Igen, az lenne a legjobb, ha felmondana, tűnődött magában Thor, és szokatlanul jól esett neki, hogy megizzasztja a negyedikeseket, szinte kéjes érzést keltett benne, ahogy látta őket küszködni. A nap besütött a terembe, és lecsukta a szemét, hogy kicsit lenyugodjon, de kár volt. Így is Lokit látta, ahogy a lányt csókolja, a blúzába nyúl, és Sigyn elnyújtott sóhajjal simul hozzá, és tíz ujjal markolja a fekete hajat.

- Elég volt! - kiáltott fel, és felugrott. Meglepett és riadt negyedikesekkel találta szemben magát, és tudta, elaludt. - Elég volt, lejárt az idő - igyekezett menteni a menthetőt. Nem tudhatta, hogy a diákok közül senki sem vette észre, hogy bóbiskolt pár percet. - Holnapra kijavítom, most pedig mehettek szünetre.

- De tanár úr, még van tíz perc az órából.

- Akkor maradjatok, de csend legyen!

Senki nem mert megszólalni, de azonnal mentek az üzenetek egymásnak, hogy hőn szeretett tanáruknak vajon mi baja lehet? Thor ütemesen dobolt az ujjaival az asztalon, és amikor megszólalt a csengő, nem volt kedve visszamenni a tanáriba, inkább az osztályában keresett menedéket. Loki észrevette rajta, mennyire zaklatott, és ettől a gyomra liftezni kezdett. Eddig csak játék volt, de úgy látszik, Thornak már nem az. Féltékeny volt, és ez megrémítette Lokit. Saját érzéseivel sem volt tisztában, hiszen egyre jobban vonzódott a tanárához, miközben igyekezett ezt nem elfogadni, és leküzdeni. Thor közölte velük, hogy vegyék úgy, mintha itt se lenne, de valami megváltozott. Az osztály nem viselkedett előtte olyan szabadon, mint eddig. Már tudták, hogy a másik osztályban milyen volt.

- A következő órára szintfelmérő tesztre készüljetek - kiáltott, pedig csend volt.

- Az hétfőn lesz tanár úr - szólt Dan csendesen és Thor felcsattan.

- Köszönöm az észrevételt Mr. Dixon, azt hiszi elment az eszem, hogy nem tudom?

- Bocsánat tanár úr, én csak...

- Ha ennyire beszélhetnékje van, akkor akár ki is fáradhat. Meg van a mai felelőnk.

Döbbent csendben egyedül Thor zihálását lehetett hallani, és Loki bűntudatot érzett az egész miatt. Kezdte úgy érezni, hogy túl messzire ment. Dan soha nem kapott még Thornál ilyen rossz jegyet, Thor ugyanis cinikus volt, és kötekedő. Amit a fiú tudott, abba is belekérdezett, és addig nem hagyta, amíg bizonytalanságot nem gerjesztett, és teljesen összezavarta. Aztán persze rossz érzés szállta meg. Büszke volt a pedagógiai módszerére, hogy előtte soha nem alkalmazott ilyet, de ez a délután más volt. Sőt, talán már ő is más volt, mint az a férfi, aki szeptemberben leült erre a székre. Erről pedig egyedül egy valaki tehet, az, aki mereven bámul valamit az ölében, és egyszer sem pillantott fel rá. Aki bünteti most őt, és megvonja tőle azokat az édes kis apróságokat, amik miatt úgy várta, hogy itt lehessen. A megnyugvás helyett csak még jobban felzaklatta magát. Átkozott kis ribanc ez a Sigyn, néz a lányra, és Dan-t a helyére zavarva őt hívja ki a táblához.

Direkt nehéz kérdést tett fel és élvezte, ahogy a lány küszködik. - Óra végéig ráérünk, csak gondolja át nyugodtan.

A döbbent csendben Thor a saját szívverését hallotta csak, de az olyan hangosnak és zavarónak tűnt, hogy legszívesebben a fülére tapasztotta volna a tenyerét. Ahogy teltek a percek úgy kezdett lecsillapodni, és bántotta az egész helyzet. Égette az arcát a szégyen, és a bűntudat, ahogy a srácokon végignézett, hogy akikkel annyi sok marhaságot csináltak együtt, azok tőle tartanak, és magukba fordulva nézik a tankönyvüket. Egyetlen egy volt csupán, aki miatt nem érezte rosszul magát, a táblánál álló Sigyn.

Már csak öt perc volt hátra az órából, de Sigyn még mindig nem volt kész a megoldással.

- Mára elég volt a leckéből - szólt keményen Thor, és a helyére intette a megszeppent lányt, aztán dühösen csapta össze a naplót. Loki még csak egy gyerek, miért okoz nekem ennyi problémát - gondolta, és most igazán ostobának érezte magát. Helyre kell hoznia, különben végleg elveszti a diákjai bizalmát. - Srácok, ilyen az, amikor egy olyan tanár tanít benneteket, mint az én régi főiskolai oktatóm volt. Remélem, értékelitek, hogy nem ő vagyok? Nyugodj meg Dan, nem írtam semmit a naplóba. A jó ég áldjon már meg, eressz le fiam, az hiányzik, hogy rosszul legyél itt nekem. Csak színjáték volt az egész, ugyanis azt mondták nekem a tanáriban - ebből persze egy szó sem volt igaz -, hogy egyszer vegyem elő azt a stílust, ami az általam legjobban utált tanáromé volt, és egyetlen órát adjak le úgy. Ahogy ti ültetek, úgy ültem én is egykor, tehetetlenül, dühösen. Nem kell! Senkitől nem szabad eltűrni, hogy megalázzon titeket, hogy visszaéljen azzal, hogy tanár, vagy szülő, vagy főnök. A következő osztályfőnöki órán majd megtanuljátok, hogyan lehet ezt legyőzni.

A teremben mindenki fellélegzett, egy kivétellel. Loki karjait összefonva ajkát durcásan csücsörítve nézte, aztán mosolyra húzta a száját, és Thor másra sem tudott gondolni, csak hogy olyan szívesen belökné a farkát abba a csinos kis szájba, és letörölné az arcáról a dühítő kis vigyort. A fiú folyamatosan bámulta, szemeivel a lelkébe látott, és a vigyora tudatta Thorral, hogy tudja, az egész egy nagy hazugság. Hogy pontosan tudja, az egész színjáték miatta volt.

- Viszont - emeli fel Thor a kezét, és újra csend lett az osztályban -, a teszt, amivel hétfőn várlak benneteket, az nem kamu. Készüljetek, mert ez tényleg bekerül majd a naplóba. És... - kezdi halkabban, mire önkéntelenül mindenki visszább vett a hangjából -, a következő osztályfőnöki órára jó lenne, ha kitalálnátok, hová menjünk kirándulni. Legalább három napban gondolkodjatok, de ha sikerül megfőznöm az igazgatót, akár több is lehet. De ehhez a hétfői tesztnek nagyon jónak kell ám lennie.

Kizavarta szünetre őket, és már meg sem lepődött, hogy egy valaki nem tartott a többiekkel. Loki az íróasztalához közeledett, Thor pedig úgy csinált, mint aki nagyon elfoglalt. Fel sem nézett rá, pedig a fiú az asztalt megkerülve, mellé állva dőlt neki.

- Nehéz lesz a teszt, tanár úr? - kérdezte, és Thor nyelt egyet. Loki volt az egyetlen, aki még szünetben sem tegezte le. A kérdés ártatlannak tűnt, de a fiú szemében ott volt a veszélyes csillogás.

- Semmi olyan nem lesz benne, amit nem tanítottam, vagy ami nincs a tankönyvben - szólt nyugodtan, és feszes mosollyal nézett Loki szemébe. Igyekezett, hogy csak a fiú arcát nézze, és nem engedte a szemét lejjebb vándorolni, bármennyire is csábítóan festett Loki a zöld szűk pólóban és a fekete passzos nadrágjában. - De neked nincs okod, hogy izgulj, mindenre tudni fogod a választ.

- Tudja, az a helyzet - vette ki Loki Thor a kezéből a tollat, és a szájához emelve a fogához koccintotta annak végét -, hogy az óra alatt sokszor elterelődik a figyelmem. Biztosan olvasta az aktámban, hogy ez sajnos egy rossz tulajdonságom. Nem szeretnék kudarcot vallani.

- Nem fogsz fiam - nyúlt Thor, hogy visszaszerezze a tollat, és közben összeértek az ujjaik.

- Ó, ez sokat jelent, hogy ön ennyire hisz bennem, mégis... Az extra feladattal sem boldogultam, pedig higgye el, annyira igyekeztem, de itt - tette le Thor elé a lapot, és óvatlannak tűnő, ám annál szándékosabb mozdulattal ágyékát Thor vállához dörgölve mutatott a lap aljára -, elakadtam.

Thor zavartan ugrott fel, meglökve a székét a térdével, ami nagyot csikordulva csúszott hátra néhány centimétert. Úgy érezte a vállát égeti valami, és ez lassan átterjed az egész testére.

- Pedig egyszerű, már csak egy lépésre vagy a választól.

- Igen, lehet. De azt az egy lépést nehéz megtenni - duruzsolt a fiú, és Thor agya kiszűrt minden más zajt. Csak ezt hallotta, és az iskolai csengő már el sem jutott a tudatáig. - Ha megadná a telefonszámát tanár úr, akkor hétvégén megkeresném azzal az egy lépéssel kapcsolatban.

Lassan kezdtek a szünetről visszatérő diákok mind leülni, de szinte senki nem vett észre semmit, abból, ami a tanári asztalnál zajlott. Egyedül Sigyn volt, aki mereven figyelte a két férfi beszélgetését, és idegesen gyűrögette a füzetét.

- Loki, nem adhatom meg a privát számomat neked.

- Kérem Mr. Odinson, megígérem, hogy csak akkor fogom keresni, ha feltétlenül szükséges. Ugye nem akarja, hogy - vált a hangja sírósra, és a szemöldöke olyan csábosan húzódott fel a homloka közepére, hogy Thor levegőt is elfelejtett venni. Elképesztette a fiú merészsége. - ne tudjam megoldani a feladatot, hogy kudarcot valljak? Nagyon kérem...

Hiába tudta, hogy mindez csak baromság, hogy a fiú hazudik, mert már egyetlen lépés van hátra az egyenletből, és ezt egy elsős is kirázná a kisujjából, Thor mégsem gondolkodott, keze önszántából mozdult, és a lap aljára felírta a számot.

- Nagyon köszönöm tanár úr, nem fogja megbánni - mondta Loki, és a kaján vigyor, amit villantott, azt sugallta, hogy Thor talán most követte el élete legnagyobb hibáját.