rongyba töröltem amit a padlóra dobtam, majd egy másik festékes vödröt átlépve kiléptem az erkélyre. Mindig is szerettem a kilátást. Az erkélyem az Eiffel torony közelében van, ezért minden éjszaka az ágyból, de az erkélyen állva is gyönyörködhetek a látványában. A kerek asztal felé pillantottam, miközben a telefonom egy idegen telefonszámot mutatott. Azt írta, hogy Londonból hívnak, ami érdekes, hiszen nincsen ismerősöm Londonban, de sokat jártam arra a műveim kiállítása miatt. - Jace Brown! - összeráncolt szemöldökkel szóltam a telefonba, miközben kifújtam a cigi füstjét. Nyár volt, ezért nagyon jó idő volt. Fülledt volt az éjszaka, ezért csak egy nadrágot viseltem. Nem tudtam volna elviselni magamon a pólót. Egy férfi hang szólt bele a telefonba.

- Jace Brown! Elnézését kérem a késői zavarásért! Én Mike Beverly vagyok, a londoni művészeti egyetem vezetője! Ha nem sértem meg, lenne ön felé egy kihagyhatatlan ajánlatom, természetesen, ha önt érdekli! - felvont szemöldökkel támasztottam csípőmet a fekete, virágmintás korlátnak, miközben a fehér átlátszó függönyön keresztül fürkésztem a befejezetlen munkámat és a festékes vödröket.

- Hallgatom, Mr. Beverly! Mi lenne az a kihagyhatatlan ajánlat? - simítottam végig a hasamat. - Bár nálam nem megszokott késő este telefonhívásokat fogadni, ezért ha nem túl hosszú, kérem legyen pontos és rövid!

Engem soha nem érdekelt, hogy kivel beszélek, hogy mikor beszélek. Egyszerűen csak van egy stílusom, egy véleményem amit én mindig, de komolyan, mindig kimondok. Szókimondó vagyok, néha arrogáns, de egy csupa szív férfi, ha a téma érinti a meztelenséget, a nőket és a festészetet. Ennyi.

- Rendben! Köszönöm! Lényegében az lenne, hogy egyetemünk olyan professzort keres a festőművészet karra, aki valójában ért a művészethez és nem csak rajzol! - köszörülte meg a torkát. Itt feltételeztem, hogy kirúgtak egy tanárt. - Rengeteg ember tudja, hogy maga egy híres festő! Minden bizonnyal rengeteg elfoglaltsága akad de...

- Ez így van, Mr. Beverly! Legyünk rövidek! Szeretné, hogy utazzak Londonba, hogy a hallgatóinak festőművészetet tanítsak? - nyomtam el a cigit. - Az én esetemben ez elképzelhetetlen! Nem fér bele az életembe! Arról pedig ne is beszéljünk, hogy nem vagyok tanárnak való, ha érti, hogy mire célzok! Fiatal vagyok, dögös, néha kicsit...hm...tudja, cigi meg alkohol! Szóval nem vagyok tanár alkat!

- A legnagyobb tisztelettel mondom Mr. Brown, de a hallgatóimnak egy álma válna valóra azzal, ha egy híres festőművész készítené fel őket a diploma megszerzésére! Sokan tudják, hogy manapság nagyon nehéz olyan festőt találni, aki nemcsak fest, de átéli a pillanatot! - a szememet forgattam, mert szó sem lehet arról, hogy feladjam az itteni életem és a nőket. De ekkor elmondta az összeget, azt az összeget, amit a munkáért cserébe kapnék. Ekkor eldobtam a cigit és a szekrényhez sétáltam, hogy közelemben legyen a bőröndöm, hiszen már láttam magam előtt azt a sok-sok nullát.

- Holnap repülőre ülök! Alig várom, hogy találkozhassak a festő hallgatóival, Mr. Beverly! Érzem, hogy kitűnően fogják zárni a szemesztert! Természetesen akkor, ha személyesen én készíthetem fel őket!

- Áh! Ez remek! Nagyon hálásak vagyunk önnek, Mr. Brown! Holnap az egyetem kapuja egész nap nyitva áll ön előtt! Keressen bizalommal! Már most várom a közös munkát!

- Én is! - letettem a telefont, majd a kanapéra feküdtem és nevetve a fejemet ráztam. - Meg azt a sok-sok nullás fizetést is! - kerestem egy harmadik cigi után.

Ám azt nem tudtam, hogy az egyetemen több dolog is vár majd rám.