Ismerős arcok és szemek néztek rá a tárgyalóteremben, sokukról látszott, hogy nem bocsájtottak meg neki, de volt, aki már nem látszott annyira dühösnek. Sif némán bólintott, és mondott valamit egy idősebb férfinek, aki Loki szerint biztos az új osztályfőnök volt, aztán mellé ült. A pad legszélére, távol mindenkitől.

– Szia Loki – súgta a lány, és két kezét a térde alá csúsztatta, hátát meggörbítette, de nem nézett fel.

– Sif, jó újra látni.

– Még sokan haragszunk ám rád, ugye tudod?

Loki bólintott, és figyelte a lány arcát. Sif kivirult azóta, hogy nem látta, fogyott is, de pont csak annyit, hogy sugárzóan szép és magabiztos legyen tőle. Sigyn viszont szürke lett, a haját egészen rövidre vágatta, és sminktelen arcával olyan volt, mint azok a lányok, akiket régebben az igénytelenségük miatt csúfolt.

– A pokolba kívánnak, ugye? Akárcsak Thor. Hidd el, én is el lettem árulva.

– Ez nem mentség.

– Tudom, te mégis szóba állsz velem? – Sif elengedte a füle mellett a kérdést, és kicsit közelebb húzódott Lokihoz. Bőre tökéletesen letisztult, szempilláját kihúzta, ami sötét árnyékot vetett a lány aranybarna szemére, és ahogy Loki belenézett, mintha egy feneketlen tavat látott volna, ami alján megcsillan valami régen elveszett kincs.

– Sigyn tanúnak lett beidézve, tudtad?

– A nagybátyám ügye, én is tanú vagyok, úgyhogy mindjárt ki kell mennem.

– Hogy van?

– Tanít – válaszolt Loki, és meg sem lepődött rajta, hogy szavak nélkül is tudják, kire gondolt a másik.

– Hiányzik?

– Rettenetesen. Belehalok, úgy szenvedek.

– Az jó – nézett rá Sif, és kicsit mosolyra húzta a száját. – Annál jobban fogsz örülni, amikor szabadul.

– Nem akar látni, gyűlöl – sóhajtott Loki, és körbenézett. A fiatalok nyüzsögni kezdtek, csak Sigyn ült sápadtan, maga elé meredve. – Vége van, vagyis ő nem akarja tovább folytatni. Sif? Mi történt Sigynnel? Nem ismerek rá.

– Sok minden – fogta halkabbra Sif, és lopva osztálytársára nézett. – Az apja börtönbe kerül, kiderült, hogy sikkasztott. Csődbe ment a cég, a kis királynőnek mostanság nagyon nehéz. Erre mondom én, hogy mindenki megkapja azt, ami jár neki.

– Én is...

– Igen, te is.

Közben nyílt az ajtó, és megkezdődött a tárgyalás. Loki tudta a dolgát, felállt, elköszönt Siftől, és Sigynt követve kiment az ajtón. Figyelte a lányt, aki zavartan babrált a ruhája gombjával, és nem nézet rá.

– Szia Sigyn. Hogy vagy?

– Loki, én... – akarta kezdeni a lány, de Lokit szólították, és mennie kellett. Nem mutatta, de rettenetesen félt, félt szembenézni a nővére megrontójával és gyilkosával. Megeskedtették, ahogy akkor is, és jöttek a kérdések. Elmondta, hogy a nővére naplójában olvasta, és hogy ki miatt lett öngyilkos.

– Pedig ha jól tudom, több, mint fél évvel ezelőtt egy másik tanárt nevezett meg tettesnek, ugye jók az értesüléseim?

– Igen – válaszolt Loki Fandral ügyvédjének.

– Most mégis mást nevez meg, lehet egy hónap múlva megint más fog a vádlottak padján ülni?

– Tiltakozom! – vágott a szavába Loki nagybátyja, és szemével nyugalomra intette Lokit. – Az az ügy egészen másról szólt. Ott a vád másról szólt.

Intett a fejével a bírónő, hogy a védelem szorítkozzon a tényekre, és Lokit tovább faggatták. Többnyire arról, hogy mire emlékszik a tíz évvel azelőttről, és hogy biztosan tudja-e, hogy a napló a nővére tulajdonában van. Loki derekasan állta a sarat, és bízott a nagybátyjában. Tudta, ha olyan kérdést tesznek fel neki, ami veszélyezteti az ügyet, akkor le fogja állítani. A kérdések elfogytak, és végre visszaülhetett a helyére. Mielőtt azonban ezt megtette volna, megállt Fandral asztala előtt, és mélyen a férfi szemébe nézett.

– A nővérem és Thor miatt... no meg amit velem tettél az öltözőben, véged van te rohadék! – sziszegte oda a fogai közül, és megkönnyebbülten ült le, távol mindenkitől, a pad végébe. Sigynt hívták, aki olyan fehéren támolygott az asztalhoz, hogy félő volt, rosszul lesz. Szava halk volt, a bíró fel is szólította, hogy beszéljen hangosan. Loki nem is nagyon figyelt oda a lányra, inkább Sifet nézte, egyszerűen képtelen volt levenni róla a tekintetét. Csak akkor figyelt fel, amikor a neve elhangzott Sigyn szájából, csak akkor kapta fel a fejét.

– Fandral tanár úr kért meg, hogy tereljem a gyanút Thor Odinsonra, hogy mondjam azt Lokinak, hogy biztosan tudom, neki volt viszonya tíz évvel ezelőtt a nővérével.

Felmorajlott a terem, szinte mindenki Lokira nézett, aki értetlenül ült, és nagyokat nyelve igyekezett nyugodt maradni. Sigyn folytatta, hogy Fandral megzsarolta őt, ha nem teszi, akkor megbuktatja. Sigyn sírva fakadt, kezét tördelve ült, és válaszolt, amire tudott. Loki képtelen volt tovább hallgatni, és a hullámokban rátörő forróság elől menekülni akart. Nem kapott levegőt, de ereje sem volt, hogy kimenjen, végül csak feltápászkodott, és bár forgott a világ körülötte, mégis valahogy sikerült kibotorkálnia a folyosóra.

– Loki – futott utána Sif, és még idejében érkezett, hogy elkapja. Hóna alá nyúlva fektette végig egy padon, sietve kigombolta a mellkasán az inget és ablakot nyitott a feje felett. Aggódva guggolt le mellé. Őt is ugyanúgy sokkolták a hallottak, és az a kevés harag, amit Loki iránt táplált, már el is illant. Megcirógatta a sápadtan sovány arcot. – Bocsánatot kérek, mindenért.

– Sif – nyögte Loki – Thor...

– Tudom... Loki, és ő is meg fogja tudni. Minden rendben lesz, de te most ne beszélj. Pihenj inkább. Itt maradok veled, jó?

– Köszönöm – csukta le a szemét Loki, és szaggatott légzése akkor csillapodott le, mikor a lány megfogta a kezét. Lokié jéghideg volt, Sifé meleg és puha. Sokáig feküdt, arcszíne lassan visszaváltozott, ajkába is visszatért a vér, és rózsaszínné varázsolta. Sif le sem vette róla a szemét, csak amikor nyílt az ajtó, és nagy hangzavarral együtt megérkezett az osztály. Dan levágódott a kemény padra, és végignézett Lokin.

– Haver, ne haragudj, mekkora egy szemétség ment már itt. Remélem, ez a rohadék oda kerül ahová való. Sigyn, hol van az a kis mocskos...

– Hagyd Dan – szólt rá Loki, és lassan felült. Sif még ekkor sem engedte el a kezét. – Itt egyetlen egy valaki van, akire haragudni kell, és az Fandral. Tudtok már mindent. – Kivárt, figyelte a csendet, és a fájdalmat, ami enyhülni kezdett. – Bocsássatok meg, hogy titkoltam, de nem volt könnyű ezzel együtt élni. Ez a tragédia tíz éve emészt. Ami a nővéremmel történt, az nem történhet meg többé senkivel, nagyon remélem, hogy a bíróság helyesen dönt.

Hátát megtámasztotta a hideg falnak, szemét lecsukta, mert még mindig szédült, de ahogy becsukta, még rosszabb lett, de így legalább nem kellett szembesülnie a sajnálkozó pillantásokkal. Végül csak kinyitotta, és inkább a kezére nézett, és Sifére, ami ott nyugodott az övében. A lány hüvelykujja simogatta a kézfejét, a bizsergetően jó érzés pedig lassan szétáradt az egész testében. Sif a vállára hajtotta a fejét, és csendben pihegett mellette. Legalább fél óráig várakoztak kint, és kezdett a rend felbomlani. Végzősök voltak, de még mindig gyerekek. Ment a lökdösődés, a piszkálódás, az új tanár pedig nem bírt velük. Hangja elveszett az egyre nagyobb hangzavarban. Loki szemlélődésének a teremőr vetett véget, aki mindenkit visszarendelt. Kelletlen, de elengedte Sif kezét, és visszaült a pad szélére. A bíróság bevonulásakor mindenki felállt, és végighallgatták az ítéletet. Fandral megtörten állt, fejét lehorgasztva, válla előre esett. Tizenöt évet kapott. Nyertek, Loki nyert, de milyen áron? Elvesztette azt, akit a legjobban szeretett. Talán igaza van a nagybátyjának, tovább kell lépnie. Mielőtt mindenki szétszéledt volna Sifhez lépett, elhívta a lányt egy teára, és ő boldogan igent mondott.

Fandral ugyanoda került, ahová Thor, de őt nem volt, aki megvédje. Thor nem érzett szánalmat miatta, pedig látta, hogyan bánnak vele a rabtársak. Fandral rimánkodott, védelmet kért, de Thor átnézett rajta. Annyi kérése volt csak a többiek felé, hogy ne öljék meg, legalábbis addig, míg ő ott van. Hogy a zuhanyzóban aztán mit tettek Fandrallal, nem érdekelte, sőt, tudni sem akart róla.

Loki helyett már őt okolta, és ezzel együtt a szerelme is fellángolt a fiú iránt. A levelét ott tartotta a párnája alatt, és lámpaoltás előtt napi rutinjává vált, hogy újra és újra elolvassa, pedig már tudta volna kívülről is. Három hónap telt el a levél érkezése óta, mikor egy este papír és tollat vett elő, és írni kezdett. Több oldalt teleírt, átolvasta, aztán morogva összegyűrte. Lassan már egész kis halom galacsin kezdett a lába körül összegyűlni, de a levél csak nem akart megszületni, pedig minden a fejében volt, leírni mégis olyan nehéz volt, mint még soha.